Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-07 / 81. szám, kedd

Életem u színház PORTRÉ GOBBI HILDÁRÓL T öbb mint 30 éve játszik színpadon. Az élet és a színház számára egyet je­lent. Soha sem lehet megállni, egy helyben topogni. Aki te­hetséges és akar, mindig tehet valamit. Humánusát, értelmeset, nagyot. Olyat, ami nemes és szükségszerű. És mégis: elkép­zelése és a meggyőződése egy­értelmű, ám a valóságban lát szólag nem az. A közéletben energikus és fáradhatatlan Gobbi Hilda a színpadon egé­szen más. Nem olyan erőteljes, inkább csendes. Legtöbbször és legszívesebben két fő típust kelt életre. A gyermekhősöket és az öregeket. Sok a rokon­vonás közöttük. Az egyik fajta figura még álmodozik, a másik már álmodozik. Nem ellentmondás ez a vi­selkedése, hanem dialektikus egységet alkot. Az életenergiá­ját meggyőződése táplálja: aka­dályt, nehézséget nem ismerve küzd az általa helyesnek vélt elképzelések, tervek valóra vál­tásáért. Néhány jellemző adat életéből: szíiiészi pályafutásá­nak első éveiben, amikor már a Nemzeti Színház elismert tag­ja, hallatlan energiával zene­akadémiai előadóesteket, iro­dalmi összeállításokat, irodal­mi hangversenyeket szervez, amelyek egyikét-másikát betilt­ja a rendőrség. A legnehezebb időkben, a negyvenes években rendszeresen fellép a Vasas Székházban és a vidéki mun­kásközpontokban, Miskolcon, Ózdon, Diósgyőrött, Salgótar­jánban és máshol. Molliére megmagyarosítolt vásári komé­diáját, a Duda Gyurit, valamint Csokonai Karnyónéját játsz­szák olyan zajos sikerrel, hogy a rendőrség ezeket is betiltja. Ezenkívül szaval. Petőfit, Adyt, József Attilát és másokat. Leg­erősebb fegyverével, a tiszta művészi szóval lép fel az em­bertelenség ellen, ameddig csak lehetőség van rá. Azután ille­galitásba vonul. Lakásról la­kásra bujkál. A felszabadulás után romokat takarít, szaval, irodalmi matinékat tart és a színház együttesével tájol az ország nagyobb városaiban és üzemeiben. Egy évvel később memorandumot intéz Keresztú­ry Dezső kultuszminiszterhez a vidéki színészet megsegítése érdekében. Fontos szerepet játszott a Horváth Árpád szí­nészkollégium megnyitásában, ahol a színiakadémiára kerülő munkás- és parasztfiatalok kaptak szállást. 1947-ben a Szabadság-híd avatásán ő sza­valta a Szózatot. Jelentős részt vállalt a nyugdíjas színészek házának, az Ódry színészott­honnak létrehozásában. S köz­ben fáradhatatlanul járja a vi­déki és budapesti népművelési otthonokat, alkalmi színpado­kat. Azután esténként csendesebb vizekre evez. A színházban, a valóság és az álom e csodála­tos kavargásában az érzelem és az értelem csatornáin keresztül keres kapcsolatot a közönség­gel, megosztja velük kételyeit, álmait. S itt teljesedik be az írás elején említett egység: most a művészet eszközeivel te­vékenykedik a költő által áhí­tott harmónia megvalósulá­sáért. A József Attila Színház tár­salgójában, majd az öltözőben beszélgetünk. — Pályakezdésemről én is azt mondhatom, mint mások, vagyis, hogy színésznő akartam lenni mindenáron s ez termé­szetes. A színiakadémia elvég­zése után a Nemzeti Színházba kerültem, ahol csaknem 25 évet Kulturális hírek • EVA PILAROVÁ népszerű énekesnő, Jaromtr Mayer, Vero­nika Martenová, Jiŕina Menko­vá és a négy tagú Evident-együt­tes kíséretében vasárnap Havannába érkezett. A cseh­szlovák művészek Kubában több előadást tartanak. • Lawrence Olivler — aki ti­zenhárom éve nem rendezett fil­met — utolsó produkciója Marylln Monroe főszereplésével „A herceg és a táncosnő" volt —, elkezdte Csehov „A három nővér" c. műve filmváltozatának a forgatását. John Plowrlght, Jeanne Watts és Loulse Purnell alakltja a három nővért; szerepet vállalt a filmben Lawrence Olivier is. töltöttem. 1959 óta pedig a József Attila Színházban Ját­szom. Hivatásomról nincs úgy­nevezett nagy szavakból álló hitvallásom, így mindössze csak annyit mondhatok, hogy szere­tek játszani, s mint már emlí­tettem, különösen a gyermek- és az öreg-figurákat kedvelem. Sok kedvenc szerepem van, de kettő mégis különösen a szí­vemhez nőtt: a tiszta szívű Nyilas Misi Móricz Zsigmond színművében, melyet 1943-ban játszottam, valamint a jóságos Aase öregasszony Ibsen Peer Gynt című darabjában. Idáig több mint 300 szerepet játszott. A legszéleskörűbb visszhangot kiváltó alakítása mégis a rádiójátékhoz fűződik. Az egész országban, s azon túl is ő a Szabó néni. — Ez a sokat dicsért és szi­dott rádiójáték-sorozat immár az 560. folytatásánál tart, népsze­rűségéhez tehát nem férhet kétség. Amikor elvállaltam Sza­bó nőni szerepét, magam sem gondoltam arra, hogy az adás ilyen kedvező visszhangra ta­lál. Erről a sorozatról nekem az a véleményem, hogy ha nem is túl igényes formában, min­denesetre Jó átlagos színvona­lon dolgoz fel olyan történe­teket, amelyek minden ember­rel megtörténhetnek. Mert vall­juk be, velünk sem esnek meg naponta szenzációs dolgok, sokkal több az ún. kis ügyecs­ke. S ha ezeket érdeklődésre számot tartó rádiójáték formá­jában dolgozzák fel, akkor ezt a cselekedetet nem kell elítél­ni, viszont őrködni kell azon, hogy a szerzők minden folyta­tásnál bizonyos igényeket tá­masszanak magukkal szemben. E rádiójátékon kívül is szívesen rándulok ki az ún. könnyebb műfajba, amely — amint azt minden színész tapasztalja — a valóságban egyáltalán nem könnyű. Különösen a kabarékat szeretem, s ezen belül is Kob­lencz néni figuráját. Ebben a szerepben a humor nyelvén na­gyon sok Időszerű kérdésről fejthettem ki szívem szerint a véleményemet. Ezután arról érdeklődöm, járt-e már nálunk. — Igen. Többször szerepel­tem mér Prágában és Pozsony­ban is. Az utóbbi időben pedig Csehszlovákia magyarlakta vi­dékeire is eljutottam. Többek között Komáromban, Érsekújvá­rott és Léván szerepeltem ön­álló műsorral. Őszintén szólva nagyon meglepett a közönség érdeklődése és jólesett az a szeretet, amellyel mindenhol fogadtak. A jövőben is szeret­nék minél gyakrabban szerepel­ni önöknél. A portré ezzel a beszélge­téssel lett teljes. így ala­kult ki a háromfajta kép bennem, a sokoldalú színésznő­ről, az energikus közéleti té­nyezőről és a figyelmes ma­gánemberről. Ez egy személy­ben: Gobbi Hilda. Beszélgeté­sünket az ügyelő hangja szakít­ja félbe. Néhány perc múlva hét óra, kezdődik az előadás. A színfalak mögött az ilyenkor szokásos sürgés-forgás. Azután felhúzzák a függönyt, s a szín­padra belép — Szabó néni. Igen, bármilyen szerepben Ját­szik, rendszerint ez a közönség első reagálása. Néhány pilla­natnyi hatásszünet, majd játsza­ni kezd. És ezután Szabó néni­ből a közönség tudatában is művésznő lesz... SZILVASSY JÓZSEF ÖTÉVES JUBILEUMRA KÉ­SZÜL A TRENCSÉNI RUHA­GYÁR TORNALJAI RÉSZLE­GE • KÖTELEZETTSÉGVÁL­LALÁSUKAT TÚLTELJESÍTIK • EREDMÉNYES A MUNKA­HELYEK KÖZÖTTI VERSENY • AZ ANYAGHIÁNY FÉKEZI A DOLGOZÓK KEZDEMÉNYE­ZÉSÉNEK KIBONTAKOZÁ­SÁT. Október elsején lesz öt éve annak, hogy a Trencséni Ruha­gyár tornaijai részlege száz munkással megkezdte a terme­lést. Az egyszerű asszonyok rö­vid idő alatt megbirkóztak a kezdeti nehézségekkel. A terv teljesítése volt mindig a leg­főbb célkitűzésük. Tavaly a vál­lalat hat üzeme közül a negye­dik negyedévben a második helyen végeztek, és ez már je­lentős eredmény. Az igazgató elégedett. — Örömmel újságolhatom — mondotta Emil Kontil, az üzem igazgatója —, hogy dolgozóink beilleszkedtek az üzem vérke­ringésébe, s ma már a terv tel­jesítése nem okoz különösebb gondot. Sőt elmondhatom azt is, hogy a termelés növelését az anyagellátás hiánya fékezi. Az üzemrészleg dolgozói ha­zánk felszabadulásának 25. év­fordulója tiszteletére vállalták, hogy 2400 nadrágot és 200 za­kót készítenek el terven felül. AMIT MA MEGTEHETSZ... Hogy ezt komolyan gondolták, arról tanúskodik az a tény is, hogy a kötelezettségvállalást az üzem operatív tervébe is bele­foglalták és műhelyenként na­pokra, hetekre, hónapokra le­bontották. Az első negyedévre meghatározott és vállalt fel­adatokat nemcsak, hogy telje­sítették, hanem 550 darab nad­rággal, illetve zakóval túltelje­sítették. Az önköltség terén is — most folyik az összegezés — lényeges megtakarítást értek el. A műhelyek versenyét min­den negyedévben értékelik. A legjobb eredményt elért műhely 1000 korona, mestere pedig 200 korona jutalomban részesül. A múlt év utolsó negyedében a' 612. műhely került az első hely­re. Hogy idén melyik műhelyé lesz az elsőség, az ezekben a napokban válik ismeretessé. A pénzjutalmon kívül a legjobb műhelyt díszíti a Szovjetunió tulaj körzete dolgozóinak aján­déka, a vörös vándorzászló. Az értékelés során különösképpen figyelembe veszik a műhelyek eredményeit, főleg a munkater­melékenységet, az önköltséget és a minőséget. Hasonló felté­teleken alapszik a vállalat üzemrészlegelnek versenye is. Ezzel kapcsolatban a tornaijai üzem igazgatója megemlítette, hogy a kormányrendelet értel­mében négy szabad szombaton kellene dolgozniuk. Az akarat és a lelkesedés megvan, ha azonban a vállalat nem tudja biztosítani a szükséges anyagot, az említett szabad szombatokat nem tudják ledolgozni. Pedig — amint mondotta — ők is szeret­nének hozzájárulni a jobb piac­ellátáshoz. Az üzemrészleg udvarán a Ko­hóipari Epítővállalat új munka­csarnok építését kezdte meg még 1967-ben. Az előre gyártott betonelemekből a munkacsar­nok váza rövid időn belül elké­szült. A többi munkálatok azon­ban már lassabban haladnak, de nem is csoda, hiszen csak egy­pár ember dolgozik az építke­zésen. Az építővállalat ígéri, hogy 1972-ben, tehát határidőre átadja rendeltetésének a mun­kacsarnokot. Lehet, hogy szavu­kat megtartják, ha azonban leg­alább egy fél évvel a határidő előtt adnák át rendeltetésének, ezzel nagy hasznot biztosíthat­nának népgazdaságunknak. Kü­lönben is: nem jő bizonyítvány az építővállalatnak, hogy egy egyszerű földszintes munka­csarnokot 4—5 évig építenek. NÉMETH JÁNOS ILLEGÁLISAN külföldön tar­tózkodó polgáraink lakásairól mindenki tudja, hogy a legtöbb nem „szomorkodik" üresen. Gazdáik ugyan elhagyták ott­honaikat, ám beleegyezésükkei, de sok esetben tudtukon kívül a lakások egy részébe önhatal­múlag mások költöztek be. Az új lakók jogtalanul jártak el, mert ezeket a lakásokat nem a kizárólagos joggal felhatalma­zott illetékes nemzeti bizottság utalta ki nekik. A 15/70. számú törvényes in­tézkedés értelmében az illegáli­san külföldön tartózkodó sze­mélyek elhagyott lakásuk hasz­nálatára vonatkozó joga a tör­vény hatályába lépésének nap­ján, azaz március 11-én meg­szűnt. Ezért kell a lakásbitor­lóknak sürgősen búcsút ven­niük jogtalanul szerzett laká­saiktól, melyeket a CSSZK, il­letve az SZSZK Belügyminiszté­riumának igazolása alapján a nemzeti bizottságok az arra jo­gosult igénylőknek utalnak ki. Jogilag azonban korántsem oly egyszerű annak a megítélé­se, megszűnt-e a külföldön tar­tózkodók lakáshasználati joga vagy sem. A törvényes intézke­dés értelmében ugyanis a bér­lő halála esetén, vagy ha ille­gális külföldi tartózkodása foly­tán elhagyta családját, lakásá­ra házastársa, illetve azok tar­tanak igényt, akik a bérlő tá­vozása napján más lakás híján vele közös háztartásban éltek. A törvény szerint azok is igényt tartanak az elhagyott lakásra, akik a közös háztartásról gon­doskodtak, vagy akik a bérlő eltartására voltak utalva, felté­ve, hogy a bérlő külföldre tá­vozása előtt legalább egy évig éltek vele közös tető alatt és más lakásuk nincs. Mindezek­Ml LESZ az elhagyott lakásokkal? nek a bonyolult eseteknek a ki­bogozása végső esetben a bíró­ságok feladata lesz. Am az ls megtörténhetik, hogy az illegálisan külföldön tartózkodó polgár lakásának egy részében jogosan lakik va­laki (pl. albérletben), mert az albérleti viszonyhoz a nemzeti bizottság még a bérlő ittléte alkalmával adta hozzájárulását. Minthogy azonban az albérlő joga az illegálisan külföldön tartózkodó bérlő jogából követ­kezik, akinek a törvényes intéz­kedés értelmében bérleti joga megszűnt, természetes, hdfey az albérlő joga a lakáshoz ugyan­csak megszűnik s ezért azt kö­teles lesz elhagyni. Azoknak, akik önhatalmúlag, tehát a saját felelősségükre költöztek be valamilyen elha­gyott lakásba, a nemzeti bizott­ságnak a lakás kiürítésére vo­natkozó felszólítása alapján, anélkül, hogy pótlakásra vagy bármilyen más elszállásolásra igényt tarthatnának — hala­déktalanul el kell hagyniuk a lakást. Ugyanakkor azonban nem té­veszthető szem elől, hogy az új intézkedés csupán a bérlők bérleti jogát szünteti meg és nem érintheti az illegálisan külföldön tartózkodó személyek tulajdonában levő házakat, la­kásokat és az ott hátrahagyott tárgyakat. A jogtalanul elfoglalt lakás­sal tehát — mihelyt megürül — *a nemzeti bizottság az igénylők sorrendjének figyelembevételé­vel rendelkezik. De még a kiu­talást megelőzően átveszi meg­őrzésbe a volt bérlőnek a la­kásban hátrahagyott személyi tulajdonát képező ingóságokat: bútorokat, ruházati és egyéb tárgyakat. Ha ez a megőrzés megfelelő raktárhelyiségek hiá­nyában nehézségekkel járna, vagy lehetetlennek bizonyulna, akkor a nemzeti bizottság a tár­gyakat árverésen értékesítheti. Az eladott tárgyakért befolyt összeg sorsáról, közjegyzői lé­tétbe helyezését követően, a körülmények figyelembevételéi­vel esetenként történik majd döntés. És milyen sors vár a vállala­ti, Illetve a szolgálati lakásod­ra? A törvényes intézkedés ezekről sem feledkezett meg. Á' szervezetek a lakásgazdálkodá­si törvény alapján fognak eljár­ni. Szövetkezeti lakás esetében pl. a szövetkezetek a nemzeti bizottságokhoz hasonlóan fog­nak eljárni. Noha az előző bérlő által el­hagyott, de egyelőre még ek foglalt lakásokkal kapcsolatos problémák megoldása néni lesz egyszerű, és ráadásul nagy hozzáértést s türelmet fog igfi nyelni, mégis megéri a fáradsá'­got, mert azoknak az érdekel, akik a lakáshiány miatt évek óta eredménytelenül várnatf megérdemelt otthonukra, nem szorulhatnak háttérbe az ügyes­kedőkkel szemben. Ezért tesz majd fontos és jő szolgálatot a 15/70. számú törvényes in­tézkedés. -km— A napokban a jegyzetfüze­temben lapozgatva egy névjegyre találtam: „Ing. Pavel Balžanka, Kelet-szlovákiai Vas­mű, műszaki ellenőrzés." Balžanka, Balžanka .., annyi emberrel beszéltem az utóbbi időben Kassán és környékén, ki is ez a Balžanka? Aztán eszembe jutott: magas, nyúlánk, szakállas, háromgyer­mekes családapa, egyszerre vé­gezte el a Műszaki és a Szín­művészeti Főiskolát (az utóbbi­nak levelező tagozatát Po­zsonyban), most pedig a jogi karra iratkozott be. Es mind­össze 28 évesI Ez meg hogyan lehetséges? — kérdezheti az olvasó. Miféle szuper-ember ez, aki ennyi min­dent megtanult és fiatal fejjel két diplomával sem éri be? En is ezt kérdeztem tőle, amikor a meleghengerműben készített anyag belső szerkezetében elő­forduló hibákat megállapító és azokat selejtsorsra juttató au­tomatáról beszélt. — Igen egyszerű — mondot­ta. — Ha az ember lépést akar Stáwm dipíama tartani a technika mai fejlődé­sével, állandóan tanulnia kell. Igen. Ez igaz. De, hogyan fér meg egymás mellett a mérnöki és a művészi tudás, nem is szól­va a jogról? — Az úgy volt — mondta Balžanka mérnök hogy míg a Műszaki Főiskolára jártam, sokat táncoltam különféle mű­vészegyüttesekben. Megragadott a mozgás, a koreográfia szép­sége. A főiskolán lényegében csak csiszolták azokat a moz­dulatokat, amelyeket napjában a próbákon és a színpadon vé­geztem. Oly gyorsan elrepült a tanulás pár éve, hogy észre sem vettem. No és a fog? Miért tanul most jogot? — Először azért, mert egy ilyen nagy üzemben, mint a Vasmű, rengeteg közvetlen vagy közvetett jogi probléma merül jel az ellenőrzés kapcsán és nagyon jó az, ha az embert — ahogy mondani szokás — nem adhatják el. Másodszor pe­dig — megmondom őszintén —• tudásszomjból. Ha elvégzem a jogot, mindig tiszta lesz a lel­kiismeretem, mert tudom, hogy amit tettem, helyesen tettem. Balžanka mérnök széles látó­körű ember. Mint népi táncos befárta csaknem egész Európát t de közben szorgalmasan forgat­ta a műszaki könyveket is. Ezt bizonyítja az a tény is, hogg : a Vasmű üzemi lapjához mű­szaki szákértőnek szándékoz­zák felvenni. l—lát kérem, ennyi minden *• belefér röpke huszon­nyolc évbeI Névjegyét gondo­san eltettem. Ha legközelebb Kassán járok — kérésének ele­get téve — meglátogatom. Le­het, hogy akkorra már három diploma tulajdonosa lesz... (komlósl) ÍV.

Next

/
Oldalképek
Tartalom