Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-01 / 76. szám, szerda

Riadókészültségben a kambodzsai fegyveres erők netiány sorban Ostromállapot Bejrútban? Saigon — A Phnom Penh-i rádió vasárnapi közlése szerint Kambodzsa öt határmenti tar­tományában Norodom Sziha­nuk hívei támadásokat intéztek a kambodzsai Junta hadseregé­nek állásai ellen. Bekerítették és elfoglalták a hadsereg né­hány megerősített állását. A rádió bejelentette, hogy a har­cok során a kormánycsapatok nyolc katonája megsebesült, hat pedig eltfint. A kambodzsai fegyveres erő­ket szombaton este riadóké­szültségbe helyezték. A hatósá­gok az intézkedést nem indo­kolták, de mint az AFP megfi­gyelőkre hivatkozva írja; ezt a lépést a határ közelében fekvő ültetvényeken uralkodó nyug­talanság tette szükségessé, amely ültetvényeken a dolgo­zók tízezreit foglalkoztatják. A kambodzsai rádió vasárnap reggel bejelentette, hogy a junta tiltakozott a DNFF-nél és a szocialista országoknál amiatt, hogy dél-vietnami sza­badságharcosok állítólag meg­sértették Kambodzsa területi ép­ségét. A rádió közlése szerint Sambaur külügyminiszter jegy­zéket juttatott el a Phnom Penh-i diplomáciai missziókhoz, beleértve a szocialista államok képviseleteit is, és a jegyzék­ben felkérte őket, tegyenek meg minden tőlük telhetőt a béke helyreállítása érdekében Kambodzsában. Legfrissebb jelentések szerint eltorlaszolták a kambodzsai fő­városba vezető utakat. A torla­szokat éjjel-nappal katonaság őrzi. A fővárosban éjjeli kijá­rási tilalom van érvényben, szigorú cenzúrát vezettek be. A kambodzsai kormány szinte megszakítás nélkül ülésezik. New York — A Nixon-kor­mány szombaton elismerte, hogy Vietnamban állomásozó amerikai katonák „esetenként" átlépték a kambodzsai határt a szabadságharcosok üldözése során. Ziegler, a Fehér Ház szóvivője azonban hangsúlyoz­ta, hogy „ez nem jelenti a viet­nami háború kiterjesztését Kambodzsára". A szóvivő az újságíróknak kijelentette: az amerikai egységek és a dél­vietnami kormánycsapatok pa­rancsnokainak már régóta van­nak olyan utasításai, hogy a „védő reagálás" taktikáját al­kalmazzák, ez azonban csak „átmeneti behatolásokat" jelent. Washington — Róbert McCloskey, az amerikai kül­ügyminisztérium szóvivője hétfőn kijelentette, hogy sem­milyen részről sem vetették fel eddig a Kambodzsának nyújtan­dó katonai segély kérdését. A szóvivő hozzátette: nincs abban a helyzetben, hogy megerősít­hesse azokat a jelentéseket, amelyek szerint a Phnom Penh-i kormányzat csapatai és „kommunista egységek" kö­zött összecsapások lettek volna. Azt állította, hogy az Egyesült Államok kambodzsai jelenléte a Phnom Penh-ben tevékenykedő diplomáciai misszióra korláto­zódik. Phnom Penh — Lon Nol tá­bornok hétfőn bejelentette, hogy a kambodzsai kormány néhány semleges ország — köz­tük India — közbenjárására visszaadja az Egyesült Álla­moknak a „Columbia Eagle" ne­vű teherszállító hajót. Folytatódnak az összecsapások a kambodzsai határ térségébon Saigon — A dél-vietnami fő­városbn egy amerikai katonai szóvivő közölte, hogy a parti­zánok a kambodzsai határtól néhány kilométerre rajtaütöttek egy amerikai ütegálláson és az összecsapásban legalább 14 amerikai katona életét vesztet­te, 36 megsebesült. A szóvivő szerint öt hónap óta ez volt a legnagyobb veszteség, amelyet amerikai csapatok egyetlen ak­ció során elszenvedtek. A haj­nali szürkületben lezajlott csa­ta egy óra hosszat tartott. Sai­gontól észak-nyugatra a keddre virradó éjjel a dél-vietnami fel­szabadítási front egységei a Tay Ninh környékén elhelyezett katonai támaszpontok ellen in­téztek támadást. Az amerikai katonai parancsnokság annak ellenére, hogy a támaszponto­kat 35 rakétatalálat érte, nem adott ki Jelentést a vesztesé­gekről. Stockholm — Több mint 50 or­szág és 25 nemzetközi szerve­zet képviselőinek részvételével háromnapos nemzetközi konfe­renciát tartottak a svéd fővá­rosban Vietnam népének támo­gatására. A hétfőn befejeződött konferencián Vietnam megsegí­tésének kérdéseit, a vietnami háború elleni tiltakozó mozgal­mak további megszervezését és az amerikaiak háborús bűneivel foglalkozó nemzetközi bizott­ság megalakítását vitatták meg. MOSZKVÁBAN hivatalosan kö­zölték, hogy április elején hiva­talos baráti látogatásra a Szov­jetunióba érkezik Raúl Castro Ruz, Kuba honvédelmi minisz­tere. A kubai áUaiQférfi And­rej Grecsko, a Szovjetunió hon­védelmi minisztere meghívására látogat a Szovjetunióba. JAPÁN belső légijáratának egy Boeing 727 típusú repülő­gépét keddep a radikális japán diákszervezethez tartozó 15 ta­gú csoport útirányának meg­változtatására kényszerítette. A repülőgép fedélzetén 131 utas tartózkodott. F. J. STRAUSS, a Keresztény­szocialista Unió elnöke kedden Münchenből egyhetes körútra az Egyesült Államokba utazott. A JAPÁN TENGERESZSZAK­SZERVEZET táviratban mondott köszönetet a szovjet kormány­nak a négy japán halász életé­nek megmentéséért, akik már­cius közepén a Kurll-szigetek­hez tartozó Iturup közelében kerültek viharba. A LUXEMBURGI KOMMUNIS­TA PÁRT XX. kongresszusa va­sárnap este befejezte munká­ját. Az elfogadott politikai ha­tározatban a kongresszus a szo­cializmusért folyó harc fela­datait ismerteti. A küldöttek határozatban foglalkoztak a Lenin-Jubileum méltó megünnep­lésével és külön határozatban biztosították szolidaritásukról a vietnami népet. A LEGNAGYOBB brit légifor­galmi társaság (Boac) 2200 utasklsérőjének kedden meg­kezdett sztrájkja teljesen meg­bénította a társaság tengeren­túli útvonalain a forgalmat. A sztrájkolók jobb munkafeltéte­leket követelnek. LtBIÁT szombaton az utolsó brit katona is elhagyta. Az El Adem-i támaszponton felvonták a vörös—fehér líbiai lobogót. A brit egységek távozása Nagy­Britannia több évtizedes kato­nai Jelenlétének végére tett pontot. BRAZZAVILLE-ben vasárnap hajnalban egy statáriális bíró­ság ítélete alapján három ki­végzést hajtottak végre. A már­cius 23-1 sikertelen államcsíny­kísérletben részt vett, most ki­végzett három személyen kívül a bíróság még további 5 egyént is — távollétében — halálra itélt. Bejrút — A libanoni főváros utcáin megerősített rendőcjár­őrök és páncélkocsik cirkálnak, bár úgy <4nik, hogy a paleszti­nai gerillák vasárnapi bomba­támadásait követően viszonylag nyugalom van. Politikai szem­pontból azonban korántsem mondható nyugodtnak a hely­zet, sőt a palesztinai ellenállá­si mozgalmon belül is ellenté­tek vannak, ami az amerikai tulajdonban levő objektumok elleni támadásokat illeti. Egy magas szintű politikai bizottság bírálta a gerillákat a támadá­sokért, viszont a népi felsza­badítási front azzal indokolja a támadásokat, hogy az Egyesült Államok a palesztinai felszaba­dítási mozgalom elleni össze­esküvés fő mozgatója. Moszkva — jevgenyif Príma• kov, a moszkvai Pravdában kommentálja a libanoni esemé­nyeket. Megállapítja, hogy a szovjet közvélemény figyelem­mel kíséri a közel-keleti fejle­ményeket, a Szovjetunió eddig is és a jövőben Is segíti az arab országokat igazságos harcuk­ban. A libanoni sajtó szerint — mutat rá a kommentátor — a gerillák támadásaira azt köve­tően került sor, amikor titkos amerikai katonai küldöttség ér­kezett Libanonba. Az AFP jelentése szerint a palesztinai ellenállás szélső baloldalán elhelyezkedő népi felszabadítási front vasárnap magára vállalta a felelősséget a bejrúti amerikai nagykövet­ség közelében elkövetett bom­bamerényletért. Kairó — Luns holland kül­ügyminiszter három közel-keleti országban: Libanonban, Jordá­niában és Egyiptomban tett lá­togatása befejeztével vasárnap Kairóból visszautazott Hágába. Kétnapos kairói tartózkodás so­rán Luns találkozott Nasszer elnökkel és Riad külügyminisz­terrel. A megbeszélések témája a közel-keleti válság volt. El­utazása előtt Luns kijelentette, reménykedik abban, hogy a kö­zel-keleti béke megteremtését célzó erőfeszítések végül is megoldáshoz vezetnek. Az egyiptomi kormány szom­baton utasította az ország ál­landó ENSZ-képvlselőjét, hogy tiltakozzék Angié Brooks asz­szonynak, az ENSZ-közgyűlés elnökének izraeli látogatása el­len. A kairól külügyminiszté­rium erről szőlő közleménye hangoztatja, hogy Egyiptom a látogatást „az izraeli agresszió támogatásának és az ENSZ-ha­tározatoknak ellenszegülő iz­raeli magatartás jóváhagyásá­nak" tekinti. Washington — Az úgyneve­zett amerikai fegyverfelesleg­ből Izrael ls kapott bizonyos mennyiséget — ismerte be hét­főn a washingtoni külügymi­nisztérium sajtótitkára. A fegy­verek — ágyúk, harckocsi-al­katrészek és páncélkocsik — Január közepe óta folyamatosan áramlottak Izraelbe. Az eladás­ról szóló megállapodás — írja az AP — valószínűleg Golda Melr izraeli miniszterelnöknek a múlt év őszén Washington­ban tett látogatása alkalmával jött létre. IMPERIALISTA MESTERKEDÉS SZUDÁNBAN Készenlétben a líbiai hadsereg Khartúm — A szudáni katona­ság hétfőn megkezdte akcióit a felkelők ellen, akik a Fehér­Nílus Aba nevű szigetén levő erődítményekben gyülekeztek, mintegy 400 kilométerre délre az ország fővárosától. Hírügy­nökségi jelentések szerint a zendülőket Mahdi imám vezeti, és az egyiptomi sajtó szerint az említett szigeten mintegy 30 000 hívét összpontosította. Aba szigetén erődítményeket építettek ki, sőt a zendülőknek tüzérségi és légelhárító ütegek állnak rendelkezésre. A szudáni ellenforradalmi összeesküvést imperialista kö­rök készítették elő, amelyek fegyverrel és anyagi eszközök­kel, sőt külföldi zsoldosokkal látták el az uralmuktól meg­fosztott feudális köröket — írja hétfői számában az Ai Ahrar című szudáni kormánylap. A lap megjegyzi: nem véletlen, hogy, az ellenforradalmi ak­cióra abban az időszakban ke­rült sor, amikor a kormány bé­kés úton kezdte megoldani Dél­Szudán problémáját, nagyvona­lú intézkedéseket tett a vízellá­tással összefüggésben, meghir­dette az iskolareformot és a Fehér-Nílus térségében földre­formot kíván végrehajtani. Kadhafi ezredes, a Líbiai Forradalmi Tanács elnöke Trl­poliban bejelentette, hogy a lí­biai fegyveres erőket készenlét­be helyezték, és bármikor a szu­dáni kormány rendelkezésére bocsátják az államcsinykisérlet letörésére. Mint ismeretes, Lí­bia aláírta azt a decemberi egyezményt, amely Líbia, Szu­dán és Egyiptom szoros együtt­működéséről szól. 1970. IV. 1. A népek történelmi tapaszta­latai meggyőzően bizonyítják, hogy amikor a kizsákmányoló osztályok, különösen a bur­zsoázia, ideológiájuk kelepcé­jébe akarják csalni a nagy tö­megeket, sohasem lépnek fel nyíltan, osztálykiváltságaik köz­vetlen védelmezésével, hanem szociális álcázáshoz és dema­gógiához folyamodnak, egyete­mes népi érdekekként tüntetik fel saját érdekeiket. E történel­mi leckét kell szem előtt tar­tanunk a cionista ideológia lé­nyegének és osztályjellegének tisztázásánál is. A cionizmus a múlt század vé­gén a „zsidó kérdés végleges" megoldásának széleskörűen meg­hirdetett programjával tűnt fel a társadalmi-politikai küzdő­téren. A megoldást úgy képzel­te el, hogy Palesztina területén, azon a területen, amelyen Idő­számításunk előtt kialakult az ősi zsidó társadalom és annak osztályállama, zsidó nemzett ál­lamot hoznának létre. A zsidók története, éppen úgy, mint a többi népeké, a törté­nelmi folyamat általános tör­vényszerűségei, az elnyomottak és az elnyomók osztályharcá­nak törvényei szerint alakult. Éppen ezért a zsidó társadalom uralkodó, kizsákmányoló felső rétege mindenkor patriarchális­paternalista, faji-vallást és kép­mutatóan emberbarát köntössel igyekezett leplezni az osztály­ellentéteket, s ezért azt ls ál­lították, hogy a zsidóknál nincs osztályokra osztódás. A cionista Ideológia történel­men kívül állónak, változatlan­nak igyekszik feltüntetni a zsidó kérdést. A valóságban azonban a zsidó kérdés, éppen úgy, mint minden társadalmi jelenség, különféle történelmi korszakokban lényeges változá. sokon megy keresztül. A zsi­dó települések fejlődésében két lényeges Irányzatot figyel­hetünk meg: elszigetelődési és az adott ország nemzeti többsé­gével való egyesülési irányza­az elnyomott osztályok interna­cionalizmusának jelentőségére az elnyomók által szított, a dolgozók sorait megbontó na­cionalizmussal szemben, majd a cionizmus fegyvereivel fog­lalkozik. A cionizmus két mítosszal fegyverezte fel magát: a „vá­nek általános törvényszerűsé­geivel összefüggő XX. századi társadalmi-politikai átalakulá­sok és a kapitalizmus általános válsága befolyásolta. Az euró­pai burzsoázia legragadozóbb része hatalmas, egységes bur­zsoáziájává tudott fejlődni, me­lyet a legszorosabb kötelékek A cionizmus osztálylényege tot. Az utóbbi főként kulturális téren mutatkozott: a zsidók el­sajátították az adott nép nyel­vét, ami a lakosság többségével, a többségben levő nemzetiség­gel való teljes egybeolvadáshoz (asszimilációhoz) vezetett. Az elszigetelési irányzat egyrészt külső, erőszak-tényezők (pél­dául gettóba telepítés) és meg­különböztető intézkedések for­májában nyilvánult meg, más­részt a zsidóság konzervatív kö­rei önelszlgetelésre törekedtek annak a koncepciónak alapján, hogy különlegességet" élvez­nek, mint „tsten választott né­pe". A zsidók természetes, önkén­tes asszimilálódása a polgári emancipáció alapján történel­mileg bebizonyította a maga ha­ladó voltát, mely annál inkább kidomborodott, minél mélyebbek voltak egy bizonyos országban a polgári demokratikus átala­kulások. A zsidó kérdés ilyen megoldását szorgalmazták mind a zsidó, mind a nem zsidó nem­zetiségű igazi haladó személyi­ségek. Ezt szorgalmazta Marx és Lenin ls. A cikkíró ezután röviden megvilágítja a cári Oroszország nemzetiségi viszonyait, rámutat lasztott nép"-ről szól mitikus tanítással és a messiás, a meg­váltó várásáoal. E mítoszok „enyhítették" a tömegek nehéz­ségeit és kínjait, s eszközül szolgáltak a papságnak, hogy érvényesíthesse a vallás funk­cióját az osztálytársadalomban: a tömegek aktivitásának elfoj­tását, az elégedetlenség csilla­pítását, a tömegek figyelmének elterelését a súlyos helyzetének megváltoztatásáért folytatandó harcról, a tömegek zúgolódás nélküli alázatosságra készteté­sét. A cionista vezetők ugyan­azzal a céllal használták fel ezt a kipróbált fegyvert, hogy teljesen befolyásuknak vessék alá és arra kényszerítsék a tö­megeket, hogy támogassák az egy európai hatalom vagy hatal­mi csoport segítségével létreho­zandó palesztinai zsidó állam tervét. E támogatás aktivizálá­sára még egy tézissel álltak elő: az antiszemitizmus vélt „örökösségével", amely állító­lag minden népben benn ól és csak úgy küzdhető le, ha a zsi­dókat „szétszórtságuk" helyé­ről saját államukba telepítik át. A cionista Ideológia fejlődé­sét az Imperializmus fejlődésé­fűznek a monopoltőkéhez. Az imperialista, főként amerikai és nyugatnémet, burzsoázia bi­zonyos köret számára a cioniz­mus egyenesen főnyeremény volt agresszív neokolonialista politikájuk megvalósítására. A zsidó származású monopo­lista burzsoázia a maga nemzet­közi cionista szervezetén ke­resztül mindenképpen szovjet­ellenességet szít, rágalmazó propagandájával igyekszik meg­mételyezni a politikailag éret­len, hiszékeny embereket. En­nek a szovjetellenességnek a forrása természetesen a világ első, a kapitalizmust felszámo­ló szocialista államával szem­ben táplált gyűlöletben és ab­ban van, hogy a Szovjetunió történelmileg bebizonyította: csak a szocializmus győzelmé­nek alapján oldható meg gyö­keresen és vehető le a napi­rendről a zsidó kérdés. A cikkíró a szovjetellenes cionista propaganda konkrét megnyilvánulásalt taglalva vé­gül rátér a cionizmus világpoli­tikai szerepére. A jelenkori cionizmus osztályjellege teljes mértékben megnyilvánul az Iz­raeli cionista vezető köröknek az arab országok ellen folyta­tott agressziós politikájában. Az izraeli uralkodó csoport és a zsidó monopolista burzsoázia érdekeit képviselő szélsőséges körök békés szólamok leple alatt az „erőpolitika" kalandor irányzatát kényszerítik a lakos­ságra. Ez a magatartás képmu­tatóan az izraeli—arab viszály folyamatában kialakult kon­junkturális tényezőkre épül. Azért képmutatóan, mert a há­ború a politika folytatása, az izraeli uralkodó körök politiká­ját pedig már jóval az izraeli állam megalakulása előtt a cio­nistáknak más népekkel szem­beni soviniszta viszonya, az im­perialista hatalmak védnökös­ködésére való számítása hatá­rozta meg, ami erkölcsileg Így fejezhető kl: „ami nekem sza­bad, másoknak nem szabad". A cikkíró megállapítja, hogy a cionisták faji eszmél bizonyos vonatkozásban megegyeznek a nácik „fajelméletével", s ezek az eszmék logikusan Izraelben bontakoztak ki, majd leszögezi: „Az izraeli lakosság jelentős ré­sze, melyet a nacionalista hul­lám magával ragadott, még kö­veti az uralkodó réteg által reá kényszerített öngyilkos politi­kát. A dolgozó rétegek azonban előbb vagy utóbb felismerik e politika bűnös és katasztrofális jellegét. Az ország haladó erői élén az Izraeli Kommunista Párt áll, amely gyakorlati utat mutat az állam békés fejlődésének eléré­sére: „nem az imperializmussal az arab népek ellen, hanem az arab népekkel az imperializmus ellen". A nehézségek és megtor­lások ellenére az Izraeli Kom­munista Párt Internacionalista irányzata győzni fog.

Next

/
Oldalképek
Tartalom