Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-01 / 76. szám, szerda

Riadókészültségben a kambodzsai fegyveres erők netiány sorban Ostromállapot Bejrútban? Saigon — A Phnom Penh-i rádió vasárnapi közlése szerint Kambodzsa öt határmenti tartományában Norodom Szihanuk hívei támadásokat intéztek a kambodzsai Junta hadseregének állásai ellen. Bekerítették és elfoglalták a hadsereg néhány megerősített állását. A rádió bejelentette, hogy a harcok során a kormánycsapatok nyolc katonája megsebesült, hat pedig eltfint. A kambodzsai fegyveres erőket szombaton este riadókészültségbe helyezték. A hatóságok az intézkedést nem indokolták, de mint az AFP megfigyelőkre hivatkozva írja; ezt a lépést a határ közelében fekvő ültetvényeken uralkodó nyugtalanság tette szükségessé, amely ültetvényeken a dolgozók tízezreit foglalkoztatják. A kambodzsai rádió vasárnap reggel bejelentette, hogy a junta tiltakozott a DNFF-nél és a szocialista országoknál amiatt, hogy dél-vietnami szabadságharcosok állítólag megsértették Kambodzsa területi épségét. A rádió közlése szerint Sambaur külügyminiszter jegyzéket juttatott el a Phnom Penh-i diplomáciai missziókhoz, beleértve a szocialista államok képviseleteit is, és a jegyzékben felkérte őket, tegyenek meg minden tőlük telhetőt a béke helyreállítása érdekében Kambodzsában. Legfrissebb jelentések szerint eltorlaszolták a kambodzsai fővárosba vezető utakat. A torlaszokat éjjel-nappal katonaság őrzi. A fővárosban éjjeli kijárási tilalom van érvényben, szigorú cenzúrát vezettek be. A kambodzsai kormány szinte megszakítás nélkül ülésezik. New York — A Nixon-kormány szombaton elismerte, hogy Vietnamban állomásozó amerikai katonák „esetenként" átlépték a kambodzsai határt a szabadságharcosok üldözése során. Ziegler, a Fehér Ház szóvivője azonban hangsúlyozta, hogy „ez nem jelenti a vietnami háború kiterjesztését Kambodzsára". A szóvivő az újságíróknak kijelentette: az amerikai egységek és a délvietnami kormánycsapatok parancsnokainak már régóta vannak olyan utasításai, hogy a „védő reagálás" taktikáját alkalmazzák, ez azonban csak „átmeneti behatolásokat" jelent. Washington — Róbert McCloskey, az amerikai külügyminisztérium szóvivője hétfőn kijelentette, hogy semmilyen részről sem vetették fel eddig a Kambodzsának nyújtandó katonai segély kérdését. A szóvivő hozzátette: nincs abban a helyzetben, hogy megerősíthesse azokat a jelentéseket, amelyek szerint a Phnom Penh-i kormányzat csapatai és „kommunista egységek" között összecsapások lettek volna. Azt állította, hogy az Egyesült Államok kambodzsai jelenléte a Phnom Penh-ben tevékenykedő diplomáciai misszióra korlátozódik. Phnom Penh — Lon Nol tábornok hétfőn bejelentette, hogy a kambodzsai kormány néhány semleges ország — köztük India — közbenjárására visszaadja az Egyesült Államoknak a „Columbia Eagle" nevű teherszállító hajót. Folytatódnak az összecsapások a kambodzsai határ térségébon Saigon — A dél-vietnami fővárosbn egy amerikai katonai szóvivő közölte, hogy a partizánok a kambodzsai határtól néhány kilométerre rajtaütöttek egy amerikai ütegálláson és az összecsapásban legalább 14 amerikai katona életét vesztette, 36 megsebesült. A szóvivő szerint öt hónap óta ez volt a legnagyobb veszteség, amelyet amerikai csapatok egyetlen akció során elszenvedtek. A hajnali szürkületben lezajlott csata egy óra hosszat tartott. Saigontól észak-nyugatra a keddre virradó éjjel a dél-vietnami felszabadítási front egységei a Tay Ninh környékén elhelyezett katonai támaszpontok ellen intéztek támadást. Az amerikai katonai parancsnokság annak ellenére, hogy a támaszpontokat 35 rakétatalálat érte, nem adott ki Jelentést a veszteségekről. Stockholm — Több mint 50 ország és 25 nemzetközi szervezet képviselőinek részvételével háromnapos nemzetközi konferenciát tartottak a svéd fővárosban Vietnam népének támogatására. A hétfőn befejeződött konferencián Vietnam megsegítésének kérdéseit, a vietnami háború elleni tiltakozó mozgalmak további megszervezését és az amerikaiak háborús bűneivel foglalkozó nemzetközi bizottság megalakítását vitatták meg. MOSZKVÁBAN hivatalosan közölték, hogy április elején hivatalos baráti látogatásra a Szovjetunióba érkezik Raúl Castro Ruz, Kuba honvédelmi minisztere. A kubai áUaiQférfi Andrej Grecsko, a Szovjetunió honvédelmi minisztere meghívására látogat a Szovjetunióba. JAPÁN belső légijáratának egy Boeing 727 típusú repülőgépét keddep a radikális japán diákszervezethez tartozó 15 tagú csoport útirányának megváltoztatására kényszerítette. A repülőgép fedélzetén 131 utas tartózkodott. F. J. STRAUSS, a Keresztényszocialista Unió elnöke kedden Münchenből egyhetes körútra az Egyesült Államokba utazott. A JAPÁN TENGERESZSZAKSZERVEZET táviratban mondott köszönetet a szovjet kormánynak a négy japán halász életének megmentéséért, akik március közepén a Kurll-szigetekhez tartozó Iturup közelében kerültek viharba. A LUXEMBURGI KOMMUNISTA PÁRT XX. kongresszusa vasárnap este befejezte munkáját. Az elfogadott politikai határozatban a kongresszus a szocializmusért folyó harc feladatait ismerteti. A küldöttek határozatban foglalkoztak a Lenin-Jubileum méltó megünneplésével és külön határozatban biztosították szolidaritásukról a vietnami népet. A LEGNAGYOBB brit légiforgalmi társaság (Boac) 2200 utasklsérőjének kedden megkezdett sztrájkja teljesen megbénította a társaság tengerentúli útvonalain a forgalmat. A sztrájkolók jobb munkafeltételeket követelnek. LtBIÁT szombaton az utolsó brit katona is elhagyta. Az El Adem-i támaszponton felvonták a vörös—fehér líbiai lobogót. A brit egységek távozása NagyBritannia több évtizedes katonai Jelenlétének végére tett pontot. BRAZZAVILLE-ben vasárnap hajnalban egy statáriális bíróság ítélete alapján három kivégzést hajtottak végre. A március 23-1 sikertelen államcsínykísérletben részt vett, most kivégzett három személyen kívül a bíróság még további 5 egyént is — távollétében — halálra itélt. Bejrút — A libanoni főváros utcáin megerősített rendőcjárőrök és páncélkocsik cirkálnak, bár úgy <4nik, hogy a palesztinai gerillák vasárnapi bombatámadásait követően viszonylag nyugalom van. Politikai szempontból azonban korántsem mondható nyugodtnak a helyzet, sőt a palesztinai ellenállási mozgalmon belül is ellentétek vannak, ami az amerikai tulajdonban levő objektumok elleni támadásokat illeti. Egy magas szintű politikai bizottság bírálta a gerillákat a támadásokért, viszont a népi felszabadítási front azzal indokolja a támadásokat, hogy az Egyesült Államok a palesztinai felszabadítási mozgalom elleni összeesküvés fő mozgatója. Moszkva — jevgenyif Príma• kov, a moszkvai Pravdában kommentálja a libanoni eseményeket. Megállapítja, hogy a szovjet közvélemény figyelemmel kíséri a közel-keleti fejleményeket, a Szovjetunió eddig is és a jövőben Is segíti az arab országokat igazságos harcukban. A libanoni sajtó szerint — mutat rá a kommentátor — a gerillák támadásaira azt követően került sor, amikor titkos amerikai katonai küldöttség érkezett Libanonba. Az AFP jelentése szerint a palesztinai ellenállás szélső baloldalán elhelyezkedő népi felszabadítási front vasárnap magára vállalta a felelősséget a bejrúti amerikai nagykövetség közelében elkövetett bombamerényletért. Kairó — Luns holland külügyminiszter három közel-keleti országban: Libanonban, Jordániában és Egyiptomban tett látogatása befejeztével vasárnap Kairóból visszautazott Hágába. Kétnapos kairói tartózkodás során Luns találkozott Nasszer elnökkel és Riad külügyminiszterrel. A megbeszélések témája a közel-keleti válság volt. Elutazása előtt Luns kijelentette, reménykedik abban, hogy a közel-keleti béke megteremtését célzó erőfeszítések végül is megoldáshoz vezetnek. Az egyiptomi kormány szombaton utasította az ország állandó ENSZ-képvlselőjét, hogy tiltakozzék Angié Brooks aszszonynak, az ENSZ-közgyűlés elnökének izraeli látogatása ellen. A kairól külügyminisztérium erről szőlő közleménye hangoztatja, hogy Egyiptom a látogatást „az izraeli agresszió támogatásának és az ENSZ-határozatoknak ellenszegülő izraeli magatartás jóváhagyásának" tekinti. Washington — Az úgynevezett amerikai fegyverfeleslegből Izrael ls kapott bizonyos mennyiséget — ismerte be hétfőn a washingtoni külügyminisztérium sajtótitkára. A fegyverek — ágyúk, harckocsi-alkatrészek és páncélkocsik — Január közepe óta folyamatosan áramlottak Izraelbe. Az eladásról szóló megállapodás — írja az AP — valószínűleg Golda Melr izraeli miniszterelnöknek a múlt év őszén Washingtonban tett látogatása alkalmával jött létre. IMPERIALISTA MESTERKEDÉS SZUDÁNBAN Készenlétben a líbiai hadsereg Khartúm — A szudáni katonaság hétfőn megkezdte akcióit a felkelők ellen, akik a FehérNílus Aba nevű szigetén levő erődítményekben gyülekeztek, mintegy 400 kilométerre délre az ország fővárosától. Hírügynökségi jelentések szerint a zendülőket Mahdi imám vezeti, és az egyiptomi sajtó szerint az említett szigeten mintegy 30 000 hívét összpontosította. Aba szigetén erődítményeket építettek ki, sőt a zendülőknek tüzérségi és légelhárító ütegek állnak rendelkezésre. A szudáni ellenforradalmi összeesküvést imperialista körök készítették elő, amelyek fegyverrel és anyagi eszközökkel, sőt külföldi zsoldosokkal látták el az uralmuktól megfosztott feudális köröket — írja hétfői számában az Ai Ahrar című szudáni kormánylap. A lap megjegyzi: nem véletlen, hogy, az ellenforradalmi akcióra abban az időszakban került sor, amikor a kormány békés úton kezdte megoldani DélSzudán problémáját, nagyvonalú intézkedéseket tett a vízellátással összefüggésben, meghirdette az iskolareformot és a Fehér-Nílus térségében földreformot kíván végrehajtani. Kadhafi ezredes, a Líbiai Forradalmi Tanács elnöke Trlpoliban bejelentette, hogy a líbiai fegyveres erőket készenlétbe helyezték, és bármikor a szudáni kormány rendelkezésére bocsátják az államcsinykisérlet letörésére. Mint ismeretes, Líbia aláírta azt a decemberi egyezményt, amely Líbia, Szudán és Egyiptom szoros együttműködéséről szól. 1970. IV. 1. A népek történelmi tapasztalatai meggyőzően bizonyítják, hogy amikor a kizsákmányoló osztályok, különösen a burzsoázia, ideológiájuk kelepcéjébe akarják csalni a nagy tömegeket, sohasem lépnek fel nyíltan, osztálykiváltságaik közvetlen védelmezésével, hanem szociális álcázáshoz és demagógiához folyamodnak, egyetemes népi érdekekként tüntetik fel saját érdekeiket. E történelmi leckét kell szem előtt tartanunk a cionista ideológia lényegének és osztályjellegének tisztázásánál is. A cionizmus a múlt század végén a „zsidó kérdés végleges" megoldásának széleskörűen meghirdetett programjával tűnt fel a társadalmi-politikai küzdőtéren. A megoldást úgy képzelte el, hogy Palesztina területén, azon a területen, amelyen Időszámításunk előtt kialakult az ősi zsidó társadalom és annak osztályállama, zsidó nemzett államot hoznának létre. A zsidók története, éppen úgy, mint a többi népeké, a történelmi folyamat általános törvényszerűségei, az elnyomottak és az elnyomók osztályharcának törvényei szerint alakult. Éppen ezért a zsidó társadalom uralkodó, kizsákmányoló felső rétege mindenkor patriarchálispaternalista, faji-vallást és képmutatóan emberbarát köntössel igyekezett leplezni az osztályellentéteket, s ezért azt ls állították, hogy a zsidóknál nincs osztályokra osztódás. A cionista Ideológia történelmen kívül állónak, változatlannak igyekszik feltüntetni a zsidó kérdést. A valóságban azonban a zsidó kérdés, éppen úgy, mint minden társadalmi jelenség, különféle történelmi korszakokban lényeges változá. sokon megy keresztül. A zsidó települések fejlődésében két lényeges Irányzatot figyelhetünk meg: elszigetelődési és az adott ország nemzeti többségével való egyesülési irányzaaz elnyomott osztályok internacionalizmusának jelentőségére az elnyomók által szított, a dolgozók sorait megbontó nacionalizmussal szemben, majd a cionizmus fegyvereivel foglalkozik. A cionizmus két mítosszal fegyverezte fel magát: a „vánek általános törvényszerűségeivel összefüggő XX. századi társadalmi-politikai átalakulások és a kapitalizmus általános válsága befolyásolta. Az európai burzsoázia legragadozóbb része hatalmas, egységes burzsoáziájává tudott fejlődni, melyet a legszorosabb kötelékek A cionizmus osztálylényege tot. Az utóbbi főként kulturális téren mutatkozott: a zsidók elsajátították az adott nép nyelvét, ami a lakosság többségével, a többségben levő nemzetiséggel való teljes egybeolvadáshoz (asszimilációhoz) vezetett. Az elszigetelési irányzat egyrészt külső, erőszak-tényezők (például gettóba telepítés) és megkülönböztető intézkedések formájában nyilvánult meg, másrészt a zsidóság konzervatív körei önelszlgetelésre törekedtek annak a koncepciónak alapján, hogy különlegességet" élveznek, mint „tsten választott népe". A zsidók természetes, önkéntes asszimilálódása a polgári emancipáció alapján történelmileg bebizonyította a maga haladó voltát, mely annál inkább kidomborodott, minél mélyebbek voltak egy bizonyos országban a polgári demokratikus átalakulások. A zsidó kérdés ilyen megoldását szorgalmazták mind a zsidó, mind a nem zsidó nemzetiségű igazi haladó személyiségek. Ezt szorgalmazta Marx és Lenin ls. A cikkíró ezután röviden megvilágítja a cári Oroszország nemzetiségi viszonyait, rámutat lasztott nép"-ről szól mitikus tanítással és a messiás, a megváltó várásáoal. E mítoszok „enyhítették" a tömegek nehézségeit és kínjait, s eszközül szolgáltak a papságnak, hogy érvényesíthesse a vallás funkcióját az osztálytársadalomban: a tömegek aktivitásának elfojtását, az elégedetlenség csillapítását, a tömegek figyelmének elterelését a súlyos helyzetének megváltoztatásáért folytatandó harcról, a tömegek zúgolódás nélküli alázatosságra késztetését. A cionista vezetők ugyanazzal a céllal használták fel ezt a kipróbált fegyvert, hogy teljesen befolyásuknak vessék alá és arra kényszerítsék a tömegeket, hogy támogassák az egy európai hatalom vagy hatalmi csoport segítségével létrehozandó palesztinai zsidó állam tervét. E támogatás aktivizálására még egy tézissel álltak elő: az antiszemitizmus vélt „örökösségével", amely állítólag minden népben benn ól és csak úgy küzdhető le, ha a zsidókat „szétszórtságuk" helyéről saját államukba telepítik át. A cionista Ideológia fejlődését az Imperializmus fejlődéséfűznek a monopoltőkéhez. Az imperialista, főként amerikai és nyugatnémet, burzsoázia bizonyos köret számára a cionizmus egyenesen főnyeremény volt agresszív neokolonialista politikájuk megvalósítására. A zsidó származású monopolista burzsoázia a maga nemzetközi cionista szervezetén keresztül mindenképpen szovjetellenességet szít, rágalmazó propagandájával igyekszik megmételyezni a politikailag éretlen, hiszékeny embereket. Ennek a szovjetellenességnek a forrása természetesen a világ első, a kapitalizmust felszámoló szocialista államával szemben táplált gyűlöletben és abban van, hogy a Szovjetunió történelmileg bebizonyította: csak a szocializmus győzelmének alapján oldható meg gyökeresen és vehető le a napirendről a zsidó kérdés. A cikkíró a szovjetellenes cionista propaganda konkrét megnyilvánulásalt taglalva végül rátér a cionizmus világpolitikai szerepére. A jelenkori cionizmus osztályjellege teljes mértékben megnyilvánul az Izraeli cionista vezető köröknek az arab országok ellen folytatott agressziós politikájában. Az izraeli uralkodó csoport és a zsidó monopolista burzsoázia érdekeit képviselő szélsőséges körök békés szólamok leple alatt az „erőpolitika" kalandor irányzatát kényszerítik a lakosságra. Ez a magatartás képmutatóan az izraeli—arab viszály folyamatában kialakult konjunkturális tényezőkre épül. Azért képmutatóan, mert a háború a politika folytatása, az izraeli uralkodó körök politikáját pedig már jóval az izraeli állam megalakulása előtt a cionistáknak más népekkel szembeni soviniszta viszonya, az imperialista hatalmak védnökösködésére való számítása határozta meg, ami erkölcsileg Így fejezhető kl: „ami nekem szabad, másoknak nem szabad". A cikkíró megállapítja, hogy a cionisták faji eszmél bizonyos vonatkozásban megegyeznek a nácik „fajelméletével", s ezek az eszmék logikusan Izraelben bontakoztak ki, majd leszögezi: „Az izraeli lakosság jelentős része, melyet a nacionalista hullám magával ragadott, még követi az uralkodó réteg által reá kényszerített öngyilkos politikát. A dolgozó rétegek azonban előbb vagy utóbb felismerik e politika bűnös és katasztrofális jellegét. Az ország haladó erői élén az Izraeli Kommunista Párt áll, amely gyakorlati utat mutat az állam békés fejlődésének elérésére: „nem az imperializmussal az arab népek ellen, hanem az arab népekkel az imperializmus ellen". A nehézségek és megtorlások ellenére az Izraeli Kommunista Párt Internacionalista irányzata győzni fog.