Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-22 / 94. szám, szerda

LEONYID BREZSNYEV ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás a 2. oldalról) Bevették a Téli Palotát. Megbukott az utolsó orosz burzsoá r kormány. Vlagyimir Iljics Lenin a világ első munkás-paraszt kormányának az élére állt. Lenin, a szocialista eszmék győzelmének fáradhatatlan harcosa a szocializmus nagyszerű művének alkotója és építője lett. Lenin irányítja a szovjetköztársaság védelmét és a vörös hadsereg formálódását. Megtalálja a szocialista gazdaság legbonyolultabb fejlesztési kérdéseinek megoldását, lerakja a szocializmus politikai gazdaságtanának alapjait. Lenin eszméi az OSZSZSZK első alkotmányának és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának alapjává váltak. A kultúra és a népművelés, a tudomány és a technika, az osztályok és a nemzetek sorsa — ez mind Lenin figyelmének a központjában volt. Valamivel több éven át Október győzelme után forradalmunk vezére óriási munkát végzett, melynek tartalma és eredményei még sokáig befolyásolják a világtörténelem folyását. Am bármivel is foglalkozott Lenin, bármilyen kérdéseket oldott is meg, figyelmének központjában mindenkor a párt, a párt megedzése és sorainak szilárdítása állt. A legnagyobb bajnak tartotta a párton belül a frakciózást és csoportosulást, amely ellen határozottan és engesztelhetetlenül harcolni kell. Leninnek az Októberi Forradalom utáni pártkongresszusokon elhangzott, forradalmi szellemtől áthatott világos beszédei máig is az elvszerű politikai elemzés és az eszmei politikai Ingadozással szembeni engesztelhetetlenség iskolapéldái. A párt egysége, amelyért Lenin oly szenvedélyesen harcolt, győzelmeink egyik legfőbb forrása volt, ma is az és a jövőben is az lesz. Lenin sok energiát fordított a kommunista világmozgalom fejlesztésére, a szocialista világforradalom politikai hadseregének előkészítésére. Lenin kezdeményezésére alakult meg a Kommunista Internacionálé. Korszakalkotó mozzanat volt ez a világkommunizmus történetében. Lenin a forradalmi világfolyamat tömör koncepcióját hagyta ránk egy új korszakban, A. amelynek szegletköve a két társadalmi rendszer harca. Lenin továbbfejlesztette a marxizmusnak a proletár szocialista internacionalizmusra vonatkozó tételeit. Leninnek a Komintern kongresszusain elhangzott beszédei, valamint klasszikus műve: „A baloldaliság — a kommunizmus gyermekbetegsége", máig is a kommunista világmozgalom stratégiájának és taktikájának valóságos enciklopédiája. A marxizmus—leninizmus egységes internacionalista tanítás, elméleti gazdagság és gyakorlati útmutató minden kommunistának, valamennyi forradalmárnak. A történelmi tapasztalatok megdöntötték a burzsoá és a forradalmi ideológusok azon kísérleteit, hogy Lenint szembeállítsák Marxszal, a leninizmust a marxizmussal, hogy a leninizmust sajátosan orosz, nemzeti jelenségként állítsák be. Igen, Lenin Oroszországban született és harcolt a szocialista Oroszországért. Az orosz forradalmat azonban sohasem értelmezte másként, mint a világforradalom alkotó részeként és tényezőjeként. Lenin tanítása magába foglalta mindazt, amit az emberiség legkiválóbb elméi alkottak, általánosítja és összefoglalja a dolgozók osztályharcának tapasztalatait. Lenin rendkívül nagy figyelemmel kísérte az európai és az amerikai munkásosztály gazdasági és politikai harcának fejlődését, gondosan összehasonlította és értékelte annak különféle formáit. Élénken érdeklődött a nemzeti felszabadító mozgalom problémái iránt. • m Mélyen behatolt valamennyi JffTT

'l dolgozó életének és harcának kérdéseibe és a különböző orlq

7_ szágokban folyó osztályharcok gyakorlatából tanulságot vont IV. 22. l

e a felszabadító világmozgalom forradalmi elméletére és 3

taktikájára vonatkozóan. Természetes, hogy az egész világ forradalmi munkásságának képviselői tanácskéréssel fordultak Leninhez, a nagy teoretikushoz és vezérhez, az ismeretek és tapasztalatok e leggazdagabb forrásához. Ma is Leninhez és tanaihoz folyamodnak mindazok, akik a szocializmus és a kommunizmus győzelméért harcolnak. Amint az SZKP KB jubileumi tézisei rámutatnak, „a leninizmus az imperializmus és a proletárforradalmak korszakának a gyarmati rendszer szétzúzása és a nemzeti felszabadító győzelmek korszakának, az emberiségnek a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet és a kommunista társadalom felépítése korszakának a marxizmusa". A leninizmus a jelen világ leghaladóbb és legbefolyásosabb ideológiája, azoknak a legyőzhetetlen ideológiája, akiké a jövő. Nem volt és nincs a világon olyan ember, akinek a müvei annyira elterjedtek volna, mint Lenin művei, amelyek a világ népeinek 117 nyelvén jelentek meg. A százmillió példányszámban megjelent Leninműveket valamennyi országban, valamennyi világrészben olvassák az emberek, belőlük tanulnak élni és harcolni. Amikor Lenin mérlegelte a tudományos kommunizmus sikereinek az okait, azt írta, hogy Marx tanai azért mindenhatóak, mert helyesek. E szavak teljes mértékben érvényesek magának Leninnek a tanítására is. A lenini tanítás helyességét az élet és a XX. század politikai fejlődésének valamennyi tapasztalata igazolta. A haladó emberiség tiszteli Lenint, a lángelméjű teoretikust, a szocializmus nagy építőjét. Vlagyimir Iljics Lenin egyaránt drága és közeli mindnyájunk számára, mint ahogy drága és közeli lesz számos, bennünket követő nemzedék számára is, mint a harcos forradalmár legkiválóbb tulajdonságaival rendelkező ember, mint kristálytiszta, rendkívüli egyéni varázserejű ember. Lenin szerette az embereket, harcolt boldogságukért és ezért kérlelhetetlen volt az elnyomókkal és kizsákmányolókkal, valamint mindenfajta kiszolgálóikkal, a forradalom árulóival szemben. A lenini munkastílus jellegzetes vonása minden tekintetben az elvhűség, az egyenesség és az igaz hűség volt. Lenin kérlelhetetlen ellensége volt a frázisoknak, „a forradalmi szószátyárkodásnak", a dicsekvésnek. Lenin minden helyzetben, minden körülmények között megőrizte a világos és realista viszonyát a tényekhez és az eseményekhez, azt a képességét, hogy idejében felismerje és feltárja a hibákat és hatá- ' rozottan törekedjék helyrehozásukra. Makszim Gorkij azt írta, hogy Lenin „nagy szellemének a felével a jövőben élt". Ez mélységesen igaz. Leninnek értékes adománya volt, hogy a jelenben meglássa az emberiség jövő sorsát. Lenin gondolatai soha sem szakadtak el az élettől, az adott történelmi időszak gyakorlatától, reális feltételeitől és lehetőségeitől messze előre a jövőbe irányultak. A tudományos előrelátás tényével világította meg hosszú évtizedekre előre a munkásosztály útját. Lenin határozottan harcolt a forradalmi gyakorlat lebecsülése, alkotó jellegének leszűkítése, kész receptek összességére való korlátozása ellen. Lenin egész élete szüntelen munka volt, elméleti, politikai tevékenység az osztályharc szervezése, párt- és államépítés. Az alkotó tulajdonságokat kinevelte nagy pártjában is, amely becsülettel viszi tovább a lenini zászlót, a kommunizmus zászlaját. Lenin a munkában az igazi kollektivitás szellemét úgy tudta kialakítani, mint senki más. Szenvedélyesen, meggyőződéssel, kitartóan védelmezte nézetét, tisztelte elvtársainak véleményét és azt figyelmesen meghallgatta. Felnevelte és maga köré tömörítette a népből kikerült kiváló forradalmárok, politikusok ' és államférfiak egész sorát. A Lenin vezetésével megtartott pártkongresszusok, központi bizottsági és politikai bizottsági ülések, a népbiztosok tanácskozásai, a munkásosztály és az egész dolgozó nép érdekeit kifejező politika kollektív kidolgozásának példáját jelentették. Néha úgy tűnik, szinte hihetetlen, szinte emberfeletti az, hogy egyetlen egy ember, még ha lángelme is, elvégezhessen olyan gigászi munkát, mint amilyet Lenin végzett. Lenin meglepő munkateljesitményű ember, fáradhatatlan dolgozó volt. Azt mondotta, ahhoz, hogy az ember kommunista lehessen, el kell sajátítania mindazt a tudást, amit az emberiség felhalmozott. Lenin ehhez az elvhez igazodott egész életén át. A szibériai Szusenszkoje faluban, a Brit Múzeumban, a cári börtönben, Münchenben és Polnfnban, a párizsi és a genfi könyvtárakban tanult, filozófiai és természettudományi gazdasági és szociológiai történelmi, haltudományi és a nemzetközi kapcsolatokról szóló műveket tanulmányozott. Az emberi tudásnak mindezt a gazdagságát Lenin a forradalom szolgálatába állította. A számos könyv és brosúra, a cikkek, beszédek és beszélgetések, levelek és jegyzetek ezrei — mindez Lenin mérhetetlen irodalmi hagyatéka, amely felöleli politikai, forradalmi tapasztalatait, gondolatait és meglátásait. Lenin az embernek élt és körükben élt. Elválaszthatatlanul összekapcsolódott Pétervár, Moszkva és más orosz proletárközpontok forradalmi munkásmozgalmával. Bárhová vetette a sors Lenint, bárhol tartózkodott és bármit csinált, ezernyi szál fűzte őt az emberekhez. Lenin számára mindennapos szükséglet volt a munkásokkal és parasztokkal, a katonákkal, a tudományos és kulturális dolgozókkal való találkozás és beszélgetés. Mint politikusnak szüksége volt rá, hogy saját következtetéseit egybevesse a tömegek tapasztalataival, a széles körű általánosításokat felülvizsgálja a látszólag egyedi esetek, azoknak egyéni sorsa alapján, akik a forradalmat csinálják és a szocializmust építik. 1921 decemberének végén amikor a szakszervezetek szerepéről és feladatairól szóló tézisek javaslatát készítette elő, Lenin azt írta: „Az események közepette kell élni, ismerni kell a hangulatot, tudni kell élni." E szavak találóan jellemzik a lenini stílust, amely példaképpé vált az általa alapított párt és az egész világ kommunistái számára. Leninben a szerénység és az egyszerűség, az igazi emberség, az emberek iránti tisztelet és bizalom, a sorsukban való személyes részvétel szilárd elvhüséggel, önmagával és másokkal szemben támasztott igényességgel, bölcsességgel és előrelátással, fáradhatatlan szorgalommal, törhetetlen akarattal párosult. A nagy tudós felfedező ereje és mély bölcsessége az élet, az igazi értékek és életörömök őszinte szeretetével párosult. Ilyen volt Vlagyimir Iljics Lenin, a gondolkodó, a forradalmár, az ember. Tanítása mindig felhívás és útmutatás lesz a cselekvésre, életműve ihlető példa a kommunisták, az embermilliók számára. Elvtársaki A proletárok himnuszában, az Internacionáléban hallhatók e nagyszerű szavak: „A föld fog sarkából kidőlni, semmik vagyunk, s minden leszühk." Hazánk munkásosztálya a munka nemzetközi hadseregének első osztaga lett, amely alapjaiban megsemmisítette a régi tőkés világot ős új szocialista világot alakított ki. A szocializmus Szovjetunióban aratott győzelme — a leninizmus diadala Lenin az építőmunkát tartotta a győzelmes proletariátus fő feladatának. Ahhoz azonban, hogy megkezdődhessék az építés, vissza kellett verni a külföldi fegyveres intervenciót és a belső ellenforradalom együttes támadását. Szovjet-Oroszország munkássága és parasztsága a lenini párt körül tömörülve, a többi ország dolgozóinak nagy internacionalista segítségére támaszkodva kivívta a győzelmet. Az imperializmus nagy katonai-politikai és erkölcsi vereséget szenvedett. A forradalomból született fiatal szovjet állam, a proletárdiktatúra állama fennmaradt. A társadalom szocialista átépítésének lenini gondolatától ihletett embermilliók megkezdték az új élet építését. Lenin figyelmeztetett arra, hogy a szocializmushoz vezető út sohasem lesz egyenes vonalú, mindig rendkívül bonyolult. De Lenin a legsúlyosabb körülmények között sem vesztette el soha a dolgozó nép, a forradalmi munkásosztály és a kommunista párt óriási lehetőségeibe vetett hitét. Mindent felölelő mély bölcsességre, széles körültekintésre és bátor gondolkodásra volt szükség, hogy a háború és forradalom dúlta Oroszországban, a bonyolult szociáldemokrata irányzatok, politikai erők, ellentétes nézetek és hangulatok szövevényében megőrizze világos tájékozódását, megtalálja és elméletileg hibátlan formában megmutassa a szocializmus felé való haladás alapvető fő irányait. Lenin képes volt erre. NEP, iparosítás, kollektivizálás, kulturális forradalom ... Milyen közismertek ezek a szavak, amelyek mögött hazánk történelmének, osztályok sorsának és emberek életének egész korszaka áll. E beszédekről most tankönyvek írnak, a tudományos kommunizmus ábécéjévé váltak. Az új világ építői számára ma is megbízható útmutatást jelentenek az új társadalom építésének módszereiről szóló mély lenini gondolatok. A szocializmus építésének lenini terve, a világtörténelmi feladat tudományos, komplex és reális megközelítésének a példaképe. Ez a terv magába foglalta a társadalom felépítésének valamennyi fokát, a termelőerők fejlődését éppúgy, mint a társadalmi viszonyok megváltozását és az emberek szellemi világának átalakítását. Érthetően a párt a szocializmus sokmillió építőjének óriási alkotó képességéből indult ki, abból, hogy a gyakorlatban, az élő munkában tárulnak fel újabb lehetőségek, keresnek újabb módszereket és eszközöket a kitűzött célok eléréséhez. Lenin a párt programkoncepcióját meghatározó marxista tudomány és a tömegek történelmi alkotótevékenysége egységében látta az új társadalmi rend törhetetlen erejét. Nem mindenki értette meg és fogadta el Lenin gondolatát, hogy fel lehet építeni a szocializmust egy, kapitalista körülzártságban lévő, gazdaságilag elmaradott, túlnyomórészt agrárországban. A jobboldali és a „baloldali" ellenzék kapituláns, vagy kalandor koncepciókat akart kikényszeríteni, az országot le akarta téríteni a lenini útról. A politikai haic, amely Lenin halála után rendkívül kiéleződött, hosszú és heves volt. Lenin eszméi azonban győztek. A szocializmus építése a forradalmi lendület, a lelkes áldozatkész munka olyan hullámát váltotta ki, amely a sző szoros értelmében elsöpörte a szocializmushoz vezető úton álló akadályokat. Az, ami terv volt, valóság, realitás lett. Ez a szovjet nép világraszóló győzelme, a leninizmus győzelme volt. A harmincas években a szocializmus szilárd gyökereket eresztett országunk életének valamennyi területén. A világ szeme előtt erőteljes szocialista ipari és kolhoznagyhatalom növekedett fel, amely hatalmas lendülettel fejlődött. Létrejöttek a feltételek egy további nagy lépéshez azon az úton, amelyet Lenin tűzött ki. Ekkor közbejött a háború. Az ország a fasiszta megszállók rablótámadásának áldozata lett. Hazánkat halálos veszély fenyegette. Ezekben a napokban Is páratlan erővel nyilvánult meg a szovjet nép bátorsága, szilárd és törhetetlen győzniakarása, felzárkózottsága a lenini párt körül. A súlyos próbatételek folyamán a szovjet társadalmi és államrend bebizonyította törhetetlen szilárdságát. Azokban a súlyos években bebizonyosodott Lenin szavainak teljes igazsága, hogy sohasem lehet legyőzni azt a népet, amely népi hatalmát, igazságos ügyét, a jövőjét védelmezi. A szovjet nép fiai és leányai millióinak élete árán megvédelmezte a szocializmus vívmányait. Rövidesen a fasiszta Németországon aratott győzelem 25. évfordulóját ünnepeljük. E jelentős dátum előestjén újból tisztelettel adózunk a szovjet nép és fegyveres erői nagy hősiességének. Népünk nemzedékről nemzedékre mindenkoi őrzi azoknak emlékét, akik életüket áldozták a szovjet emberek szabadságáért és boldogságáért, szülőhazánkért. Lenin hagyatékának megfelelően tovább fogjuk szilárdítani hazánk védelmét és a hadsereget a legkorszerűbb fegyverekkel szereljük fel. Hadseregünk mindig a béke hadserege, valamennyi nemzet biztonságának biztos támasza volt és marad. Mindenki tudja, milyen súlyos veszteségeket és szenvedéseket okozott nekünk a háború. Számos várost és falut, üzemet, erőművet, iskolát és kórházat kellett újból felépítenünk. A szovjet nép meghiúsította ellenségei aljas terveit, amelyekkel hosszú időre meg akarták gyengíteni államunkat, igen rövid idő alatt begyógyította a háború ütötte sebeket és óriási ugrást tett előre. A háború utáni években elél t anyagi és szellemi vívmányok nagyszerűsége minden elképzelést túlszárnyalt. A szocializmus újból bebizonyította erejét és életképességét. Pártunk és a szovjet nép óriási tapasztalatokat szerzett az osztályharcban és a társadalmi átalakulásokban. Ezen átalakulások újító jellege a párttól politikai és elméleti fejlettséget, szervezettséget és kitartást, következetességet, az új társadalom építése útjainak és módszereinek gondos vizsgálatát követelte meg. Lenin szavaival szólva történjék bármi, legyen bármi, legyen bármilyen súlyos az orosz forradalom és a nemzetközi szocialista forradalom sorsfordulata, ezeket a tapasztalatokat nem lehet elvenni. A szocializmus vívmányaként kerültek be a történelembe és a vezető nemzetközi forradalom ezekre a tapasztalatokra fogja felépíteni szocialista építményét. Az újdonság, a szocialista átalakulások és a gazdasági építés szokatlansága és összehasonlíthatatlan méretei, a tapasztalatok hiánya és a burzsoázia dühödt ellenállása — mindez különösen nehézzé tette a szocializmusért folyó harcot. E küzdelem azonban mérhetetlenül nemes és hősies volt. „Csak átkozzanak, szidjanak és gúnyoljanak bennünket a haladó burzsoázia és a nyomában kullogó kispolgári demokrácia kuvaszai és disznai, a kudarcok és a hibák miatt, melyeket a mi szovjet iendünk építése során elkövettünk. Mi egy pillanatra sem feledkezünk meg arról, hogy kudatcok és hibák csakugyan szép számmal voltak és vannak nálunk, Hogyis ne lennének kudarcok és hibák egy olyan új, az egész világtörténelem szempontjából új munkában, mint az államrendszer eddig még soha nem látott típusának megteremtése! Rendületlenül harcolni fogunk kudarcaink és hibáink kiküszöböléséért, azért, hogy szovjet elveinknek, a tökéletességtől még nagyon-nagyon távolálló gyakorlati alkalmazását megjavítsuk. Arra azonban joggal lehetünk büszkék, és büszkék is vagyunk iá, hogy nekünk jutott az a szerencse, hogy megkezdjük a szovjet állam felépítését és ezzel megkezdjük a világtörténelem új korszakát..." Lenin művei (33. kötet 36—37 old.) (Folytatás a 4. oldalon)