Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-21 / 93. szám, kedd

A SZLOVÁK MAGNEZITMŰVEK VÁLLALATI KONFERENCIÁJÁNAK MARGÓJÁRA BECSÜLETTEL HELYTÁLLNI Altalános s így örvendetes tényként szögezhetjük le, hogy gazdasági életünk csaknem minden szakaszán tért hódítanak a CSKP KB legutóbbi, a népgazdasági problémák megoldására vonatkozó határozatok. Kelet-Szlovákia legjelentősebb ipari üzemeinek dolgozói is őszintén keresik a nehézségek leküzdésének lehetőségeit. Az utóbbi hetekben számos vállalatban pártaktívákon, szakszervezeti konferenciákon taglalják saját gazdasági helyzetüket és határozzák meg a jövőbeni tennivalókat. A Szlovák Magnezitművek Jolsván megrendezett vállalati szakszervezeti konferenciáján sok érdemleges felszólalás elhangzott, s ezeket összegezve kimondhatjuk, jó úton haladnak. Említést érdemel, hogy ezt a szakszervezeti értekezletet alaposan előkészített pártaktíva előzte meg. Talán ennek tudható be, hogy a vállalat pártonkívüli dolgozói teljes mértékben elismerik a kommunista párt vezető szerepét. Ennek tanújelei már a múlt évben, a Kalinovón megtartott vállalati konferencián is megmutatkoztak, amikor a kommunisták kezdeményezésére a vállalat dolgozói nyíltan, a segítő szándék jegyében világítottak rá a fogyatékosságokra. S tegyük hozzá, nem eredménytelenül, mert míg azon az összejövetelen a magnezittégla és egyéb termékek gyártásában lemaradásról, „mankóról" beszéltek, az idén már azzal dicsekedhettek, hogy vállalatuk az egyes termékfajták szerint is túlszárnyalja termelési tervét. Az idei konferencián elsősorban a termékek minősége terén mutatkozó fogyatékosságokról esett szó. Tudvalevő, iiogy jjjagnezitiparunk túlnyomórészt kivitelre gyártja termékeit, s a világpiacon kialakult hatalmas konkurrencia folytán kizárólag jó minőségű gyártmányaival maradhat versenyképes. Nem téveszthetik szem elől azt sem, hogy tavaly vállalatunknál nem kevesebb, mint kétmilliárd koronát fordítottak a termelés fejlesztésére. Tehát a vállalat legfontosabtl feladatai közé tartozik: becsülettel helytállni a hazai és külföldi piacon egyaránt. Nagy hibák kicsikből tevődnek össze — hangoztatta több felszólaló. Jankovič mérnök, vállalati igazgató ezzel a kérdéssel összefüggésben hangsúlyozta, hogy egyetlen dolgozót vagy munkaszakaszt sem lehet lebecsülni. Konkrétan a karbantartó részlegre gondolt, ahol a vállalat nyolcezer alkalmazottja közül csaknem kétezren dolgoznak. Kevesen tudatosítják még, hogy a karbantartók munkájától igen sok függ. Ha jó munkát végeznek, kevesebb az üzemzavar, jobban halad a munka, tovább eltartanak a gépberendezések és kisebb öszszegeket kell fordítani alkatrészpótlásra. Tavaly több mint húszmillió koronát emésztett fel a pótalkatrészek beszerzése, ennek csaknem felét külföldről, természetesen valutáért kapták. Viszont az is előfordul, hogy a még jó alkatrész, „raktárkészletcsökkentés" formájában, kiselejtezve, hulladékba kerül. Ez serami esetre sem vall gazdaságosságra. Szóba került a munkaidő kihasználásának a kérdése, a munkaerőhullámzás és -toborzás problémája is. Megállapították, hogy a magnezitüzemekben is a hét végén, pénteken alacsonyabb a teljesítmény. Gyakran beszélnek a vállalatnál arról, hogy szombaton és vasárnap nem szívesen mennek az emberek dolgozni. Az igazság viszont az, hogyha szükség esetén szombaton és vasárnap dolgoznak, nagyobb' teljesítményt érnek el, mint pénteken. Ugyanakkor közel 700 000 ttB„ ... amikor bátor hozzáállás kellett volna az új feladatok megoldásához és egyúttal elvi álláspontot kellett volna elfoglalni a párt szerepét és a szocializmus értékeit kétségbe vonó egyéni és csoportos nézetekkel szemben, a vezetőség nem tudta mozgósítani a marxista—leninista elméleti és ideológiai frontot. Egyúttal lebecsülték a párton belüli és a tömegek között végzett hatékony politikaiideológiai munkát." (A CSKP Központi Bizottságának az alapszervezelekhez és a párttagokhoz küldött leveléből). órát mutat ki a vállalat egy év alatt. Mindezekből levonták a következtetést: hétfőtől péntekig mindenki becsületesen dolgozzon, akkor a szabadnapokon nyugodtan pihenhet, nem lesz szükség „túlórázásra"... Az elmúlt év folyamán számottevő méretet öltött a munkaerőhullámzás is. Sokan mentek el, de sikerült hatszáz új munkaerőt is toborozniuk. Köszönetüket fejezték ki a Rozsnyói Járási Nemzeti Bizottság alelnökének, aki személyesen részt vállalt a magnezitüzemek részére szükséges munkaerők toborzásában. Nem takargatták a felszólalók az emberek iránti viszony terén megnyilvánuló hibákat sem. A kassai üzemben történt meg például, hogy az új alkalmazottakat, bányászokat bürokratikus módon egyik irodából a másikba és vissza küldözgették, nem beszélve az orvosi vizsgálatról, ami érthetetlenül négy napot is igénybe vesz. Nem lehet csodálkozni azon, hogy jó néhányan már munkába állás előtt, búcsú nélkül hátat fordítanak a vállalatnak. Az emberről való gondoskodás fogyatékosságait csak aláhúzza az a tény, hogy ennél a vállalatnál tavaly négy halálos kimenetelű baleset történt, s az idén már néhány súlyos balesetet jegyeztek fel. Ebből következik, hogy a munkabiztonságnak a legalapvetőbb feladatok között kell szerepelnie. A következő ötéves tervben egymilliárd koronát terveznek üzemfejlesztésre. Ennek csaknem egyharmadát a dolgozók szociális igényeinek kielégítésére fordítják. Felvetődik a kérdés: honnan és ki biztosítja ezt a jelentős összeget? Senki sem lehet meggyőződve arról, hogy majd az állami költségvetésből folyósítják. Éppen ezért ajánlatos lesz, ha a vállalat dolgozói saját erejükből, jobb minőségű termelésből, a nagyobb gazdaságosság útján tesznek szert a szükséges pénzre. (kulik) Az opportunisták nem maradhatnak a pártban A TRIBÚNA CIKKE A Tribúna fennállása óta számos cikkel járult hozzá az 1968 januárját követő időszak elemzéséhez, ahhoz, hogy a párt tagsága és az ország lakossága tisztán lássa, milyen kulissza mögötti mesterkedések folytak az ún. „emberarcú", szocializmusban. A CSKP KB cseh irodájának hetilapja legutóbbi számában Oldrich Jarousek Josef Špaček tevékenységét és szerepét elemzi. Špaček, mint a Központi Bizottságnak a párttagsághoz intézett leveléből kitűnik, az akkori pártvezetésbe befurakodott jobboldali opportunisták egyik képviselője volt. A brnói kerületi pártbizottságon mondott beszédében (1968. március 22) Špaček engedékenységet követelt a helytelen nézetek hirdetőivel szemben. Az újságírók munkájával kapcsolatban egy alkalommal megjegyezte — véleménye szerint nem ártana, ha újságíróink még erőszakosabban lépnének fel... — amint ismeretes, a jobboldlali ' „progresszív" újságírók éltek is ezzel a felhívással. A cikk szerzője rámutat aira, hogy Špaček az értelmiséget osztályok fölötti rétegnek tekinti. J. Špaček 1968 márciusában sokat beszélt a „rendkívüli alkalomról", amelyet ki kell használni és amellyel be kell bizonyítani az egész világ előtt, hogy a szocializmusnak milyen hatalmas ereje van, ha egy hamisítatlan, igazi népi demokráciával párosul. Ezt az alkalmat kihasználni internacionalista kötelességünk — mondta akkor. De a „rendkívüli alkalom" lényegét sohasem tudta megmagyarázni... Internacionalizmusa abban is megnyilvánult, hogy a testvérpártok drezdai megbeszélésén elhangzott baráti figyelmeztetéseket „megengedhetetlen nyomásnak" minősítette. Mindent megtett annak érdekében a KB akkori álláspontjával szemben is, hogy tető alá hozza a rendkívüli kongresszus összehívását. O. Jaroušek rámutat, a kongreszszus sürgetésének igazi oka az volt, hogy eltávolítsák helyeikről azokat, akik az ún. új irányvonallal nem értettek teljesen egyet. Špaček véleménye szerint politikai rendszerünk a többpártrendszerén alakulna. Ezt akarta a kongresszussal jóváhagyatnil Josef Špaček mint a délmorvaországi kerületi pártszervezet vezetője és a CSKP KB titkára jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a jobboldlal napról napra arcátlanabbul lépett fe), s egyre fokozta támadásait a párt, a szocializmus és a Szovjetunió ellen. A Šik-féle piaci mechanizmus-elmélet leple alatt ezek az erők bomlasztották a szocialista népgazdaságot, s tulajdonképpen ők az igazi okai annak, hogy a moszkvai, a tiszacsernyői és a pozsonyi megbeszélések után a Varsói Szerződés öt tagállamának csapatai területünkre léptek. Ezek a magukat önkényesen „január férfiaínak" nevező személyek, akik kizárólagos jogot formáltak maguknak 1968 januárja igazi értelmének magyarázatára (közöttük J. Špaček is), országunk népeit a polgárháború szélére sodorták. J. Spačekot a CSKP KB elnöksége tehát indokoltan zárta ki a párt soraiból. Mert a kommunisták és az opportunisták közti „nézetkülönbségeket" csakis úgy lehet áthidalni, ha a jobboldaliakat kiűzzük a pártból — vonja le a következtetést a cikk szerzője, (sm) Szombaton, április 18-án Bratislavában csaknem 2500 fiatal dolgozott az ifjúsági műszak keretében. A Slovnaftban Iképünkön) 300 fiatal tisztította az üzem környékét és kb. 100 ját ültetett ki. (Foto: B. PalkoviC — CSTK) Hl EPE K T/\I\1ÍTI1J/I V. I. LENIN ÉLETE (14) Nagyszerű emberi tulajdonságai voltak: szerénység, egyszerűség, megértés. Néni tűrte személyének dicséretét és marasztalását sem. Legutolsó cikkeiben ismét megvilágította, hogy békeszerető külpolitikát kell folytatni, állhatatosan harcolni kell a békéért, a kapitalista országokkal való üzleti kapcsolatok létesítéséért, a szocializmus és a kapitalizmus rendszerének gazdasági versenyéért. Rendíthetetlenül hitte, hogy a szocializmus, mint haladóbb rendszer, végül is győz valamennyi országban. Ugyanakkor arra tanított, hogy állandóan éberek _____ legyünk, erősítsük az ország Um

l védelmét, úgy óvjuk a Vörös •a®*** Hadsereget, mint a szemünk 1970 fényé

tIV. 21 LENIN HALÁLA 5

1923 március elején egészségi állapota erősen megromlott Májusban ismét Gorkiba költözött. A párt, a munkások és parasztok aggodalommal figyelték vezetőjük egészségi állapotát. Nyár közepétől kezdve bizonyos javulás következett be. Október 19-én visszatért Moszkvába, a Kremlbe. A szemtanúk elmondják, hogyan töltötte ezt a napot. Bement lakásába, benézett a népbiztosok tanácsának szomszédos üléstermébe, ott állt egy darabig, körülnézett, bement a dolgozószobájába, a könyvtárból kivett néhány könyvet és lement a Kreml udvarára. Ezután beült a gépkocsijába, végigment Moszkva fő utcáin és elment az össz-szövetségi mezőgazdasági kiállításra. Ez az út két órát vett igénybe. Lenin szinte búcsúzott Moszkvától. 1924. január 21-én este 6 óra 50 perckor Lenin agyvérzésben meghalt. A gyászhír gyorsan elterjedt az egész országban, az egész világon. „Mindaz, ami a proletariátusban nagy és hősies — hangoztatta a központi bizottságnak a néphez intézett felhívása —, a félelmet nem ismerő elme, az acélos, hajlíthatatlan, szívós, mindent legyőző akarat, a szent gyűlölet, a halálos gyűlölet a rabsággal és elnyomással szemben, a forradalmi szenvedély, amely hegyeket mozdít el, a határtalan hit a tömegek alkotóerejében, az óriási szervező lángész — mindez nagyszerűen öltött testet Leninben, akinek neve az új világ jelképévé lett. Nyugattól Keletig, Déltől Északig": Január 23-án a Vlagyimir Iljics Lenin holttestét tartalmazó koporsót Gorkiból Moszkvába szállították és a Szakszervezetek Háza oszlopcsarnokában állították fel. Négy napon át éjjel-nappal, a dermesztő fagy ellenére, száz- meg százezer munkás és paraszt, vöröskatona és tisztviselő, a Szovjetunió minden részéből érkezett küldöttségek, felnőttek és gyermekek vonultak végig az oszlopcsarnokon, hogy leróják kegyeletüket a nagy Lenin előtt. Határtalan volt a nép gyásza. Január 26-án a Nagyszínházban tartotta ülését a tanácsok II. össz-szövetségi kongresszusa, amelyet a dolgozók nagy vezére és tanítója emlékezetének szenteltek. A kongresszus határozatot hozott Lenin emlékének megörökítéséről és elfogadta a dolgozó emberiséghez intézett felhívást. A kongresszus hangsúlyozta, hogy Leninnek legjobb emlékműve az lesz, ha széles körben és tömegesen terjesztik műveit, amelyek elviszik a kommunizmus eszméit a világ minden részébe. A petrográdi munkások kérésére a kongresszus határozatot hozott, hogy Petrográdot Leningrádnak nevezzék el. Január 27-én délután négy órakor volt Lenin temetése. A koporsót Lenin holttestével egy külön felállított mauzóleumban helyezték el a Vörös téren. A szovjet nép mélységes gyásszal búcsúzott vezérétől. A nemzetközi proletariátus öt percre megszakított minden munkát. Megálltak az autók és a vonatok, megszakadt a munka a gyárakban és az üzemekben, az egész világ dolgozói így kísérték utolsó útjára vezérüket, atyjukat és tanítójukat, legjobb barátjukat és védelmezőjüket. Vlagyimir Iljics Lenint. Halála súlyos veszteség volt a pártnak, a szovjet munkásosztálynak, az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak. Hogy valamiképpen pótolja ezt az óriási veszteséget, a párt még szorosabbra zárta sorait a központi bizottság köré s a munkásosztály, a dolgozó tömegek lenini pártjuk köré tömörültek. Tíz- meg tízezer pártonkívüli munkás jelentette kl, hogy szeretne belépni Lenin pártjába. A központi bizottság meghirdette a munkások lenini behívóját. Néhány hét alatt több mint 240 ezer leninista szellemű munkás lépett be a pártba. A kommunista párt tántoríthatatlanul követi Lenin végakaratát, hűséges tanításához és fejleszti e tanítást az új tapasztalat alapján: a Lenin által teremtett és edzett párt a szovjet népet a lenini úton vezeti. A LENINIZMUS ZÁSZLAJA ALATT Lenin mint a proletárforradalom és a társadalom szocialista átalakításának lángeszű teoretikusa került be a történelembe. A Szovjetunió Kommunista Pártjára, a nemzetközi kommunista mozgalomra nagyiszerű forradalmi tanítást hagyott: a leninizmust. Lenin művei új szakaszt alkotnak a marxizmus fejlődésében, abban a korszakban, amely a XIX. század végén és a XX. század elején kezdődött, a kapitalizmus hanyatlásának, a szocializmus és a kommunizmus erősödésének és győzelmének korszakában. A leninizmus a jelenkor marxizmusa. A marxizmus—leninizmus nem megmerevedett, hanem állandóan fejlődő tanítás. Lenin arra tanított, hogy ne tanulják be a marxizmus valamely tételét, és ne tegyék ezt dogmává, hanem alkotóan fejlesszék és képesek legyenek alkalmazni a marxista tanítást a történelmi helyzetnek megfelelően. • VÉGE •