Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-17 / 90. szám, péntek

SZIGORÚBB BfRSÄGOLáS a közlekedési kihágásokért Április 15-én érvénybe lépett a közlekedési kihágásokért kiszabható pénzbírságok egységes árjegyzéke. E szerint az egyes, de főleg azonban a súlyos kihágások esetében emelték a pénzbüntetéseket. Hogy az előzővel szemben milyen változásokat hozott az új pénzbírságolási tarifa, ezzel kapcsolatban néhány kérdést tettünk fel Augustín f áno š rendörőrnagynak, az SZSZK rendőrkapitánysága közlekedésrendészeti osztálya dolgozójának. • A közúti balesetek egyre növekvő száma miatt szigorúbb intézkedéseket és rendszabályokat kellett hozni. Az új pénzbírságolási tarifa összeállításakor is ezt tartották szem előtt? — Igen. Ezt bizonyítja, hogy a kiróható pénzbírságok 20-tól 300 koronáig terjedhetnek, vagyis kétharmaddal magasabbak, mint az előző volt. A régi pénzbírságolási tarifa 81 tételéből 27 változatlan maradt, 1 alacsonyabb, 51 magasabb lett és ebből 23 száz százalékkal növekedett. Az új jegyzék négy alapkategóriába osztja a közlekedési -kihágásokat. Az elsőbe tartoznak az úgynevezett formális kihágások, amikor a gépkocsivezető nem akadályozza a közúti forgalmat, a másodikba tartoznak azok, amelyek akadályozzák a közúti forgalmat, a harmadik és negyedik kategóriába azok a veszélyes kihágások tartoznak, amelyek következtében közúti baleset történt. « Az új pénzbírságjegyzékben sok 100 koronás tétel szerepel. Miért szabják ki ezeket a büntetéseket? — Ilyen pénzbírságot rónak ki például arra a gépkocsivezetőre, aki a mengengedett óránkénti sebességet 40 kilométerrel túllépi, aki a sebességet nem az út állapotához mérten választja meg, aki nem veszi figyelembe az előnyszabályra figyelmeztető közlekedési jelzőtáblákat, aki sáros autóval hajt ki a főútra és ezzel balesetveszélyt idéz elő, aki elmulasztja az útjavításra figyelmeztető tábla kitevését, valamint arra, akipek a gépkocsija fékjének a teljesítménye 20 százalékkal kisebb a megengedettnél. Itt említeném meg, hogy az 50 koronás és az ennél nagyobb pénzbírságokat bejegyzik a gépkocsivezető hajtási jogosítványának mellékletébe. Ha veszélyes kihágást egy gépkocsivezető többször egymás után elkövet és a közbiztonsági szerv a százkoronás büntetést nem tartja megfelelőnek, az esetet a közlekedésrendészeti osztályon jelenti, amely ennél nagyobb pénzbírságot is kiróhat. • Az eddigi gyakorlat szerint, ha a közlekedési kihágás elkövetője csak kisebb karambolt okozott, a rendőrség az ügyet a helyszínen pénzbírsággal elintézte. Ezután is így lesz? — Nem. Április 15-től az ilyen ügyeket is a rendőrség járási közlekedési osztálya hivatott elintézni és a pénzbírság a tarifában meghatározott öszszeg ötszöröse is lehet. így például ez az előnyszabály meg nem tartása, a jobbra beforduló villamos elsőségének meg nem adása, a szabálytalan előzés, egyszóval a közlekedésrendészeti szabályzat azon részének meg nem tartása esetén, amelyek következtében közlekedési bal eset fordulhat elő. A kerékpárok tulajdonosait is szigorúan megbírságolhatják, ha este nincs a kerékpár megvilágítva és a hátsó részéről 'hiányzik a stopplámpa. • Részletesen felsorolni mindent nehéz volna. Az alkoholfogyasztást azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül... — Az új pénzbírságtarifa a szeszes italt fogyasztó gépkocsivezetőkkel szemben igen szigo rú. A 100 kcyonás pénzbírság a nem motoros jármű vezetőjére és az ittas gyalogjáróra vonatkozik csak. A motoros jármű vezetőjére alkoholfogyasztás megállapítása esetén a rendőrség járási közlekedésrendészeti osztálya 500 korona pénzbüntetést róhat ki, esetleg a hajtási jogosítványát is megvonhatja. Ezzel kapcsolatban szeretném még megemlíteni, hogy a közbiztonsági szervek nem érdekeltek a pénzbírságokban, ennek ellenére azonban igyekszünk szigorúan érvényt szerezni a közlekedésrendészeti rendszabályoknak és az ellenük vétőket megfelelő módon megbírságoljuk. NÉMETH JÁNOS O

lyan emberrel beszélgetek, aki a „holnapra gondolást". gyakorlati szemszögből nézi. Azt mondja: ma kell úgy dolgoznunk, hogy holnap jobban élhessünk. Februárban múlt tíz éve, hogy rábízták a kolozsnémai szövetkezet vezetését. Az esemény minden mozzanatára oly pontosan emlékezik, mintha csupán tegnap történt volna. Egy évtizede irányítja eredményesen a közös gazdaságot. — A százhuszonkét hónapból leszámítjuk azt a hetet, amit a pártbizottságon töltöttem .. . Számára az éiet iskolája tíz gyermekes családban kezdődött. Itt plántálták emlékezetébe a nemes emberi tulajdonságok Csíráit. Korán megtanulta, az embereket gazdagokra és szegényekre osztják, de van egy ország, ahol nincsen földbirtokos és cseléd ... Az új társadalmi rendszerrel a kékinges fiatalok között ismerkedik, dolgozik az ifjúsági szövetségben, majd a Nagymegyeri Járási Nemzeti Bizottságon. A területi átszervezés után falujuk hnb titkára és egy hónap múlva ő a legfiatalabb szövetkezeti elnök a komáromi járásban. Az első vezetőségi ülésen elutasították javaslatát. Azt kérte szavazzák meg a gyermeksegélyt. Fizessenek az első gyermek után 50, minden további után 40 koronát. Látta, szükségük volna erre a segítségre a többgyermekes családoknak. örült, mikor a taggyűlés elfogadta az érveit. Ugyanakkor rendezték az idős szövetkezeti tagok nyugdíját is. Sokan voltak, akik csak 170— 250 koronát kaptak havonta. Ezt egyenlítették ki egy személynél 350, félj, feleség esetében 400 koronára. Ezen kívül természetbenit is adtak a nyugdíjasoknak. Gondoskodtak 19S5ig — az alacsony nyugdíján rendezéséig —, és azóta is az idős szövetkezeti tagokról. — Ha azok az idős emberek nem dolgoztak volna becsületesen — méghozzá kevés bérért éveken keresztül —, akkor aligha lehetett volna az elmúlt évben 36 korona a munkaegységünk teljes értéke. A

Duna menti kis falu lakóinak 40 százaléka munkás, 10 százaléka hajós s alig egy ötödük dolgozik az ötszáz hektáros szövetkezetben. Az ötvenes években lényeges különbség volt az „utazók" és a szövetkezetben dolgozók keresete között. Az utóbbi években ez a különbség kiegyenlítődött, a szövetkezeti tagok javára. A múlt évben a növénytermesztő csoportban 22 908, a gépesítő csoportban 2U819, és az állattenyésztő csoportban 30 590 korona átlagkeresetet értek el. Tavaly már nem termesztettek dohányt, helyette öt hektárral bővítették a gabonafélék területét, ezáltal biztosították a takarmányalapot, két hektárra pedig paradicsompaprikát ültettek. Ez utóbbi hektáronként több mint ötvenezer koronával gyarapította bevételüket. Az idén 888 mázsa sertéshús, 174 mázsa marhahús és 330 ezer liter tej eladására kötöttek szerződést. — Tavaly 14 vagon búzát adtunk el, az idén húsz vagonra szerződtünk. Figyelembe kell vennünk a társadalmi szükségletet ... Az elnök a szövetkezeti vagyon védelmezője, de nagyon ügyel a csoport és a társadalmi érdekek helyes egyeztetésére. — Ha többet adunk a társadalomnak több lesz a jövedelmünk, vagyis nekünk is jobb lesz. Persze ezt a „többletet" előbb ki kell termelni. Ezt nagyon egyszerű megállapítani, de megvalósításához minden munkáskézre szükségünk van. Mert egy fecske nem csinál nyarat... De jelezheti azt... — Tudom mire célzói... A vezető — minden szinten — irányítja a kollektíva munkáját, de az eredményeket nem ő hozza létre, hanem a kollektíva. A vezető tekintélye azzal még nem nő, ha neve mellé odacsatolják az egész kollektíva munkájának eredményét. Ha objektívek akarunk maradni, akkor azt kell megállapítani, hogy — közvetve vagy közvetlenül — miként járult hozzá az eredmények eléréséhez. Ha nekem nem volnának olyan munkatársaim, mint amilyenek vannak, akkor nem engedhetném meg magamnak, hogy hetek óta csak vendég legyek a szövetkezetben ... Az elnök valóban sokat tartózkodik „falun kívül". Tagja a járási pártbizottság elnökségének, a Járási Mezőgazdasági Társulás vezetőségének. E tisztségekből feladatok hárulnak reá, melyeket teljesítenie kell. Ezt megértik munkatársai, Pjeszélgetésíink a termelési ÍTOblémákról a politikai kérdésekre terelődik. — Soha nem volt könnyű, ma különösen nehéz politikai munkát végezni. A pártmunka alatt az emberek között végzett munkát értem. Ahol a kommunisták hallgatnak, ott szóhoz jut az ellenség, vagy a „jóhiszemű" szószólóik. Tudjuk, mi történt 1988-ban, átéltük az eseményeket. Most a tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetések azt is igazolják, hogy melyik pártszervezetek maradtak szilárdak. Sok pártszervezet „csendesen" szembehelyezkedett az akkori pártvezetés határozataival. Éppen ezekben a falvakban nem volt szovjetellenség. M

ilyen tapasztalatokat szereztél a beszélgetéseken? — Szükségesek ezek a beszélgetések, de ne gondoljuk azt, hogy mindenki komolyan gondolja az önbírálatot. Csoportunk több mint - nyolcvan párttaggal beszélgetett. Többségük választott funkcionárius, aktivista és gazdasági vezető volt. A beszélgetéseken többen is kételkedtek abban, hogy a karrieristákat és alakoskodókat minden szinten kizárják a pártból. Sokat vitatott kérdés: mit tegyünk azokkal a gazdasági vezetőkkel, akiket politikai magatartásuk miatt távolítottak el a választott szervekből. Több szervezet követelte, hogy ezek az emberek ne tölthessenek be fontos gazdasági tisztséget. Szerintem ezeket az eseteket egyénenként kell elbírálni, mert a felületes káderpolitikával okozhatjuk a legtöbb kárt. — Azt is megkérdezték tőlem, hogy a beszélgetések eredménye arányos lesz-e azzal a rengeteg energiával és idővel, amelyet a választott szervek és a pártapparátus erre a munkára fordít, sikerül-e megtisztítani a pártot és kialakítani az eszmei egységet? Hogy a kitűzött feladatot miként sikerül megvalósítani, erről még korai lenne jóslatokba bocsátkozni... Én csak a csoportunk nevében beszélhetek: mi a párt levelének alapelvei szerint végezzük az értékelést. A jövőben olyan lesz a pártunk, ahogy most az értékelést elvégezzük. Ml ebben az értelemben gondolunk a HOLNAPRA. CSETÖ JÁNOS V. L LENIN ÉLETE (12) 1370 Az új gazdaságpolitika az egyetlen helyes politika volt a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában. Az első időkben az új gazdaságpolitika bizonyos meghátrálás volt, mert megengedte a magánkeresk<xlelmet, a bérmunkaerő alkalmazását, ami a kapitalizmus részleges újjászületésére vezetett. Ez a meghátrálás azonban csak ideiglenes volt és nem jelentett veszélyt a szovjet rendszerre. A hatalom továbbra is a munkások és a parasztok kezében volt. Az ipar, a föld, a bankok, s vasutak, a folyami és tengeri közlekedés az állam tulajdonában volt. Azok a nehézségek, amelyeket az országnak át kellett élnie, kedvezőtlenül hatottak a kommunista párton belüli helyzetre is. 1920 végén a párt soraiban több mint 500 000 tag volt. A munkások alkották a taglétszámnak kevesebb mint felét, a parasztok negyedrészét, a többiek akalmazottak, kisiparosok, értelmiségiek voltak. A pártba behatoltak volt mensevikek és eszerek is. A párt tagjainak egy része politikailag ingatag volt. Felújították tevékenységüket a pártellenes csoportosulások Trockijjal, Buharinnal és más frakciósokkal az élükön. Ezek szembeszálltak a párt irányvonalával a szocialista építés útjaira, a szakszervezetek szerepére vonatkozó kérdésekben. Az ellenzékiek megszegték a pártfegyelmet, arra törekedtek, hogy megbontsák a pártot. Ezt a veszélyt Lenin kellő időben észrevette. A párt egységének döntő jelentőséget tulajdonított. Az egység volt a párt egyik erőforrása. Ha a párton belül viszály támadt, ez elkerülhetetlenül a munkásosztály és a parasztság szövetségének széthullására, a szovjethatalom pusztulására, a kapitalizmus visszatérésére vezet — mutatott rá Lenin. A kongresszus elfogadta a lenini határozati ja-' vaslatot a púrtegység megerősítéséről s kinyilatkoztatta, hogy frakciós tevékenységéért a párt bármely tagja — beleértve a központi bizottsági tagokat is — a párt soraiból való kizárással büntetendő. Jóváhagyták az élelmiszer-beszolgáltatás felcserélését az élelmiszeradóval. Lenin állandóan gondoskodott az elfogadott határozatok valóťa váltásáról. Utasítást adott a mezőgazdasági termelés minél jobb megszervezésére, termelékenységének növelésére, minden lehető módon támogatta a földmüvelés szocialista szektorát, gondosan tanulmányozta az állami gazdaságok tevékenységét, ennek a valóban proletár földművelésnek — Lenin nevezte így — működését, támogatta a kollektív gazdaságokat, óva intett ugyanakkor a sietségtől, az elhamarkodástól. Lenin megírta „Az élelmiszeradóról" című brosúráját, „Az októberi forradalom negyedik évfordulójára", „Az arany jelentősége most és a szo cializmus teljes győzelme után" című cikkeit, amelyekben részletesen megvilágította a munkások és parasztok előtt az új gazdaságpolitika lényegét és valóra váltásénak módját. Lenin útmutatásai alapján a párt kibontakoztatta a népgazdaság helyreállítására irányuló munkát, javította a néptömegek helyzetét és elősegítette a szén-, az olaj- és a kohóipar fellendítését. Közvetlen ellenőrzése alatt épültek az ország első villamos erőművei. A gazdasági önelszámolás elve, a termelés rentabilitása, a dolgozók anyagi érdekeltsége munkájuk eredményében, az anyagi eszközök megtakarításának és a termelés tökéletesítésének. ösztönzése véleménye szerint rendkívül fontos volt az ipar helyreállítása és fejlesztése szempontjából. Ugyanakkor szükségesnek tekintette, hogy növeljék a dolgozók öntudatát, beléjük oltsák a felelősségérzetet és a jó gazda magatartását munkájuk iránt. A párt és a szovjet kormány arra törekedett, hogy megszilárdítsa a népgazdaság összpontosított, tervszerű irányítását s ezt összekötötte a helyi önállóság és alkotó kezdeményezés fejlesztésével. G. M. Krizsizsanovszkij írott levelei — Krzsizsanovszkij akkor a Tervhivatal elnöke volt —, mutatják, mily mélyrehatóan tanulmányozta Lenin a Tervhivatal munkáját, mily állhatatosan követelte, hogy a tervezés szoros kapcsolatban álljon az élettel, a tudományra, a tömegek élenjáró gyakorlati tapasztalatára támaszkodjék. Lenin jól meglátott minden haladót és minden eredménynyel biztatót a tudomány és a technika fejlesztésében. Élénken érdeklődött a réselőgépek alkalmazása iránt a donyecmedencei széntermelésben, a tőzeg hidraulikus módszerű kitermelése iránt stb. Sok dokumentum maradt meg, amely tanúsítja, mily hatalmas volt Lenin érdeklődése az újítások iránt és mily sokoldalúan támogatta a feltalálókat. Lenin nagy figyelemmel fordult a közigazgatás megszervezésével, az államapparátus munkájával összefüggő kérdések felé. Nagyon felháborította a formalizmus és a huzavona, az apparátus munkájában mutatkozó nemtörődömség. Tevékenyen részt vett a szovjet törvényhozás kidolgozásában, harcolt a forradalmi törvényesség betartásáért. Minden kisebb vagy nagyobb intézkedéssel kapcsolatban azt tanácsolta, hogy előbb próbálják ki azt a gyakorlatban s aztán tegyék meg törvénnyé. Törvényt hozni — tanította — „háromszoros körültekintés kell, hétszer is meg kell gondolni". Lenin — mint senki más — ismeite a tanácsi és pártkádereket. Értékelte a káderekben a kommunizmus iránti hűséget, az ügyek mélyreható ismeretét, a szilárdságot a pártvonal megvalósításában, ugyanakkor pedig a hajlékonyságot, az emberek iránt figyelmes, gyengéd magatartást. Élesen elítélte az adminisztrálgatást, a parancsolgatást, az elvtársak, az alárendeltek iránti magatartásban a nyerseséget. Még betegen is... A megfeszített munka, az 1918. évi súlyos sebesülés (egy golyót nem sikerült eltávolítani) aláásta Lenin egészségét. 1921 telétől kezdve az orvosok kívánságára gyarkan arra kényszerült, hogy megszakítsa munkáját, kezeltesse magát és pihenjen. 1922-ben egészségi állapota jelentősen romlott. Lenin azonban betegsége ellenére naponta foglalkozott az államügyekkel. 1922 márciusában Lenin beszédet mondott a párt XI. kongresszusán. A központi bizottság politikai beszámolójában, amelyet Lenin készített, az új gazdasági politika első évének értékelését adta meg. Örömmel állapította meg, hogy megkezdődött a fellendülés a népgazdaság valamennyi szakaszán, megerősödött a munkásosztály és a parasztság szövet(Folytatás a 6. oldalon) ta o un a HULNAPRA