Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-16 / 89. szám, csütörtök

Az államra és a demokráciára vonatkozó lenini eszmék időszerűsége (Folytatás a 3. oldalról) Lenin bírálta az általános de­mokráciára vonatkozó abszt­rakt elméleteket. A demokrá­cia problematikájának, vala­mint a szabadság és humaniz­mus problémájának elemzését mindig össze kell kötni a konk­rét gazdasági, politikai, szo­ciális és nemzetközi tények elemzésével. Ugyancsak össze­függ az olyan kérdések osztály­szempontból való megítélésé­vel, mint demokrácia ki szá­mára? Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk, hogy Leóin nagy jelentőséget tulajdonított az ál­lam, a szocialista demokrácia kérdésének, de nemcsak elmé­leti szempontból, hanem a poli­tikai gyakorlat szempontjából te. Ennek két jelentősége van. Elsősorban a különféle jobbol­dali opportunista és revizionis­ta erők tevékenységének meg­ítélésében. Ezek az erők a de­mokráciára vonatkozó marxis­ta-leninista elmélet alapelveit elismerik, de csak Ideiglenesen. Az üjkorl revizionisták politi­kai gyakorlati szempontból v«­lahogy „megfeledkeznek" ezek­ről az elvekről. Éppen az a tény, hogy milyen mértékben kapcsolódnak össze az államra és demokráciára vonatkozó el­méleti és politikai gyakorlati szempontok a párt politikájá­ban és milyen mértékben „fe­ledkeznek" meg ezekről, külön­bözteti meg a marxista-leni­nistákat az opportunistáktól és revizionistáktól. Másodszor, Lenin a szocialis­ta demokráciára vonatkozó el­méletét, gondolatait elsősorban a szovjetekre és ezek funkciói­ra vonatkozó politikai és gya­korlati nézetekkel kapcsolta össze. Lenin arra a következte­tésre Jutott, hogy a proletárde­mokrácia a demokrácia maga­sabb típusa. Üj minősége abban rejlik, hogy túllépi az úgyneve­zett képviseleti demokrácia ha­tárait és tömegdemokráclávő vélik olyan értelemben, hogy a dolgozók a proletárhatalom köz­vetlen szubjektumává válnak, közvetlenül részt vesznek e ha­talom akaratának kialakításá­ban és megvalósításában. Ha ebből a szempontból ítél­jük meg az 1968—1969. évi csehszlovákiai tapasztalatokat, látjuk, hogy a Jobboldali oppor­tunista erők elmélete valóban eltér politikai gyakorlati tevé­kenységüktől. A tömegtájékoz­tatási eszközök által a demok­rácia és a szabadság új értel­mezését hirdették, ám konkrét tetteik mások voltak A nemzeti bizottságokat ma­gával ragadták az események, melyeket a társadalomban a szoclallstaellenes erők, a párt­ban a jobboldaliak idéztek elő. A jobboldal céljait elméletileg a nemzeti bizottságok autonóm önigazgatási küldetésének egy­oldalú kiemelésével indokolták. Egyúttal ismeretes, hogy nem­csak elméleti megállapítások­ról volt szó. A párt bomlasztá­sával párhuzamosan a Jobbol­dal egységbontó tevékenységét a nemzeti bizottságok ellen in Irányította. A valóban fennálló hibák és hiányosságok bírálata alapján koncentrált támadást indítottak a szocialista rend­szer gyökerei, valamint a nem­zeti bizottságok mint a munkás­osztály hatalmi eszköze ellen. Az flyen nyomásoknak ellen­álló nemzeti bizottságokat és funkcionáriusokat a „konzerva­tivizmus bástyáinak" nevezték. A 2000 szó című szocialistaelle­nes pamflettben már konkrét utasítást adnak a szocialista In­tézmények megbontására. Azzal fenyegettek, hogy nem válasz­tanak meg senkit, aki az elmúlt Időszakban részt vett a hata­lomban. Különös célokkal folyt az úgynevezett „városok és köz­ségek szövetsége" megalakítá­sának előkészülete. Ez ellenzé­ki politikái eszkőz lett volna az államhatalom és Igazgatás központi szervelvei szemben. A nemzeti bizottságok terüle­tén ls alapjában véve harc folyt a politikai hatalomért. Ez teljes mértékben meg ls nyilvá­nult az akkor előkészített vá­lasztásokkal kapcsolatban, ami­kor azt mérlegelték, hogy lehe­tővé teszik az egyes politikai pártok jelöltlistáját, vagypedig azt, hogy ne tüntessék fel a képviselőjelöltek politikai hova­tartozását. A szocialistaellenes erők megragadták az alkalmat és sok helyen egész nyíltan hirdették n kommunisták nél­küli nemzeti bizottságok jelsza­vát. Tekintettel az itt közölt té­nyekre, Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának új vezetősége intézkedéseket hozott a nemze­ti bizottságok munkájának meg­javítására és arra, hogy ezen a fontos területén is elmélyüljön a szocialista demokrácia. • • • A CSKP új vezetőségének a belpolitikai helyzet és a nem­zetközi kapcsolatok konszolidá­lására tett határozott Intézke­dései, és az eddig elért ered­mények azt bizonyítják, hogy a kommunista és munkáspártok helyes politikájának egyetlen alapja Lenin tanításának ki­apadhatatlan forrása. Ez vonatkozik teljes mérték­ben Leninnek az állam és a szocialista demokrácia kérdé­séről szóló tanítására is. Ezen a téren állandóan fejleszteni kell a kommunista párt vezető szerepét, állandóan figyelmet kell fordítani a Lenin tanításá­nak tisztaságáért folytatott harcra. Végül pedig nem sza­bad lebecsülni a párt ideoló­giai munkájában az államra és a szocialista demokráciáról szó­ló lenini elméletet, és fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy ezt az elméletet a köz­vélemény megismerje. Erre kötelez bennünket Lenin halhatatlan tanítása. Üdvözletek a Spanyol KP fennállásának 50. évfordulója alkalmából Moszkva — „A spanyol kom­munisták az ország nemzeti függetlenségéért harcoló erők­nek mindig az első soraiban küzdöttek az amerikai támasz­pontok felszámolásáért, Európa és főként a földközi-tengeri térség békéjéért és biztonsá­gáért" — hangzik abban az üd­vözlő táviratban, amelyet az SZKP Központi Bizottsága kül­dött a Spanyol KP Központi Bizottságának és a spanyol kommunistáknak a párt alapí­tásának 50. évfordulója alkal­mából. Bukarest — A Román Kom munista Párt Központi Bizott­sága az évforduló alkalmából ugyancsak táviratban üdvözöl­te a spanyol kommunistákat. Hangsúlyozta, hogy a Spanyol KP fennállásának félévszázada alatt mindig a társadalmi és nemzeti szabadságért, a demok­ráciáért és a haladásért har­colt. „A Spanyol Kommunista Párt kapcsolatainak bővítésére törekszik a kommunista és munkáspártokkal a marxiz­mus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei szel­lemében". Szófia —- A Spanyol Kommu­nista Párt ma az összes de­mokratikus és antifasiszta erő egyesítéséért küzd a diktatúra ellen és az ország haladó tár­sadalmi fejlődéséért vívott harcban — hangsúlyozza az az üdvözlő távirat, amelyet a Bol­gár Kommunista Párt Központi Bizottsága küldOtt a spanyol kommunistáknak. Az Osztrák Kommunista Párt vitadokumentuma Bécs — A Volksstimme „Ausztria politikai helyzete és a tervfeladatai" című dokumen­tumot közölt, amely a május végén Bécsben kezdődő XXI. pártkongresszus vitájának alap­ja lesz. A pártsajtó hasábjain és az alapszervezetekben folyó vita lezárása után e dokumentum alapján dolgozzák majd ki a kongresszus határozatjavasla­tát. A XXI. kongresszusnak az a feladata, hogy megteremtse a pártban a válság leküzdésének feltételeit, és értékelje a parla­menti választások után kiala­kult belpolitikai helyzetet. BRANDT BESZÁMOLÓJA A BUNDESTAGBAN Bonn — Nagy érdeklődéssel várták Brandt kancellár szer­dára kitűzött beszámolóját ame­rikai útjáról a bonni Bundes­tagban. A kancellár azonban mindössze néhány perces fel­szólalásában úgyszólván semmit sem mondott a Nixonnal meg­vitatott kérdésekről. Arra való hivatkozással, hogy csütörtökön a külügyminiszter informálni fogja a parlament külügyi bi­zottságát, megelégedett olyan­fajta közhelyekkel, mint „a washingtoni megbeszélések le­folyásával elégedettek va­gyunk". — Nem kétséges, — mondotta —, hogy az európai amerikai jelenlét a fejlődés el­nincs új kormány Bécs — Ausztria Szocialista Pártjának (SPÖj, és az Osztrák Néppártnak (ÖVPJ a koalíciós kormány megalakításával kap­csolatos megbeszélései kedden kudarcot vallottak. A tárgyalások hirtelen befe­jeződtek, miután dr. Hermann Withalm, az ÖVP küldöttségé­nek vezetője visszautasította a szocialisták javaslatának elfo­gadását a miniszteri tárcák el­osztásával és az új parlamenti bizottságok összetételével kap­csolatban. A parlamenti választások eredményei szerint a szocialis­ták az egyes parlamenti bizott­ságokban többségi képviseletet követeltek. engedhetellen feltétele. Bizto­síthatom a parlamentet, — fűz­te hozzá hogy az ezzel el­lentétes vélemények nem felel­nek meg a realitásoknak. Brandt hangoztatta, hogy ke­leti politikájához nem kellett „zöld fényt" kapnia Nixontől, mert a forgalmi lámpa eddig is zöld volt. A Bécsben csütörtö­kön kezdődő szovjet—amerikai megbeszélésekkel kapcsolatban azt mondotta: „Nixon elhatároz­ta, hogy komoly kísérletet tesz a konfrontáció leépítésére és a kooperáció kiépítésére". A kancellár hivatkozott arra, hogy távolléte alatt az ellenzék élesen támadta politikáját. Ez­zel kapcsolatban gúnyosan Je­gyezte meg: „Az ilyen hangok azonban az óceán túlsó part­ján csak nagyon tompítottan hangzanak." Brandt beszéde után vita kez­dődött. A GÜRÖG katonai kormány szabadon bocsátott 332 politikai foglyot, de a görögországi tá­borokban továbbra is 1270 fo­goly sínylődik. A foglyok több­ségét az 1967. évi puccs után tartóztatták le. CALABRIA dél-olaszországi tartomány élete szerdán teljes mértékben megbénult. Az egy­napos sztrájkban minden dolgo­zó részt vett. Calabrla a máso­dik olasz tartomány, amely az adók csökkentését, olcsó lakás­építési terveket és átfogó társa­dalombiztosítási rendszert sür­getendő lép általános sztrájk­ba. netiány sorban GUSTÁV HEINEMANN, a* NSZK szövetségi elnöke, szer­dán egy amerikai katonai ktt­lőnrepülőgépen Nyugat-Berlinbe érkezett. Nyugat-Németországon kívüli területen folytat majd „hivatalos tevékenységet" szom­batig. Ez már harmadik provo­kációs látogatása. Az NDK kül­ügyminisztériumának szóvivője élesen tiltakozott H^inemann látogatása ellen. OLAF PALME svéd miniszter­elnök kedden másodízben talál­kozott Schumann francia kül­ügyminiszterrel. Megbeszélésü­kön ezúttal a Közel-Kelet és az európai biztonsági értekezlet problémái, valamint Délkelet­Ázsia helyzete került szóba. FLORES mexikói külügymi­niszter követelte az Amerikai Államok Szervezetének tanácsa előtt, hogy az Egyesült Államok többé ne avatkozzék be egyol­dalúan Latin-Amerikában. Flo­res egyebek között megjegyez­te, hogy a diplomata elrablásá­nak oka a Latin-Amerika sze­gény és gazdag országai közt) feszültségben keresendő. SZÓFIÁBAN megkezdődte* Bulgária és Izland hivatalos tanácskozásai. Bolgár részről Ivan Basev külügyminiszter, Izland részénél pedig Emil Jons­son vesz részt a tanácskozáso­kon. 0 THANT ENSZ-főtitkár To­kióból az ENSZ New York-1 székhelyére utazott. Japánban részt vett az Expo~70 ENSZ* napján. Találkozott Szato mi­niszterelnökkel és Aicsi kül­ügyminiszterrel. MAKARIOSZ ciprusi köztár­sasági elnök első ízben vádolta meg nyilvánosan Polykarposz Jorgadzisz volt belügy- és had­ügyminisztert, hogy része volt a március 8-án Nicosiában a személye ellen megkísérelt me­rényletben. Jorgadziszt néhány nappal a Makariosz elleni me­rénylet után megölték. SINGAPORE-BA érkezett több mint 1600 brit katona, akik jö« ntusban Malaysia keleti part­jainak térségében részi vesz­nek öt állam hadgyakorlatain. Néhány száz brit, asztráliai, üjh zélandl, malaysial és slngapo­re-1 repülőgép és hajó alkotja majd a gyakorlat hadifelszeiríe­lését. A NEMZETKÖZI GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉS BANKJA április 13-án és 14-én Moszk­vában megtartotta 27. tanács­ülését. A tanácsülésen megvi­tatták és elfogadták a bank 1969 évi tevékenységéről szó­ló jelentést, elfogadták 1970. január elsejei mérlegét. Hatá­rozatot hoztak az 1969. évi nyereség felosztásáról, majd folyó ügyeket tárgyaltak. KOLUMBIÁBAN őrizetbe vet­ték a gerillák egyik vezetőjét, Januarlo Valerot. Valero a Ko­lumbiai Forradalmi Fegyveres Erők tagjaként több kolumbiai tartományban vezetett gerilla­csoportokat. Immár, három esztendeje vezették be a Szovjetunióban az új gazdasági reformot. A reform irányelvei szerint az ország üzemelnek mintegy 75 százaléka gazdálkodik. Természetesen a gazdasági reform nemcsak az ipart, hanem a mezőgazda­ságot, a közlekedést, a szolgáltatásokat, stb. is érinti. A tudományos alapokon nyugvó szocialista gazdaság fel­tételezi, hogy maradéktalanul használják ki a szocializmus összes ökonómiai törvényszerű­ségeit, ígii tehát az értéktör­vényt is, amely az árak útján érvényesül. A kapitalizmusban az árak ösztönszerűen alakul­nak, míg a szocialista társa­dalomban a legfontosabb terme­lőeszközök és fogyasztási cik­kek ára tervszerűen alakult. Ezeknek a kategóriáknak a fi­gyelembe vételével gazdálkod­nak a szocialista üzemek és ar­ra törekszenek, hogy megfelelő hasznot érjenek el. A gazdasá­gi reform egyik rendkívül ne­héz problémája az önelszámo­lási rendszerre való teljes át­térés. A reform bevezetése előtt a szovjet Ipari üzemeknek mint­egy 20 százaléka ráfizetést mu­tatott ki. A különbséget, termé­szetesen, állami alapokból pó­tolták. Több olyan üzem volt, amely a tervezett nyereséget sem érte el. A nagykereskedel­mi árak reformja lényegesen csökkentette a veszteséggel gaz­dálkodó üzemek számát; jelen­leg az üzemeknek csak 4 szá­zaléka mutat ki veszteséget. Az üzemek veszteségeit az új gazdasági reform irányelvei ér­telmében többé nem pótolják s Innen eredt részben a dol­gozóknak juttatott prémium is. Ennek az volt a feltétele, hogy az adott üzem teljesítse a fel­sőbb szerv által megjelölt mu­tatókat. Az üzemeknek több mint a fele képtelen volt a mu­tatókat teljesíteni, így tehát nem tudta feltölteni saját anya­gi alapjait. Jelenleg az új reform irány­Érvényesülnek a szocialista közgazdasági alapelvek állami alapokból, amennyiben ez az adott üzem vezetősége rossz gazdálkodásának a követ­kezménye. Ez viszont nem Je­lenti azt, hogyi ezeket az üze­meket az állam sorsukra hagy­ja. A Szovjetunió Állami Bank­ja hosszú lejáratú kölcsönt biz­tosit számukra, viszont az az üzem, amely ezt a kölcsönt megkapta, egy, esetleg két esz­tendőn belül köteles azt visz­szafizetni kamatostul, mégpe­dig saját nyereségéből. A reformot megelőző időszak­ban a nyereség egy részét az üzemi alapokon helyezték el, elvei alapján gazdálkodó üze­mek képesek előteremteni az anyagi eszközöket, mind a kul­turális, mind a szociális igények kielégítésére. A népgazdaság tervezése jelenleg lényegében a Goszplanban összpontosul. A központi tervezés, amely tel­jes teret enged az üzemek ön­álló gazdálkodásának, csupán a termelés fő irányzatait rög­zíti és megállapítja azokat a módszereket, amelyek a terme­lés legmagasabb fokú hatékony­ságához vezetnek az adott hely­zetben. Az új gazdasági rend­szer az elmondottak alapján lé­nyegesen növelte az árak sze­repét, már ami a nyereséget illeti. Az új árak viszont olyan feltételeket teremtenek, hogy a nyereség növelésének útja nem azok emelésében, hanem a munka megjavításában rejlik. Előfordul" természetesen, hogy néhány üzem vezetője úgy akar­ja növelni nyereségét, illetve csökkenteni termelési költsé­geit, hogy indokolatlanul ma­gas árat szab gyártmányainak. Éppen ezért jelentős szerep jut az ellenőrzésnek, amelyért min­denekelőtt uz egyes üzemek gazdasági vezetői felelősek. Érdekes tapasztalatokat von­hatnak le a scsoklnói vegyi­iizem példájából, amely 1967 elején tért át az új tervezési módszerekre. Az üzem terme­lési kapacitása rohamosan nö­vekedett, viszont ennek követ­keztében egyszeriben nem volt elég munkaerő. Az üzem veze­tői helyesen látták, hogy né­hány részlegen kevesebb mun­kaerő is elegendő lenne, mint amennyit a terv előirányoz, viszont ebben az esetben csök­kenteni kellett volna a bér­alapot. Ezért aztán úgy dön­töttek, hogy néhány esztendőre befagyasztották a béralapokat. Mindazokat a megtakarításo­kat, amelyeket az üzem a ter­melékenység fokozása, a hala­dó termelési módszerek beveze­tése, a gépesítés útján ér el, jelenleg pótlékként használja fel a fizetésekhez. Ez a mód­szer oda vezetett, hogy a mun­ka termelékenysége 87 száza­lékkal, a termelés 80 százalék­kal emelkedett annak ellenére, hog\i a dolgozók létszáma 900­zal csökkent. Az átlagbér 102 rubelről havi 134 rubelre emel­kedett átlagosan. Ki-ki megfigyelhette, hogy a szocialista országokban egyre­másra bevezetik az új gazdasá­gi mechanizmust. Érdekes eze­ket összehasonlítani, hiszen na­gyon sok közös vonást fedezhe­tünk fel bennük. Éppen ezért roppant jelentősége van annak, hogy az egyes szocialista qr­szágok kicserélik tapasztalatai­kat, önzetlen baráti tanácsot és segítséget nyújtanak egy­másnak. Természetesen nincs szó arról, hogy bárki bárkit is gépiesen utánozzon.. A lényeg az, hogy alkotó módon, a gya­korlati tapasztalatoknak meg­felelően kell megoldani a fel­adatokat. 1970 DMITRIJ KONICSEV, IV. a közgazdasági tudományok kandidátusa (APN)

Next

/
Oldalképek
Tartalom