Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-08 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó

Távirati stílusban a modern cseh festészet és szobrászat gyűjteményeiről a prágai Nemzeti Galériában Túl nehéz a feladat; egy cikk kertében bemutatni a modern cseh festészet és szobrászat remekeit, melyek arról ta.núskodnak, hogy alkotóik, jóllehet arccal Európa felé fordulva, a legmodernebb képzőművészeti irányzatokat fogadták el és honosították meg B. Smetana hazájában, végső fokon — s erről a köztársaság legsúlyosabb és legsötétebb napjaiban, ország és világ előtt teltek, bizonyságot — mindig népük szabadságát és függetlenségét védték. Igaz, életük nehéz volt, akárcsak népüké, sorsuk pedig sokszor belső száműzetés. IÉŰL EURÓPA FELÉ. Emil Filla: Csendélei mandolinnal dődik a szobrok díszszemléje. W. Prachner és B. Schnirch, valamint S. Sucherda és L. Salo művei mellett ott látjuk a XIX. század cseh óriásának J. V. Myslbeknek a szobrait (Zene, Hattyúdal, Fr. Palacký mellszobra, Szent Vencel lovasszobra), valamint lázadó tanítványainak, F. Bileknek és B. Kafkának az alkotásait is. A XX. század szobrászfeiedelmének azonban mégiscsak ján Stursa a méltó utódja, az igazi trónörökös, mindannak ellenére, hogy két ember között aligha létezett annyi ellentét mint Myslbek és Stursa között. Ján Stursa ugyanis nem látta olyan ideálisnak az életet mint mestere és a társadalmi problémákat komplikáltságukkal együtt vette tudomásul. Ezért lelhetjük fel indulásakor műveiben la Sebesült) a megokolt pesszimizmust, (az osztrák elnyomás, majd az első világháború embertelenségejf amelyet a felszabadult hazában a humanista optimizmus vált fel. így születik meg a „Haját mosó nő" szobra, amely Degast is eT&'Bvölte, és így jönnek létre az életet éltető női torzók, az Évák, a Munka és a Humanitás című alkotásai... Ján Stursa után igen nehéz a választás, hiszen olyan kiválóságok műveivel találkozhatott a látogató mint L. Zívr, H. Wichterleová, V. Makovský, K. Pokorný, J. Lauda, J. Kodet, L. Dvorák, J. Wágner és mások... Mégis úgy vélem, hogy Myslbek és Stursa mellé teljes joggal Ottó Guttfreund kívánkozik, a valójában modern cseh szobrászat megalapítója és legkiválóbb képviselője. Ottó Guttfreund húszéves korában Bourdelle tanítványa, de mégsem követi mesterét. Párizsban megismerkedik Picasso és Braqu kubizmusával és hosszú időn át a kubizmus híve marad. Megformálja többek közt a „Szorongás" a „Don Guijotte", á „Hamlet", valamint a „Gordonkás" című szobrait, melyek európai viszonylatban is úttörők és értékek. Érdekes, hogy Guttfreundot, a frankofil cseh szobrászt hasonló sors éri, mint a franciabarát magyar írót Kuncz Aladárt. A cseh szobrász is átéli ä francia internáló táborok embertelenségét, a soviniszta francia kispolgár idegengyűlöletét. Ám ennek ellenére humanista marad és éppen a szenvedések következtében válik optimistává. És ezen optimizmusát nemcsak a Család* című szobrában, hanem a dolgozó nép életéből ellesett és agyagbavésett pillanatfelvételekkel bizonyítja. Guttfreund művészete mérföldkövet jelent a modern cseh szobrászat történetében és bizony az ő művészetével való konfrontáció sem H. Demartini, sem M. Durasová, sem pedig a többi kortársa számára nem előnyös. Mert Ottó Guttfreund életművé^ re szószerint érvényesek F. X. Salda megállapításai, hogy; „A stílus nem más, mint szervezett fájdalom, vágy, a kor szorongása és szükségszerűsége, nem pedig a külszín tetszés vágya vagy koketériája az olcsó taps óhaja ... Ez a šaldai tétel ma Is érvényes és mindenfajta Igaz művészetre vonatkozik. BARSI IMRE Karel Černý: Barna bár A

XX. század első évei forradalmi változásokat jelentettek mind az emberi gondolkodás, miudpedig a tudomány, valamint a művészetek terén. A tudományok első ízben nyitottak ablakot, hogy megmutassák az embereknek a mikrokozmoszt, az apró atomok végtelen világát, no meg a makrokozmoszt, a végtelen tér áttekinthetetlenségét. És amikor 1905-ben Albert Einstein, a Porosz Tudományos Akadémia elé terjesztette a relativitás elméletéről szóló téziseit, nemcsak a klasszikus mechanika fogalmait és a newtoni fizika törvényeit revldiálta, hanem egyben az időt a tér terjedelmének nyilvánította... Ezek az új felfedezések természetesen nagy befolyást gyakoroltak a művészetekre, elsősorban a képzőművészetre, ahol az évszázados, kötelező kánonok egyik napról a másikra porba hullottak. Az antika és a reneszánsz perspektívája, optikai törvényszerűségei, a szemétdombra kerültek. És az impresszionisták kezdeti formabontása után, akiket a század elején cseh földön Antonín Sláviček, M. Jiránek és A. Hudeček képviselt, a cézannei elvek gyakorlati alkalmazása következett, amely a kubizmusban, elsősorban Picasso és Braque műveiben csúcsosodott ki. És a kubizmus, az 1907-ben alakult „Nyolcak" csoportjának festészetével (B. Kubista, V. Beneš, A. Procházka, O. Kubin, Willy Nowak ...) de elsősorban Emil Filla alkotásaival éppen a Moldva parti metropolisban lel Párizs után második hazájára. Úgyhogy a kor egyik kimagasló egyénisége E. Filla, a Vörös Ász, és a Dosztojevszkij olvasó, valamint a Játékosok festője lett az új Irányzat nagy képviselője, B. Kubistával és a „Nyolcak" többségével az oldalán. (Lásd a Tálca mandolinnal, valamint a Férfifej kalappal című vásznaitj. S nem érdektelen, hogy ideig-óráig a kubizmus bűvkörébe került V. Spála, a későbbi híres kék-vörösbokréták alkotója Is, akárcsak Josef Čapek (az utóbbi főleg a 20-as években, amikor a cseh festészetben a szociális motív volt túlsúlyban), akinek a Harmonikása vagy a Férfizsákkal és a Hárman az udvaron tipikusan kubista mű. Ez a „D e v é t s f 1" Időszaka, a proletár költészet és festészet kora, melyet aztán az általános humanizmus problémáinak szakasza követ, amikoris a kublzmust erősen háttérbe szorítja a szürrealizmus. Giorgio de Chirico, Max Ernst, Yves Tanguy, de főleg Salvador Dali hatására, valamint V. Nezval és A. Breton közvetlen kapcsolatainak következtében a cseh festészet ezúttal is az európai modern irányzatok tükre lesz, és E. Filla mellett, akinek festészetét egy sajátos kubista szürrealizmus fémjelzi, olyan kiválóságok állnak a küzdőporondon, mint Josef Sima, VI. Sychra, A Wachsmann, J. Stýrský, František Muzika, Toyen, a melankolikus, cirkusz-világot festő František Tichý, Ján Bauch ... Amikor pedig a fasizmus fenyegeti Európát és az interbrigadisták Madrid előtt már Prágát védik, a cseh képzőművészek egyöntetűn a Hitler és Mussolini embertelen rendszere ellen harcoló baloldal, á CSKP körül tömörülnek. Ekkor festi meg V. Tittelbach híres spanyol motívumú képeit, J. Sima, A spanyol forradalom, VI. Sychra, A Szabin nők elrablása című vásznát, hogy csupán néhány nevet említsek a tengersok közül, akik tudván, hogy Madrid után Prága és Pozsony kerül sorra, ecsetükkel tiltakoztak. Aztán München következett és a köztársaság lerohanása. Emil Filla megfesti a régi legendák új szimbólumát, A. Hoffmeister, J. Sima (Deukalion népe, Odüsszeusz visszatérése) F. Muzika (Requime) és J. Capek (Tűz) bátran helytállnak és helytállásukkal példát mutatnak az őket követő nemzedéknek, melyet František Gros, F. Hudeček, Josef Liesler, Václav Tikal, Jan Kotík, Josef Istler, Karel Cerný és mások képviselnek, hogy ők is helyt álljanak a pompeji strázsán, Hitlerrel, Heydrlcchel és Moraveccel szemben. A felszabadulás után 1945-ben Prága tárlattermeiben azután szolidaritást vállalnak az új hazával az öregek és a fiatalok, realisták, szürrealisták, absztrakt és nemabsztrakt művészek egyaránt. A koncentrációs táborból visszatért E. Filla mellett ott látjuk Jirí Koláft, K. Součeket, J. Smetanát, Zd. Sklenáŕt, Jifí Balcart és az új festőfejedelmet Mikuláš Medeket, Antonín Sláviček unokáját, csakúgy mint Kamii Lhotákot, Ján Zrzavýt, Václav Rabast vagy Vojtech Sedláfieket... Negyvennyolc után a hibás kultúrpolitika alkalmazói feloszlatták a különböző alkotócsoportokat, megszüntették folyóirataikat és a gnoszeologizmus nevében azt követelték, hogy a művész legyen olyan érthető a nagytömegek számára, hogy a világ problémáinak megismerését közvetítse és a művészet esztétikai küldetését az utolsó helyen említették. Szerintük a művészetnek idealizálni kell a jelent, olyannyira, mintha az már a jövő lenne és bürokratikus módszereikkel jónéhány évre hallgatásra, belső emigrációba kényszerítették a modern cseh festészet legnagyobbjait. Csupán a hatvanas évek közepén kaptak Ismét mozgási és alkotói lehetőséget mindazok, akiket ma Európa szerte elismernek! II. A modern cseh festészet nyagymestereivel ellentétben a cseh szobrászat kiválóságai valóban királyi lakhelyet kaptak a zbraslavi egykori Aula-Regiajában, amelyet a XVIII. században pompás barokkkastéllyá alakították át. A kastély parkjában Mathias Braun homokkőbe faragott szobrai no meg, J. Stursa remegő, meztelen „Női torzója" fogadja a látogatót. És bent a kastélyban kez-