Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-08 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó

Azt a tudományágát, mely az ember rendkívüli képességeinek megfigyelésévei foglalkozik, eredetileg parapszichológiának, az utóbbi években pszichotrónikának nevezik. A para szó görög eredetű és szó szerinti fordításában kívülesőt jelent, tehát a pszichológián kívül esö jelenségekre következtethetünk belőle. Ez azonban - tekintettel a fejlődésre — már nem fedi teljesen a valóságot, mert e jelenségek megismerését a pszichológián kívül sok más tudományágban végzett kutatások is lehetővé teszik. A pszichotrónika elnevezés találóbb az ember pszichikájával összefüggő, energetikai jellegű jelenségeket kutató tudományág megjelölésére. Ennek érdekében az egész világon, s természetesen a szocialista országokban is (Szovjetunió, Bulgária, Lengyelország, Románia, Csehszlovákia) folynak kutatások. E jelenségek titkainak feltárásához elengedhetetlen a fizikusok, a neurofiziológusok, a filozófusok, a matematikusok, a híradástechnikában dolgozó szakemberek, az antropológusok tapasztalatcseréje, összehangolt tevékenysége. Köztársaságunkban 1967-ben Jaroslav Stuchlík professzor irányításával alakult meg az első pszichotrónikai kutatásokat végző, ma 16 tudományos dolgozót foglalkoztató koordinációs csoport. pontosan leírta esemény színhelyét, még azt is njegmondta, milyen körülményék között vitte el a víz fia matrózsapkáját... A telepátia tehát olyan sSzöktftlan> kapcsolat két egymástól távol levő személy között, melyet rendszerint akaratuktól függetlenül, mélyebb érzelmek, megrendítő élmények [pl. valamilyen katasztrófa, váratlan "haláleset) szoktak kiváltani. Ám ez a kapcsolat laboratóriumi kísérletek keretében, mesterségesen is előidézhető úgy, hogy a tájékoztatások a szervezetben végbemenő neuropszichikai folyamatok jóvoltából az egymástól több ezer kilométernyire tartózkodó személyek között is megbízhatóan továbbíthatók. A neuropszichikai kísérletek bölcsőjénél a Szovjetunióban Behtyerev professzor állt, majd á harmincas években Vasziljev professzor mutatott fel érdekes eredményeket. A Leningrádban és Szevasztopolban tartózkodó kísérleti személyek közti gondolatátvitellel sikerült bebizonyítani, hogy bizonyos egyének nemcsak a távolban levő tárgyak elképzelésére, „meglátására", hanem lerajzolásukra is képesek. ONDOLATATVITEL Leningrádból Szevasztopolba Valamennyien önkéntesen kapcsolódtak be a közös munkába, és ki-ki érdeklődési körének megfelelően végzi kísérleteit. A Szovjetuniótól eltérően nálunk még nem létesült psziohotronikával foglalkozó, állami támogatásban részesülő tudományos munkahely. A tudósok csoportja, melynek titkára dr. Zdenék Rejdák, így is együttműködik a világ valamennyi jelentős laboratóriumával. Elsősorban a leningrádi laboratóriummal, melynek vezetésével Vasziljev professzor halálát követően Golovanoo professzort bízták meg. A laboratórium lelke rajta kívül az ismert neurofiziológus és kibernetikus Szergejev professzor, aki egyben a műszaki tudományok doktora, a szovjet híradástechnika kiváló szakembere. Moszkvában az A. Sz. Popov nevét viselő Híradástechnikai Intézethez tartozó bioinformációs csoport vezetője, Kogan professzor folytat munkatársaival ez irányú nagyszabású kutatásokat. Rendkívüli adottság? Ennyit tartott szükségesnek dr. Rejdák előrebocsátani ahhoz, hogy érdemleges magyarázatba kezdhessen az idegrendszerrel összefüggő, energetikai hatásokra visszavezethető, a bizonyos egyéneknél észlelt rendkívüli adottságokról. Ezek egyáltalán nem öjkeletűek. Hiszen a világ tudósai már a múlt században — választ keresve az ember életével, létezésével összefüggő, bizonyos jelenségekre — érdekes megfigyelésekre tettek szert. Közéjük tartozott /. E. Purkyné, az ismert cseh orvosprofesszor is, aki Messmer bécsi ^ kollégájának példájára maga is nem egy kísérleti személyt ringatott magnetikus álomba. Hipnózis útján igyekezett meggyőződni rendkívüli képességeikről, amelyek közé a telepátia, vagyis a gondolatolvasás, az akaratátvitel, a távolbalátás és az utóbbi időben sokat vitatott telekinézis (a távolban levő tárgyak mozgásba hozatala) tartozik. Dr. Rejdák tudósok neveire, műveire, eredményeire hivatkozik. Az angol, az amerikai, a francia és a német orvosokon kívül megemlíti a század elején élt N. Kotyík orosz orvos és Vasziljev professzor nevét is. Több ezer kilométerre egymástól Éppen Vasziljev professzorral történt meg gyermekkorában, hogy szülei távollétében a folyó partján testvéreivel játszadozott. A Grand kapitány gyermekeinek egyik jelenetét próbálva Vasziljevnek — Paganello szerepében — a vízbe esve fuldokolnia kellett. A játékból azonban valóság lett. A testvéreknek csak nagy nehezen sikerült megmenteniük fuldokló bátyjukat. Noha szüleiket senki sem értesítette az esetről, a fiú édesanyja — csodák csodája -7- megérezte a gyermekét fenyegető veszélyt. Hazatérve G. GROISET — a legismertebb ma élő holland távolbalátó, aki több mint 400 keresett személy tartózkodási helyére mutatott ró. Ám Vasziljev professzor ennél többre törekedett. A tőle több ezer kilométernyi távolságban levő személyek sikeres hipnotizálását követően, kísérleteivel főleg arra akart fényt deríteni, milyen energia közvetíti ezeket a telepatikus tájékoztatásokat. Kezdetben az elektromagnetikus hullámokra gondolt, melyekről közismert, hogy az állatok, madarak {pl. a szúnyogok, a denevérek, sőt a halak is) általuk tartják fenn egymással a kapcsolatot. A bionika segítségével jaz élőlények radar- és irányító szervei működésének megfigyelésével foglalkozó tudományág) könnyűszerrel megfigyelhető, hogy az állatok hull úmfrekvenciákon érintkeznek. A rezgésszámok, amelyeken az állatok kapcsolatot tartanak egymással, az ilyen célra szolgáló készülékekkel felfoghatók. Nem titok már, hogy a kígyók pl. az infraradar, a halak pedig az* elektromos radarhullámok útján tartják fenn kapcsolataikat. A denevérek az ultrahang segítségével olyan hullámokat vesznek igénybe, amelyeknek visszaverődése folytán tájékozódnák környezetükről. Ha az -állatok ilyen berendezéssel rendelkeznek, miért ne rendelkezhetnének valami hasonlóval az emberek? A kísérleti személyek közötti kapcsolat felvétele folyamán eddig sem Vasziljev professzornak, sem másnak nem sikerült az elektromagnetikus hullámok pontos megkülönböztetése. Egyelőre tisztázatlan a kérdés, vajon elektromágneses hullámokról, esetleg másfajta energetikai forrásról van-e szó. A Moszkva és Leningrád közötti gondolatátvitelt a tárgyakról és raj zokról elektrokardiogrammal és encefalogramma), ellenőrizték. A készülékek a két városban tartózkodó kísérleti személyek szív- és agyműködése, tehát az egybehangolt fiziológiai folyamatok alapján minden kétséget kizáróan a kapcsolat megteremtéséről tanúskodtak. Ennél is érdekesebb volt a további kísérlet. Ennek során a moszkvai kísérleti személy a 20—25 tárgy közül egy kisorsoltra összpontosította figyelmét, ugyanakkor a leningrádi személy a tárgy jellegzetességeit összesítve „meglátta", mit tart moszkvai társa a kezében. Az agyban végbemenő fiziológiai folyamatokról az encefalogram nevű készülék hűségesen beszámol. Bizonyos módszerekkel és berendezésekkel sikerült a készülék feljegyzéseit oly módon továbbítani, hogy a kísérleti személynek idővel már nem is kellett összpontosítani figyelmét ahhoz, hogy társa kitalálja gondolatát, vagy érzéseit (pl. milyen időközökben, milyen erős títszűrások érték). A világűrben is hasznát vehetnék — A kisérlelek nem hiábavalók — szögezi le dr. Rejdák, a kutatások gyakorlati értelmére célozva. — Ha ugyanis bebizonyosodna, hogy a kapcsolatok megteremtése nem az elektromágneses hullámok, hanem más energetikai források segítségével történik, akkor ennek az űrrepülésben is nagy hasznát vehetnék. Az űrrepülők közti telepatikus érintkezéssel kapcsolatos kísérletek máris folyamatban vannak. Megvalósításukkal a rádióösszeköttetés lehetne pótolható, mely — minthogy a holdnak nincs ionoszférája — 8 kilométernél nagyobb távolságban megszakad. Az elmondottakból nyilvánvaló, bogy a gondolatolvasás, az akaratátvitel, a távolbalátás korántsem csalás, vagy okkultizmus. Noha a nyilvánosság eddig még nem sokat tud a szakemberek lázas kísérleteiről, ez korántsem jelenti azt, hogy a pszichotrónika, a kibernetikához vagy az elektronikához hasonlóan, nem foglalja el — talán már rövidesen — az őt megillető helyet a tudományban. KARDOS MÁRTA MEGÉRTŐ FŐNÖK A személyzeti osztályon a nőnap évek óta ünnep számba megy. Nem csupán azért, mert a tíz munkatárs közül nyolc nő. Csak a főnök és a helyettese férfi. Hiába, a vezetéshez erős kéz kell... Menyhárt Boldizsár, az osztályvezető végtelenül megértő ember. Ezzel is magyarázható, hogy a nőnapi ünnepségeknek mindig ü a kezdeményezője. A nőnap ezen az osztályon igazi ünnep. A szó legszorosabb értelmében. Tavaly a helyettese óvatosan megkérdezte, mire ;ó a nagy felhajtás, talán jobb lenne, ha a szegény asszonyokat egyszer az évben egy órával előbb hazaengedné. Talán ennek jobban örülnének ... Dehát mit ért egy helyettes a vezetés, az irányítás művészetéhez! Hogyan szalaszthatná el az alkalmat, hogy szavakban és külső formában is bizonyságot tegyen a munkatársakhoz való emberséges viszonyáról. Azon a kis csokor hóvirágon igazán ne múljék. Az asszonyi lélek hamar elérzékenyül a figyelmesség és a megbecsülés láttán. Folyik a bor /persze ez már az ünnepeltek számlájára), s titokzatos l-'mqok gyúlnak a tekintetekben. Az a tíz ember, aki százak ügyével foglalkozik egész éven át, legalább ezen az egy napon a saját kapcsolatainak szilárdítására is szentel néhány órót meghitt hangulatban. Menyhárt Boldizsár emeli elsőként a poharat. Lelkesen méltatja a nőt, az odaadó anyát, a kitartó feleséget, a kiváló munkatársat. Üdvözli hétköznapjaink hőseit, akik anyai és hitvesi hivatásuk mellett ott állnak új társadalmunk építőinek sorában is. Az osztályvezetővel szemben Királyné, a háromgyermekes anya foglal helyet. Kelletlenül emeli a poharát a köszöntés hallatán, és arra gondol, milyen jö is lenne legalább ezen az egy, egyetlenegy napon megfeledkezni a hivatásról, kötelességről, a szürke hétköznapok asszonyi hősiességéről és a társadalom építéséről. Legalább ezen az egy napon cserélhetne helyet Menyhárttal, a Menyhártokkal, a férjlel, a főnökkel. Hej, ha ő mondhatná a köszöntöt, Ď dicsőíthetné a férfiakat és ő vehetné a hóvirágot... Igen, milyen jó lenne, ha egyszer a férfiak lennének az ünnepeltek, de ők rohannának az óvodába a gyerekekért is és ők hajszolnák a mosókonyha kulcsát a szomszédoknál, hogy a reggel, munkába indulás előtt beáztatott ruhát még vacsoráig kimoshassák ... Töprengését Menyhárt is észrevehette, mert az ünnepség további részében mellé ült. felezte, hogy előtte a beosztottnak nincs titka, mert íme most is látja, hogy Királynét valami bántja. De csak bizalommal forduljon hozzá, mármint az osztályvezetőhöz, mert ő megértő ember, és szívesen a segítségére lesz, ha erre bármikor szüksége lenne. — Igazán, vezető elvtárs? — Ňa, hallja! Hát tréfálkoztam én valaha ts, nem még ilyen ünnepen? — Akkor meg jó! Bizonyára nem lesz kifogása, ha én most mindjárt, még a munkaidő letelte előtt elmegyek haza ... — Haza? — Hát. Előbb bevásárolni, azután ünnepi vacsorát főzni. Mert bizonyára a férj is elhozza a maga hóvirágcsokrát... S joggal niegsértődhetne, ha ezt a nagy-nagy figyelmességet nem méltányolnám. Ügy-e maga megért, vezető elvtárs?! — Hát hogyne . .. Természetesen • .. Azazhogy . .. — Talán mégse? — De igen. Magát meg. Annál kevésbé a férjét. — Hogy-hogy? — Ha lenne benne egy csipetnyi megértés, legalább ma felmenthetné a házi teendők alól... Ezen az egy napon, a maguk ünnepén ... — Tudja, neki is vannak munkatársnői. Vajon mit szólnának, ha ma nem ünnepelne velük együtt? — Nem, nem! Szó sem lehet arról, hogy maga itthagyjon bennünket! Megrontaná az ünnepet... Közben Menyhártot telefonhoz hívták. Lángoló arccal, haragosan tért vissza. — Csak nincs valami baj, vezető elvtárs? — kérdezte Királyné. —• Hallatlan! A feleségem hívott. • — Ez olyan szörnyű? — Igen! Ez! Ide telefonál, hogy a munkahelyén ünnepelnek, ő nem tud hazamenni, azonnal rohanjak a gyerekért az óvodába és vegyek valamit vacsorára ... Egy asszonynak nincs ideje a saját gyerekére... — Nyugodjék meg, Menyhárt elvtárs — vigasztalta füstölgő főnökét Királyné. — De én most már úgy-e elmehetek? — kacsintott rá huncutkás mosollyal. — El! Mindenki elmehet! — ordítozta magából kikelve Menyhárt, a megértő osztályvezető, aki női munkatársainak alig egy órával tett ígéretet, hogy mindenben szívesen a segítségükre lesz. Nyomatékul megragadta a legközelebbi boros üveget és nagyot húzott belőle. Az asszonyok közben elszállingóztak, de a vidám nőnapi ünnepség azért folytatódott tovább. Nők nélkül is, mert hát őket hazaszólította a kötelesség ... Az ünneplők az ünnepeltek nélkül is jól szórakoztak. De még mennyire! ZSILKA LÁSZLÓ