Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-08 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó
Ahol a „TAVASZ" készül Bármityen furcsán hangiik is: van olyan üzemünk, ahol a „Tavaszt" a szó szoros értelmében készítik. Hát igen, nagy kezdőbetűvel és idézetjelben, mert a vágújhelyi Palma üzem megközelítőleg 500 dolgozója az ismert Azúr, Lúč, Sulfon és Sam mosóporok, tisztítószerek és a Kamzík mosószappanok mellett egy svájcinyugatnémet—holland „koprodukciós", teljesen automatizált gépsoron az ismert Jar (Tavasz) nevű, műanyag flokkonokban forgalomba hozott kitűnő tisztítószerből óránként 2000 darabot állít elő. Csövek, csövek, csövek Hihetetlen, mennyi csö szükséges egy SMippangyár üzemeltetéséhez. A nyersanyagokat magas tornyokban halmozzák össze — főleg állati és növényt zsiradékokat — és azután jönnek a csövek. Először illatosító, „saappanosító", szennyoldó és más vegyszereket adnak hozzá, majd óriási és félelmetesen sistergő katlanokban főzik, keverik. Innen az anyag csöveken a tisztító éš szűrőberendezésbe vándorol, ahol megközelítő leg 25 csövön egy tartályba csepeg, ahon lián ismét csöveken kerül az adagolóba. A Tavasz nevű, szappanhatású tisztítószer se több, se kevesebb, hanem mindig ötszáz grammos lehet. A „kimérést" az adagoló végzi ©1 és sohasem téved. Illatlavinák Az ember úgy érzi magát az üzemben, mint odahaza nagymosás idején. Az Azúr, Saponát, Lúč, Sulfon, és a 250 grammos Kamzik szappan illata elárasztja a gyárterületet és jaj annak, aki anélkül közelíti meg az Azúr nagy teljesítmenyű automata csomagológépét, hogy ne szorítana zsebkendőt az orrára. Örák hosszat tüsszöghet, ha belélegzi az egészségre egyébként ártalmatlan, de a levegőben bőségesen szálló mosóport. Az üzemben érdekes módon találkozik a múlt és a jelen. Míg a Kamzik nevű és az idén a korábbi évekhez viszonyítva 40 fillérrel olcsóbb szappan az első köztársaság idejéből származó gépeken hagyományos módon készül — a folyékony halmazállapotú anyagot táblaalakúra fagyasztják és azután darabolják — egy másik munkacsarnokban modem gépek forognak szédületes gyorsasággal és oldalukon több helyen is öles betűk hirdetik: G. Mazzoni —• llalia. Az illat — a mosóporok és szappanok Hdítő illata — beivódik a falakba, az emberek ruhájába, de még a jegyzetfüzetembe is, amely napok múltán is őrzi a Palma üzemben eltöltött órák emlékét. Toalettszappan a láthatáron A pozsonyi vezérigazgatóság hatáskörébe tartozó és 1.1 alkalommal kitüntetett üzem jelenleg '7 féle szappant — közülük legérdekesebb a Penol nevű, tubusokban forgalomba hozott kenőszappan —, 8 féle mo só- és tisztítóport, továbbá ipari és étolajat gyárt. Az utóbbit nem palackozza, hanem hordókban szállítja a megrendelőknek. 1965-ben átvették a „teljhatalmat" a mo sószappauok és a különféle mosóporok gyártásában. A termelékenység növeléséhez jelentős mértékben járult hozzá a külföldről behozott Renopac nevű gépsor, amely a folyékony halmazállapotú tisztítószerekel PVC míianyagflakkonokba adagolja. Ebben az évben megkezdik a toalettszap panok gyártását, melynek jelentős részét exportálják. A távoli tervek szerint mintegy 200 millió korona ráfordítással 1978-ig fo kozatosan korszerűsítik az üzemet, melynek keretében üzemi étkezdét és több szociális létesítményt is építenek. A toalettszappan és néhány új tisztítószer gyártásának megEbből a szárítótororiyból indul el az Azúr nevű mosópor és kezdi meg bonyolult körútját oz üzemben, míg végül az adagolóéi csomagoló automatához és onnan a fogyasitóhoz kerül. kezdésével a vágújhelyi Palma Szlovákia egyetlen szappan- és tisztítószer gyára lesz. • • • Az üzem 1933rban alakult. Nyolc éven át különféle zsiradékok előállításával foglalkozott. 1941-ben kezdtek hozzá az átépítéséhez és évről évre korszerűsítették. A Palma márkajelzés — melynek egyik szlovákiai vezérképviseltje a végújhelyi üzem — hazánk határain túl is ismert. KOMIOSI LAJOS • • Egy kiló első osztályú libamáj 480 korona • Segítséget kapnak a kezdő libatenyésztő mezőgazdasági üzemek A libamáj termelése Csehszlovákiában az első köztársaság idején jó hírnévnek örvendett. Ma azonban az üzletekben hiába kutatunk eme ínyencfalat után, holott libát ma is árulnak. A kivitel terén is nagy lehetőségeink volnának. A baromfifeldolgozó ipar tavaly lépéseket tett a helyzet megváltoztatása érdekében. A libamáj értékesítéséről néhány kérdésünkre G e jz a P e t r á s mérnöktől, a szakágazati igazgatóság előadójától kértünk választ. • Van-e libamái Szlovákiában? — Elöljáróban leszögezhetem, hogy nem használtuk ki a lehetőségeket. A baromfiipar a libamájat csupán a magántermelőktől vásárolta fel. Tavaly 7000 kiló libamájat exportáltunk, főleg Franciaországba. Ez idén szerződésileg a lehető legtöbb libamájat akarjuk felvásárolni a magántermelőktől. E téren azonban nincsenek nagy lehetőségeink, az igazi tartalékokat a nagyüzemi tenyésztésben kell feltárnunk. • A nagyüzemi termeléstől jobb eredmény várható? — Már a múlt évben meglettük az első lépéseket. Tavaly 9 mezőgazdasági üzemmel kötöttünk szerződést, amelyek a francia libahizlalási módszert alkalmazták (az Ivánkái Baromfikutató Intézet, a peredi, a kálnai, a garamvezekényi, a felsőpatonyi, a gútai, az ekecsi, a veroknyei, szövetkezet és a Gyulamajori Állami Gazdaság). A múlt év eredménye: az említett mezőgazdasági üzemektől több mint 000 kilő libamájat exportáltunk, s nagyon értékes tapasztalatokra tettünk szert. Itt jártak a francia szakemberek és ismertették a náluk bevált géphizlalásl módszert. Ősszel pedig tni töltöttünk két hetet náluk. • Érdemen a libái májáért tenyészteni? ' — A felsorolt üzemek névsorából kitűnik, hogy ezek a nyugat-szlovákiai kerületben vannak. A közép- és keletszlovákiai kerületben nagyüzemi libatenyésztéssel nem foglalkoznak. Éppen ezért március 12-én a nagyüzemi termelők és a járási termelési igazgátóságok képviselőit országos értekezletre hívjuk meg. — Mivel az idény augusztusban kezdődik, a/, értekezlet után hozzáfogunk a szerződések megkötéséhez. Kérdezhetné va laki, érdemes-e a libát a má» jáért tenyészteni? Szerintem igen. A libát élősúlyban 24 koronáért vásároljuk fel. A máj súlyát levonjuk ugyan az összsúlyból, de kilójáért első osztályú minőségiért 480, a másodikért 360, a harmadikért 160 koronát fizetünk. Ha a 40—70 dkg-os átlagot veszszitk — de az 1 kilós libamáj sem ritkasúg —, akkor láthat, juk, hogy a mezőgazdasági üzemeknek ez gazdaságos és kifizetődő termelési ágazat. • A kezdő termelők hol szerezhetik be a szükséges IU baállományt? — Gondoskodtunk az esetleges igények kielégítéséről. Te, nyészlibákat hoztunk be, a peľedi és a felsőpatonyi szövetkezetben szándékozunk az állományt növelni. Megfelelő tenyészlibával rendelkezik az Ivánkái Baromfi kutató Intézet is. Szakágazati igazgatóságunk is tenyészfarmot létesít Pozsonypüspökin, ahol már a» idén 1200 tenyészlibánk lesz. Később el akarjuk érni az évi 5000 darabot. Az említetteken kívül naposlibák behozatalára is vannak lehetőségeink, mégpedig a Magyar Népköztársaságbői. Február 18-ig a mezőgazdasági üzemek 13 000 naposlibát rendeltek. • Milyen segítséget kapnak a kezdő nagyüzemi termelők? — A segítség végleges formát a szóban forgó értekezlet után nyer. Annyit azonban már elárulhatok, hogy libánként 15 koronás támogatást adunk. Itt említem meg, hogy legjobb, ha ezt a pénzt a mezőgazdasági üzemek az etetőgépek megvásárlására fordítják. Igyekszünk a megfelelő takarmányalapot — kukoricát — is biztosítani. A májliba tenyésztésébe fektetett összeg nem holt tőke. Ugyanis a múlt évi májkivitelünket tízszeresére is növelhetjük, s ez éppen úgy, mint a toll, értékes deviza. NÉMETH JÁNOS m mí ii Tiii ii ii mi mi m ii mm k^áajd ha felnövök ... E gyermekálom a holnapok elérhetetlen távlatából egyszerű ténnyé, valósággá formálódott. Felnőtt, másfél éve dolgozik. Az ébresztőóra berregése hajnalban négy órakor szertefoszlatja álomképeit. Még alszik a falu, csupán a koránkelők sietős léptei kopognak az úton. Ö is siet az autóbuszmegállóhoz. Nádszegen sok az ingázó. Hajnalban utaznak munkahelyükre — 50 —100 kilométerre — és késő este érkeznek haza. Jóformán csak vendégek a faluban. Judit reggelenként „csupán" 24 kilométert utazik, fél hatkor már munkahelyén, a galántai Járási Ipari Vállalat lábbelikészítő részlegén találjuk. Az emeleti műhelyben hozzá hason ló fiatal lányok dolgoznak. Szakmunkások: felsőrészkészitők. Ülnek gépeik mellett, mint a varrónők, de szövet helyett bőrre) dolgoznak. A szem Ié4ő csupán azt rögzíti emlékezetében, hogy addig forgatják, hajtogatják és varrják a tenyernyi bőrdarabokat, míg kialakítják belőlük egy férfi félcipő felső részét. Megkísérlem öszszehasonlítani az egymás mellett dolgozók munkáját. Mozdulataik azonosak, mind igyekeznek. Ennyi a végkövetkeztetés. A mester véleménye pontosabb. Ő nem a látszat, hanem a napi és a heti teljesítmény, főként a minőség alapján értékeli az igyekezetet: — Erdélyi Judit a legügyesebbek közé tartozik ... Megállunk a gépénél. Középmagas, karcsú termet, kíváncsian csillanó szemek. Látszatra semmiben sem különbözik a többiektől. Egy LEÁNY, a felnőtté érett fiatalok százezres tömegéből ... Műszak után beszélgetünk. Nádszegen született, a kilencedik Szereti a komoly és a könnyű zenét. Ez utóbbi jobban vonzza. Kedvenc énekesei: Vondráčková, Karel Gott, Mari Zsuzsi, Korda György. JUDIT osztály elvégzése után két évig szaktanintézetben tanulta a lábbelikészítést. Emlékeiből kiérzem, hogy ebben az iskolában kettős hatás érte. Szeretettel említi tanítóit, mestereit, ugyanakkor megjegyzi: mi a két év alatt sehol sem voltunk, csak brigádra jártunk. A következtetés: mindig az történik, amit a felnőttek akarnak, felesleges kezdeményezni. Szerettek volna részt venni sítanfolyamon, eljutni távoli vidékre, nevezetes városokba. Mindez csupán óhaj maradt. Hiába volt az ifjúsági szervezet titkára, a helyzeten nem tudott változtatni. Ez a tény úgy vésődött emlékezetébe, mint a nevelók közömbösségének nehezen felejthető mozzanata. Lehet, hogy objektív okok gátolták e kívánság teljesítését, de az emlék csupán a keserű csalódást idézi: mi sehol nem voltunk! Még szerencse, hogy e sötét folt eltörpül a szép emlékek mellett. — Nagyon jó volt a kollektívánk, összetartottunk. Segítettünk azoknak, akik az alapiskolában nem sajátították el megfelelően a szlovák nyelvet, l'äiményeím? Sokat daloltunk, énekel lünk! Ahogy a zenéről beszél, mindjobban erősödik bennem a felismerés, Judit nagy szerelme: a zene! I.skolás kislány volt, mikor testvére egy szájharmonikát kapott ajándékba a születésnapjára. Néhány napig játszott vele, aztán eldobta. Igy „örökölte" a fiúnak szánt játékot a kis Judit. Addig „cincogott", míg megtanvrit szájharmonikázni. A bűvös dallamok évről évre jobban csábították, vonzották, tanulásra serkentették. Közben múltak az évek s igen gyakran úgy kellett elcsalogatni a zongora mellől. Sokáig őrizgette titkát: táncdal-szüveget írt és zenét szerzett. Ezt csak az elmúlt évben mondta el a legjobb barátnőinek. Eljátszotta, elénekelte a dalt. Az ő biztatásukra küldte el a budapesti táncdalfesztiválra. Sajnos, a beküldési határidő után, így véleményezés nélkül kapta vissza szerzeményét. Mindezt hallva, szinte akaratlanul kérdezem: — Mi szeretett volna lenni? A kérdés váratlanul éri. Rövid töprengés után felel. — Fontos ez? Beszéljünk jövő időben. Szeretnék cipőket tervezni! — És a zene? — Az más. A zene pihenés, szórakozás, erőgyűjtés, felüdülés, egyszóval: minden) De azt is tudom, hogy a szakmám: felsőrészkészítő. Hetente kétszer egy-egy órát játszik zenetanár felügyelete mellett. Ha munkából hazatér, rögtön a zongorához ül, s tőle búcsúzik utolsóként, mikor este aludni tér. Vasárnap hajnalban nem foszlatja szét álomképét az ébresztőóra berregése ... CSETÖ JÁNOS ä
