Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-06 / 55. szám, péntek

Ady-em!ékek nyomában Nagyváradon, romániai utam utolsó állomásán elsősorban az Ady-éimény érdekelt. Biharország székhelye több mint százezer lakosával Erdély kapuja, s híven őrzi az elmúlt korok emlékét. A város a történelem során fontos szerepet játszott. Elsősorban I. László király emlékét és az öt övező legendákat idézi. ,Ö alapította az itteni püspökséget, s ettől kezdve a város Várad néven kiváltságQs szerepet játszott. Több magyar király temetkezési lielye. s. Vitéz JánoS püspöksége idején a magyarországi humanizmus központja volt. 1514-ben Dózsa György parasztserege elfoglalja a várost, ezért a felkelés leverése után a jelnégyeit Dózsa testének egy részét a váradiak elrettentésére a város kapujára szegezték. A várad i békét 1. Ferdinánd és Szapolyai jános kötötte meg, majd az erdélyi fejedelmek vezette függetlenségi harcokban játszik fontos szerepet a város. Ez a táj adta egyébként Toldi alakját a magyar irodalomnak, s a protestáns és katolikus eszmék vezérszónokait, Alvinczi Pétert és Pázmány Pétert is á város nevejte. A legújabbkori történelemben — irodalmi vonatkozásban — elsősorban Ady és u Halnaposok neve említendő. Ma már közismert tény, hagy Ady életében a nagyváradi indításnak rendkívül Jelentős szerepe volt. Ady ugyanis nemcsak itt nőtt a legnagyobb magyar publicistává, de mint költő is csaknem •készen áll arra ahogy ezt a Mégy egyszer néhány verse bizonyítja —, hogy megvívja irodalmi háborúját. Huszonkét éves mindössze, amikor 1899. decemberében otthagyja Debrecent, a kálvinista Rómát és elmegy Nagyváradra, a • magyar Birinfnghamba, ahogy Kossuth nevezte valamikor ezt a pezsgő életet élő kereskedő várost. ' A századforduló idején egyébRént hávom lap jelent'itt meg. A Nagyvárad, a kispolgárok és kisemberek lapja, a Szabadság, a megyei urak és városi polgárság s kereskedők újságja, valamint a klérus alapította Tiszántúl. Ezt a sort egészítette ki később a nagyváradi sajtót „nyugtalanná és zsidóssá" tevő, • vérbeli újságíró, Fehér Dezső lapja, a Nagyváradi Napló. Ady a Szabadságnál kezdte, s 1901ben lépett át a Naplóhoz, melynek 1903 októberéig volt a munkatársa, majd szerkesztője. Az épület emlékét, ahol dol gozott, ma már csak dokumentumok őrzik. A város azonban tele van Ady emlékekkel. A sokat emlegetett s látogatott EM.KE-kávéház, közvetlenül a színház szomszédságában ma kiállítási terem, a Müller cukrászda pedig Ady múzeum. Láttam a Pokol utcai albérleti szobát, ahol egyik barátjával lakott, s a /,éda-házat, valamint a sokat látogatott Adorján-h&ZMt, az elhanyagolt Sebő Zoltán,, plakettel. A Müller-cukrászda szomszédságában pedig ott a gyűlölt vármegyeház. Egy kis séta című riportjáért, melyben a kanonoksoron tett látogatását ír la le, három napot töltött a fogdában. i Itt érlelődik Ady politikai éleslátása, s lesz egyre elviselhetetlenebb számára a Magyar Ügar. A liberális ideológia fogságából szabadulva hovatovább a, polgári radikalizmus eszméi kapnak hangot publicisztikájában. Debreceni sovinizmusa már csak nyomokban kísért, s egyre türelmetlenebb a nemzetiségi politikával szemben. Látja a nacionalizmus és klerikalizmus összefonódottságát, s szinte vallomásszerűen határolja el magát ettől a mételytől; „ .. . Magyarországon hazafias dolog — írja 1902 ben — a németet, szerbet, románt, tótot szidni. így van? Ha így van, en ünnepélyesen kijelentem, hogy nem vagyok hazafi. Én minden fajt, nyelvet, vallást-, meggyőződést és jogot tisztelek, extra et intra Hungáriám"-. „Züllött, lehetetlen társadalmával a lr>hető legnagyobb kar tasztróf.i előtt áll ez az ország" - irja 1902 farsangja idején, s másnap az okot is felfedi. Nietzsche szóhasználatával a módam embert, a „kultúrbestiát" szedi tollvégre. „A név, a családi összeköttetés, a tudatlanság, a kard, a pisztoly, a nyegleség, a kistréberkedett pozíció, a pénz, a nyerserő stb. Ezek a ku'túr-bestia sáncai. Mikor fogja vajon e sáncokat széthányni a talentum, a munka, az igazi ember. Addig élünk kultúr-bestlák között s terrorizáló hatalmuk alatt..." Érdeklődéssel s izgalommal nézegetem a múzeum kordokumentumjalt. Ady bátorságát, nagyságát, elkötelezettségét bizonyítják. Azét az Adyét, akiben akkora nagy volt a félelem, s aki oly gyöngéden simul — Szerváliusz jenö dombormfivén is, mely a bejárattal szemben áll — az „ldes"-hez. Szívesen láttam volna a bölcsőhelyet is, Erdmindszentet, azaz Adyfalvát, ezt a román—magyar—szász falut. Ismerőseim azonban lebeszéltek róla. „Az Ér nagy álmos furcsa árok" s októbertől márciusig sártengerré varázsolja a tájat. Nem maradt hál más választásom, minthogy megelégedjem a Váradon látottakkal, s a ténnyel: Ady költői forradalma innen indult. Bíró Lajos, nagyváradi legjobb barátja írta r'ófla, hogy fiatalon ós ismeretlenül úgy járt a városban, mint egy inkognitóban járó fejedelem. S' ezzel kapcsolatban jegyzi meg Komlós Aladár, Ady ki váló ismerője: „Tudjuk, e gőg volt a feltétele a merész vállalkozásnak, amellyel a végsőkig: ( az emberfölötti emberig akarta fokozni, feszíteni a lehetőségeit, éppúgy, mint akiknek sorába tartozik: a szép verseknél hasonlóképpen nagyobbra törekvő Baudelaire, Rimbaud, Maliar mé. . ." Jóleső érzés volt'olvasni írókköltők mai vallomásait Adyról. .,Evezhetett volna háborítatlanul a méla bánat s az illatos szerelmek vizein — írja róla Eugen jebeleanu —, s megpihenhetett volna a jelképes korallgyürűk nászi ölelésében. De arra rendeltetett, hogy meg szenvedjen mindenben, mindé nért s keservesen-százszprosan élje at a mindenség s mindenek kínját". Méliusz József így írt róla: „Itt nem hunyhat ki Ady szelleme, Adyé, aki a nem alkuvó Petőfi igazát emeli föl a maga és kora igazához és azt Józsej Attilának adja tovább ..." Ezekután megdöbbenéssel s érthetetlen csodálkozással olvasom azokat a sorokat, melyek az 50. halálévforduló alkalmából jelentek meg, s hangnemben- nagyonis rokonok a 30asévek ízléstelen ^dy-revíziójával. ,-,Ady Endre lassanként avuló és — miért ne mondanók ki — évről ó»re unalmasabb verstengerében akad húsz-huszonöt igazán nagy vers. amely feledhetetlenül beszél legfontosabb dolgainkról —, nos, ezt a húszhuszonöt verset érezzük ma igazán elevennek és maradandónak Ady Endre életművében" — írta az Utunk ban Székely János. Szilágyi Domokos pedig (az Előrébenj ' így fogalmaz: „Az elmúlt két évtized költőnemzedékei az embert József Attilában találták meg. Adyban tisztelik a Muszáj Herkulest, de ajkbiggyesztve hallgatják mármár hisztériás siránkozását". - . NJtesoda hányavetiség, érzékellen .nagyképűség így. minősíteni Adyt, a költőfejedelmet. Húsz-huszonöt versre szűkíteni a Minden Titkok költőjét, s József Attilát kijátszani vele szemben — tendenciózus hamisítás. S válaszért csak József Attilához fordulhatunk. Ű így védte meg annak idején' Adyt a jogta lan kisajátítókkal s hamisítókkal szemben: „Verse törvény és édes ritmusában kö hull s a kastély ablaka zörög, — eke hasít barázdát új húsában, mert virágzás, mert élet és örök". (Ady emlékezete, 1930.) „Bibliás halandzsa révület"-ről beszélni, persze, nem bátor tett s nem is kegyeletsévtés, hisz Ady örök virágzása immúnis ezekkel szemben . . . Inkább önleleplezés, a „félig jöttek" igaza csupán: „Én az egész valómat hozom S nem átkozom, Aki csupán félig jön ide, Mert nincs hite: Ne jöjj ide." (A harmadik emeletre) Sok mindent mondhatnánk még Adyról, hagyományról, hagyománytiszteletről, sőt: modorról, pózról, önbecsülésről, Szász János szavai azonban — s ezek nagyon is szinkronban vannak azok véleményével, akik Ady védelmére keltek — ezt helyet tünk is elmondja: „A költészet útjai beláthatatlanok. Bárhogy is lombosodnék tovább a szép és igaz szó — Ady példája örök példa. József Attila úgy járt a maga útján, hogy közben Adyra gondolt. A hagyomány nem fétis, hanem ösztönzés az önismeretre. Nagyot zökkent Ady halála óta az idő, de költőnek lenni mégiscsak Adyhoz mél tón érdemes." S Adynak, az új világ hírnökének helye valóban itt van közöttünk. Nemcsak Minden Titkai munkálnak köztünk, hanem a szláv—magyar-román egyiitthaladásnak, nemzeti létnek s forradalmi nemzetköziségnek az eszméi is, melyek verseiből áradnak. S fájdalmas élete igaz jussaként valihatjuk magunkénak Móricz Zsigmond szavait: „Ady Endre maga fókusza volt a tömegek, lelkében égő és izzó szenvedélyeknek s teremtő erőknek: költészete így lett fényszórója és lángvetője a tüzeknek és lángoknak, s ahová Igéje hullott, ott új erőknek magva hull a lelkekbe". És az „új emberű új világ" ezért is őrzi meg őt a Hol na pok és a JÖVÖ számára. FONOD ZOLTÁN A

lig egy év valasztja el a hatvantól. Ősszel költűztek a vas útállomás melletti új lakótelepre. Ragyogóan tiszta háromszobás lakásukban beszélgettünk. Életútja nagyon göröngyös. Mé szárns Erzsébet három éves volt. mikor kitört az első világháború. Ez sodorta el az édesapját. Az édes anyja mosott, vasalt, minden mun kát vállalt, esak így tudta előteremteni őt kislányának a mindennapit. Alig várta, hogy felcseperedjenek a lányok és segítsenek megszerezni a létfenntartáshoz szükséges élelmet. — Tizenkét Éves knrnmban felvettek a papírgyárba. Papírzacs kokat ragasztottunk. Kicsi voltam. két téglát tettem az asztal mellé, erre álltam, hogy a többiekkel egy sorban dolgozhassam. Két év múlva sikerül bejutnia a város szélén levő lengyárba. Nehéz, fárasztó munkát végez. A fő idényben reggel üt órától este hétig dolgoznak. Később a textilmunkások Vörös Szakszervezetének megalakítása után időről időre sztrájkokkal kényszerítik az iizem vezetőit jobb munkakörülmények megteremtésére. Itt érett felnőtté. Aktív tornász, majd hnsszú évekig a Proletár Testedző Egyesület női tornászcsapatának vezetője. Ekkor már tagja a kommunista pártnak és a lányokat nemcsak tornázni tanltja. A párt utasításai szerint a legmegbízhatóbbakat be szervezi a mozgalomba. — 1938 után, mikor már illegá Raan dolgoztunk, sokszor gondol tank ezekre a szép évekre. A

z események peregtek. A „felszabadítóit területen is megkezdték a párt felgöngyölítését. Napirenden voltak a letarERZSI NÉNI tóztafások, megteltek a börtönök. Nemsokára férje — Pálenyik Ferenc, az ismert érsekújvári kommunista — a szegedi Csillag-börtönből küld „üdvözlő lapot". Akik idehaza maradtak, összefogtak. Mély illegalitásban dolgoznak. 0 a lengyári pártsejt vezetője volt. 1943-ban majdnem internálják, állandó megfigyelés alatt tartják. Tudták, hogy kommunista, a nyomozók megmondták a lengyár igazgatójának: még néhány bizonyíték és akkor nem leszünk tekintettel arra, hogy jó munkás és kisgyermekei vannak ... Közel két évig élt még állandó rettegésben, de dolgozott, teljes! tette az utasításokat ... A város felszabadítása számára valóban az élete megmentését jelentette. Hazakerült a férje Is, azt gondolták: most már boldogan élhetünk, Változnak a szokások — NÁDSZEG? — mondták ismerőseim. — Ott jó lesz vigyázni, mert könnyen előrántják a csizmaszárból az öregkést, ha nézeteltérésre kerül a sor. És nem nagy Ok kell a nézeteltérésre. Azt is mondták, hogy nagyon vallásos emberek lakják a falut. Gondoltam, ez aztán már miért lenne veszélyes. Megmagyarázták, .hogy nem a vallás veszélyességét akarják itt hangsúlyozni. Csak éppen a vallásosság fokát: Például, ha a. nézeteltérések „tisztázása ügyében" már szúrásra emelkedett az öregkés, vagy a bicska és abban a pillanatban megszólal a harang, akkor a gyilkoló szerszám ott áll meg, ahol van. Š hogy az „ügyintéző" csak a harang elnénjulá.sa után döf. Bevallom, az előzetes tájékoztatások után nem túl nagy lelkesedéssé! fogadlam kedves ismerősöm meghívását éppen búcsú papjára, több niiut. tizenhárom évvel ezelőtt. De a kíváncsiság győzött. Azon a napon nem történt semmi különös dolog, ha csak azt nem számítom eseménynek, hogy a helyi futballcsapat 5:l-re győzött valamelyik járásbeli csapat ellen. Így ismerkedtem meg Nádszeggel. Nem tehetek róla, de azóta sem tudok átutazni ezen a főúttól távol eső községen, hogy meg ne álljak néhány percre az efsz vagý a hnb irodájában. esetleg az ételeik ízéről és a kifogástalan kiszolgálásáról ismert nagyvendéglőben. Beszéltem én már ebben a faluban legalább száz ember rel, de annak az emlegetett szokásnak még a magvát sem láttam. Pedig volt, igaz volt, ezt a helybeliek is mondják. De most nincs. Vendégszeretők, rokonszenvesek a nádszegiek. A régi szokásokat eltemette az idő. De hozott e helyettük olyan újat, amiről szintén beszélnek a környéken? IIRROL TÁRSALOGTUNK néhány nappal ezelőtt, idősebbekkel, fiatalokkal. Szerényen nyilatkoznak erről a kérdésről. De a galántai járásban úgyis tudják, hogy Nádszegen, az ottani fiatalok kezdeményezéséből született az a mozgalom, amely annak idején nagyon fellendítette a környéken a kukoricatermesztést. Náluk, a felhívást közzétevő szövetkezetben nem volt ritkaság a 70—80 mázsás hektárhozam. Arról már nem a nádszegi fiatalok tehetnek, hogy járási méretben elaludt ez a sokat ígérő mozgalom, igaz ugyan, hogy a kukorica hektárhozama olyan szinten állandósult, hogy amiatt a járásnak nem kell szégyenkeznie. Nos, a nádszegieknek nemcsak kiváló traktorosaik ismertek a környéken, hanem állattenyésztőik is. Nem szívesen emlegetnek neveket. Czamk László zootechnikus szerint egyszer egyiknek, máskor a másiknak sikerül jobban. Az idén azonban minden állatgondozó munkájának jól kellett sikerülnie. Hiszen a párt felhívását figyelembe véve kemény tervei állítottak fel erre az évre. A hiszen ifjúságunk óta ezért a rendszerért küldöttünk. De a sors ínég taitogalott számukra egy-két meglepetést. . . — Áttelepilettek MagyarországB

udapesten élték át az 1956os eseményeket. Néhány év múlva visszajöttek (Jjvárba. Nem bírtak elfeledni a szülőföldet . .. — 1968 áprilisában félni kezd teni. Májusban, mikor közölték a lapuk a központi bizottság határozatát, megnyugodtam. De a fér. jem néhány hét múlva azt mondta: itt megismétlődik mindaz, ami odaát. Az ellenség célja ugyanaz, csak a barc formája változott ... Úgy éreztem, igaza van. Ersekújvárott nemcsak a Pálenyik házaspár, hanem sokan mások is rámutattak, hogy az osztályellenség támadja a pártot, a rendszert. Elmondták ezt baráti körben, pártgyűléseken, értekezleteken, de szavuknak nem volt foganatja . . . — Elfordultunk a legjnbb barátainktól, ezt nem a dolgozó nép akarta, bennünket nem kérdezett senki . . . Sokakat megtévesztettek. Nem tehetek róla, de augusztus 21-én ugyanazt éreztem, amit 1945 tavaszán, mikor megláttam az első szovjet katonát. CS. |. 2165 hektáros szánlóterületii ipezőgazdasági üzem ebtJön az esztendőben 50 vagon sertéshúst, 18 vagon marhahúst akar piacra adni, és ehhez jön még a baromfihús, 'főbb mint három mázsa hús hektáronként. De nemcsak annyi, hiszen a saj#t szükségletüket is .csaknem fedezik, s ez egy megközelítőleg háromezer lakosú községben tetemes mennyiség. Persze a sertéshúsból tett vállalásuk teljesítése nem mutatkozik teljesen problémanientíjsnek. Ugyou'fs a/., említett menynyi ség kitermelésébe-'/, feltétlenül szükséges 'ligy 450 féróhelyrts.; fialtató, amelyet -a múlt évre be is terveztek, de még ennek az évnek is csak a végére lesz kész . . . Magam is kíváncsi vagyok, teljesŕtik-e a vállalást. A tervezett ötszáz malac vásárlása elfogadható megoldásnak ígérkezne, ha'.

i. ... Ha lenne hol megvásárolni azt az 500 malacot. De már az első negyedév, utolsó- hónapjában járunk,

1

1 és eddig még minimális biztosíték sincs, kevés a kínálat: Pedig nekik az az ötven vagon . sertéshús a pénzügyi tervben is benne van. is ha becsapják a tagságot? • Nem, azt -nem lehet. Valamit ki kell találni, hogy a tagság az idén is megtalálja a számítását. Hogy ezt miképpen érrk el, arról még nem szívesen beszél a vezetőség. Illetve beszélt akkor, amikor a tervet és a vállalást szentesítették. De ez az újságíró előtt még ittuk-.' Am bízzuk rájuk, hiszen több mint egy évtized óta a nádszegi közösség a tervet illetően még nem vallott szégyent. MASRA TERELŐDIK a szó. Juhos Dezső agronómus arról beszél, hogy tavalv a búza becsapta őket. Volt oiyau tlülő, amelyik júniusban még 50 mázsát igért, és az let. a leggyengébb. Alig 35 mázsát adott hektáronként. A gyengébbnek mutatkozók ennél jóval -többet is adtak. Hát ilyen a mezőgazdálkodás. A természet az utolsó órákban is beleszólhat. No, de nem panaszkodhatnak — mondta —, mert a növénytermesztésben a teljes termelés ériéke meghaladta a tervezettet. És «• az idén az állattenyésztésben jelentősen növelheti- a jövedelmet. A jövedelem kifejezésre Nagy Ödön üzemgazdász csap le. Ez mar az ő területe. Termelési érték, bevétel, anyagi ráfordítások, jövedelem, kötelező elvonások, munkabérek, haszon stb., van a „szótárban" bőven. Ö ugyan felsorolta az adatokat, legalábbis a romosabbakat elejétől végéig, engem azonban csupán néhány tétel adatai kötöttek le. Először is az, Ivogy a tagok jövedelme nem emelkedik az egy -hektárra -jutó jövedelem növekedésének arányában. Sajnos. Ez a kellemetlen tény nem a szövetkezet gazdálkodásának .fogyatékosságaiira vezethető vissza; hanem arrn, hogy a mezőgazdasági termények és termékek ára mit sem változott az utóbbi évekbeni. ám a mezőgazdasági üzem mindent drágábban kap, ha kap. Mert nem is tud annyil vásárolni egyes dolgokból, mint amennyire a fokozódó termelésben szüksége lenne. Nagy Pistával, az alelnökkel például azért nem találkozhattam, mert az országot járta, hogy előteremtse a legszükségesebbeket. Leginkább az adó lepett meg. A szövetkezet egymillió kétszázhuszonkilencezer koronát f izei csupán a földért. Hektáronként 535 koronát. A jövedelmi adó valamivel kevesebb. A biztosítás is óriási összeg. Hiába növekszik tehát a termelés, a bevétel, a munkabérekre, a prémiumokra kiosztható minden fillérért újra és újra sok-sok tételt kell átszámolni. A SZÁMOLÁS az a legszembetűnőbb változás, amit ennek a fejlődő falunak a szokásában felfedeztem. Számol Bartalos Lajos elnök, számol az üzemgazdász (neki ez a foglalkozása), a zootechnikus, az agronó mus, de számol valamennyi tag. mert tudja, hogy mit és menynyit kell termelnie, hogy megtalálja számítását. Tehát először számolnak, és csak azután cselekednek. Nádszegen a szokásokat illetően a múlttal szemben talán ez a leglényegesebb változás. HARASZTI GYULA 1970. III. 6. I