Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-05 / 54. szám, csütörtök

Bécs — Az Osztrák Szocialista Párt elnöke dr. Bruno Krétsky szerdai sajtóértekezletén kijelentette, hogy amennyiben az űj kormány élére kerül, nem változtat külpolitikai koncepcióján, amelyet külügyminiszteri minőségben is szorgalmazott. Ennek a koncepciónak alappilléreként Kreisky Ausztria rendíthetetlen semlegességét jelölte meg. Többek között kijelentette, hogy az európai politikát illetően minden alkalmat meg kell ragadni, hogy érvényre jussanak az integrációt szorgalmazó törekvések, viszont hozzátette, hogy országa e törekvéseket csak addig támogatja, amíg azok semlegességi politikájával összeegyeztethetők. Az Osztrák Szocialista Párt elnöke hangoztatta, hogy folytatni kell a tárgyalásokat az Európai Gazdasági Közösség tagállamaival. SAJTÓKONFERENCIA A LIPCSEI VÁSÁRRÓL Lipcse — A lipcsei tavaszi vásár keddi legjelentősebb eseménye Horst Söllének, az NDK külkereskedelmi miniszterének hagyományos nemzetközi sajtókonferenciája volt. A vásáron akkreditált mintegy 1000 újságíró döntő többségének jelenlétében az NDK külkereskedelmi minisztere az idei vásár jelentőségét és az első napok eredményeit méltatta. Megállapította, hogy az NDK külkereskedelmi forgalmának volumene az elmúlt esztendőben 15 százalékkal növekedett, ami meghaladja a megelőző két esztendő együttes növekedésének értékét. Egy nyugatnémet újságíró kérdésére azt válaszolta, hogy az NDK örömmel fogadná, ha a jelenlegi — időben nem korlátozott — gazdasági megállapodás helyét, rendes, az államközi kapcsolatokban szokásos, nemzetközi érvényű szerződés foglalná el az NDK és az NSZK között. Brandt támogatja Anglia közös piaci tagságát Az N S Z K-n a k ninc s területi igénye? r ranz fonás osztrák államelnök [balra) kedden dr. Bruno Kreiskyt, az Osztrák Szocialista Párt elnökét bízta meg kormányalakítással. (AP felvétele) Kreisky kitart koncepciója mellett London — Willy Brandt kancellár a külföldi tudósítók londoni szövetségének 460 személyes díszebédjén kedden állást foglalt az európai gazdasági közösség kibővítése, azaz Anglia közös piaci felvétele mellett, majd kifejtette kormányának ismert álláspontját a kelet—nyugati enyhülés kérdésében. „Szeretnénk, ha például Lengyelországgal és Magyarországgal legalább annyira normális lenne a viszonyunk, mint a nyugati országokkal" — mondotta. Hozzátette: „Párbeszédet kezdtünk a szovjet kormánnyal és megtartottuk első tárgyalásainkat a lengyelekkel. A mi kelet-európai politikánk sikere esetleg még célszerűbbé teheti az európai biztonsági értekezletet." A Bolgár Távirati Iroda tudósítója megkérdezte Brandtot, hajlandó-e az NDK-val a teljes egyenlőség alapján, mint szuverén és független állammal tárgyalni és kész-e megadni az NDK-nak a teljes nemzetközt jogi elismerést. Brandt nem adott egyenes választ erre a kérdésre. „A problémát nem lehet egyetlen jogi formulával megoldani" — mondotta. Egy másik kérdésre válaszolva Brandt azt felelte, hogy szívesebben látna egy „értekezletet az európai biztonságról", amelyben az Egyesült Államok és Kanada is részt venne, mint egy „európai biztonsági értekezletet". A TASZSZ tudósítója megkérdezte: hajlandó-e az NSZK kormánya elismerni a második világháborúban kialakult európai határok sérthetetlenségét. Brandt erre a kérdésre sem válaszolt egyenesen. Azt felelte, aki ismeri Németország múltját, annak jogosnak kell tartania a kérdést, majd kijelentette, az NSZK az elmúlt húsz év alatt nem sértette meg a határokat. Hangsúlyozta: „A szövetségi köztársaságnak semmi néven nevezendő területi igénye nincs." Hozzátette, hogy az erő szak alkalmazásáról való lemondás magában foglalja a területi igények elvetését is. FOLYTATÓDIK A GROMIKO—BAHR PÁRBESZÉD Hagyományos munkalégkörben tárgyaltak rét az erőszakról való kölcsönös lemondás kérdésében. Illetékes források szerint a megbeszélés az immár hagyományos munkalégkörben folyt. Űjabb találkozóra a hét végén vagy a jövő hét elején kerül sor. Moszkva — Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter és Egon Bahr, a bonni kancellári hivatal államtitkára kedden háromórás megbeszélést tartott a szovjet külügyminisztériumban. Ezzel a két fél folytatta a februárban megkezdett eszmecseSZM1RNOV szovjet külügyminiszter-helyettes négynapos nem hivatalos látogatásra Stockholmba érkezett. A svéd fővárosban Palme miniszterelnökkel és más svéd vezetőkkel fog tárgyalni. A SZOVJET VÖRÖSKERESZT segítséget nyújt a közelmúltban háborútól sújtott nigériai lakosságnak. Már Afrika felé tart a Mehtra motoroshajó orvosságokból, orvosi műszerekből és kötszerekből álló küldeménnyel. SZÓFIÁBAN összeült a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága. A plénum megvizsgálja a termelőerők területi megoszlásának a következő tíz évben várható irányzatát. Beszámolót Sztanko Todorov, a BKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tartott. A TANZÁNIAI KÜLÜGYMINISZTÉRIUM szóvivője bejelentette, hogy a 74 meghívott ország közül 72 vesz részt április 13-án Dar es Salaamban az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek előkészítő értekezletén. A LONDONI REPÜLŐTÉREN a tűzoltók sztrájkja miatt 12 órára leállt a forgalom. A repülőtér igazgatója nem hajlandó teljesíteni a tűzoltók bérkövetelését. DÉL KAROLINÁBAN fajüldözők feldöntöttek egy iskolai autóbuszt, amely néger gyermekeket szállított Lamarban az új integrált középiskolába. A fajüldözők megtámadták az autóbuszt kísérő rendőröket is. A támadókat szétoszlatták és az iskolát ideiglenesen bezárták. Szent-Györgyi Albert a tudós felelősségével és 76 esztendő gazdag tapasztalataival vizsgálja az Egyesült Államok helyzetét és a jövő alakulását — „Az örült majom" című legújabb könyvében. Egyelőre csak hosszabb ismertetésekre vagyunk utalva a könyv tartalmát illetően, s így legfeljebb csupán következtetni lehet mondanivalójának lényegére. Így sem érdektelen azonban összevetni Nixon elnök 43 ezer szavas nemzetközi beszámolójával. Talán nem teljesen igazságos egyugyanazon mérlegre tenni egy tudós töprengő kétségeit, és a gyakorló politikus propagandának is szánt fejtegetéseit, már csak a műfaji különbségek miatt sem. De mivel a két mű tárgya nagyjából azonos, és mivel csaknem egyidőben kerültek a nyilvánosság elé, óhatatlanul kínálkozik az összehasonlítás lehetősége. Ez az a pont, ahol befejezhetnénk az összehasonlítást, és áttérnénk annak vizsgálatára: felfedezhető-e a Nixon-doktrínában az alkalmazkodás képessége, vagy legalábbis a szándéka. A Le Monde enyhe iróniával „pásztorlevél"-nek keresztelte el az üzenetet, amely „ma már szinte mindenütt elfogadott általánosságokat tárgyal." Az elnöki mű szerint, a hetvenes évek „nagy képzelőerejű gon1970 III. 5. ,Az amerikai társadalom halál-orientációjú állapítja meg Szent-Györgyi. — Ha figyeljük és olvassuk újságainkat, azok tele vannak háborúval, gyilkossággal, atombombával, több robbanófejes rakétával, mérges gázzal, baktérium-fegyverrel, napalmmal, lombtalanítással, fojtó bacilusokkal. Eszméink halál-orientáció júak". Mintegy illusztrálás gyanánt Nixon elnök „l/j stratégia a békéért" című jelentésében külön fejezet foglalkozik a rakétákkal, számos említés történik a nukleáris elrettentéstől, az eddigi NATO-stratégia fenntartásáról, a Varsói Szerződés országaink „lehetséges támadásáról", a taktikai nukleáris fegyverek európai alkalmazásáról és a hagyományos fegyverzetek szerepéről. De ne válasszuk az összehasonlításnak ezt az olcsó formáját, inkább vizsgáljuk a helyzetelemzésben és a szükséges tennivalókban mutatkozó különbségeket. Mindketten abból indulnak ki, hogy az emberiség új korszakhoz érkezett. Csakhogy Szent-Györgyi ezt a tudomány fejlődéséből vezeti le, s különösen kiemeli az elektromok, a kvantumok, a rádioaktivitás és a relativitás felfedezésének korszakos jelentőségét, Halál-orientációjú társadalom míg a „Nixon-doktrína" a vízválasztót az erők egyensúlyában, a szovjet—kínai viszony megromlásában véli felfedezni, más szóval az új korszakot, a régi hatalompolitikai elvek alapján szemléli. Teljesen igaza van tehát Szent-Györgyinek, amikor azt mondja: „Véleményem szerint nincs megoldás, mert olyan mély kerékvágásban haladunk, hogy képtelenek vagyunk megfordulni. A túlélés egyetlen útja az új kezdet. Az ember óriási erők birtokába jutott. Csak akarni kellene és megteremthetnénk az éhség, a járvány, a rák, és a túlterhelés nélküli világot, elérhetnénk mindent, amit csak óhajtunk. Ellenkező esetben elpusztíthatjuk önmagunkat ... jelenleg a pusztulás útján haladunk." Miért? Mert a halál-orientációjú amerikai társadalom vezetői képtelenek alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz. A dinoszauruszok elpusztultak, mert hiányzott belőlük az alkalmazkodás képessége. dolatokat igényelnek. Ezzel teljesen egyet lehet érteni, csakhogy 43 000 szóból nehéz kirostálni ezeket a gondolatokat. De feltételezzük, hogy a három alappillér — partnerség, erő, készség a tárgyalásokra — magában rejtheti a képzelőerő vasbeton magját. A partnerség, ha kicsomagoljuk a jól hangzó mondatokból, nem jelent mást, minthogy Amerika a katonai terheket az eddiginél jobban meg akarja osztani szövetségeseivel. Ez annyit jelent, hogy Nyugat-Európa és Japán nyúljon jobban a zsebébe. És mit kap ennek ellenértékeként? A konzultáció lehetőségét. „Az egyeduralmi helyzetből a partnerség felé kell haladnunk" — mondja az üzenet. Az Economist című folyóirat a maga fanyar politikájával ezt így fordítja le: „Elképzelhető, hogy 1976-ban Amerika valamivel kevesebbet, és mi valamivel többet fogunk fizetni a közösbe." Ázsiát illetően a partnerségnek különleges értelme van. A lényeg az, hogy az ázsiai háborúkat ezentúl elsősorban az ázsiaiak vívják és csak a legszükségesebb mértékben az amerikaiak. Az erő kérdéséről a jelentés nem mond semmi újat. Mint mindig a Szovjetunió rakétanukleáris erejére hivatkozva szükségesnek tartja Amerika további fegyverkezését, bár az új fegyverekre való tekintettel, a több mint 3000 külföldi támaszpontot csökkenthetőnek véli. A tárgyalási készségről szóló fejezetben lehetne a legtöbb valóban új kezdeményezés. Ehelyett a szerző azzal vádolja a Szovjetuniót, hogy „nem gyakorol segítőkész befolyást Párizsban az észak-vietnamiakra" és a „közel-keleti megbeszéléseken hasonlóképpen nem tapasztalhattuk a szovjet fél gyakorlatias és építő jellegű rugalmasságát ..." E két megállapítással aligha érdemes bővebben foglalkozni, hiszen köztudomású az amerikai tárgyaló fél merevsége Párizsban és az Izraelnek nyújtott messzemenő politikai és katonai támogatás. Az új gondolatokat tehát hiába keressük a jelentésben, amely nagyhangú címe ellenére nem tartalmaz említésre méltó kezdeményezéseket. Egy érzés azonban a szerzők akarata ellenére átüt a szavak ezrein. Éspedig az Egyesült Államok vezetőinek csökkenő önbizalma, párhuzamosan az elszigetelődést tünetekkel. Bár a jelentés igyekszik az ellenkező érzést kelteni, mégis azt mutatja, hogy a Nixon kormány e doktrínával nem tett bizonyságot a Szent-Györgyi professzor által oly fontosnak mondott alkalmazkodási képessegrol. (Magyar Nemzet) ELNÖKVÁLASZTÁS MINISZTERRABLÁSSAL Guatemalában magukat „lázadó fegyveres erőknek" nevező gerillák elrabolták Alberto Fuentes Mohr külügyminisztert, s csak vasárnap engedték szabadon a mexikói nagykövetség épületében, miután a guatemalai kormány a miniszterért szabadon engedte fosé Girón Vincent Calvillo diákot, a gerillák egyik tekintélyes vezetőjét. .Ez a happy end-es miniszterrablás erősen emlékeztet a tavalyi brazíliai követrablásra, melynek során brazíliai városi gerillák Elbrick amerikai nagykövetet rabolták el, s váltságul több táruk szabadlábra helyezését kényszerítették ki. Fuentes miniszter elrablása időzített cselekmény volt — a banánköztársaság ugyanis vasárnap elnököt választott. Nem tudni, mennyire zavarta a gerillák akciója a választási hangulatot, ám tény, hogy Montenegro elnök utódját még nem választották meg. Az elnök által forradalmi párti elnökjelöltnek személyesen kinevezett Mario Fuentes Perruccini a jelöltekre leadott szavazatok számát tekintve a második helyre került, vele szemben a szélsőjobboldali reakció embere, Carlos Arana Osorlo vezet 234 ezer szavazattal, ám ő sem nyerte el a megkívánt felénél nagyobb többséget, s Így az alkotmány értelmében egy hónapon belül a kongresszus választja meg az elnököt. Az 1957-ben alakult, a kispolgári csoportokat tömörítő és ottani középbalnak számító Forradalmi Pártnak aligha van esélye választási győzelemre. Montenegro elnök beígért mérsékelt reformjainak jó részét nem tudta megvalósítani, s bár bizonyos értelemben konjunktúra van az országban, ez inkább a banánköztársaság gazdaságát uraló amerikai monopóliumoknak, mint a 70 százalékban írástudatlan és szegény tömegeknek kedvez. Ez a viszonylagos gazdasági felemelkedés is politikai bizonytalansággal társult. Nem kétséges, hogy a guatemalai szélsőjobboldali reakció támadásba lendült. A reakció előretörését abból is sejteni lehetett, hogy az utóbbi hónapokban sorozatos merényletek történtek. Antikommunista tömbbe tömörült különféle reakciós terrorista szervezetek mint a NOA (új antikommunista szervezet), Mano Blanca (fehér kéz), KADEG (guatemalai antikommunista tanács), MANO (szervezett nemzeti antikommunista mozgalom), ODAASEC (antikommunista liga) terroristái sorozatos merényleteket követtek el haladó közéleti személyiségek ellen. Meggyilkolták egy ellenzéki politikus szépségkirálynő rokonát, papokat, képviselőket, ismert személyiségeket tettek el láb alól. Az ultrareakciős Arana dühét az is fokozta, hogy míg az amerikai hírhedt zöldsapkásokkal „nagy tapasztalatokra" tett szert főként a keleti tartomány falusi gerilláinak felszámolásában, a városi gerillákat nem tudta leverni. Januárban ismeretlen tettesek meggyilkolták Gusmant, az MLN egyik vezérét, rendőrparancsnokot öltek meg, aztán 15 áruházat felgyújtottak ... Nincs kizárva, hogy a városi gerillák válaszoltak ezzel a reakció garázdálkodására. A guatemalai elnökválasztás tanulsága: a partizánmozgalom, főként a városi gerillák jobban szervezett mozgalma olyan erő, amely állandó zavaró tevékenységével ingataggá és bizonytalanná teszi a reakciós juntanagybirtokos rendszerek urai-