Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-29 / 13. szám, Vasárnapi Új Szó

áil^ y Hosszú út volt Egy megpróbáltatásokkal teli emberi sor­son keresztül kaphat leckét emberségből, helytállásból az, aki Mihály András elvtárssal, a párt zselízi alapszervezetének alapítójával néhány órát elbeszélget. Ma már 74 esztendős, megtette, amit kommunis­tának, amit embernek tennie kellett. — Hogyan kezdtek? — 1921 májusában megalakítottuk a CSKP zselízi szervezetét. Üzemek nem voltak, te­hát szervező munkánkat a mezőgazdasági munkások körében kezdtük. Közvetlen segít­séget kaptunk Stelner, Nagy, Mező és Major elvtársaktól. Megalapítottuk a mezőgazdasá­gi munkások érdekeit védő Vörös Szakszer­vezetet. Sztrájkokat szerveztünk a nagybir­tokokon. — Milyenek voltak az eredmények? — A bérharcot a legtöbbször megnyertük, és ha az általunk szervezett május elsejék­re gondolok, amikor 10 000 ember is össze­gyűlt, csak azt mondhatom, hogy eredményes volt a munkánk. — Es a háború után? — Újjáalakítottuk a pártszervezetet. Meg­szerveztük a milíciát. A szovjet várospa­rancsnok támogatta munkánkat. Romot ta­karítottunk, vasutat javítottunk, beindítottuk a téglagyárat, földet osztottunk. Kellemet­len közjáték volt az áttelepítés és a kitelepí­tés. 1948 februárja azonban meghozta a le­hetőséget, hogy tudatos pártmunkát végez­hessünk. — Mit üzen a fiataloknak? — A jövő a fiataloké. Rajtuk múlik, mi­lyenné formálják. A párt nekik is megmutat­ja az utat, csak figyeljenek jól a szaváral Bajban ismered meg a barátot A múlt év elején Dóka Ernő, a zselízi efsz elnöke felkereste a Párkányban tartóz­kodó szovjet katonák parancsnokságát. Se­gítséget kért tőlük, hogy a munkaerőhiány­nyal küszködő szövetkezet megkezdhesse tervezett építkezését. Április elejétől egy 25 katonából álló cso­port rendkívüli szorgalommal dolgozott majdnem fél éven át az efsz útépítésénél, az Istálló építésénél és a nyári aratási munkák­nál. Ősszel, amikor a leszerelésre hazatérő katonákat búcsúztatták, megjelentek az ün­nepélyen az efsz vezetői ls. Azóta sem fe­lejtették el a zsellziek a szovjet katonákat s azok sem a zselízleket. A zselízi Schubert parkfaóriásai árnyékában három szovjet katona sírja domborodik. Itt nyugszanak: A. Kuzvolcsenko, M. K. Kuzamik és Sz. Szktilnyik. A többi elesett hős maradványait a háború után Párkányban, a hősök temetőjében helyezték el. A megújhodó élet zenéje száll el könnyű szelek szárnyán a hősök sírja felette/nőst, de gz emlékezés felidézi küzdelmüket. Sumilov tábornok vezette 7. harckocsizó gördaégység katonái és I. A. Plijev tábornok lovassági és motorizált csapatainak harcosai bárom hónapig'véres csa­tákat vívtak a német fasisztákkal az álló frontvonalon, végig ci varam mentén. Majd 1945. március 26. hajnalán rohamra indultak. Győzelmet, szabadságot hozó rohamra, melynek _hyo­mán egy hét múlva már hazánk fővárosát is elérték. Szemtanúk, kortársak, elvtársak és barátok emlékeznek ezekre a napokra, ötvenegy éves volt ak­kor s ma a hetvenhatodikban van Tóth Lajos bácsi, aki 1921 óta kommunista S a köztársasági el­nök által adományozott, „Az épí­tésben szerzett érdemekért" C. ki­tüntetés viselője. Ö így emlékezik: — A város a németek kezében volt hónapokon át. Valakik elvag­dosták a telefonvezetékeiket. A né­metek természetesen a kommu­nistákra gyanakodtak. Túszokat szedtek, fenyegetőztek. Senki sem mondta meg a tettesek nevét. A letartóztatottak pedig a szovjet támadás közepette megszöktek tő­lük. Ismert nemcsak a hazai tájon, de az egész országban Csontos Vilmos költőnk neve, aki így emlékszik vissza a sorsformáló történelmi eseményre: — Tijuszbetegség után a front­ra hajtottak volna a németek. Kál­nán egy nagymarosi fiú segítségé­vel megszöktem. A Garam folyó zúgása vezetett ismeretlen gyalog­utakon Garamsalló legszélső házá­hoz. Itt lakott a sógorom. Egy éj­jel, anyám nagykendőjébe burko­lózva, civilbe átöltözve tovább­szöktem: haza. Kilenc napig a kert végébet^ ásott fedezék volt a rej­tekhelyem. Kilenc nap után anyám futott hozzám a hírrel, hogy a hozzánk beszállásolt autósokat ri­asztották. Negyed óra sem telt el... és szovjet páncélosokkal koccin­tottam. 1945. március 27-én éjjel 1 és 2 óra között jutottak Csata köz­ségbe a felszabadítók. Ott egy öreg kommunista, id. Szurdi Jó-, zsef fogadta az első szovjet ka­tonákat, akiknek nyakába borult és meghatódottságában csak eny­nyit tudott mondani: Zdraszt­v u j t y e I Amikor Fa r na d községbe ju­tottak a felszabadítók, S z t r e d a I ó z s i bácsi volt egyike azoknak, akik fogadták őket. A pincéjében öt „katonaszökevény" rejtőzött he­teken át. Izgalmakkal teli életének erre a szakaszára most, amikor egykori fekete hajából is már csak néhány szál szerénykedik az őszü­lő fürtök között, így emlékezik: — Gyakorta bombáztak bennün­ket. A felszabadító harcok során 15 katona esett el. jelentősek vol­tak az anyagi károk is. Nagyon sokba került a szabadság! -fii;, . , , ifíSS ZSELIZ VAROS FELSZABADÍTÓI KÖZÜL. (Korabeli felvétel a vnb archívumából) Az 1957—58-as években épí­tették a téglagyárat, amely igen kezdetleges módszerekkel kez­dett termelni. Ma már a teljesen korszerüsi­tett üzem nyolclyukas kemencé­jében naponta 9—10 ezer téglát égetnek. A tavalyi év eredmé-• nye 2 millió darab kiváló minő­ségű tégla, melyre igen nagy szükség volt a helyi és környék­beli építkezésekén. Mindent az emberért! Nyírágó mérlegen A néhány száz lakosú község­ben 72 új ház épült. 40 házat teljesen újjáépítettek. Oj ven­déglőt, élelmiszerboltot és kul­túrházat kapott a község. Na­ponta 30-szor indul autóbusz az új megálló elől Zselíz, Nagy­salló és Csata felé, pedig 31 személygépkocsi tulajdonos ls él a faluban s a motorkerékpá­rok száma száz körül mozog. A főutcában 6600 négyzetmé­ter teriiletet parkosítottak, míg a község valamennyi ntcáját portalanították. 180 000 koro­náért újjáépítették a magyar is­kolát. Rádióval minden család rendelkezik és 121 háznál vil­lan fel esténként a tv-készülék képernyője. 332 újságot és folyóiratot szállít a postás. Legolvasottabb az Oj Szó [113 példány), mely minden második ház asztalán megtalálható. Szabad Földmű­ves 100, Hét 11, Nő 20, 0) Ifjú­ság 25, Kis Építő 22, Tábortűz pedig 30 példányban jár a fa­luba. Bartek Vladimír, a könyvtár vezetője évente 2400 könyvet kölcsönöz a falubelieknek a 2800 kötetből álló könyvtárból, melynek pontosan a fele szlo­vák, fele magyar. A kulturális élet 1948—49 te­lén Indult, amikor Cseri And­rás szervezni kezdte a magyar fiatalokat. Mikes Vilmos, Antal Lajos, Raj András, Tóth Lajos. Gasparik József és sokan má­sok pedig ezen a télen szervez­ték meg a Csemadok helyi cso­portját. A tagok létszáma 54 volt, de a következő évben már 104-re emelkedett, hisz a szín­játszó csoport évente több szín­darabot is bemutatott. Idősebb Cseri Sándor vezeté­sével 1952-ben tánccsoport ala­kult, mely nagy sikert aratott a járási versenyen. Az utóbbi időben mintha hiá­nyozna a lelkesedés az öntevé­keny kulturális élet terén, de mindent mérlegre téve anya­giak é& szellemiek viszonylatá­ban az elmúlt huszonöt eszten­dő jelentős eredményeket ho­zott. 43 orvos és 262 egészség­ügyi dolgozó gondoskodik Zse­líz és a környező falvak bete­geiről. Korszerű, 1963-ban 20 millió korona beruházással épült 225 ágyas kórház áll ren­delkezésükre. Az igazgató MUDr. Vojtech Belák. Az épületcsoport részeit hosz­szú folyosók kötik össze. Leg­forgalmasabb hely a két kör­zeti orvos, dr. Sýkora Rajmund és dr. Paksi Zoltán rendelője. Az elmúlt évben havonta átlag 1375 beteget vizsgált meg egy­egy körzeti orvos. Meglátogattuk a kórház gyer­mekosztályát is. MUDr. fán Lupták főorvos szívesen beszél munkájáról: Egészségügyi körzetünkbe 36 község és 13 major tartozik. Osztályunkon 60 kis beteget tu­dunk elhelyezni — Milyen volt az utóbbi tíz évi szaporulat? — A volt szódói szülészeti osztályon 1960-ban 737 gyer­mek született. Azóta évről évre csökken az újszülöttek száma. 1969-ben 483 gyermek született körzetünkben. — Mit ajánl a fiatal anyák­nak? — Tanulják meg a gyermek­ápolás legfőbb szabályait s a gyorsan növekvő igények miatt se idegenkedjenek el túl korán gyermeküktől. Legalább két éves korig az édesanya nevel­je a gyermeket! A főorvos gyermekszeretete közismert a környéken. Érthető, hogy kezdettől fogva szívvel­lélekkel támogatta a kórházi iskola megalakításának gondo­latát. Ök, a tanítónők, a főorvos és a kórház minden alkalmazottja munkájukkal bizonyítják azt, amiről néhány évvel ezelőtt oly sokan csak beszéltek: min­dent az emberérti Huszonötén kezdték A kissolói (Tekovské Lužianky) efsz megalakitásával húsz eszten­dővel ezelőtt huszonötén léptek a szövetkezeti gazdálkodás útjára. A vezetést Molnár Jánosra bízták, aki megfontolt, komoly ember. Az­óta is ő' áll a közös élén. Az efsz háromszor nyerte el az országos vándorzászlót. Igy örökre a tulajdonukba került. Munkaérdemrenddel is kitüntették őket. 1969. január elsején a szövetkezet egyesült a hölvényi efsz-szel. Jelenleg 360 tag 1100 hektáron gazdálkodik. Čs nem is akárho­hogyan I A munkaegység értéke 41 koronát tesz ki. Jól kezdtek és jól Is folytatják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom