Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-27 / 73. szám, péntek

Téglák, tervek, emberek A téglarakások, tervkazlak, dolgozó emberek — kőművesek, ácsok, segédmunkások, mérnökök és technikusok — világában nehéz lett volna kíséret nélkül tájékozódni. Szerencsére akadt egy fiatal mérnök, Szitás Imre, aki kalauzolás közben néhány problémára is rámutatott. Egy munkanapot töltöttünk el együtt, egy nap tapasztalataiból rakódott össze a kép, mely az építőipar nehézségeit, problémáit tükrözi. Szitás Imre a pozsonyi NyugatSzlovákiai Energetikai Művek portáján várt reggel. A nagy udvar teherautók köpülte sártengerén kellett átlábalnunk, hogy az adminisztrációs épületet elérjük. Szitás Imre, a beruházási osztály vezetője, az építészmérnök szemével látja az iparög sajátságos problémáit és általános nehézségeit. — Kezdjük talán a njunkakör bemutatásával. — Jó — válaszolja. — A beruházási feladatok lényege az egész objektum építésének és a vele kapcsolatos szervezési és irányítási munkálatoknak a felelős vezetése. Tehát ebben a papírkötegben — mutat az asztalt elborító tervrajz- és aktahalmazra —, melyet beruházási feladatnak neveznek, már benne van a megkezdett építkezés, a kulcsrakész épület, sőt a kél pólus közti problémákat, előre sejthető nehézségeket is meg kell állapítani. Vlojy közelebbről lássam azt, amiről beszélgettünk, meghív, kísérjem végig az építkezésen, vegyek részt a diszpécseri értekezleten, ahol cége nevében a kooperáló üzemekkel folytat tárgyalásokat. A szolgálati kocsi a II. hőerőmű felé tart. — Több száz milliós beruházásokról van szó, — folytatja az autóban —, csak Pozsonyban kb. ötszázmillió korona értékben építünk és újítunk fel hőerőműveket. Éppen ezért boszszant engem mint szakembert és okoz tetemes kárt a népgazdaságunknak, ha bizonyos problémák késleltetik az építkezést. A II. hőerőmű egyik irodahelyiségében folyik a diszpécserek értekezlete. Megjelentek az építő- és szereíővállalatok képviselői. A háromórás tárgyalásból csak egy momentumot ragidok ki. Még a karácsony előtti ellenőrző nyomáspróba alkalmával hanyagság miatt szétfagyott a kazán előmelegítő berendezése. A felelősség a szerelőváilalatot: a prágai CKD Duklát terhelte. A vállalat képviselője még annak idején ígéretet tett, hogy a lehető legrövidebb időn belül leszállítják és beszerelik az új berendezést. Szervezési hibák miatt azonban az előmelegítő gyártása a tavalyi ígéret ellenére még el sem kezdődött, pedig már közeledik március vége, az átadási határidő. Ez a mulasztás mintegy három hónappal kitolja az átadási határidőt. A ČKD Duklának a késés minden napjáért 500 korona bírságot kell fizetnie ... — De maradjunk a munkafegyelemnél — mondja Szitás Imre. — Nézzük meg ezt a falat. Amikor építették, elfelejtették a falon kihagyni a csővezetékre tervezett nyílást. Most pedig kézi erővel vagy kompresszor segítségével kell majd újra kivágni. Felesleges munka így áttörni a 70 cm vastag vasbetonfalat, hiszen annak idején csak jobban meg kellett volna nézni a tervet. De sorolhatnák tovább még néhány ilyen apróságot, melyek felborítják a harmonogramot, pusztán azért, mert hiányzik a fegyelem. Az irodában a konzultációk és telefonhívások közti szünetekben folytatjuk beszélgetésünket. Számtalan munkafegyelmi problémán kívül a szervezési problémák, az anyagbeszerzés nehézségei és a munkaerőhiány okoznak gondot. A tervek közt lapozgatva, kapásból is csak tíz-tizenöt féle gép, szerkezet, nyersanyag hiányát mondja. — A legkellemetlenebb talán az építőipar alapanyagai terén jelentkező hiány — folytatja Szitás mérnök. — Előfordul, hogy az építkezésen nincs tégla, hiányzik a faanyag, nincs megfelelő minőségű cement. A Pozsony-Dél Hőerőmű átadása is fél évet késett, csupán azon egyszerű okból, hogy nem kaptunk megfelelő épületelemeket. A munkaerőhiányt nem is említem, köztudomású probléma az építőiparban. Az igények viszont egyre nőnek, fokozatosan túlnövik e problémákkal csonkított lehetőségeket. Csak abban reménykedhetünk, hogy a kormányrendelet hoz majd némi javulást azzal, hogy az új, másfél millió koronán felüli beruházások engedélyezését szigorú mérlegelések előzik meg. Remélhető, hogy fokozatosan megszűnik a munkaerőhiány problémája, a túlterheltség csökkenésével az anyagbeszerzés is könnyebb, egyszerűbb lesz, és lassan megoldódik minden ez<- zel kapcsolatos nehézség. Tudom, ez idő kérdése, de a lényeg, hogy a későbbiek folya mán országos rendszereződés indul meg az építőiparban. Ezáltal meg kell, hogy javuljon a munkaszervezés, mert nagyobb szigorral fogják számon kérni a felelős emberektől feladataik — pontos és jó — végrehajtását. Talán még azt is megéljük — teszi hozzá félig tréfásan, félig komolyan —, hogy az építőiparban megszűnnek az olyan fogalmak, mint a „lógós péntek" ... Szitás Imre döntő érve az volt: minden mulasztás pénzt jelent, saját pénzünket. S mlg éveket késnek fontos beruházások, s vannak olyan munkások az építőiparban, akik háromnapos munkahetet ismernek (kedd, szerda, csütörtök), addig egy állampolgár sem nézheti nyugodtan, hogy a népgazdaság értékei ebek harmincadjára ke• rülnek. GÁGYOR PÉTER Géppisztolyos vagányok A KÉK REMDORKOCSI halkan duruzsoló motorral suhant a kisváros utcáin. A behunyt ablakszemek mögött éjszakai álmukat aludták az emberek, a néptelen járdákat sárgás fényben fürösztüuék az utcai lámpák. A kocsiban ülő két egyenruhás férfi egykedvűen szemlélte az eléje táruló, sokszor látott képet. A sofőr -az órájára pillantott, messze van még a reggel, állapította meg, s ásítást elnyomva olyasmit mormolt maga elé, hogy ma valószínűleg nyugodt éjszakájuk lesz. A másik egyetértően bólintott. A vasúti utcába fordultak be. A két rendőr unott arca egyszerre felélénkült. Három ember haladt a járdán, hátulról is megállapíthatták, hogy nehéz csomagok terhe alatt görnyednek. Amikor megelőzték őket, látták, hogy fiatalok, és mind a hárman idegenek. Késő éjszaka lévén, szerfelett gyanúsnak tűntek a rend őrei előtt az ismeretlenek. „Nézzük meg őket közelebbről!" — hangzott az indítvány, és a rendőrkocsi a kormánykerék egy mozdulatára hirtelen megfordult, majd lestoppolt a csoport mellett. Azok is megálltak, mozdulatlanul, mintha földbe gyökerezett volna a lábuk, s csendben várták a fejleményeket. Csak a szemük villant össze, sokatmondóan, szavak nélkül is megértették egymás gondolatait. Közelről nézve rendesen öltözött, jóvágású fiatalembereknek látszottak az idegenek. Sáros cipőjük azonban arról tanúskodott, hogy valahol a határban barangoltak, mielőtt a városba érkeztek... És a dugig tömött útitáskák. Gyalogszerrel járó turisták nemigen szoktak ennyi csomagot cipelni. „Igazolvány? Az, sajnos, nincs nálunk!" — jelentették ki nyugodt, szinte szenvtelen hangon. „Mi járatban vagyunk? Látogatóban voltunk!" „Kinél? Mi van a csomagokban?" AZ UTÓBBI KÉRDÉSEK válasz nélkül maradtak. Az egyik rendőr tapogatni kezdte a csoport legfiatalabb tagjánál levő csomagot. A még szinte siheder korú legényke a földre csúsztatta a táskát és hirtelen hátralépve gyors mozdulattal géppisztolyt rántott elő könnyű nyári felöltője alól. A következő pillanatban, mintha vezényszóra tennék, a másik kettő kabátja alól is hasonló fegyverek kerültek elő. A meghökkent rendőrökre három, szabályos katonai géppisztoly csöve meredt. Efféle igazolás még nemigen fordult elő a michalovcei rendőrség történetében. A sakkban tartott rendőrök belátták, hogy esztelenség lenne az ellenállás. A banditák lefegyverezték őket, elvették szolgálati revolverüket, ötven teli tölténytárat. Bepakolták csomagjaikat a rendőrkocsiba, egyikük bestartolt, a másik kettő is beugrott a járműbe, s elrobogtak. A kocsit később a vranovi járás Petrovce községének határában találták meg egy erdei úton elakadva. A banditák a főútvonalakat megkerülve úttalan utakon igyekeztek minél távolabb kerülni vakmerő kalandjuk színhelyétől. A rendőrségnek másnap jelentették, hogy éjszaka kirabolták a vinnéi tó melletti büfét. Az álkulcsokkal és feszítővasakkal dolgozó ismeretlen tettesek csaknem háromezer korona értékű árucikket és ezer korona készpénzt zsákmányoltak. A betörők és a michalovcei banditatámadás szereplői kétségkívül ugyanazok a személyek — efelől egy pillanatig sem támadhatott kétség. AZ ESET Kelet-Szlovákiában történt, a tettesek kézrekerítésére indított nyomozás azonban az innen távol eső Losonc környékén folyt a legintenzívebben. Számos körülmény ugyanis azt mutatta, hogy a bűnözők erről a környékről valók. Néhány hónappal azelőtt ismeretlen tettesek behatoltak a közbiztonsági szervek ozsgyáni hivatali helyiségeibe. íróasztalokat, páncélozott szekrényeket feszítettek fel, s három géppisztolyt, több mint ezer töltényt, gumibotokat és egy kézibilincset vittek el. Minden valószínűség szerint a banditák ezeket a fegyvereket használták fel a michalovcei támadás alkalmával. A fegyverrablást követő hetekben és hónapokban a környéken számos betörést követtek el, melyek végrehajtásánál a tettesek ugyanazt a módszert alkalmazták, mint a vinnéi büfében elkövetett bűnténynél. A tamásfalai tó melletti büféből négyezer koronán felüli értékben loptak el élelmiszert, szeszes italokat, cigarettát és csokoládét a hivatlan éjszakai látogatók. A Vidina község határában levő bolontói falatozót és a ružinai tó melletti büfét két ízben is kirabolták és több ezer korona értékű élelmicikkeket, italokat, cigarettát vittek el. Kisebb zsákmányt sem vetettek meg. Behatoltak az apátfalai Pofana-üzem internátusába és az építőipari tanulók losonci otthonába, s a tanulók néhány koronáját is eltulajdonították a felfeszített szekrényekből. Számos víkendházat kifosztottak. A betörések jellege arra mutatott, hogy az ismeretlen tettesek elsősorban élelmiszer, szeszes ital és cigaretta megszerzésére törekednek. NÉHÁNY romantikus hajlamú fiatalember már évek óta minden hét végén kirándulni indult a természetbe. Az erdő rengetegének mélyén kis kunyhót építettek, itt szövögették a gyakorlati élettől rendszerint elszakadt ábrándjaikat. Mindebben semmi kivetni való nem lett volna, ha megmaradnak a puszta romantizmus mellett. Csakhogy ... Lélekmérgezö ponyvaregények hatására-e, vagy más ok miatt romantikus hajlamaik helytelen irányban fejlődtek. Egyikük néhány évvel ezelőtt a második világháborúból ittmaradt géppisztolyt szerzett, a másik pedig egy katonapuskát. Ezt kővetően már vadászgattak is a kirándulásokon, az elejtett nyulakat megsütötték és elfogyasztották. Nyúl azonban ritkán akadt puskavégre. A kirándulások „anyagi ellátását" másképpen kezdték megszervezni. Megkezdődött a betörések sorozata. Korszerű fegyverek megszerzésének gondolata is egy ilyen kirándulás során szövögetett tervezgetésnél vetődött fel. Arra számítottak, hogy a fegyverrablás gyanúja majd a szovjet katonákra terelődik, vagy pedig azokra, akik ellenük akarnak fellépni. Beszélgetés közben szóba került repülőgép elrablásának, takarékpénztár kifosztásának a terve ís. A kelet-szlovákiai kirándulásról meglehetősen viszontagságos körülmények között tértek meg. Az elakadt rendőrkocsitól gyalogosan folytatták az utat egy falusi vasútállomásig, vonattal jöttek Kassáig, de a város előtti állomáson kiszálltak, villamossal mentek tovább a Vasműig, majd innen autóstoppal és gyalogosan érkeztek meg erdei szállásukra. SEJTETTÉK, hogy nyomukban van a rendőrség. Az éjszakát nyugtalan gondolatok közepette, álmatlanul töltötték. Hajnalban a legfiatalabb közülük terepszemlére indult. Számukra rossz hírrel tért meg a Nová Ves-i vendéglőbe, ahol két társa várta: „Keres bennünket a rendőrség!" — közölte. Egy éjszakát még az erdőben töltöttek. Másnap a trió két fiatalabb tagja önként jelentkezett a rendőrségen. A harmadik kijelentette, hogy inkább főbe lövi magát, minthogy rendőrkézre kerüljön. Úgy látszik, meggondolta magát. Önként ugyan nem jelentkezett, de néhány nap múlva elfogta a rendőrség. A nagy kaland utolsó felvonásaként a Losonci Járásbíróság előtt álltak a kalandvágyó fiatalok. Tárgyilagos hangon pergették le az elmúlt hónapok eseményeit, beismertek mindent, nem szépítgettek semmit. A három főbűnöst: Ján Lehocký huszonnyolc éves, Dušan Kutner huszonhárom éves apátfalai lakosokat és a fiatalkorú F. J. ozsgyáni lakost másfél évtől három évig terjedő szabadságvesztésre ítélték, négy társuk, köztük két fiatalkorú feltételes szabadságvesztést kapott. GÁL LÁSZLÓ III.