Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-22 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó

Illés Lajos tiroli riportja S

alzburgból délre, egy kis kitérővel Kufsteinbe, a magyar történelem egyik szomorú emlékű városába és vára alá tartottunk. A város egyébként műemlékeivel, igen vonzó. Hol bajor, hol osztrák kézben volt, szilárd erődítménynek, határvédőnek számított a két ország között. A kiszélesedő Inn folyó völgyében Kufstein — Tirol kapuja. Várát 1205-ben a bajor püspök építtette. A várhoz tartozó C sászár-tor ony a XVIII. és XIX. században börtön volt — főként a Habsburgok politikai ellenfeleit és a főbenjáró bűnökért elítélteket zárták ide. Kufstein magyar vonatkozásai A Császár-toronyban raboskodtak a magyar politikai foglyok. ... Felmegyünk meredek lépcsősorán. Az első kapuban nyikorog az ősrégi zár. Megtorpanunk. Áttörhetetlen vastag falak között csak szomorúság tanyázhatott. Rengeteg lépcső, számos forduló, ajtó után fáradtan érjük el célunkat — a nagy magasságban elterülő várudvart. A börtön főkapuja ma is nehezen nyílik. Némely szobában muzeális tárgyakat gyűjtöttek össze ... Végre felkerülünk a Császár-toronyba. Hatalmas körterem, körös-körül zárkaajtókkal. Falai televésve nevekkel, jelekkel, érthetetlen feljegyzésekkel. Bár a falakat az idők folyamán többször is átmeszelték, a régi nyomok újra meg újra előtűnnek. Egymás után nyitják a börlönajtókat. Hivatalos rutinnal magyarázzák, kik laktak az egyes zárkákban... Kazinczy Ferenc, báró Wesselényi Miklós, Batsányi János, Szentjóbi Szabó László, Niczky Kristóf, Motesiczky István, Kreith plébános, llliero István plébános, gróf Teleki Blanka, Leöwey Klára, Lónyai Ferenc és más magyarok . .. Tábla is hirdeti emléküket. Vezetőnk különös zárkát hagy utoljára. Fehérre meszelt, nagy, rácsablakos szoba. A sarokban élethű festmény: subáján heverő makrapipás magyar paraszt. Rózsa Sándor — der Rauberhauptmann — a rablókapitány, mint vezetőnk emlegeti. 1857től 1865-ig volt a várbörtön lakója. Láncraverten, magánzárkában raboskodott. Egyik legérdekesebb rabja volt a várnak. Külhoni grófnők, hercegnők utaztak annak idején ide, hogy felsőbb engedéllyel meglátogathassák a hírhedt rablóvezért. Korabeli feljegyzések szerint jőviseletű rab volt. Naphosszat subáján hevert s pipázott szótlanul. Dacosan mérte végig bámulóit, nem törődött jelenlétükkel. Mikor odakerült, zömök, telt arcú, gondozott bajszú parasztember volt, folyton bízott szabadulásában. Később fonnyadni kezdett, hervadozott a tétlenségtől, s bánatában emléktárgyakat farigcsált, lószőrből font gyűrűket készített, amelyekből néhányat ma is őriz a múzeum. 1865-ben kegyelmet kapott. Kérvényt írt Ferenc Józsefnek, emlékeztette a császárt, hogy annak idején ő mentette meg fogatát a szegedi úton egy megvadult csorda támadásától. Rózsa Sándor kegyelmet kapott, hazabocsátották. Vére azonban nem hagyta nyugodni. Ojra maga köré gyűjtötte a betyárokat, kisiklatta az alföldi vonatot, utasait kirabolta. Ekkor került Szamosújvárra, s itt aztán letöltötte életfogytiglani fegyházbüntetését. Völgyek népe Kitérőnk után az Inn sebes völgyében haladunk a tartomány belseje felé. A nyugat-keleti Irányban elnyúlt Tirolt az 1919-es Saint-Germain-i békeszerződés kettészakította. DélTirolt Olaszországnak adta; ez a második világháború után ís olasz tartomány maradt. Olaszországnak Tirol nagyobbik, termékenyebb s napsütésesebb része jutott — 16 200 négyzetkilométer terület és 670 ezer lakos. Az osztrák Tirol nagyobb északi részből és kisebb keletiből áll. Közös székhelyük Innsbruck. A két országrésznek nincs közvetlen összeköttetése egymással, csak Salzburg tartományon keresztül érintkezhetnek, mert az olasz Aurino völgye a két osztrák Tirol közé ékelődik. A „hegyek országának" legnagyobb folyója az Inn, amely a Duna állását is döntően befolyásolja. Észak és dél levegője állandóan viaskodik egymással. A tikkasztó mediterrán időjárást hozó főn egy nap alatt akár 20 fokkal is fokozfiatja vagy süllyesztheti a hőmérsékletet. A főn idején kétheti iskolai szünetet is tartanak, mert roli kalap inkább a vadászok viselete. A válltartós bőr térdnadrág is Tirolból terjedt el. Am egész Ausztriában a turisták viselete lett. Divat lett a nők körében a dirndlihez hasonló tiroli viselet is, fűzős mellénykével, nyakbevetővel. A völgyek lakói érdekes népszokásokat őriznek: fátyoljutás, árnyékfutás, csengőjutás, csillagéneklés a divat Imstben. Jelmezfutást rendeznek Zlllertalban. Az Inn völgyének szép ünnepe a húsvéti pálmaünnep, Brixentalban pedig a kaszálóünnep és a tréfás lóverseny is népszerű. Híresek a tiroli népszínművek. A Pradler-parasztház lovagi játékokkal szórakoztatja a vendégeket. Visszautasított kérőkről, elhagyott asszonyokról, havasokról, hegyekről, manókról és tündérekről szólnak. A HEGYEK . mfe. Ji, wm am jm Kis ország az Alpok birodalmatsJuw—i

iF- : 'Kam^BHnKHaBaaBMnaHai ban 6 Rózs

a Sándor nyomában • Ahonnan a ] jodi lizás ered • Innsbruck — a turisták városa ilyenkor a gyerekek is idegesek, nem tudnak figyelni, s inkább verekszenek, mint tanulnak. Megtörtént, hogy nappal az örök tél birodalmában fagyoskodtunk, este viszont 3000 méterrel mélyebben gesztenyefák és szőlőlugasok között élveztük az örök tavaszt. A tiroli házakban általában a földszinten van a konyha, az első emeleten meg a hálókamrák sorakoznak. A szekrényeket a falba építették, a magas álló órát a padlóhoz erősítik. A konyhában fedett tűzhelyet találunk, amely néha kiszorul a szabadba, s odakünn boltozatos tetővel védik. A tető a sok koromtól olyan," mint az éjszaka. A boltozatos kis mennyezetről szalonnák, kolbászok lógnak. A parasztkoszt húsban szegény, de zsírban annál gazdagabb. Gombóc, lepény, fánk. lekvár, csalánleves, erdei alma — a mindennapi egyszerű étkezés főbb fogásai. Valamennyien egy tálból esznek. Kenyerük fekete. A parasztasszonyok hosszú, sötét, csaknem apácaruhát hordanak. Munkanapokon kék munkakötényt kötnek, vasárnap csillogó selyem köténykét és mellkendőt, rövid mellénykét viselnek; sokszor aranyos sze gélyű, bojtokkal, lelógó pántli kákkal ékesített keményített kis kalapot viselnek. A népviselet is sokféle; vannak völgyek, ahol a férfiak és a nők hatalmas, széles kalapot, máshelyütt cilinderhez hasonló fejkötőt hordanak. A férfiak térdnadrágot, hosszú gombos köpenyt, piros mellényt viselnek. A legszebb viselet a zillertali — a férfiak magas fekete kalapján fajdkakastollak lebegnek. A kis karimájú, tollas, ún. tiA falvakban a citera, a hárfa, a harsona, meg a hegedű a házi hangszer. A hegyekben hosszú fakürtök rezegtetik meg a levegőt. Tirol a jódlizás hazája is. Ennek eredete azokban az időkben keresendő, amikor a mély völgyek fölött egyik hegyről a másikra átkiáltottak egymásnak, ha közölni akartak valamit. A néptáncokon nagy csattogtatással ropják a Schuhplattert. Feltűnik a Nordketle hófoltos, meredek, csaknem háromJellegzetes tiroli városkép ezer méteres vonulata, s alatta barokk tornyaival, zöldellő parkjaival, gyéren meredező gyárkéményeivel maga a város, íme, Tirol fővárosában, Innsbruckban vagyunk. Nyüzsgő, rohanó város. Az ember hirtelen nem is tudja, nagyvárosba vagy vidéki kisvárosba érkeztünk-e. Az örökké hullámzó tömeg nagyvárosra vall. Ha jó az időjárás, ide igyekszik „egész Európa és még három világrész". A rossz nyelvek szerint az idegenforgalom legélénkebb hónapjaiban benszülöttet nem is látni itt, legfeljebb a rendőrt. Ilyenkor a 110 ezer lakosú városban és környékén legalább még egyszer annyi idegen nyüzsög. Viszont az előttünk nyíló térdszerű utca a környező utcákkal együtt amolyan közepes városra emlékeztet, s az ember szinte aggódik, vajon nem nyomja-e szét falait az örökké áradő idegen sereg. Az elszállásolással azonban soha sincs baj. Innsbruck még az 1964. évi téli olimpia vendégeit is be tudta fogadni. A Mária Terézia úton önkéntelenül ís lencsevégre kapom az utcát, az Anna-oszlopot, s a háttérben magasló, kulisszaként szinte hozzátapadó, roppant tömegű Hafelekgrt. Azt is mondhatnám ez az Innsbruckiak „házi hegye". Olyan közel van a városhoz, hogy szinte a „piacán ül", kedveskedve tekint bele a város mindennapjába. Innsbruck valójában modern nagyváros. Van színháza, hangversenytermei, szórakozóhelyei, múzeumai, műemlékei, egyeteme, élénk ipara. Évente megrendezik a Nemzetközi Mintavásárt, különféle kongresszusok, kiállítások színhelye a város. Az 1964-es téli olimpiát is itt rendezték meg, de Innsbruck nemcsak a téli sportok városa, hanem — mint egyik beceneve jelzi — Bergsteigerstadt, azaz a hegymászók városa is. Az innsbruckiak — mint általában a tiroliak — németül beszélnek, azon azonban ne lepődjünk meg, ha az igen barátságos rendőr útbaigazító szavait nem értjük meg, mert „kissé eltérnek az irodalmi néKufstein vára a Császártoronnyal mettől". Vigasztaljon az a tu; dat, hogy Voralbergben, a Badeni-tó partján még súlyosabb nyelvi problémával küszködnek. Beszédjük ott „schwitzer dütsch"-csel keverik. Az Anna-oszlop háta mögött eljutunk az óvárosba. Barokk épületek mellett az ódon építészeti alkotásokhoz stílusosan simuló modern épületeket is találunk. A késő gótikus óváros a házak keskeny homlokzataival, szép kupolabejárataival, formás erkélyeivel tiroli hagyományokra mutat, arkádjai olasz hatásra épültek, tekintélyes reneszánsz, barokk és rokokó épületei tartományi székvárost rangjára emlékeztetnek A város legfestőibb utcája az árkádokkal szegélyezett, üzletekben, kis műhelyekben, sörözőkben, éttermekben, kávéházakban, népművészeti boltokban bővelkedő Herzog Friedrich-Strasse, melyet a tiroliak által közkedvelt „Ureszsebű Frigyes" hercegről neveztek el. Szemünkbe ötlik a híres Goldenes Dachl „aranytető" csillogó teteje. Ez egy késő gótikus stílusban remekbe alkotott oszlopos erkély, amelynek tetejét 3450 darab, tűzben aranyozott rézlemez borítja és varázsolja csillogóvá. Valaha itt húzódott a város főtere, innen gyönyörködött a császári udvar a nyüzsgő vásári népben, a lovasjátékokban, felvonulásokban, meg csepűrágók látványos mutatványaiban. Az erkélyt freskók díszítik, s vannak itt császári családot, az udvari embereket, sőt még az udvari bolondot is megörökítő domborművek. A barátságos, kis loggiának ma is szerepe van: derűs időben vasárnap délelőttönkint vagy estidőben fúvószenekar szórakoztatja a járókelőket. Az utca jobb sarkán látjuk a nyolcszögletű Várostornyot. Innsbruck egyik jelképe. Közelében áll a GoMenef Adler (aranysas) fogadó, a város legrégibb szállodája, melynek faIán emléktábla hirdeti, mennyi híres vendég szállt meg itt, köztük Goethe is. Naponta százak öröklttetik meg magukat a Leopoldsbrunnen (Lipőt-kút) szivárványos vízsugarai előtt. Fő alakja magát a főherceget ábrázolja ágaskodó lován, a kút talpazútán hat antik isten ércalakja tükröződik a vízben. A szemközti háromemeletes barrok épület — a Hofburg, a volt császári palota. A Still folyón az Olympia híd vezet a téli játékok színhelyére, a jégstadionba és Iglsbe, a rődlipályákhoz. Az Isel hegység oldalában emelték az olimpiai síugrósáncot, amely körül ötvenezer néző helyezkedhet el. Innsbruckból délfelé ágazik el a híres Brenner-hágó útja az Európa-híddal. A legforgalmasabb átjáró Bajor- és Olaszország között. Az olasz határig 43 kilométer hosszú az út. játszva tesszük meg, mert a Brenner-hágó az alpesiek között a legalacsonyabb. Helyenként magunk alatt látjuk a régi római utat is, amely eredeti állapotában maradt fenn. A táj rendkívül harmonikus: a völgyet 2000 méteres csúcsok szegélyezik, völgyhasadékok rohanó patakokkal, a lejtők oldalára szépen simul a havasi pázsit smaragdja...