Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-22 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN 1970. március 22. A NAP kel: 5.44, nyugszik: 17.59 órakor. A HOLD kel: 17.33, nyugszik: 5.29 óra­kor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük IZOLDA-BENEDEK nevű kedves olvasóinkat • 1875-ben született AN­TON HANAK morva szár­mazású osztrák szobrász, korának egyik legkiemelke­dőbb bécsi emlékműszobrá­sza ( + 1934) • 1895-ben ezen a napon mulatta be LOUIS LUMIÉRE a világon az első filmet • 1895-ben szUletett Kassán ILLÉS BE­LA író, lapszerkesztő, a magyar szocialista realista irodalom egyik úttörője. A jó együttműködés érdekében A tavasz első napján kö­szöntjük olvasóinkat, mun­katársainkat. Igaz, hő és jég borítja még a mezőt, de a tavasz már itt van ... Leg­alább naptárilag ... A hosszú tél sok gondot okozott. Néhol az újság szállítása, kézbesítése, áru­sítása ls akadozott. Remél­jük, ezek a gondok — a ta­vasz érkeztével — már meg­szűnnek. Minden kézbesítési ne­hézség ellenére örömmel ál­lapíthatjuk meg, hogy szer­kesztőségünk egyre több le­velet kap. A Hazai Tükör nem képes befogadni a tu­dósításokat. Ezért a múlt hét óta hétköznapi számunk­ban is bevezettük a Tudósí­tóink írják című rovatunkat. Ebben kapnak helyet azok a tudósítások, amelyek a Hazai Tükörben besorolásra várva elveszthetnék idősze­rűségüket. A levelek feldolgozása, megválaszolása sok időt, né­ha utánjárást követel. Egy­re több levélíró fordul szer­kesztőségünkhöz kérdéssel, kéréssel. A nehéz, sokszor körülményes intézést is szí­vesen vállaljuk, mert ezzel olvasóinknak teszünk szol­gálatot. Ám az utóbbi idő­ben többször előfordult, hogy hosszas utánjárást igénylő válaszunk visszajött azzal a megjegyzéssel, hogy a címzett ismeretlen... így többek munkája hiábavaló volt. Kérjük Nagy János, Kis Pál, Hajdú Ödön néven író levélíróinkat, hogy írják meg pontos címüket, s amennyiben nem kívánják nevük feltüntetését lapunk­ban, ezt levelükben kérhe­tik. Bár általában olyan kér­désekről van szó, amelye­kért nincs okuk álnéven írniuk. A következő mmpi tartalmából HADSEREGÜNK SZÜLETÉSE (Ján Pivovarői mérnök-alezredes cikke) A GYEREKEK ÉS AZ ÁLLATOK (A pozsonyi Állatkert ankétja) NEGYED ÉVSZÁZAD (Huszonöt évvel ezelőtt szabadult fel Zselíz és környéke) MAGYAR TANlTÖK AZ ELSŰ CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁGBAN (Dr. Farkas István írása) A FELSZABADULÁSI REJTVfiNYVERSENY 5. FORDULÚJA BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK AZ IGÉNYELT AKTIVITÁS Egyik leglényegesebb időszerű feladatunk, hogy a társa­dalmi életben általában és minden munkahelyen kunkrétan a lehető legeredményesebben felújítsuk a párt vezető szere­pét. A feladatban megfogalmazott politikai célnak a jelentő­ségét tapasztalataink és tanulságaink szerint fölösleges bi­zonygatni, noha kétségtelenül vannak emberek, akik a párt­nak e funkcióját két évtizedes méltatás és hangsúlyozás elle­nére sem értették meg. Vagy esetleg félreértették, aszerint, mikor mi volt a jobb, azaz a hasznosabb. Társadalmi fejlődé­sünk logikája azonban éppúgy rávilágított azokra, akik e ve­zető szereppel önös céljaik érdekében vakmerően visszaéltek, mint azokra, akik jelentőségét nemcsak önös céljaik elérése miatt tagadták. Számunkra most az a fontos, hogy a kommu­nista párt vezető szerepét az 1968 januárjában fogant egész­séges szellemben, tehát újra a lenini értelmezés szerint igye­kezzünk megerősíteni. A legközvetlenebb gyakorlatban ez lé­nyegében annyit jelent, hogy politikai-szervező, kezdeménye­ző, befolyásoló, a tömegekre ható munkánkkal járuljunk hozzá a felsőbb pártszervek által meghatározott pártpolitika érvé­nyesítéséhez és megvalósításához. Természetesen elvileg mindig könnyebb volt kitűzni egy-egy politikai célt, mint a gyakorlatban elérni. És ez ma sincs más­ként, sőt ma még nehezebb. A problémát leginkább a helyes forma, módszer megválasztása okozza. Nem akarunk vissza­térni ahhoz a gyakorlathoz, amelyről egyszer már kiderült, hogy nem volt helyes, viszont az újba sem könnyű „beleta­nulnunk", különösen ha ez jóval bonyolultabb, mint a régi. Társadalmunk mai helyzetében a gazdasági életről van szó elsősorban. A múltból levontuk a tanulságot: a pártszervek és -szervezetek felelősségben és jogkörben nem helyettesíthetik a gazdasági szerveket, s a pártfunkcionáriusok sem a gazda­sági vezetőket. A párt vezető szerepét a gazdasági szférában elsősorban a kommunista párt politikai programját érvényesítő népgazdasági terv és az irányításban érvényesülő demokrati­kus centralizmus jelenti. Az alsóbb pártszervek — egészen az alapszervezetekig — a párt vezető szerepének érvényesítése közben nem kerülhetnek ellentétbe ezzel a központi program által meghatározta vezető szereppel, hanem éppen ennek meg valósításán kell fáradozniuk. A gyakorlatban természetesen ez sem könnyen megoldható kérdés. Elsősorban azért, mert az egyéni, á helyi, a csoport-, a vállalati és a társadalmi érdekek között sokszor nincs meg a kellő összhang; a diszharmónia pedig éppen azoknak a mun­káját nehezíti meg és teszi próbára, akik a társadalmi érde­keknek akarnak érvényt szerezni. Ez így van annak ellenére, hogy tudjuk: a párt vezető szerepének legfőképpen a munkás­osztály, a dolgozó nép érdekeit kell szolgálnia, tehát társa­dalmi érdekeket, amelyek meghatározóak a többi érdekkel szemben. Ezt az elvet azonban már nem volna szabad felad­nunk. A párt vezető szerepének megerősítése tehát a társadalmi érdekek érvényesítésének javára kifejtett munkát, aktivitást igényli, vagyis azt az aktivitást, amely a konszolidációt, a rendteremtést, a termelés növelését, a fejlődést támogatja és viszi eredményre. SZABÓ GÉZA | KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Az ideológiai fronton nincs fegyvernyugvás Amióta a CSKP legutóbbi központi bizottsági ülései óta ha­zánkban erősödik a konszolidációs folyamat, keresik, elemzik, felmérik az utóbbi évek mozgalmas eseményeinek okait, hát­terét, mozgató erejét, több olyan tényre derült fény, hogy a nyugati propaganda, az imperializmus szolgálatában álló propagandagépezet, hírügynökségek, különféleképpen álcázott tudományos, a valóságban politikai propagandacélokat szol­gáló intézetek már évek óta készültek arra, hogy Csehszlo­vákiában eszmeileg előkészítsék a talajt egy, a szocializmus számára kedvezőtlen fordulat megvalósítására. Különféle for­rások gyakran közölnek leleplező cikkeket arról, hogyan igyekeznek befolyásolni, beszervezni külföldön járó csehszlo­vák állampolgárokat a nyugati hírszerző szervezetek ügynö­kei, továbbá hogyan léptek kapcsolatba a nyugati propagan­da szolgálatában álló szociológusok, politológusok stb. külön­féle tudományok művelői csehszlovákiai személyiségekkel, hogy rajtuk keresztül érvényesítve befolyásukat ideológiai bomlási folyamatot idézzenek elő. Az eszmei tisztulás javában tartó folyamatában tisztában kell lennünk azzal, hogy a szocialista társadalmi rendszer ellenségei állandóan tökéletesítik módszereiket, amelyekkel több mint félszázada meg akarják dönteni a kommunizmust, azaz a kommunista eszméket megtestesítő szovjetállamot és a második világháború eredményeként létrejött szocialista közösséget. A Szovjet-Oroszország elleni intervenció csődje, az 1956-os magyarországi ellenforradalom leverése óta az imperializmus propagandistái tisztában vannak vele, hogy erővel, fegyveres erőszakkal tehetetlenek a világ egyharma­dát jelentő szocialista világgal szemben. Ezért az utóbbi évti­zedben tökéletesítették taktikájukat. Ennek általános, közös nevezőjét fgy fejezhetnénk ki: „megtalálni a réseket". Ez a módszer a gyakorlatban úgy fest, hogy az imperia­lizmus tudományosan képzett ideológiai ügynökei kihasználva az egyes szocialista országokban elkövetett hibákat ravaszul irányított propagandájukkal igyekeznek éket verni a párt mint vezető erő és a vezetett tömegek közé, nemzetközi vi­szonylatban pedig a szocialista közösség szolidaritásának megbontásán ügyködnek. Ellentéteket szítanak egyrészt a Szovjetunió és más szocialista országok, másrészt az egyes szocialista országok között (policentrizmus). Ennek gyakorla­ti lecsapódását 1968-ban is tapasztalhattuk. A szocialista országok tömegeivel való ideológiai manipu­lálással kapcsolatban sokat beszélhetnénk az amerikai USIA tájékoztató szolgálat tevékenységéről, mely 12 ezer hivatásos propagandistával, több rádióadóval, lapkiadóval stb. rendel­kezik, s évi költségvetése meghaladja a százmillió dollárt. Beszélhetnénk a lengyel emigráns Brzezinski intézetének „an­tikommunista" globális stratégiájáról. Külön cikket lehetne írni az anti.kommunista propagandagépezet minden egyes esz­közéről. Pillanatnyilag azonban egy a lényeges: a konszolidá­ció elmélyülő folyamatában látnunk kell azt, hogy nem min­denki jóakaró, aki baráti mezben közeledik hozzánk, s hogy a Lenin-centenárium jubileumi évében a nyugati antikommu­nista propaganda különösen tevékeny, hamisított Lenin-élet­rajzokat ad ki, s olyan képet fest a szocialista világról, mintha abban a lenini eszmék ellenkezője valósult volna meg. Igy aztán eggyel mindenkinek tisztában kell lennie: ideoló­giai fronton nincs fegyvernyugvás, s a konszolidáció folya­mata elválaszthatatlan a jobboldali ideológiák beáramlása el­leni eszméi küzdelemtől. L. L. • \ i Minszkben katonai díszszemlét rendeztek a Dvina hadgyakor­lat befejezése alkalmából. A díszszemlét Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára is megtekintette. Képünkön: P. Masérov, a Belorusz KP Központi Bizottságának első titkára, Grecsko marsall és Leonyid Brezsnyev. (TASZSZ — C STK felv.) Szombaton nyitotta meg kapuit az osakai világkiállítás. Szá• mítások szerint a kiállítást több mint 50 millió látogató te­kinti meg. Képünkön a világkiállítás pavilonjai — madártáv­latból. (UPI — ČSTK felv.) A Szarajevótól északra fekvő Breza közelében bányarobbanás következtében 49 bányász életét vesztette. Képünkön a tragi­kusan elhunyt bányászok búcsúztatása. (AP — CSTK felv.) Az amerikai „sas" a délkelet-ázsiai problémák fogságában (International Herald Tribúne karikatúrája)

Next

/
Oldalképek
Tartalom