Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-17 / 64. szám, kedd

Ha maid felépül GyermekkJi-Oiíiua:' mi u El­ismeréssel és nagy kíváncs g­gal figyeltem a téglagyári mun­kások nehéz, számomra azon­ban romantikus munkáját. A sors több mint tíz évvei ezelőtt úgy hozta, hogy három napig apámat helyettesítettem a tor­naijai téglagyárban. Míg ő a feketebalogl fenyvesekben az épülő házunkhoz szükséges fá­kat döntögette, én az agyagbá­nyából a földet csilléztem. Aho­gyan apám az erdőben, úgy én is elfáradtam a műszak végé­re. A minap az utam a gyár mel­lett vitt el. Bementem szétnéz­ni. A csillézőket azonban hiá­ba kerestem. A munkájukat ma már a szállítószalag végzi el. A nyerstéglakihordó fiatalokat is mintha a föld nyelte volna el. — A tégla gyártását már évek­kel ezelőtt gépesítettük — tájé­koztat Klaudínyi Pál igazgató. — Míg régebben egy műszak­ban húsz ember dolgozott itt, addig ma csak tíz. Hogy mit jelent ez gazdasági téren, azt mondanom sem kell. Eltűntek a régi kiöregedett téglaszárítók, és mesterséges szárítók vették át szerepüket. Sajnos azonban nem annyi, mint amennyire a zavartalan termeléshez szükség lett volna. Az égetőkemence így nincs tel­jesen kihasználva. — A kemence még a régi — mondja az igazgató —, de néz­ze csak, a kéménye már nem füstöl úgy, mint azelőtt. A múlt év derekától gázfűtést haszná­lunk, és ezzel havonta 120 ton­na porszén és 50—60 tonna ka­zánszén megtakarítását érjük el. Jelentős eredmény ez, arról nem'is beszélve, hogy a nyers­téglagyártás gépesítésével és az égetőkemence gázfűtésre tör­tént átépítésével a termelési költségeket csaknem száz szá­zalékkal csökkentették. Nézem a korszerűsített, kívül­ről azonban kiöregedett gyárat. Ki tudja, hány ház épült már fel tégláiból. A hegy, az agyag­begy, pedig csak nem akar fogyni. A gyár kapacitásának növelésére már nincs lehetőség. Igaz, a betontömbkészítő rész­legen ma már állandóan három műszakban dolgoznak. Az egy­re növekedő igényeket kielégí­teni azonban úgy sem tudják. Pedig a hegy még bírná nyers­anyaggal legalább kétszáz évig. — Az idén megkezdjük egy korszerű téglagyár építését — újságolja az igazgató. — A ter­vek szerint 1972-ben kezdi meg a termelést. Évi teljesítménye 40 millió téglaegység lesz, és lehetőség nyílik nagyobb vá­laszták előállítására is. A Ko­hóipari Építővállalat végzi majd a munkálatokat, és legalább öt­ven segédmunkást kellene szá­mukra szereznünk. Ezek a gyár üzembehelyezése után itt ma­radnának nálunk, az új tégla­gyárban kapnának munkát. Megállunk az épülő téglagyár helyén. Én gondolatban igyek­szem magam elé képzelni a korszerű létesítményt. Az igaz­gató azonban még mindig a ré­gi gyárat látja maga előtt. — A betontömbökhöz szüksé­ges salak minősége nem megfe­lelő. A cementszállítás zavar­talan, csak a vasúti ciszternák­kal van sok vesződés. Sok férfi­munkaerő is hiányzik — mond­ja. — Ha a lakásépítés terén nem érünk el eredményt, nem tudunk szakkádereket sem fel­venni. Kis szünet után így folytatja: — A rendeletek értelmében reszortunkban is lehetőség van arra, hogy nálunk a dolgozó fiatalok a 24 hónapos tényleges katonai szolgálatból csak ötöt töltsenek le, a többi időt a gyárban dolgozzák le. Gond, baj, nehézség akad te­hát Itt is. Téglára, betontömb­re azonban igen nagy szükség van mindenütt, így hát sok aka­dályt kell leküzdeniük, hogy az idei tervfeladatokat teljesíteni tudják. A szocialista munkaver­seny szélesebb körű kibontako­zása ehhez nagyban hozzájá­rulna. A gyermekkori romantika el­tűnt — gondolom magamban, amikor kilépek a téglagyár ka­puján. A régi gyár korszerűbb lett, könnyebbé vált az Itteni munka. Az új gyár minden bi­zonnyal megváltoztatja a kör­nyék arculatát ls. A kiörege­dett gyár azonban tovább fog dolgozni, hogy a tégla és az építőanyag ne legyen többé hiánycikk. NÉMETH JÁNOS Búvárkodás az emberi szervezetben TŰZVÉSZ A SEJTVILAGBAN Bacilusok, vírusok vagy mér­gező anyagok támadására „ki­gyullad" a sejtvilág; „lángra lobban" a sértett terület, és nyüzsög, mint a feldúlt han­gyaboly. Gyulladás ott keletkezik, ahol bármi okból sejtek pusz­tulnak el. A szomszédság vé­dekezni kezd: az erek kötő­szövete, ez az eleven, éber tár­saság sebtiben munkához lát, hogy megtisztítsa a károsított területet az Idegenektől. Ez a gyulladás igazi értelme, legyen az tüdőlob vagy egyszerű fu­runkulus. Ha a tűzfészek loka­lizálása nem sikerül, általános gyulladás, lázas betegség ke­letkezik — a tűz továbbter­jed ... Az éridegek riadójára, amely „elhallatszik" a csontvelőig, felvonul a „gennysejtek" fehér­gárdája és körülveszi az „égő" tömböt. A biokémiailag megvál­tozott szövetek savai, valamint a forróság fokozzák a fehér­vérsejtek mozgékonyságát. A véráram kezdeti sebes sodra később megtorpan, mert az erek közben kitágulnak. A vér­bő edényekből folyadék és sej­tek bújnak elő (izzadmány), ami duzzanatot okoz. Értjük már most a gyulladás négy jel­lemző tünetét: pír, meleg, duz­zanat és fájdalom. Egy újabb felfogás szerint (Busse—Grawitz) a tűzoltás munkáját és az elpusztult ré­szek eltakarítását nem annyira a vérből kilépett fehérvérsej­tek, mint inkább a helybeli szövetelemek közül mozgósított tartalékok végzik. Ök sietve „beöltöznek" a falósejtek egyen­ruhájába, azaz boszorkányos gyorsasággal átváltoznak fehér­vérsejtszerű elemekké, majd a tűz lezajlása után „leszerel­nek". A gennyes gyulladás két mozzanatra tagolható: a beve­Ezen a karácsonyünne­pen csakúgy, mint már hosszú hetek óta min­dennap, egyetlen dolog foglalkoztatta Bécs pol­gárait. Nevezetesen az a hír, hogy Napóleon feleségül veszi Ferenc császár lányát. Erről folyt a szó az előkelő „Stadt Frankfurt" aszta­lainál is, ahol Szepessy báró felütötte főhadi­szállását. A különc bárói, aki ez­úttal szokatlanul csino­san volt öltözve, vacso­rájának elköltésében sűrűn megzavarták a fu­tárok, akik a titkos vál­lalkozás előkészületei­ről hozták a jelentése­ket. Eddig minden úgy ment, mint a karikacsa­pás, de most... Áruló van a seregben, méltóságos uram! El­fogtunk egy lovas kurírt, akinél, megmotozván őt, levelet találtunk. A névtelen levélíró értesíti Kolowrat grófot a ter­vünkről! 1 fciiiiin o>V Még szerencse, hogy kézre került a gazfickói (gy elhárult a veszély Hanem a levélíró .1 Hej, milliom ördög! Nem szabad futni hagy­nunkl Magam akarom megszorongatni a tor­kát! zető, izzadmányos és a heggel foltozó, anyagpótló szakaszra. Vannak felületi gyulladások katarrusok: nátha, légcső- és hörghurut), amelyek csak iz­zadmányosak és hegesedés nél­kül gyógyulnak. Ilyen még a bőrön kúszó orbánc, ha szelí­debb fajta. Némelykor rostos az izzadmány (mellhártya, szívburok, hashártya, dlftéria), ami összenövésre és kérgese­désre vezet. Kísérheti a gyul­ladást vérzés (tífusz, vérhas, agyvelőgyulladás), ami általá­ban súlyos szövődmény. A gyulladásos gócnak lehet távolhatása akkor is, ha a tűz nem harapózott tova. A környé­ki nyirokcsomók, a lép, a ve­sék, a csontvelő — megérezhe­tik a legkisebb furunkulust. Kü­lönösen a csontvelő sejtgyárá­ban folyik ilyenkor eszeveszett munka. Egy köbcentiméter genny ugyanis ötmilliárd fehér­vérsejtet tartalmaz, ami annyit jelent, hogy a vér összes kész­lete csupán tíz köbcentiméter gennyhez elegendő. El lehet képzelni, milyen ütemben kell a csontvelőnek dolgoznia, hogy lépést tartson a gennyképződés­sell A gyulladás még hormonmi­rigyek gyámsága alatt is áll. Különösen a mellékvesék jelen­tősek. Hormonjaik lobgátló ha­tásukban osztoznak az AT 10­zel, a D2 és D3 vitaminokkal, a szalicilátokkal, a szulfonami­dokkal és antibiotikumokkal. Az orvoslás feladata azonban távolról sem merülhet ki kri­tikátlan „tűzoltásban". A túl­buzgóság (polypragmasia) ve­szedelmes lehet. A sablonos gyulladásgátlás éppoly hiba, mint az oktalan lázcsillapításl BACILUSOK TÁRSBÉRLETBEN Testüregeink nyirkos barlang­jait, a kifelé nyílókat (száj, bél stb.), bacilusok lakják, s velük örökbérleti jogviszonyban, szim­biózisban élünk. A vastagbél gombás növényzete, baktérium­flórája nélkülözhetetlen segít­ség emésztésünk befejezésében. Ez ideig a coli-bacilusnak tu­lajdonítottuk a vezérszerepet az anyagbontás fináléjában. Tud­tuk, hogy B- K-vitaminokat ter­mel, sőt a divatos B12 képződé­sében is közreműködik. Ha bán­talmazzuk, vérszegénység fe­nyeget! S mivel az antibiotiku­mok (penicillin és társai) coli­kertészetünket károsítják, a vérszegénységen kívül bélzava­rokat kelthetnek. Legújabban megingott a hi­tünk a coli alvidéki egyedural­mában. Kitűnt, hogy a bélfló­rának csak egy százalékát je­lenti, tehát több figyelmet ér­demelnek többi bennlakóink: a bifidus, a tej- és vajsavbacilu­sok stb. A tudomány még nem tudott rendet teremteni „társ­bérlőink" között, ezért a bél­fertőzések ismerettana megle­hetősen hézagos. Annyi kétség­telen, hogy barlanglakóink újonnan beköltözött, bélidegen élősdiekkel szemben türelmetle­nek és torzsalkodók. De melyik társbérlő nem az? Egy rendkívül figyelemre méltó felfogás szerint szerve­zetünk minden idegen, fertőző bacilussal hajlandó a bélflórá­hoz hasonló társbérleti szerző­dést kötni! Tévesnek bizonyul az a gondolat, hogy az ellen­anyagok (antitestek) csak vé­delmül szolgálnak, és a beju­tott bacilusok elpusztítását cé­lozzák. Ellenkezőleg: az anti­testek képződése lehetővé teszi az együttélést a parazitákkal. A szervezet nem harcra törek­szik, hanem vendégjogot, lete­lepedési engedélyt biztosít szá­mukra — a szó szoros értelmé­ben „lakást utal ki" a jövevé­nyeknek. Ha sejtekbe internálja őket, ezt tudományosan „endo­biőzisnak" hívjuk. Ilyen a lap­pangó gümőkór és még sok hasonló kórforma. Az immunitás (védettség) megszokott fogalmával ellenté­tes tapasztalat, amely az új fel­fogást igazolja, még a követ­kező: az egyszerű sömör (her­pes simplex) vírusa iránt ötéves korig fogékony az ember, azon túl már nem. Ha valaki azon­ban addig fertőződött, és anti­sejtjei képződtek, egész életén át visszatér a betegség. A TITOKZATOS TOBOZMIRIGY Koponyánk legtitokzatosabb, legzárkózottabb, valódi szerepé­ben máig sem tisztázott lakója a tobozmirigy. Nevét a fenyő termésére emlékeztető alakjától nyerte. A kutatók legnagyobb bosszúságára ez a lencsényi szervecske a szinte megköze­líthetetlen agyöbölben, a kopo­nyalakások leghátsóbb udvará­ban rejtőzik, ami azért baj, mert „kilakoltatása", műtéti ki­irtása súlyos technikai nehéz­ségekkel jár — sok kísérleti állat elhullt a beavatkozástól. Ezért tudunk oly keveset róla. Orvosi könyvek gyakran idé­zik Descartes-ot, a modern böl­cselet atyját, aki a tobozmiri­gyet tekintette a lélek székhe­lyének. Ez azonban súlyos té­vedés, mert a nagy filozófus éppen ellenkezőleg azt tanítot­ta, hogy a lélek osztatlanul kapcsolódik minden szervünk­höz, azaz nincs külön szobája a testben. A rejtélyes szervecskét soká­ig hormont termelő mirigynek tartották, de úgy látszik, ez Is tévedés volt. A hibás feltevés onnan származott, hogy a szerv daganataival ivari és szellemi koraérettség Jár együtt és ezt úgy magyarázták, hogy a kü­lönben ivargátló hormon ter­melése a daganat következté­ben kiesvén, az ellenkező hor­monok, például a hipofízisé, túlgyors fejlődéséhez vezetnek. A tobozmirigy szellemi kora­érettséget előidéző hatásával próbálták megfejteni a csoda­gyermek tüneményét ls. Ez az elmélet azonban az újabb vizs­gálatok és klinikai megfigyelé­sek nyomán megdőltnek tekint­hető. Kiderült, hogy nemcsak a tobozmirigy túltengése okoz koraérettséget és egyéb tüne­teket, hanem az agyvelő szom­szédos részei és a hormonlánc többi állomásának betegségei is. Koraérettség előfordulhat teljesen ép tobozmirlgy eseté­ben Isi Ebből az következik, hogy a daganat a környéki agy­vidékekre gyakorolt nyomás út­ján váltja ki a koraérettséget, azaz nem a „tobozhormon" ki­esése a kórokozó tényező. To­vábbi megfigyelések igazolták, hogy a tobozmirlgy teljes pusz­tulása vagy veleszületett hiá­nya sem okoz különösebb za­vart az Ivari és szellemi fej­lődésben. A tobozmirigy 40—60 életév között nő meg a legnagyobbra. Érdekes, hogy a radioaktív foszfor nagy mennyiségét sok­kal gyorsabban kebelezi be, mint többi szerveink. Kétségte­len, hogy számottevő tényező az anyagcserében és a vérke­ringéssel ls legszorosabb ösz­szeköttetésben áll, de mégsem hormonmirigy. Békaporontyok, varangyok és halak bőrének festékes sejtjeit a tobozmirigy kivonatának be­fecskendezése összehúzódásra bírja, ami arra a feltevésre emlékeztet, hogy fejlődéstani­lag egy „harmadik szem" ma­radványának felelne meg. A látódombhoz tartozó fur­csa szervecske még sok titkot rejteget. Nagy reményekre jo­gosít. (ah) 1970. III. 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom