Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-15 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó

Vlagyimir Iljics Lenin a szocialista forradalom feladatairól szólva, a gazdasági és politikai tényezők mellett, sohasem feledkezett meg hangsúlyozni a szocialista kultúrforradalom végrehajtásának szükségességét, amelynek legfontosabb tényezői közé sorolta: a) az egész lakosság számára hozzáférhetővé tenni a művelődést és a kultúrát; bl a régi kulturális örökség átvételét, átértékelését és az új szocialista kultúra kialakítását; ej az embereknek a szocializmus és a kommunizmus szellemében történő nevelését és átnevelését. A szocialista kultúrforradalomnak mondhatnánk legfontosabb része a művelődés, amely nélkül nem lehetne sikeresen teljesíteni a szocialista forradalom politikai és gazdasági célkitűzéseit sem. A szocialista kultúrforradalom minden részletében történő megvalósítására, s így a dolgozó nép széles rétegei művelődéshez szükséges valamennyi feltétel biztosítására azonban csak a proletárhatalom létrejötte után kerülhet sor. Lenin a II. Internacionálé opportunistáinak nézeteit bírálva hangsúlyozta: „Ha a szocializmus létrehozásához bizonyos kulturális színvonalra van szükség miért ne kezdhetnénk előbb azzal, hogy forradalmi úton kiharcoljuk e bizonyos színvonal feltételeit és ezután, már a munkás-paraszt hatalom és a szovjet rendszer alapján, megkezdjük más nemzetek e téren valő utolérését." (Művel 33. kötet.) Ezek a lenini útmutatások, — amelyek a kultúra és az emberek gondolkodásmódjának minőségi megváltoztatására és a szocialista forradalom más elemei közötti viszonyra vonatkoznak — érvényesek nemcsak a szovjetország, hanem valamennyi szocializmust építő ország számára. Ismeretes, hogy a cári Oroszország nemcsak gazdasági, hanem kulturális téren is a világ legelmaradottabb országai közé tartozott. Ezt bizonyítja többek kőzött az is, hogy az 1920-as összeírás adatai szerint ezer férfi közül 409, ezer nőből 244, ezer lakosból pedig csupán 319 tudott írni és olvasni. Ezért Irta 1922-ben Lenin: „Koldússzegény és kultúrálatlan emberek vagyunk. Nem baj. Csak annak legyünk tudatában, hogy tanulni kell. Csak legyen kedvünk a tanulásra. Csak azt értsük meg világosan, hogy a munkásoknak és parasztoknak most nem azért van szüksége tudásra, hogy a nagybirtokosoknak és a kapitalistáknak „hasznot" hajtson, hanem azért, hogy saját életén javítson. Mindez pedig megvan nálunk. És ezért fogunk tanulni és tudni." (Az ifjúságról, 286. oldal.) A történelem és a tények igazolják, hogy Lenin szavai valóra váltak, s ennek alapja az volt, hogy a szovjet párt- és állami szervek a lenini útmutatások szerint megteremtették a művelődés politikai, anyagi és erkölcsi feltételeit. Természetesen a kultúrforradalom és ezen belül a lenini művelődési program végrehajtása nemcsak az írástudatlanság felszámolását jelentette. „Az írás és olvasás ismeretén kívül — mondotta Lenin 1920-ban a szovjetek összoroszországi kongresszusán — arra is szükségünk van, hogy a dolgozó nép kulturált, öntudatos és művelt legyen." (Müvei 31. kötet, 518. oldal.) Rendkívül fontos szerepet tulajdonított ezért Lenin az ifjú nemzedék műveltségi színvonala emelésének. Az ifjúsággal folytatott beszélgetéseken és írásaiban sem feledkezett meg szüntelenül hangsúlyozni, hogy a szocializmust építő ifjúság legfontosabb feladata a tanulás: „ ... az ifjúság feladatait általában, a kommunista ifjúsági szövetségnek és mindenféle ifjúsági szervezetnek a feladatait különösképpen, egyetlen szóval lehetne kifejezni: a feladat — tanulni." (Az ifjúságról, 213. oldal.) Ogy gondoljuk, hogy ifjúsági szervezeteink és ifjúságunk gyakran megfeledkeznek arról, hogy e lenini tétel ma is érvényes. Gondoljunk csak az 1968—69-es évekre, amikor ifjúsági szervezeteink a rnindenható szerepét igyekeztek betölteni, s mindennel foglalkoztak, csupán a legfontosabb, a tanulással és művelődéssel nem, vagy csak alig törődtek. Pedig Lenin már a szovjet állam fennállásának első éveiben igen gyakran figyelmeztette az ifjú nemzedéket arra, hogy az új társadalom építése, a kizsákmányolás teljes felszámolása és a kommunista társadalom létrehozása elképzelhetetlen magasfokú tudás nélkül. „Önök előtt az építés feladata áll, — mondotta Lenin — s ezt a feladatot csak úgy oldhatják meg, ha elsajátítanak minden korszerű ismeretet..." (Az irodalomról, 174 oldal.) Vlagyimir Iljics Lenin már a proletárforradalom győzelme előtt, majd az Októberi Forradalom győzelme utáni időszakban is úgy igyekezett kialakítani a párt művelődéspolitikáját, hogy az minden tekintetben megfeleljen a szocialista kultúrforradalom követelményeinek. 1917 májusában a pártprogram felülvizsgálására vonatkozó anyagban ismételten hangsúlyozza, hogy „... az Oroszországi Demokratikus Köztársaság alkotmányának biztosítania kell: Az egyháznak az államtól és az iskolának az egyháztól való különválasztását: teljes világi iskolákat. Mindkét nembeli gyermek 16 éves korig terjedő díjtalan és kötelező általános technikai és politechnikai képzését; az oktatás egybekapcsolását a gyermekek társadalmi és termelő munkájával." (Az ifjúságról, 272. oldal.) Lenin olyan új típusú, szocialista iskola létrehozása mellett szállt síkra, amely a proletariátus és a dolgozó nép érdekelnek megfelelő oktatásban és nevelésben részesíti a jövő nemzedéket. Igen erélyesen leleplezi a burzsoáziának a politikamentes, osztályok felett álló iskolai oktatással és neveléssel kapcsolatos hazugságait és ezt írja: „...minél kulturáltabb volt a burzsoá állam, annál körmönfontabban hazudott, azt állítva, hogy az iskola kívül állhat a politikán és a társadalom egészét szolgálja. A valóságban az iskolát teljes egészében a burzsoá osztályuralom eszközévé változtatták át, teljesen áthatotta azt a burzsoá kasztszellem, az volt a célja, hogy szolgálatkész cselédeket és értelmes munkásokat adjon a kapitalistáknak." (Művei 23. kötet.) A szocialista iskola szerepének a megfogalmazásakor mindenkor hangsúlyozta az iskola osztályjellegét és a politikával való szoros kapcsolatát. 1919-ben a párt népművelési programtervezetének egyik pontjában is arról írt, hogy „... az iskolának a burzsoá osztályuralom eszközéből... a proletárdiktatúra eszközévé" kell válnia. „Mi azt mondjuk: a mi ügyünk az iskola terén ugyancsak harc a burzsoázia megdöntéséért, — Írja Lenin — mi nyíltan kijelentjük, hogy az életen, a politikán kíviil álló iskola hazugság és képmutatás." (Művei 23. kötet.) A közelmúltban — 1968-ban — a jobboldali és opportunista elemek hazánkban is gyakran hangoztatták az Iskola politikamentességét. Ezt igazolja például az is, hogy az egy.es főiskolákon a proletariátus ideológiája, a marxizmus—leninizmus oktatásának megszüntetésére törekedtek, s helyette az egzisztencialista filozófia, a burzsoá közgazdaságtan és burzsoá szociológia tételeivel Igyekeztek megmételyezni ifjúságunk tudatát. íme ide vezet az úgynevezett „politikamentes" oktató-nevelőmunka. Nem kétséges, hogy szocialista oktató-nevelőmunkánkban napjainkban is Lenin tételeit kell alapul vennünk, és szocialista iskoláinknak csakis a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit kell szolgálniuk. Lenin több írásában és beszédében bírálta a régi, burzsoá iskolát, amely a gépies tanulás, a magolás iskolája volt és az ifjúságot arra kényszerítette, hogy sok felesleges, holt ismeretanyagot sajátítson el, „amivel teletömték az emberek fejét és az ifjú nemzedékből tucathivatalnokokat neveltek." Ugyanakkor azonban Lenin élesen bírálta azokat, akik a szocialista iskolaügy létrehozása folyamán igyekeztek teljes mértékben mindent elvetni a régi iskolából. Lenin ezzel kapcsolatban az alábbiakat mondta: „Azt mondják, hogy a régi iskola a gépies tanulás iskolája, az idomítás iskolája, a magolás iskolája volt. Ez igaz. De mégis meg kell tudni különböztetni, hogy mi volt a régi iskolában rossz és mi volt az, ami számunkra hasznos, értenünk kell ahhoz, hogy kiválasszuk azt, ami a kommunizmus számára szükséges." (Az ifjúságról, 116. oldal.) Lenin arra figyelmeztet, hogy a régi, burzsoá iskola rossz vonásainak az elvetése mellett, az új, szocialista iskolának olyan módszereket kell alkalmaznia és olyan tudatos fegyelmet kell kialakítania, amelyek lehetővé teszik az emberi ismeretek összességének az elsajátítását. Leninnek ezek a tételei nemcsak a régi burzsoá iskolával kapcsolatban, hanem napjaink burzsoá iskoláival kapcsolatban is érvényesek. Nem arról van tehát szó, hogy napjainkban a burzsoá pedagógiából és általában az iskolaügyből kritikátlanul átvegyünk mindent, ami úgymond „modern", hanem arról, hogy kritikailag átértékeljük és alkalmazzuk mindazt, ami elősegíti a dolgozó nép érdekeit szolgáló oktató-nevelőmunkánk hatékonyabbá tételét. Lenin igen fontosnak és elengedhetetlenül szükségesnek tartotta az iskola és az élet szoros kapcsolatának megteremtését. Az iskolának az életre kell nevelnie az ifjú nemzedéket. Az iskola szerepe, hogy megmutassa az elsajátított elméleti ismeretek gyakorlati alkalmazásának a lehetőségeit, mert csakis az elmélet és gyakorlat összekapcsolása teszi lehetővé a tudományos világnézetre való nevelést. „A régi tőkés társadalomból ránk maradt nyomorúságok és rákfenék egyik legnagyobbika az, — írta lenin —, hogy a könyv és a gyakorlati élet között teljes a szakadás." (Művel 22. kötet, 287. oldal.) Az iskolának tehát Lenin szerint nem holt anyagot kell elsajátíttatni, hanem ifjúságunkat úgy kell megtanítania a tudományos ismeretekre, hogy azokat alkalmazni tudják az életben. Mert Lenin szerint munka és harc nélkül „fabatkát sem ér a kommunizmusnak a kommunista brosúrákból és művekből bemagolt ismerete." (Ugyanott.) A szocialista iskola egyik fontos feladatá, hogy az oktató-nevelőmunka során az ifjúságban helyes viszonyt alakítson ki a munkához, és felébressze a tanulókban a dolgozó ember Iránti mélységes tiszteletet és a munka iránti nemes vágyat. Ezt a célt szolgálja az iskola és az élet szoros kapcsolata és a politechnikai oktatás, amelynek Lenin egyik élharcosa volt. Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkájának a politechnikai oktatással kapcsolatos téziseihez tett megjegyzéseiben is kiemeli: „Világosan meg kell mondani, hogy semmiképpen sem modhatunk le az elvről és a lehetőséghez képest éppen a politechnikai oktatás azonnali megvalósításáról." (Az ifjúságról, 277. oldal.) Bírálta azokat, akik az Ifjúság monotechnikai nevelését hangoztatták, amelyet V. I. Lenin helytelenített. Szerinte a politechnikai oktatás elve nem azt jelenti, hogy mindent tanítsunk, hanem azt követeli meg, hogy általában tanítsák a modern ipari termelés alapjait. A politechnikai nevelés eszméjét Lenin öszszekapcsolta a termelő munkára való nevelés gondolatával. Erre azért van szükség, mert „a jövő társadalmának ideálját el sem tudjuk képzelni az ifjúság oktatásának a termelőmunkával való összekapcsolása nélkül." (Művei 30. kötet, 419. oldal.) Pedagógusainknak és iskolaügyi dolgozóinknak újra és újra figyelmükbe ajánljuk V. I. Leninnek az iskola és az élet kapcsolatáról és a politechnikai nevelés jelentőségéről szóló, ma is maradandó értékeket tartalmazó elméleti fejtegetéseit. Annál is inkább szükség van erre, mert az elmúlt két évben akadtak olyan nézetek, amelyek teljes egészében helytelenítették a CSKP KB 1959 áprilisi „Az iskola és az élet szoros kapcsolatáról" hozott határozatát, illetve a határozat alapján megvalósított politechnikai nevelést. Az ilyen túlzásokkal ellentétben megállapíthatjuk, oktató-nevelőmunkánkat az iskola és az élet kapcsolatának a megvalósítása tekintetébea is javíthatjuk még, azonban úgy gondoljuk, hogy magéról az elvről semmiképpen sem mondhatunk le. Vlagyimir Iljics Lenin, Marx és Engels elméleti tételeinek a továbbfejlesztője, forradalmár és politikus, írásaiban és beszédeiben sok pedagógiai jellegű kérdést tisztázott, s hozzájárult a marxista pedagógia elméleti megalapozásához. Az említetteken kívül Leninnek a művelődéssel, az oktató-nevelőmunkával kapcsolatos nézeteinek egész sorát sorolhatnánk még. Hiszen Vlagyimir Iljics Lenin műveiben igen sokat foglalkozott az ifjúság kommunista nevelésének kérdéseivel, különös tekintettel a tudományos világnézetre és a kommunista erkölcsre neveléssel. A Szovjetunió és a Szovjetunió Kommunista Pártja egyik legnagyobb sikere, hogy a művelődésügy terén is olyan gyümölcsözően alkalmazták Lenin tételeit és teljesítették a lenini terveket, s ennek eredményeként! a Szovjetunió e tekintetben is a világ legfejlettebb országai közé tartozhat. Nem árt tudatosítanunk, hogy, ifjú nemzedékünk nevelése terén napjainkban is erech ményesen használhatjuk ki V. I. Lenin szellemi hagyatékát. Dr. ONŰDI JÁNOS