Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-15 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó

Világ proletárjai, egyesüljetek! EGYÜTT a fasizmus ellen (3. OLDAL) EMBEREK! SEGÍTSETEK! (4. OLDAL) LENIN a művészetről (8. OLDAL) SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA nélkül ez a terv a legjobb esetben is csak teljesítetlen elképzelés marad. Reméljük azonban, hogy nem így lesz. A mezőgazdaság az utóbbi esztendőkben szembeötlő eredményeket ért el. Bebizonyította, hogy képes kihasználni, kamatoztatni a nagyüzemi gazdálkodós nyújtotta lehetőségeket. Ám maradjunk a lényegnél. Hagy az élelmiszeripar teljesíthesse, amire vállalkozott ahhoz az szükséges, hogy a mezőgazdaság az eddig tapasztalt lendületes fejlődést tovább tartsa, hogy az utóbbi öt esztendő eredményeihez mérten az elkövetkező öt esztendőben a piaci termelés színvonalát legalább harminc százalékkal emelje. Ez bizony nem kicsiség. Ha viszont azt is tudjuk, hogy a követelmények hez a növénytermesztésen keresztül vezet az út azt is megértjük, miért borul el a parasztember tekintete, ha azt hallja a rádióban, hogy tovább tartja magát a tél. Ahogyan az élelmiszeripar munkája összefügg a mezőgazdasággal, a növénytermesztés ma még - többé-kevésbé — függ az icJ?]árástál. Ezzel számolni kell. Számolni és amnwiyíre lehet, szorgalmas jó munkával ellensúlyozni. Valahogy így kívánja az a bizonyos parasztbecsület is, amelyet az utóbbi időben - joggal - elég gyakran emlegetünk. A napok futnak. A gépek indulásra készek. Csak a tavasz késik. Késik, de már nem várathat sokáig magára. És akkor.. Ezt már bízzuk o parasztember szorgalmára, becsületére. Ök jobban tudják, mit kell tenni, mit kivan tőlük a becsület, a jövő. SZARKA ISTVÁN Bratislava, 1970. korona Tényleg várjuk már a tavaszt, a langyos, meleg napsugarat, az ébredő természet üde, jellegzetes, illatát, az életet adó természet újraébredését. Szívesen útilaput kötnénk már a havas világ, a télutó talpa alá. Azt hiszem ezt valamennyien szívesen megtennénk. Hát még a parasztember: a szántóvető. Mi tagadás a mezőgazdászok népes tábora már tűkön ül. Hol késik a tavasz, miért várat magára oly sokáig? Erre bizony nehéz lenne megfelelni. Hacsak nem a meteorológusoknak tennénk fel a kérdést. Ők viszont maguktól is beszélnek, jósolnak, de jó ideig nem azt mondták, ami kedves lett volna a parasztember fülének. A gépek már indulásra készen várják a pillanatot, hogy nekiszabadulhassanak a végtelen határnak. A vetőmag is előkészítve várja, hogy kemény paraszti tenyerek megoldják a zsák száját. De minden hiába: teóslk a várva várt vendég. Tavaszvárásról beszélünk, holott már vetni kellene. És még most Is kétséges, mikor mozdulhat a gép, az ember, Kétségtelen - különösen a déli járásokban — a hótakaró már rongyos, foszladozik, de ez még nem minden. Van egy ősrégi paraszti közmondás: ősszel sárba, tavasszal porba. A szántóvető ezalatt azt érti, hogy ősszel az sem baj, ha tengelyig érő a sár vetés idején, tavasszal viszont jó ha porfelhő követi a boronát Tavasszal meg kell várni, amíg megszikkad, kissé fölmelegszik a talaj, megpirul a szántás. Hogy az idén ez mikor lesz? Fogas kérdés. A mezőgazdaságban dolgozók jól tudják, mit vár tőlük az ország. Nem többet és nem kevesebbet, mint azt,- hogy az elkövetkező öt esztendőben gyökeres javulás álljon be az élelmiszerellátásban, hogy több áru legyen az élelmiszerbottokban,-és bő legyen a választék. Az élelmiszeripar olyan célt tűzött maga elé, hogy 1975-ig huszonöt, húsionhat százalékkal növeli a termelést. Igen ám, de az .élelmiszeripar rá van utalva a mezőgazdaságra, az őstermelőre. A mezőgazdasági termelés gyarapodása