Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-08 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó

Aranyérmek a somorjai magyar gimnázium folyosóján Mélységes csend fogadott a somor­jai magyar gimnáziumban. Tanárok, diákok órán voltak, csak néha-néha szűrődött ki a folyosóra az éppen fe­lelő diák hangja, vagy a tanár han gos előadása. Vártam a csengetésre, s közben barátkoztam a tablókról rám mosolygó diákokkal és diáklá­- nyokkal, majd folytattam „felfedező" utamat a folyosó végéig. Illetve csak folytattam volna ... Meditálás egy vitrin előtt Egy vitrin előtt tovább elidőztem. Ugyanis át kellett tanulmányoznom, hogy kiket és miért illet az a jó néhány oklevél, serleg, érem, amelyek az tiveg alatt díszelegtek. Felsorolásuk­ra nem vállalkozhatom, mert valakit, illetve valamit kihagynék, s nem sze­retném az utólagos reklamációkat. Annyit azonban elárulhatok, hogy a kikerülő diákok nem lesznek sohtt hűtlenek a sporthoz, a mozgáshoz, a lestneveléshez. Azt az elvet vallja, hogy az érettségizők ne csak szelle­mileg legyenek „edzettek", hanem tes­tileg is, mert „ép testben ép lélek" . .. A testnevelés egyen jogú tantárgy Ilyen nézelen van az iskola igaz­gatója, Dudás Kálmán és a tantestü­let is; egyenrangú tantárgyként keze­li az iskolai testnevelést. Tudják, hogy a testedzés nemcsak a tanulók egész­ségi szempontjából játszik fontos sze­repet, hanem jeltemtormáió ereje is van. Az egyik humán tárgyakai ta­nító pedagógus mesélte, hogy saját maga tapasztalta: a jól megszervezett testneveléssel együtt jár a jobb ta­nulmányi eredmény is, mert a sporto­lás céltudatosságra, akaratra nevel. S ez nem másodrendű a tanulók éle­lében. Az igazi testnevelő tanár nemcsak megszerettetni igyekszik a sportolást a fiatalokkal, hanem felszínre „dobja" a tehetséges diáksportolókat, irányítja óket, foglalkozik velük. A sport Ko­íümbuszai, a tornatanárok már nem egy sportoló gyerekembert fedeztek A TEHETSÉGEK / J; wnaSi HMEf ' ' jj> .MMÜ SZÜLETNEK diákélet szinte valamennyi területé­ről van ott „elismervény". S a vitrin előtt akaratlanul is eszembe jutottak a somorjaihoz ha­sonló vidéki iskolák, ahol nem ép­pen ideális feltételek mellett tanítják, nevelik a pedagógusok az új nemze­déket, a jívő orvosait, mérnökeit, ta­nárait; mert a dél-szlovákiai vidék ki­apadhatatlan forrása a tehetségeknek, legyen szó bár irodalomról, művészet­ről, tudományról és a mi esetünkben a sportról... '<•• Nem folytathattam meditálásomat; megszólalt a csengő. Életerős, vidám "tizenévesek lepték el a folyosót. S ón f odajöttem eredeti célomnak meg­felelően — érdeklődni kezdtem a tor natartár iránt. Székely István Szerény, de szókimondó. Nem di­csekszik, pedig lenne oka rá. Tizen négy évvel ezelőtt tagja volt a cseh­szlovák kajak-kenu válogatott keret­nek. Felcsillant előtte a melbourne-i olimpia is. Azonban közbeszólt egy sérülés. Sokáig testnevelést sem ta­níthatott, pedig Székely István na­gyon szereti a sportol... — Régen volt, igaz sem volt — tett pontot viccesen sportpályafutása után. - Inkább beszéljünk az iskolai test­nevelésről. Problémák, problémák, problémák. Ez a visszatérő refrénje az iskolai testnevelésnek Soiiiorján is. A torna­terem állandóan foglalt, évről évre kevesebb a sportolásra alkalmas is­kola melletti terület; A kosárlabdának dicső hagyományai "vannak a gimná­ziumban, de a csapatnak jelenleg ke­vés a versenyzési. lehetősége. Ugyaii így van ez az atlétikával is. Amikor ilyesmiket hall az ember, szinte fájdalmasan hiányolja a közép­iskolai bajnokságokat — mirtden sportágban. így egy-két alkalomtól el­tekintve, marad a "somerjai diákok szá­mára a kötelező iskolai testnevelés. Székely István itt nem ismer pardont. Nem terrorizál, hanem igyekszik meg­szerettetni a tizenévesekkel a sporto­lást, amely a mai korban életszükség­letté kell hogy váljon a fiatalember életében. A somorjai tornatanár meg van győződve, hogy a gimnáziumból lel, akik kikerülve a padok közül, sportegyesületekben bizonyítják; vidé. ken születnek a tehetségek, csak flei kell őket fedezni. Úgy, mini Somor­}áo ... A csehszlovák ba jnoknő Bevallom, meglepődtem, amikor be­lépett a tanári szobába. A magyar diszkoszvetönő Stugner Jutkát juttat* ta eszembe, Ö is diszkoszvetönő, ti­zennyolc éves, 173 cm magas, és ... ezt nein illik elárulni. Szóval megér­HORVÁTH MÁRIA tik... De komolyan meglepődtem Horváth Mária fiatal atlétanő terme­tén. Akárcsak a fiatal huligánok, akik az egyik éjjel „bizonyos céllal" belo­póztak az édes álmukat alvó sítanfo­lyamon részt vevő másodikos gimna­zista lányok szobájába. Balszerencsé­jük volt, mert az ágy alá bújó lányok visítására Mari is felébredt, s néhány percnyi • „edzés" után jelenthette: „Tiszta a levegő" — diszkosz helyett huligánokat dobált. Ezt csak a poén kedvéért mondtam el, különben az érettségi előtt álló M 3 < i/» Horváth Mária szerény, szolid, érzé­keny kislány. Megkérdezte például, hogy miért nem értékelték ki a du­naszerdahelyi járás legjobb sportolói között. Nem tudtam válaszolni; az igazság talán az, hogy a fiatal disz­koszvetöno a Slovan II. ligás csapa­tának az igazolt versenyzője. Mert Horváth Mari már messzire „eldobta a sulykot"... A tavalyi országos Ifjúsági bajnok­ságon ugyan csak 38,41 méterre szállt kezéből a diszkosz, de ezzel a telje­sítményével is aranyérmet nyert. Mari legjobb teljesítménye 41,98 méter; idei célja: 45 méter. Súlylökésben a dobo gó második fokán állt. —• Sokat köszönhetek Székely ta­nár elvtársnak — mondotta. — 0 Fe­dezett fel, irányított, irla elő az «!• zésadagokal. Aztán elvittek a Slovan­ba és leigazoltak a felnőttek közé. Hetente négyszer-ötször edeem. Oszin tón megmondom, a „munkát", az txl­aésekel nem nagyon szeretem. De be­látom a tornatanárom és a Slovan ed­'40inek intéseit: a tehetség még nem minden. A bizonyítványom jobb is le­hetne, de én világéletemben közepes tanuló voltam. Hogy mim van a „kő­ixmgdobál&sból"? Izgalmas versenyek, külföldi utak, új élmények és ennba­rek. De ne csak engem tessék vallat­ni, a Safarit Laci érmei ki vannak állítva a folyosón ... Tanulni, tanulni, tanulni Iskola és vívás. Milyen jul megtér­nek egymás mellett. De nemcsak pa­píron; Safarit Laci esetében a gya­korlatban is. Tanulmányi átlaga 1,8, s nemrégen tagja lett a csehszlovák junior vívó-válogatottnak. Közvetle­nül, értelmesen beszélt. Mondanivaló­ját olyan pontosan fogalmazta, mint ahogyan találatait szokta bevinni ienfelei testére. Örül a válogatottságának, de szo­morkodik, hogy Csehszlovákiában ká­vés a versenyzési lehetőség. Pedig a vívásban a tehetség mellett a minél több versenyzés teszi a vívót. Egy példát említett. Az országos ifjúsági bajnokság előtt keveset versenyzett, így csak negyedik lett kardban a leg jobbak között. Nem sokkal később — több versennyel a „kezében" — meg­nyerte Brno nagydíját. Pedig a me­zőny egyenlő volt az országos bajnok­ságéval. Safarit Laci hetente kétszer, ver­senyek előtt háromszor edz. Talán mondanom sem kell, hogy Forgách Oszkár „maestro" keze alatt. Ami­kor Lacival beszélgettem, a budapes­ti ORT-re készült. Azt mondta, első­sorban tanulni megy Gerevich és Kár­páti, két példaképe hazájába. Safarit László még fiatal. Tizen­nyolc év a vívók között, a gyenge „serdülőkort", az „inaséveket" jelenti. Ekkor kell komolyan gondolni a jö­vőre is, mert a vívás nem életcélja, csak hobbyja Lacinak. Tanulmányait a testnevelési főiskolán szeretné foly­tatni. Minden bizonnyal sikerrel. De azért a vívásról sem feledkezik meg, mert személyében egy nagyon tehet­séges, csehszlovákiai magyar vívót tart nyilván a sportkedvelő közön­ség. Laci búcsúzóul szerényen megje­gyezte: — Ha lehet, a nevemet tessék ma­gyar „S"-sel és „t"-vel írni. Miért ne lehetne? TOMI VINCE Nem. nem a nőkről van szó, hiszen éppen ma, március 8-án, a -„gyengébb nem" legszentebb ünnepén megbocsájthatatlan bűnt követne el az, aki ilyen tapintatlan kérdést tenne tel a harmincon feltiM nőknek. A „nő" szót azonban mégiscsak érinti kérdésünk, mert most már elárulhatjuk: a női sportról van szó, amely egy svájci tör­ténész szerint négyezer éves. Svájcban nemrégen sportkiál­lítás nyílt, ahol írásos és kép­zőművészeti emlékek alapján szemléltetik, hogy a bibliai Éva leszármazottai már hajdanában is hódoltak a testmozgás örö­mének ... Az ókori Görögországban nagy népszerűségnek örvendett a tor­na, az úszás ós a különböző labdajátékok. A nők azonbau nem versenyezhettek egymás et« len, mert ez csak a férfiak ki­váltsága volt. Mint ismeretes, a nök abban az időben még né­zőként sem lőhettek Jelen m olimpiai játékokon. Japán közismertén kiváló así> laliteniszezőkkel rendelkezik. A?, t azonban már kevesen tud­ják, hogy kétezer éwal ezelőtt a japán nők a mai asztalitenisz, hez hasonló játékkal szórakoz­tak. Európában a labdajátékuknak hódoltak a dámák. Ennek lé­nyege az volt, hogy az w»k é« hölgyek a réten egymásnak do­bálták a labdát, s aki három­szor i*eni fogta meg, az kiesett a további játékból. Később eüt a labdajátékot - kimondottan esak nök űzték. 1927-ben nagy szenzációt élt át Párizs, amíkot­egy 28 esztendős belga Margót nevezető kisasszony a férfiakat is „elporolta". Közép-Európában úgynevezett „vizeskauna-versenyekei" " ren­dezlek. A vízzel megtöHöti kan­nát a lányok a fejükön helyez­ték el, és így futottak a cél felé. Mivel értékes dijakért rendezték a versenyt, több sportszerűtlen „összecsapásra" ls sor kerüli (danesolós, kö­iiyőklés), így gyakran akadt dolguk a versenybíráknak. A XIX. saázad végén rendsze i-esen rendeztek kerékpáros versenyeket a nők részére. Itt már nem háztartásbeli nőkről volt szó. akik unalomból spor­toltak. hanem emancipált haja­donokról; meg akarták mutatni a férfiaknak hogy mire képe­sek. A korcsolyázás őshazájában, Hollandiában már a XIV. - XV. században rendeztek korcsolyá­zó versenyeket. Mivel a nök nem vehették fel a versenyt gyorskorcsolyázásban a férfiak­kal, megpróbáltak a jégen ba­lettozni és táncolni. A bájos Lolo Montes a királyi udvarban ís fellépett, s a bajor királyi család kedvenc „jégtündére" lett. E néhány rövid érdekesség bizonyítja, hogy a gyengébb nem a kezdet kezdetétől érdek­lődött a sport iránt. A nőkre is állna tehát az a mondás, hogy a testkultúra olyan idős, mint az emberiség maga? Itt* A jégkorong VB iippszelvénye a 20. oldalon Kiadja Szlovákia Kommuniita Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrinci Gyula. Főszerkesztőhelyettesek: dr. Gál» l>ón és Szűcs Béla. Szerkesztőség. Bratislava, Gorkij utca 10. Teleion: 537-t«, 912-23, 335-68 Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-18, sportrovat: 505-2% gazdasági ügyek: 506-39, távíró: 09308. Journal Kiadóhivatal, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai Szeme, Bratislava. Štúrova 4. Hirdetőiroda: Bratislava, Jesenikého 12. Telelőn: 551-83. Előfizetési díj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Új Szó negyedévre IS korona. Terjeszti • P« la Mirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal ét postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — Ústredná ezpedicia tla(«, Brati­slava, Gtttwaldovo námestie 48,VII.

Next

/
Oldalképek
Tartalom