Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-01 / 9. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP A NAP kel: 6.26, nyugszik: 17.28 órakor. A HOLD kel: 1.54, nyugszik: 9.34 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük ALBIN nevű kedves olvasóinkat • 1785-ben halt meg SAJ­NOVICS JÁNOS nyelvtudós, csillagász, aki nagyszomba­ti kiadásában először kö zölte a Halotti Beszéd tel­jes szövegét (szül.: 1733J • 1910 ben halt meg JACOBUS HENRICUS VAN'T HOFF No bel-díjas holland fiziko-ké­mikus, a sztereokémia meg alapítója (szül.: 1852 )• 1960 ban halt meg FRANTI­ŠEK HEČKO szlnvák költő, író, elbeszélő (szül.: 1905). BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK SZAKMUNKÁSKÉPZÉST ŰJ BARÁTOK, MUNKA­TÁRSAK Szerkesztőségünk szé­les körű nemzetközi kap­csolatokkal büszkélked­het. Ennek egyik s talán legeredményesebb formá­ja a szerkesztőségek rendszeres, minden évben megismétlődő csere. Igy munkatársaink minden esztendőben magyaror­szági, szovjetunióbeli, ro­mániai, jugoszláviai, len­gyelországi, bulgáriai szerkesztőségek vendégei s úgyszintén vendégül látjuk a felsorolt orszá­gokból érkező cseretársa­kat. Az együttműködési há­lózat most ismét tovább bővült. A napokban láto­gatott el hozzánk Gotyár Gyula elvtárs, a Salgótar­jánban megjelenő Nógrád című megyei napilap fő­szerkesztője, akivel ugyancsak megállapod­tunk a rendszeres cseré­ben. A Nógrád munkatár­sát áprilisban, Csehszlo­vákia felszabadulásának évfordulója előtt látjuk vendégül. A Nógrád alig egy hét­tel ezelőtt ünnepelte fennállásának 25. évfor­dulóját. Elődje — a Mun­kás 1945. február 24-én jelent meg hetilapként. A lap címe többször vál­tozott. Nógrád fej alatt 1964. február elsejétől je­lenik meg napilapként. Magyarországon a fiata­labb napilapok közé so­rolható, jelenlegi pél­dányszáma 20 000 körül mozog. Napi nyolc és va­sárnap 12 oldalon jelenik meg. Ennyit dióhéjban bará­tainkról, szomszédaink­ról, akikkel karöltve sok­sok közös probléma meg­oldásálioz szeretnénk hozzájárulni. Ezúttal közöljük mun­katársainkkal, tudósí­tóinkkal, levelezőinkkel, hogy a Tájékoztató har­madik számát a héten ad­tuk postára. Bizonyára számos hasznos tanács­csal, ötlettel lesz a segít­ségükre. Mai számunkban közöl­jük a felszabadulási rejt­vényverseny első kérdé­seit és a jégkorong-világ­bajnokság tippszelvényét is. Kellemes szórakozást! Aligha van újságolvasó ember, akinek fel ne tűnt volna, hogy a lapok hirdetés oldalain egyre nagyobb teret kapnak a vállalatok dolgozókat hívogató, csalogató ajánlatai. Mind­ebből a közgazdasági problémákban járatlan ember is csak arra következtethet, hogy a munkaerő-piacon a kereslet lé­nyegesen nagyobb a kínálatnál. A Szövetségi Tervezésügyi Minisztérium felmérése szerint a foglalkoztatottság országos viszonylatban is már erősen közeledik a maximumhoz. Szlovákiában valamivel kedvezőbb a helyzet, mert itt a nők foglalkoztatottsága terén (és a me­zőgazdaság gépesítése, korszerűsítése révén) még vannak bi­zonyos tartalékok. És még ennél is kedvezőbb a helyzet Dél­Szlovákiában. Szűkebb hazánk tehát még lehetővé teszi az iparosítást. Ha Komárom, Érsekújvár vagy Léva és Rimaszombat környé­kén egy-egy vállalat gyárat épít, a munkaerő biztosítása még távolról sem jelent olyan problémát, mint a cseh országré­szekben. A helyzet azonban teljesen itt se felhőtlen. Ugyanis a Dél­Szlovákiában jelenleg még aktivizálható munkaerő többsége — képesítés nélküli munkaerő. Olyan, amilyenről a Tervezés­ügyi Minisztérium szakemberei így nyilatkoznak: „Csak alapos átképzés után alkalmazhatók az iparban". Ez a megállapítás, különben, már a gyakorlatban is meg­mutatkozott, mégpedig a Csallóközben, a dunaszerdahelyi cu­korgyár beindításakor, amikor az új igazgatónak (annak elle­nére, hogy viszonylag ezen a vidéken van a legtöbb szabad munkaerő) a szakmunkások szerzése okozott legtöbb gondot. Véleményünk szerint nem szakiskolára, hanem szakis­kolákra lenne szüksége Dél-Szlovákiának, hogy lakossága és az ország javára, a kor színvonalának megfelelően hasz­nosítani tudja a munkaerő feleslegét, amely mennyiségileg már itt is egyre csökken. Ennek kapcsán arra kell gondolnunk, hogy Dél-Szlovákiá­ban a szakmunkásképzés terén bizonyos tekintetben vissza­esés tapasztalható. Elsősorban azért, mert az ötvenes évek vé­gén, a hatvanas évek elején megszüntették a magyar tannyel­vű tanonciskolákat annak ellenére, hogy szükségességüket már a7. élet igazolta és az iskolák megszüntetésének a termelés színvonala látja kárát. Sokan arra hivatkoznak, előnyösebb, ha kivétel nélkül min­den egyes tanonc elsajátítja a szakkifejezéseket, úgy, hogy az egész ország területén használni tudja. Állítólag azért „egysé­gesítették" a tanoncképzést. Az ilyen érvelés — mondani se kell — sántít. Főleg azért nem állja meg a helyét, mert a szakmunkásképzésnél első­sorban a szakma elsajátításáról van szó. Nem egy tizenöt-ti­zenhat éves fiatal a tanonciskolában azért futott zátonyra, mert ideje nagyobbik felét — ahelyett, hogy a szakma elsajá­títására fordította volna — nyelvtani szabályok magolásának szentelte. Szakiskolák, tanonciskolák kellenek tehát Dél-Szlovákiába is, hogy a holnap ipari munkásai, technikusai anyanyelvükön tanulhassanak szakmát. Az országnak rájuk is szüksége van. Méltó színvonalú aktivizálásuk cseheknek, szlovákoknak, ma­gyakornak egyaránt hasznukra válik. (T. M.) KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A MÁSODIK FRONT DÉLKELET-ÁZSIÁBAN? Délkelet-Ázsia már évtizedek óta a világpolitika igen ké­nyes pontja. A vietnami háború megmérgezi a nemzetközi légkört és akadályozza a leszerelési problémák megoldásá­hoz szükséges bizalom megteremtését. A vietnami háború még ma is a világpolitika egyik legsürgősebb megoldásra vá­ró kérdése. Az amerikai imperializmus semmiképp sem akar megválni a számára stratégiai fontosságú Délkelet-Ázsiától. Ezért nem sikerül megegyezésre jutni sem a párizsi tárgyalásokon, sem más fórumokon. Az Egyesült Államok olyan megoldást sze­retne, amely továbbra is biztosítaná befolyását Ázsia e részén. Minden eszközzel támogatja a saigoni katonai klikket, és a nagy hűhóval beharangozott csapatkivonásokból jóformán nem lett semmi. A legutóbbi vietnami harctéri jelentések arról tanúskodnak, hogy az elmúlt évhez viszonyítva csökkentek a harci cselek­mények, a Felszabadítási Front a tárgyalások idején nem kezdett újabb nagy támadásokat. Nyugtalanító hírek érkeznek azonban Laoszból, ahol az amerikaiak szeretnék a hazafias erők kezén lévő területeket megszerezni, és a Vietnami De­mokratikus Köztársaság határán felsorakozni. A nyugati lapok már arról írnak, hogy Délkelet-Ázsiában „második front" van kialakulóban, vagy lehetséges, hogy egy „második Vietnam." 1963. óta az amerikaiak már ötször megpróbálták felszámol­ni a laoszi népi erőket, a Pathet Laót. Ez azonban nem sike­rült, mivel a laoszi tömegek támogatják a hazafias erőket, és nem akarják, hogy országuk az Egyesült Államok támasz­pontjává változzék. 1964-ben a laoszi jobboldali katonatisztek katonai puccsal magukhoz ragadták a hatalmat, a hazafias erők képviselőit kizárták a kormányból, Souvanna Phouma herceget meggyőzték, hogy maradjon a kormány élén és ezzel őrizze meg azt a látszatot, mintha az Amerika-barát laoszi kormány továbbra is semlegességi politikát követne és csakis a hazafias erők akadályozzák az országban az egység hely­reállítását. Az elmúlt években a vientiane-i kormány egyre több kato­nai segítséget kap az Egyesült Államoktól, és különösen az elmúlt évben az amerikai repülőgépek naponta bombázták a felszabadított területeket. A jobboldali erők tavaly hosszas előkészület után, több száz amerikai repülőgép támogatásával támadást intéztek a stratégiai fontosságú Kőedény síkság el­len, és azt a szívós harcokban elfoglalták. Miközben Wa­shingtonban terveket szőttek a hazafias erők kezén lévő to­vábbi területek elfoglalására, a Pathet Lao egységei rajtaütés­szerű támadással visszafoglalták a síkságot. A jobboldali erőknek azonban, amikor visszavonultak maradt annyi idejük, hogy kitelepítették a síkság mintegy húszezer lakosát. Most kíméletlen szőnyegbombázással próbálják megtörni a hazafias erőket, hogy visszaszerezhessék a síkságot. Laoszban egyre nagyobb intenzitással folyik a harc, ami nyugtalanságot kelt a világ békeszerető országaiban. Ogy látszik, Washington nem tanult • vietnami kudarcból, Laosz­ban ugyanazokkal a módszerekkel és eszközökkel próbálkozik. Nem kétséges, hogy itt sem vár rá siker, mert végül is a laoszi nép dönt sorsáról. SZQC S BÉLA — Én mondom nektek, klan-testvérek, Dél­Vietnamban úgy érzi magát az ember, akár csak otthon ... (Junge Welt karikatúrája) VALAHOL AMERIKÁBAN Az 1948-as februári események 22. évfordulója ünnepségeinek központi akciója a prágai Óvárosi téren tartott manifesztáció volt. A dolgozók, a népi milícia és a csehszlovák néphadsereg közös manifesztáctófán beszédet mondott dr. Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára. (Telefoto — CSTK) A szovjet hadsereg megalakulásának 52. és Lenin születésé­nek 100. évfordulója alkalmából Prágában február 23-án talál­kozót tartottak a csehszlovák vöröskatonák. A találkozón részt vett a szovjet háborús veteránok bizottságának küldött­sége. A. 1. Cserepanov altábornagy, a küldöttség tagja ünne­pi beszédet mondott. A kiadós esőzések és a hirtelen olvadás következtében az NSZK-ban február 23-án több folyó kilépett a medréből. A Raj­na például négy méterrel megáradt. A folyó vize többhelyütt elöntötte az utakat, ám a leleményes fiúk feltalálták a közle­kedés módját. (Felv. Telefoto — AP)

Next

/
Oldalképek
Tartalom