Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó

ROMÁNIAI KÖLTŐK MIT LEHET 9 ELTENNI ! A minap az egyik hnb hivatalába látogattam el. A tanácsülés összehívása felől érdeklődtem. — A gyűlést éppen mára terveztük, de különböző okok miatt eltettük — adta tudtomra a tanácselnök. Igen, így: „eltettük". Nyilván nem azért, mintha nem tudna jól magyarul — a szlovákot ugyanis csak töri —, hanem azért, mert a szlovák élőbeszédben és írásos szövegekben ezt így fejezik ki: schôdzku sme odložili. Ez persze magyarra helyesen csak így fordítható, hogy: a gyűlést elhalasztottuk, nem pedig: eltettük. Egyrészt, hogy megtudjam az elhalasztás időpontját, másrészt, hogy az illetőt finoman figyelmeztessem nyelvi botlására, még megkérdeztem: „Mi^©T^o korra halasztották el?" — Bár a „halasztották" igét a szokottnál és a szükségesnél nagyobb nyomatékkal ejtettem ki, társam mégsem eszmélt rá tévedésére. Nagy nyugalommal válaszolta: „Mához két hétre tettük el." (Megjegyzem, ha már annyira ragaszkodott a tesz igéhez, ügyes igekötőcserével kiköszörülhette volna a nyelvi csorbát, mégpedig: mához két hétre tettük át. — Ez utóbbi kifejezésmód ha nem választékos is, magyartalannak már nem mondható.) De hát miért hibás, miért magyartalan az eltettük szó használata a fent említett mondatban? — teszik föl a kérdést a hitetlenkedő tamások, hiszen az odložif, odložili sme pontos magyar fordítása az eltenni, eltettük, és fordítva, vagyis tartalmi és szerkezeti szempontból egyik a másik hű mása. A szerkezeti egyezés valóban nem vitatható. Mindkét nyelvben a sorrend: igekötő és ige. Tartalmi szempontbői is az első, vagyis az eredeti Jelentés azonos: odložif-eltenni, azaz valaki valamit fölemel, és az egyik helyről a másikra áthelyez, áttesz. Pl.: Pistö a könyvet eltette az asztalról a szekrénybe. — Tudjuk azonban, hogy az említett szavakat mind a szlovákban, mind a magyarban átvitt értelemben is használjuk. Jelentésük legtöbbször még ilyenkor is megegyezik, néha azonban már el is tér. Lássunk egy-két példát az egyezésre: eltesszük a fényképet az albumba (ti, megőrzés végett és emlékül); a takarékos háziasszony a maradékot elteszi (megőrzi) vacsorára; a baráton* keresetéből havonta eltesz (vagyis megtakarít) ötszáz koronát, hogy később autót vegyen, vagy házat építsen stb. Tréfásan még azt is szoktuk mondani, hogy: eltesszük magunkat holnapra, vagyis lefekszünk, nyugovóra térünk. Viszont ezt már nem fordíthatjuk szó szerint: Cestu sme odložili, mivel az „utat eltettük" kifejezést talán még a botfülű is megmosolyogná. (Helyesen: az utat vagy utazást elhalasztottuk.) De még szemléltetőbb ez a mondat: kvôli Milke i fajčenie odložil. Szó szerint: Milka kedvéért még a dohányzást is eltette. — Persze az ilyen nyakatekert fordításon még a gyerekek is nevetnének. A dohányzásról ugyanis erős akarattal le lehet szokni, de azt „eltenni" eddig még senkinek sem sikerült. Azt hiszem, a felsorolt példák kellőképpen igazolják állításomat, hogy: a gyűlést nem lehet „eltenni", de elhalasztani lehetséges. Az eltesz szónak ilyen téves értelemben való használata, mint azt már a bevezetőben is említettem, csak az itteni magyarok nyelvében található meg. Nem általános, den nem is ritka jelenség ez. Küzdjünk ellene, kerüljük! Eddig se a magyar irodalmi nyelvben, se a köznyelvben nem forduli elő valamilyen gyűlés, konferencia, családi ünnepély, társadalmi rendezvény stb. időpontja megváltoztatásának a kifejezésére. De nem is volt rá szükség. Ne éhgedjük tehát, hogy nyelvünkből és a köztudatból olyan jó és hibátlan szót szorítson ki, mint ez az elhalaszt, amely érthetően és magyarosan fejezi ki a későbbi időpont vagy határidő kitűzését. Befejezésül szeretném még egyszer hangsúlyozni: a gyűlést nem eltesszük, hanem elhalasztjuk, ha a szükség úgy kívánja, ajánlatos azonban (és ezt minden jó háziasszony tudja) az uborkát télire ecetbe eltenni, nyárra pedig a bundát — naftalinba. * KAPÁS FERENC SZEMLÉR FERENC: FONÁL A vonalot figyeld, amit hurkol, ölt, kanyarít! Lánc, pihe, füzér, csillag, sejt-alak bonyolult rácsai szerint alkotja renddé és szabállyá a rakoncátlan renyhe fonalat, holott rá sem tekint. Ám követi - mintha ösztöne látná — valamely minta rejtélyes parancsát. A kényszerítő és legyőzhetetlen forma-teremtő nyugtalanság biztatását, hogy míg az ösztövéredő gombolyag végét el nem éri ő, mindegyre öltögessem; hurkot az űrre vessen; keressen és leljen szünetlen folytonos újabb geometriát a tér csak sejtett távolain át, amelyek mentén száz alakban valóvá lesz a Semmi. S láthatatlan partok közé szorul a híg Idő. PETHÖ LÁSZLÓ: mj ®e OROK UTAZOK (Körösi Csorna Sándor emlékére) Ó az örök utazók szédülése vár reánk s a gyönyör mely a talp sajogásában úgy estefelé felzsibog menni csak menni a forró utakon egy bot és a széttaposott cipőtalp anyagóban lüktető szívvel érezni a föld mélyének dobbanásait amint lassan felkúszik a lábszáron a gyomörig majd az agyba ez az utazók szédülése s a gyönyör mely estefelé felzsibog a talp sajogásában s a földben SZÖCS KÁLMÁN: MARIUS KARTHÁGÓ ROMJAI Mától kezdve drágább lesz a só nekem, mint a vér. Nem tudom meg soha már. hogy ölelt vagy gyűlölt a kő mögött, amelyen ülök, Nem tudom meg, hogy merre is vezettek itt az utak, s hogy a piacon égetett korsóikban miért árultak olcsón italt. Drágább lesz nekem mór ezután a só, mint a vér. S az asszonyok, azok a drága asszonyok, nem tudom miért lettek mámortalanul mámoros és ostoba katonáké. És a gyermekek, azok a drága gyermekek miért sikoltottak többet annál, hogy Ave Caesar! Drágább lesz a só nekem már ezután, mint a vér. A győző sosem tudja, kit győzött le, s a málhás állatok szomjasan ballagnak a vezér után. A győzelembe így is bele lehet halni, S a vérrel nem lehet lemosni semmit, Csak azt tudnám - dögölj meg, Caesar — Ki ölelt s gyűlölt itt a romok alatt . . . JÁNKY BÉLA: IDILL 1. TÓTH ISTVÁN: FRÁTER GYÖRGY Ellensége volt nemcsak a török, de a mindenütt leselkedő bősz vad: az életeket megtörő erőszak, s társtalan Járkált a hadak"között. És úgy győzött a krisztusi magányon, hová nem ért fel már a puszta kard. hogy vér nélküli győzelmet akart: az életet menteni bármi áron. Hogy irtózhatott a pogány hadaktól, ha a törökkel tárgyalásba ment! De kard nélkül is mindig megjelent, mert tudta, hogy halálos borzalmaktól - míg jajgatnak tőlük az igazak távol lenni a legborzalmasabb. (1963) Bűn a bocsánat Bűn A megbocsátás Csattant a zár a magányon Magányod zára magányom A fa árnyéka Ahol most hűsülünk Az összebúvó gyalázat Foltjává feketül . . . II. ... magányodban mely az én bűnöm Magányomat Te vétkezed S a fa árnyéka Ahol most hűsülünk Bűnömben Te a vétkes S vétkedben Én a bűnös... III. ... magányodat megbocsátom Magányomat amint te is megbofcsátod Hogy amiként én megbocsátok Magányodért ugyanígy Megbocsáss A fa árnyéka Ahol most hűsülünk Teremtés Édenkertje E bűnig Csak e bűnig A kiűzetésig Jaj Már nem sokáig