Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-06 / 31. szám, péntek

A CSKP Központi Bizottsága legutóbbi plenáris ülésének vitája Dalibor Hanes elvtárs: 1970. II. 8. Két héttel a plénum előtt a Szövetségi Gyűlés képviselőivel a Szovjetunióban jártam. Köz­vetlenül a plenáris ülés meg­kezdése előtt érkeztünk haza. Elsősorban is engedjék meg, hogy a Központi Bizottság plé­numának és elnökségének át­adjam Brezsnyev elvtárs üdvöz­letét, aki a megbeszéléseink so­rán kimondottan megkért ben­nünket arra. (Taps.). Mindenekelőtt hangsúlyozni szeretném, hogy küldöttségün­ket a Szovjetunióban mély in­ternacionalista érzések szelle­mében és a szovjet népnek né­pünk iránti szeretete jegyében fogadták. Küldöttségünk tagjai­nak valamennyi élménye méty és jelentős. De mindenekelőtt meg kell mondani, hogy a Szö­vetségi Gyűlés képviselői telje­sítették fő feladatukat, kapcso­latokat teremtettek a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa és a mi Szövetségi Gyűlésünk kö­zött. Szovjet barátaink segítsé­gével, megértésükkel szilárd alapot sikerült kialakítani a Szövetségi Gyűlés további együttműködéséhez a Szovjet­unió legfelsőbb képviseleti tes­tületével. A Moszkvában, Leningrád­ban, Minszkben, Kijevben, Tbi­lisziben, Sztálingrádban és a többi városban szerzett élmé­nyek mindenekelőtt a tisztelet érzései azok iránt, akik életü­ket áldozták az emberiség to­vábbi létének érdekében, nem­zeteink érdekében. Emberek milliói áldozták életüket a fa­siszta hódítókkal vívott har­cokban, hogy mi élhessünk, szocialista társadalmat fejleszt­hessünk, hogy szabadságunk legyen, hogy független, önálló szocialista államunk legyen. A mamajevi halmon, a leningrádi és belorusziai temetőkben, min­denütt ahol a szovjet emberek hihetetlen állhatatossággal és hősiesen védték országukat, egyúttal a szocializmust védték. Küldöttségünk tagjai olyan ér­zéseket éltek át, amit talán át kellene élni minden egyes em­bernek nálunk, különösen a fiataloknak. Ezeken a helye­ken éreztük, hogy a jövőben már sohasem térhetünk el a proletár internacionalizmus szi­lárd, életünk számára fontos elveitől, hogy a jövőben mindig szilárdan és egyértelműen a szocialista közösség nyugati határán kell majd állnunk. Kö­telességünk megerősíteni álla­munkat. Minden eszközzel — a Szövetségi Gyűlésben is — elő­segíteni, hogy egyértelmű, szi­lárd része legyünk a szocialista világnak. És ez a mi legfőbb élményünk, melyet a Szovjet­unióban tett látogatásunk al­kalmával szereztünk, ebből ered kötelességünk és felelős­ségünk. Másodsorban küldöttségünk nevében közölni szeretném pár­tunk Központi Bizottságával, hogy alkalmunk volt megismer­kedni a szovjet képviseleti tes­tületek számos konkrét tapasz­talatával és munkájukkal kap­csolatos ismeretekkel. Igen je­lentősek voltak számunkra a legfelsőbb szovjetben szerzett tanulságok, ahol Podgorníj, Szplridonov, Paleckis elvtársak, valamint a bizottságok elnökei és tagjai igazi szívélyességgel fogadlak minket. Ugyanígy volt az orosz Szövetség, Beloruszia, Ukrajna és Grúzia köztársasági szovjetjeiben is. Rendkívül ér­dekes és tanulságos volt a ta­lálkozás az SZKP KB első tit­kárával és a köztársaságok el­ső titkáraival. Főképp Seleszta elvtárssal és Dzsaladze elvtárs­sal, akik megismertették ve­lünk a fő politikai kérdéseket, a gazdaságot, a kultúra fejlesz­tését a Szovjetunióban, és az egyes köztársaságokban. Külö­nösen érdekesek voltak a talál­kozok a szovjet üzemekben, kolhozokban, ahol a politikai fellépéseken, mítingeken és be­szélgetéseken megismerkedtünk a szovjet emberek alkotó mun­kájának gyakorlati eredményei­vel. Láttuk, hogyan szervezik és irányítják a termelést. Meg­ismerkedtünk néhány érdekes módszerével annak, hogyan al­".'izzák a tudományt és a technikát. A vállalatokban és üzemekben láttuk, hogyan eme­lik ki a derék és becsületes dolgozók és egyéb munkakol­lektívák érdekeltségét, s ugyan­akkor hogyan küzdenek a lus­taság és a felelőtlenség ellen. Lehetőségünk volt rá tehát, hogy e téren is megismerked­jünk a helyes marxista—leni­nista politika egyes eredmé­nyeivel a gyakorlatban. A Szovjetunió felépítésének egész területén rám személy szerint a legnagyobb benyomást az tette, hogy itt céltudatosan és szervesen összekapcsolják a magas fokú politikai öntudatot, a társadalom tagjának felelős­ségérzetét az egész társadalom iránt, az emberek erkölcsi-po­litikai kvalitását a magas fokú szakképzettséggel, a felkészült­séggel az építés és az alkotó­munka valamennyi területén. Azt akarom tehát mondani: saját érdekünk, hogy megfon­toltan, a kölcsönös baráti kap­csolatok alapelvein újra teljes mértékben fejlesszük ki a való­ban nélkülözhetetlen tapaszta­latcserét. Át kellene vennünk azokat a tapasztalatokat, ame­lyek érvényesek a szocialista társadalom építésének cseh­szlovák feltételei között, de közben nem szabad erőltetni a dolgokat. Pártunk munkájának vala­mennyi területén, politikai, gaz­dasági, és kulturális életünk va­lamennyi szakaszán újra át kell gondolnunk a belpolitikai és a nemzetközi kérdésekre vo­natkozó marxista—leninista, osztályszémpontból kialakított nézetek alkotó, elvhű alkalma­zását. Hála a kommunista képvise­lők, a más politikai pártokhoz tartozó és párton kívüli képvi­selők egészséges erőinek — mint tudják — a Központi Bi­zottság szeptemberi plénuma után a megbízatási időszak meghosszabbításáról szóló al­kotmánytörvény alapján sike­rült megtisztítani Szövetségi Gyűlésünket a jobboldali, op­portunista és antiszocialista elemektől, akik parlamentünket a párton kívüli vagy pártunk elleni politikai küzdelem szín­helyévé akarták tenni. örülünk, hogy megteremtet­tük képviseleti testületünk le­nini fejlődésének feltételeit, és e feltételek között felvehetjük a szovjet elvtársakkal a kap­csolatokat. Hanes elvtárs a továbbiak­ban egyes gazdasági kérdések­ről beszélt az 1970. évi tervvel és az ötödik ötéves terv előké­szítésével összefüggésben. Viszonyaink között — mon­dotta egyebek között — és a legközelebbi időszakban legin­kább az szükséges, hogy ren­det, fegyelmet, felelősséget ve­zessünk be népgazdaságunk megbolygatott kapcsolataiba. Gazdaságunk fejlődésének ma­gas fokán áll, de az irányítási rendszerben sokhelyütt a fel­adatok iránti felelősség helyett tért hódítottak a közömbösség és a spekulatív tendenciák, és irányítási rendszerünkben szá­mos helyen befészkelte magát az opportunista felfogás. Azokat a szélsőséges irányzatokat, hogy a népgazdaságot bürokratiku­sán és részletekbe menően központilag keli irányítani a másik véglet váltotta fel: az irányítási rendszer felbomlása. Teljes mértékben egyetértek azzal a beszámolóban említett tézissel, hogy a párt vezetó sze­repének elve és a terv elve egységei alkot. Marié Jirásková elvtársnö: 1-líila elvtárs a párt gazda­ságpolitikájáról szóló beszámo­lójában többek között a követ­kezőket mondotta: „Meghagy­juk az összes igazgatóknak és pártszerveknek, hogy vizsgálják felül minden lehetőségüket a piac ellátásának megjavításá­ra". Hányszor állapították már meg, hogy feltétlenül biztosíta­ni kell az alapvető cikkekkel való ellátási, melyre a csalá­doknak szükségük van. Amióta a Központi Bizottság tagja va­gyok, az eltelt évek folyamán nem következett be alapvető javulás. Konkrét példákkal sze­retnék rámutatni az egyes problémákra. A központ arra mutat rá, n^ennyire emelkedtek a bevételek, milyen nagy a for­galom a kereskedelemben. Én pedig arra szeretnék rámutat­ni, vajon elég-e egy ágyhuzat két hónap alatt egy 5000 em­bert számláló város és környe­ző falvai számára? Még más további kérdésein is lenne: Mi­lyen kereskedelem az, amikor egy üzletbe csak 10 alsónad­rág jut? Igen, a forgalom álta­lában nagy. de nekem az a fontos, hogy az emberek azt kapják meg az üzletben, amire mindennapi életükben feltétle­nül szükség van. Például baba­kelengyére. Ma egy fiatal anyá­nak rengeteg gondja van, ha gyermeke számára mindent be akar szerezni. Nem megvásá­rolni, de beszerezni. Beszerez­ni, mert ma nem bevásárolni megy, hanem üzletről üzletre jár árut keresni. Nem tudom, tudják-e, ha egy gépkocsitulajdonos, aki 1968­ban MB 1000 jelzésű kocsit vett, és 1969-ben szerencsétlen véletlen folytán megrongálta, nem vehet kocsijára új karosz­szériát. Az új autó megvásárlá­sától eltelt egy éven belül. Szeretném, ha ezen a téren is erélyes intézkedések történné­nek. Az energetikai helyzetről szóló bíráló megjegyzéseket is szeretném alátámasztani. Ami­kor a rádióban jelentést halot­tam az első, a második, a har­madik és a negyedik fokozat­ról, meg voltain győződve, hogy konkrét Intézkedéseket tervez­tek be arra az esetre, ha vala­milyen üzemzavar állna be. De nem érthetek egyet azzal, és az embereknek még sem tudjuk magyarázni, hogyan történt az, hogy december 22-én egy egész országrész villanyáram, gáz nél­kül maradt, és egy kórházban nem volt elegendő szén. Abban az időben éppen olyan „sze­rencsém" volt, hogy kórházban feküdtem, és láttam, hogy a személyzet milyen nagy nehéz­ségek árán elégítette ki a pá­ciensek legelemibb szükségle­teit. Ügy vélem, hogy ez hely­telen. Červenka elvtárs vélemé­nyéhez csatlakozom, aki azt mondotta, ha kritikus helyzet következik be, nem lehetne-e elintézni, hogy konkrétan járá­sonként felváltva kapcsolják ki mondjuk a trutnovi, a vrchlabí, a (lvorskýl területet és nem egyszerre az egész körzetet, Mert ilyenkor az emberek csak álldogálnak az üzemben, a bé­reket mégis ki kell fizetni, nem is szólva arról, hogy például a sütödékben tönkrementa nyers­anyag, mivel a felelős szervek nem voltak képesek azonnal reagálni az üzemzavarra. . Ezen a téren nagy feladalot kaphatnak a nemzeti bízottsá­gok. Természetesen, ha idejeko­rán informálják őket, hogy megtehessék a szükséges intéz­kedéseket. Még egy megjegyzésem len­ne a munkaerkölcsre vonatko­zóan. Amíg a televízióban és rádióban azt halljuk, hogy egyes dolgozókat túlfizetnek, nehezen békülünk ki azokkal, akik szinte „aranyat bányász­nak", akik az egyik munka­helyről a másikra vándorolnak, csak a prémiumokat és jutal­makat szedik fel azért, hogy bizonyos szakaszra mennek dolgozni ... Ladislav Németh elvtárs: programjának megvalósítására. Főleg a fűtőházakban, ahol az ún. mozdonyvezetők szövetsé­gének hatására erős volt a po­litikai bomlás, az elvtársak túl­nyomórésze már beismerte hi­báit és a párt politikája mel­lett foglalt állást. Az emlí­tett politikai problémák konk­rét megoldása egyben segít le­leplezni a jobboldali-ellenzéki erők szervezőit, akikkel a szer­vezetek a párt alapszabályai­nak értelmében tárgyaltak, és mégtelték az illetékes határo­zatokat. A CSKP Központi Bizottságá­nak a kezdeményezésre szólító felhívásában a pártszervek a dolgozókat önfeláldozó munka­teljesítményekre serkentették. Ilyen volt a helyzet az elmúlt év utolsó hónapjaiban a tisza­csemyői vasútállomáson és más munkahelyeken is. A dolgozók részéről tanúsított megértésnek köszönhető, hogy megbirkóz­tunk az áruátrakás és szállítás igényes feladataival. A párton belüli tisztulási folyamat már eljutott az alapszervezetekbe, ahol a bizottságok igen konk­rét módon oldják meg a párt­tagok passzivitásának és be­kapcsolódásának problémáit. Minden párttag megnyerésénél következetesen ügyelünk arra, hogy a határozatok és értékelé­sek alkalmával ne adjunk he­lyét a radikalizmusnak és ne engedjük meg a személyi szám­lák kiegyenlítését. Németh elvtárs felszólalásá­nak második részében a kelet­szlovákiai vasúti közlekedés műszaki fejlesztésének néhány alapvető kérdéséről szólt. Ha az ezen a területen már né­hány év óta felgyülemlett prob­lémákat nem oldják meg sür­gősen, akkor ez erősen fékezni fogja az előkészületben levő ötéves terv feladatainak teljesí­tését. Mindnyájunk számára vilá­gos, hogy az elkövetkező évek­ben bővülni fognak külkeres­kedelmi kapcsolataink a Szov­jetunióval. Az áruszállítás nagy részben a kelet-szlovákiai átra­kóállomáson, a Tiszacseruyő— Zsolna—Prága vonalon bonyo­lódik le. Azonban mégteremtet­tük e az összes feltételeket ah­hoz, hogy a szállítási feladato­kat maradéktalanul teljesítsük? Az említett útszakasz több mint 90 százalékra van kihasználva. A szállítás bármilyen fokozása tehát nehezen valósulhat meg. A tiszacsernyői áHomás hely­zete a rakodási munkálatok elégtelen gépesítése és a mun­kaerőhiány miatt okoz gondot. Az átrakási munkálatok gépesí­téséről különböző fórumokon már néhány éve hiába beszél­nek, hatékony Intézkedésekről egy szót sem hallani. Az át­építés és gépesítés folyamatá­val kapcsolatban jelentődik azt a kérdést is, vajon valaki szándékosan fékezl-e? Ki a fe­lelős azért, hogy ma nem ren­delkezünk elegendő kapacitás­sal az áru átrakásánál és szál­lításánál, mely a Szovjetunió­ból érkezik. Sokan bizonyára meglepőd­nek, ha kijelentem, hogy Tisza­esernyőn munkaerőhiánnyal küzdünk, pedig a vasútról azt mondják, hogy elegendő, sőt túl sok dolgozóval rendelkezik. Miért rossz tehát a helyzet? A kézi átrakás annyi fizikai erő­kifejtést igényel a munkástól, hogy az tíz év múlva gyakorla­tilag munkaképtelenné <vá)ik. Felmerül a probléma, hogy az ilyen csökkent munkaképessé­gű dolgozókat milyen szaka­szon alkalmazzuk. A munkások fizikai kimerültsége amiatt is meggyorsult, hogy az átrakodá­si munkákat gyengén fizették, és a munkások igyekezetükben, hogy többet keressenek, kény­telenek voltak túlteljesíteni a szilárd teljesítményi normákat. Az új dolgozók toborzása ered­ménytelen. Tiszacsernyőn ugyanis még az alapvető szo­ciális feltételeket sem terem­tették meg a dolgozók állandó­sítására. Az utóbbi hét—nyolc évben pl., itt nem építettek fel egyetlen egy lakást sem, nem szólva a szociális és polgári el­látottság további fogyatékossá­gairól. Az idén ígérik az első lakásegységek építését, awl azonban ecldig a szállítók ré­széről nincs biztosítva. Mit sem érnek így a tervek és ígéretek, Tiszacsernyő ... jelentőségének hangsúlyozása, ha mindent csak formálisan értelmeznek. Ezzel kapcsolatban szerelnék rámutatni egy további problé­mára. Tiszacsernyőn egy évi időszakra 200 munkás jött dol­gozni Magyarországról. Nagy segítséget nyújtottak a súlyos helyzet megoldásában. És ezért őszintén hálásak vagyunk, ne­kik, ám nem tudjuk, hogyan oldjuk majd meg a munkaerő­problémát, ha ezek a dolgozók augusztusban hazamennek. Ezek a tények nem arról ta­núskodnak, hogy megfontolt távlatok elé nézünk. Bizonyára elismerik, hogy tovább nem ha­ladhatunk ezen az úton. Véget kell vetni végre a különböző egyezkedéseknek, hogy ki is Irányítsa a vasutat. Helyesnek tartjuk, hogy a vasúti közleke­dést egy központból irányítsák. Most a Szövetségi Közlekedés­ügyi Bizottságban dolgozó elv­társaktól függ, hogy erélyesen megoldják a sürgető prqblémá­kat, mert a vasúti szállítás a politikai és gazdasági konszoli­dáció jelentős tényezője. Otakar Šimunek elvtárs: Vitafelszólalásának első ré­szében a párton belüli konszo­lidáció jelenlegi helyzetével foglalkozott a kelet-szlovákiai vasúti közlekedés területén. A pártszervezetek és az üzemi bi­zottságok elemezték végzett munkájukat és állásfoglalásai­kat. Ezzel kezdődött a hibák helyrehozása és a párton belüli differenciálás folyamata, bár a párttagok egy része még vára­kozó állásponton van, meg kell nyerni őket a párt programjá­nak aktív teljesítésére. A szer­vezetekben van elég egészséges erő, a párton belüli konszolidá­ció befejezésére és a párt Az állami terv megújított szerepével foglalkozott. Ezt a tervet a Tervezésügyi Miniszté­riumnak kellett kidolgozni. Ez megköveteli annak a sürgető kérdésnek a megválaszolását, miképpen lehet a terv szerepét elfogadtatni a vállalatokkal és az üzemekkel, miképpen hatha­tunk a vállalatokra és az üze­mekre, hogy e tervet követke­zetesen, felelősségteljesen és kezdeményező lendülettel való­sítsák meg, megteremtve így a további ötéves terv kiinduló alapját. Az a tény, hogy a vál­lalati igazgatók elfogadják a tervet — miután a vezérigazga­tók aláírták a jegyzőkönyvet —, örvendetes ugyan, de távol­ról sem megnyugtató. Ez arra kötelez, hogy valóban mozgósí­tani kell az egész pártot, kezd­ve a Központi Bizottság tagjai­tól a vállalatok és a gazdasági szervezetek pártaktívájáig a részletesen kidolgozott és elfo­gadott tervfeladatok valóban ak­tív teljesítésének érdekében. Ezen első lépés döntő fontos­ságának a tudatában kell to­vább mennünk és az 1970. évi terv megvalósítására kell moz­gósítanunk a Nemzeti Front va­lamennyi szervezetét. Közülük is elsősorban a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmat és az ifjúsági szervezetet. Egyben nem habozhatunk és le kell vonni a szigorú következtetést mindazoknak a felelős funkcio­náriusoknak az esetében, akik az államapparátusban, a gazda­sági termelőegységekben, a vál­lalatokban, az iparban, az épí­tőiparban, a közlekedésben, a szolgáltatásokban és a tervfe­ladatok teljesítésében határo­zatlanságot vagy hanyagságot tanúsítottak főleg a termelés, az együttműködés, a szállítási ha­táridők betartása, az áruforga­lom, a szolgáltatások folyama­tosságát biztosító feltételek megteremtésében és nem utolsó sorban az alkotó munkára ösz­tönző környezet kialakításában minden egyes munkahelyen. Továbbá, akik csökönyösen to­vább folytatják a társadalom érdekeivel ellentétben álló ké­nyelmes és népszerű gyakorla­tukat. Ezzel párhuzamosan azonnal hozzá kellene látnunk, hogy megszilárdítsuk a fegyelmet, a munkaidő kihasználását, a fel­adatok felelősségteljes teljesí­tését feutről egészen le. Felelősségre kell vonni azo­kat, akik megsértik az állami és szolgálati fegyelmet, leke­nyereznek másokat vagy magu­kat hagyják lekenyerezni, saját hasznukat hajszolják és jóaka­ratúan eltűrik a szocialista tu­lajdon meglopását vagy önké­nyesen a szocialista társadalom számlájának terhére és érde­keinek kárára gazdálkodnak. Természetesen egyúttal arra is szükség lesz, hogy kiemeljük azokat a dolgozókat és vezető­(Folytatás a % oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom