Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-05 / 30. szám, csütörtök

Több figyelmet érdemel Az egészségügy sem lehet mostohagyerek Az idei náthaläzjárväny próbára tette az egészségügyi dolgozókat. A rendelők, a gyógyszertárak tömve voltak emberekkel, s több százan kórházakba kerültek. Sajnos, azok is a legtöbb esetben túlzsúfoltak voltak. Ez egyöntetűen azt bizonyítja, hogy Szlovákiában is egyre több egészségügyi létesítményre van szükség. Hazánkban 1000 lakosra 7,87 kórházi ágy jut. Szlovákiában ez az arány 6,57, vagyis 1,3 ággyal kevesebb az országos átlagnál. A múlt napokban közzétett statisztikai jelentés szerint Szlovákiának 4 539 000 lakosa van. Láthatjnk, ahhoz, hogy Szlovákiában elérjük az 1000 lakosra jutő kórházi ágyak országos átlagát, csaknem 6000 kórházi ágyra volna szükség. E lemaradást, évek alatt, jól meggondolt beruházási építkezésekkel lehetne csak behozni. Persze a szlovákiai átlag nem jelenti azt, hogy minden járásban ugyanez a helyzet. Például a Bratislava-vidéki járásban 1000 lakosra 2,3, a galántaiban 2,8, az érsekújváriban 3, a dunaszerdahelyiben 4 kórházi ágy jnt. Mindezt betetőzi még az a tény, hogy sok járás egészségügyi központja nem tud komplett orvosi szolgálatot nyújtani, s így a lakosság az egyes szakkivizsgálásokra más járásba kénytelen menni. Ideggyógyászat 13, elmegyőgyászat 18, ortopédia 25, bőrgyógyászat 23 járásban nincs. Az 1971—1980-as évek távlati fejlesztési terve szerint 9432 kórházi ággyal bővítik a férőhelyet, ami — az 1967-es árakat alapul véve — mintegy 9 milliárd korona beruházást vesz igénybe. Egyszóval nemcsak hogy elérhetjük a jelenlegi országos átlagot, hanem azzal lépést is tudnánk tartani. Ám a tapasztalatok azt mutatják, hogy az építők e szép tervet keresztülhúzhatják. Szlovákiában jelenleg 10 kórház, 4 poliklinika és 8 más egészségügyi létesítmény épül. Az SZSZK Legfelsőbb Ellenőrző Hivatala 11 építkezésen végzett ellenőrzést. Megállapította, hogy már a tervdokumentációk elkészítésekor bajok mutatkoztak, arről nem is beszélve, hogy a tervek „menet közben' történő" megváltoztatása milyen káros hatással van az építkezésekre, példa erre Tőketerebes, Zsolna, Poprád stb. Nem egy esetben előfordul, hogy egy korszerű kórház terve elkészül, de kapacitáshiányra hivatkozva építésének megkezdése évekkel eltolódik, mint például a bratislavai Károlyfaluban, vagy Rozsnyón. A bajt a legtöbbször még betetőzi az a tény is, hogy építővállalataink objektív és szubjektív okok miatt nem tartják be az átadási határ-, időket, tgy nemcsak, hogy később veheti igénybe e létesítményeket az egészségügy, hanem a megrendelt berendezések is „elöregszenek". Svéd országban egy 300 ágyas kórház építése 36 hónapot, az NSZK ban egy 600 ágyasé 49 hónapot vesz igénybe. Nálunk? A malackai kórház például a tervezett 26 hónap helyett 56, a besztercebányai 53 helyett 89, a breznői 57 helyett 99, a Dolný Kubín-i 48 helyett 102 hónap alatt készül el, ha ugyan elkészül. Ogy látszik azonban, hogy még további határidőkitolódás is lehetséges. Fontolóra kellene venni, hogy nem volna-e jó külön egészségügyi létesítményeket építő vállalatot létesíteni, esetleg a meglevő építővállalatck feladatai közé sorolni az egészségügyi létesítmények építését. Igy vagy úgy, de okvetlenül tenniük kell az illetékeseknek valamit, hogy az egészségügy mielőbb jobb körülmények között még jobb munkát végezhessen. NÉMETH JÁNOS KRITI

KÁN

K NYOMÁN Végre mégis orvosolták a panaszt! Még októberben felkereste szerkesztőségünket Manczal Nándor nagyfödémesi olvasónk. Elpanaszolta, hogy áprilisban vett villanybojlerje jóformán a felszerelés óta rossz és nem tudja megjavíttatni. írt a matejovcei gyárnak, mely a bojlert készítette. A gyár azonnal és készségesen válaszolt és közölte, l»gy a bojlert a galántai járási iparvállalatnak kell ingyen megjavítania, mivel a gyárnak vele van a javítások ügyében szerződése. Ezután Galántán jelentette a hibát, de a bojler még mindig hasznavehetetlen. Akkor még magunk sem hittük, hogy ennek az ügynek elintézése olyan sok telefonálgatásba, utánjárásba fog kerülni. Legelőször a galántai járási iparvállalatot (OPMP) hívtuk fel. Ök a diószegi fiókvállalatukhoz utasítottak. Telefon Diószegre. Természetesen Manczal Nánior sem maradt tétlen és Gilánta után most már Diószegre is elutazott. Pedig rokkant emSer, rem könnyű részére a járás. Am Diőszegen is elutasították azzal, hogy ők csak a bojlerek villanyfelszerelését javítják. Mindezek után már ml is furcsállottuk az ügy ilyképpen való „intézését". lsm*t telefonáltunk Galántára, ahol ismét kijelentették, hogy a boj• ÉRDEKES FELMÉRÉST végeztek Žilinán a munkába közlekedést eszközökkel bejáró nők között. 72 megkérdezett közül 25 hajnalt 3,30 órakor kénytelen felkelni és csak 11-en kelnek 5 órakor. A legfáradságosabb azoknak az útja, akik átszállni kénytelenek autóbuszról vonatra, vagy fordítva. Ezek legtöbbjének a véleménye: „A munkába utazás néha jobban elfáraszt, mint a munka" Az országban 2 millió 300 ezer ember utazik munkahelyére, az összes férfidolgozó 50 százaléka és a nők egyharmada. (v.) lert — akármilyen ls a hibája — mindenképpen a diószegi fióknak kell megjavítania. Ekkor azonban — türelmünk fogytán — Szóvá tesszük című rovatunkban bíráltuk az ügyet és rámutattunk a javítóvállalat helytelen eljárására. A cikket levél kíséretében megküldtük a járási iparvállalat igazgatójának s kértük az ügy kivizsgálását. Egyúttal azt ts megírtuk, hogy ha a bojlert január 20-ig nem javítják meg, az ügyet felterjesztjük az illetékes ellenőrző szervekhez. F. Hupka igazgató válasza pontosan január 20-án megérkezett. Közölte, hogy a bojlert megjavították. Kicsit furcsállottuk levelének egyik mondatát, melyben kifogásolja, hogy bíráló cikket írunk, mielőtt megérdeklődnénk, nincs-e az ügy már elintézve. Szerintünk április óta elég ideje volt a cégnek a panaszt orvosolnia s mégsem tette meg. De mi történt? Január 27-én felkerestük Manczalékat Nagyfödémesen. Személyesen is meg akartunk győződni róla, hogy válóban megjavították-e a bojlert. Sajnos, az ellenkezőjét állapítottuk meg. A bojler csurgott továbbra is. Galántán Hupka igazgatót nem találtuk meg, hivatalos úton volt Beszéltünk helyettesével, PSenko mérnökkel, aki megígérte, hogy személyesen vizsgálja kl az egész ügyet és másnap felhívja telefonon szerkesztőségünket. Ez meg is történt. A napokban ismét szerkesztőségünkben járt Manczal Nándor. Elmondta, hogy valóban kint voltak a vállalattól, a bojlert megjavították, sőt, két nap múlva eljöttek ellenőrizni, továbbra ts müködtk-e? Az ügy tehát lezárult. Am nem lehetett volna hamarább, egyszerűbben s az előírásoknak megfelelően elintézni? Valóban szükség volt szerkesztőségünk beavatkozására? St. KORSZERŰSÍTENI vagy ÁTÉPÍTENI Komoly problémákkal küzd a Tanyi Len- és Kenderfonógyár Több mint 70 évvel ezelőtt alapították, gépei azóta megállás nélkül forognak, nagy anyagfeldolgozó-csarnokában huzat süvít és vastagon száll a por, jobbra egy hivatali épület, balra egy éjjel-nappal füstölgő magas kémény áll, évente megközelítőleg 270 000 kilogramm kenderfonalat állítanak elő, és dolgozói — dacolva az idő vasfoga által jócskán kikezdett létesítmény kemény munkafeltételeivel — kiváló minőségű munkát végeznek. Ez állna a Tanyi Len- és Kenderfonőgyár „születési anyakönyvi kivonatában", ha lenne ilyen az üzemnek. De ilyen írás nincs, a tények azonban így is tények maradnak. A tanyi gyárat talán nem ls a malter és a többi kötőanyag, hanem a benne dolgozó embereknek az üzem, a munka iránti szeretete tartja össze, és korszerűtlen gépeit is, úgytűnik: nem a villamos áram, hanem a már említett szeretet és ragaszkodás hozza mozgásba. És a gépek forognak. Forognak 1970ben ugyanúgy, mint a század elején. Nehéz magyarázatot találni arra, miért hanyagolták el eddig ennyire ezt az üzemet és még nehezebb megérteni akkor, ha tudatosítjuk, hogy Dél-Szlovákiában kívüle mindössze két ilyen üzem dolgozik. JOBB KÉSŐBB, MINT SOHA Látogatásunk alkalmával egy trencséni illetőségű személygépkocsi állt a gyár udvarán, és az üzem vezetőinek kíséretében négy idegen járkálta körül az épületeket és a környéket. Méricskéltek, latolgattak. — Üzemünk holiči felettes szervének szakemberei vannak itt — mondotta Kockás József, gyártásvezető — és a korszerűsítés lehetőségeit vizsgálják. Lám, mégis csak lengyár marad a lengyárl Erre a gondolatra viszont önkéntelenül is a kérdések özöne merült fel: mi lesz a kendertörőben vastagon szálló porral, a jócskán elhasználódott és nem éppen veszélytelen kazánházzal, a kis teljesítményű berendezésekkel, hogyan növelik a munkatermelékenységet és szüntetik meg a nehéz fizikai munkát és az éjjeli műszakokat? — Könnyebb lenne a válaszadás — mondotta a gyártásvezető —, ha a tervdokumentációk gyorsabban készülnének. Tervben, elképzelésben nincs hiány. Ebben az évben vagy a jövő év elején kapunk egy nagy teljesítményű kenderturbinát, amelyet a gyár egyik régi épületében helyezünk el. Ennek folyamatos üzemeltetéséhez azonban két törőgépre ls szükség lesz. A jövő évben újjáépítik a kazánházat. A holiči szakértőkkel már találtunk helyet a transzformátorháznak és porelszívó-berendezés felszerelésére is sor kerül. JOGOS A KORSZERŰSÍTÉS Nagyon is jogos, mert az üzem dolgozói a rendkívül nehéz körülmények között — fűtetlen, poros gyárépületben, a mai technikától Jócskán messzire eső gépeken — ilyen kiváló minőségű termékeket ámítanak elő, hogy Jugoszlávia, Olaszország, Ausztria és a Német szövetségi Köztársaság is megvásárolja őket. Dicséret és elismerés Illeti az üzem holiči felettes szervének a korszerfisí fésre Irányuló törekvését, mert ebben az üzemben az emberek nagyon jól értenek a len ős a kender feldolgozásihoz, és a gyár más irányú átállítását célzó korábbi tervek és elképzfi'ések — bútoripari kellékek gyártása — nem biztos, hogy eredményezték volna azt a gazda sági hatékonyságot, amit az Özem jelenleg elér, nem is szólva arról, ha a Hollčról ígért 10 millió koronát megkapják és korszerűsítésre fordíthatják. (k. I.) SZU LÖK, NEVELŐK ,F Ó R U M A A szocialista öntudatra nevelés A szocialista erkölcsi kódexben az emberek közötti kapcsolatok kialakításának a kérdésével párhuzamosan emlités történik a szocialista öntudatra és szerénységre nevelésről is. Az emberekhez való szocialista viszonyban az egyén és a közösség, illetve a közösség tagjai között fennálló kapcsolatokat kell látni. Az egyénnek a közösséghez (mint egészhez) vagy annak a tagjaihoz fűződő szocialista viszonya a közösségi nevelés folyamán alakul ki. A szocialista öntudat kialakítása során arra kell törekedni, hogy a gyermekben kifejlődjön az egészséges önbizalom, mely meghatározza társaival és a felnőttekkel szemben tanúsított magatartását, hat a munkájára és egész jellemének az alakulására. A szocialista öntudattal rendelkező egyénre jellemző, hogy tudatában van emberi méltóságának, s azt mélyen át tudja érezni. Ez elsősorban az önmagával szembeni igényességben, cselekedeteinek a következetességében, fegyelmezettségében és fejlett igazságérzetében nyilvánul meg. Nem töri, hogy valaki önérzetében megsértse, ugyanakkor viszont ő is kerül minden lehetőséget, hogy másokat sértegessen. Emberi méltóságának az átérzése és tudatosítása mellett semmilyen körülmények között sem okoz számára nehézséget az emberekhez és a közösséghez való helyes kapcsolat kialakítása. A szocialista öntudat kialakításakor elsőrangú feladat egy helyes értékrend létrehozása, melynek segítségével a gyermek értékelni tudja cselekedeteit, magatartását és képességeit. A szocialista öntudattal rendelkező ember nem vonakodik az objektív önbíráiattól, s őszintén beismeri hibáit és gyengéit, ha arra szükség mutatkozik. Az ilyen ember eleve elítél minden olyan cselekedetet, vagy arra valő ösztönzést, mely sérti a becsületét és önérzetét. Megveti a csalást, a képmutatást és a talpnyalót. Elutasítja a mások előtt valő indokolatlan megalázkodást, a fölérendelt személyek „kegyeibe" hízelkedéssel való beférkőzést. Ellenszenves számára a karrierizmus és az önző törtetés. Megalázónak tartja a korrupciót, a szószegést és a csalás minden fajtáját. Bízik saját erejében. Az öntudatos ember megjelenése jó, határozott és magabiztos. Környezetével szemben tisztelettudó, nyílt és udvarias, de nem megalázkodó és teljes joggal követeli meg, hogy vele szemben is hasonló magatartást tanúsítsanak. Az öntudatra nevelés során szükséges foglalkozni a szerénységre nevelés kérdésével is. A szocialista öntudat nem zárja ki a szerénységet; ellenkezőleg, annak állandó velejárója. A szerénység mindenekelőtt az egyén munkájához és annak eredményéhez való viszonyban nyilvánul meg. Az öntudatos ember tisztában van munkájának az értékével, ám nem dicsekszik a sikereivel, azokat természetesnek találja. Nem jellemző rá a beteges önérzet, s tisztában van azzal, hogy tetteivel a közösség boldogulását segíti. Az emberekhez való kapcsolata tapintatos és őszinte. Az öntudat kialakulása fokozatosan történik. Az iskoláskor kezdetén a gyermekben már van bizonyos „éntudat", de ez még nem az igazi önértékelésből fakad, hanem társainak a véleményén alapul. Az öntudat kialakulásáról akkor beszélhetünk, amikor a gyermek saját magatartását önállóan kezdi értékelni. A szocialista öntudat kialakításának leghatékonyabb előmozdítója a közösség, mely élénken reagál az egyén cselekedeteire, s ezzel arra készteti őt, hogy a csoport követelményeihez, eljárásához mérje magát, eszerint formálja egyéniségét. A kisiskoláskorban a gyermekek a fizikai tulajdonságokat (ügyesség, teljesítőképesség, bátorság) tartják különösen nagyra, de ezek mellett egyéb dolgok (kerékpár, játékok, csínytevés kieszelése stb.) is Jelentkeznek. A kollektív szervezés hatására azonban már ebben a korban ls felfedezhető az egyént felváltó vezető kollektíva, melynek tagjaitól a közösség jó tanulmányi előmenetelt, testi alkalmasságot, bátorságot és aktív közösségi tevékenységet követel meg. A serdülőkorra az öntudat stabilizálása a jellemző. A fiúk főleg fizikai teljesítményre törekszenek, ezzel szilárdítják saját értéküket; ezzel szemben a lányok megjelenésükre, annak előnyös vagy hátrányos voltára ügyelnek. Az ifjúkorban egyre kifejezőbbé válik a „szociális szerep" vállalásának és viselésének az igénye. Ezzel együtt jár a közismert „imponálni akarás". Az ifjú szigorúan ügyel arra, hogy a felnőtt magatartásához való fokozatos eljutását a környezet (tanítók, szülők, hozzátartozók) figyelembe vegyék. A helytelen önértékelés következményeként gyakran tapasztalhatjuk, hogy az ifjú „felvág". Ilyen esetben a nevelő legfőbb feladata, hogy feltárja a magatartás okát, mely sok esetben az önvédelem egyik formája, az átélt kisebbrendűség kompenzációja. Az öntudat formálásában nagy szerepe van a jól megszervezett és helyesen Irányított közösségnek. A gyermek és az ifjú is nagy megelégedéssel veszi tudomásul környezetének (a csoport tagjainak) a pozitív véleményét, s ez az értékelés — hasonlóan a felnőttek jó véleményéhez — nagyban hozzájárul az egészséges önbizalom, az öntudat és az önkritika fejlődéséhez. Az ilyen értékelés hatására az Ifjú fokozott mértékben igyekszik önmagát nevelni. A közösséghez való tartozás és a védettség tudata már önmagában is jelentős mértékben növeli a biztonságérzetet, s ezt még inkább fokozza a pozitív vélemény. Ilyen környezetben azután gyorsan kialakulnak a szocialista öntudatra jellemző tulajdonságok. Az öntudatra nevelés során azonban óvatosan kell eljárni, mert az öntudattól csak egy kis lépésre van a szerénytelenség és a beképzeltség. Ezért a gyermekek személyiségének és cselekedeteinek a pozitív megítélésekor arra kell ügyelni, hogy a beképzeltségre hajlamos gyermekkel tudatosítsuk hibáit és mutassuk meg neki, hogy mit kell még pótolnia. Az öntudat formálását már nagyon korán megkezdhetjük a gyermekeknél. E téren a szülők és nevelők egyik legfontosabb feladata, hogy ne közeledjenek a gyermekhez becsmérlő szándékkal, esetleg negatív tulajdonságaikat ne hangsúlyozzák unos-untalan, ne gúnyolják őket testi vagy más fogyatékosságaikért és ne nyomják el minduntalan a gyermekek természetes aktivitását, kezdeményezését. Sokszor pótolhatatlan hibát követnek el azok a felnőttek, akik minden emberiesség és pedagógiai tapintat hiányában a nevelést kizárólag negatív nevelési ráhatások alkalmazásával végzik. Nem veszik tudomásul azok jószándékú törekvéseit, s ha csak módjuk van rá, gúnyolják, megszégyenítik őket. Az ilyen nevelés eredménye a megrendült, önbizalmát és társadalmi biztonságát elveszített gyermek, aki vagy alattomos, ravasz módon igyekszik helyet, életteret biztosítani magának a társadalomban, vagy pedig agresszívvá válik, s így akarja konpenzálni magát, hogy elégtételt szerezzen a sok megaláztatásért, szégyenért. De nem ritka az olyan gyermek sem, aki az ilyen nevelés következtében teljesen passzívvá válik és a közösséggel szemben közömbös magatartást tanúsít. Nem is kell hangsúlyozni, hogy egyik sem kívánatos a közösség számára. Az Ifjúnak a szocialista társadalomban nagy szüksége van az egészséges öntudatra. Ennek hiányában és a szocialista öntudat részét alkotó egészséges optimista életfelfogás nélkül képtelen lesz megvalósítani a rá váró nagy feladatokat K. D. 1970. II. 5. 6