Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-02 / 27. szám, hétfő

A CSKP KB HATÁROZATA a párt gazdaságpolitikájának fő kérdéseiről (Folytatás az 1. oldalról) Az illetékes gépipari vállalatok dolgozóinak a pótalkatrészek rugalmas szállításával kell biztosítaniuk a fontos termelési berendezések és gépek üzemeltetését az energetikai, a szénés vegyi iparban, a kohászatban és a mezőgazdaságban. Az 1970. évre szóló kötelező tervvel összefüggésben a központi bizottság hangsúlyozza a terv következő célkitűzéseinek és feladatainak rendkívüli fontosságát, amelyeket szem előtt kell tartani és teljesíteni kell: — megszilárdítani a vasúti közlekedés egységes irányítását, főként gyors ütemben meg kell szüntetni a vasúti teherszállításban lévő fogyatékosságokat; — a belföldi piac szükségleteit a keresett közszükségleti árucikkek, főként az olyan hiánycikkek, mint a textil, cipő, szén, építőanyag, gépipari fogyasztási cikkek stb. fokozott szállításával kell kielégíteni, s be kell vezetni a közszükségleti cikkek kiegészítő termelését olyan vállalatokban, ahol eddig e cikkeket nem gyártják; — az exportfeladatok teljesítését kell tekinteni az egyik döntő szempontnak a vállalatok és üzemek, valamint a felelős gazdasági dolgozók munkaeredményeinek értékelésénél; — rendkívüli figyelmet kell szentelni a mezőgazdasági árutermelés növelésének, ami fontos feltétele a belföldi piac folyamatos élelmiszer-ellátásának, céltudatosan meg kell szervezni elsősorban a hús- és a tojástermelés növelését. Meg kell erősíteni a mezőgazdasági és élelmiszeripar anyagi-műszaki bázisát. A szocialista társadalom konszolidációjának és további fejlődésének sikere az 1971— 1975-ös évekre szóló népgazdaságfejlesztési ötéves terv javaslatának idejében végzett és színvonalas előkészítésétől fUgg. A gazdaság bonyolult helyzete és a központi szervek munkájának eddigi állapota csupán alapvető általános irányzat elfogadását teszi lehetővé az ötéves terv irányelveinek további előkészítésében. A párt központi bizottsága szükségesnek tartja az ötödik ötéves terv előkészítésének olyan további irányt szabni, hogy biztosítsa a népgazdaság konszolidációját és fejlődését az állami műszaki politika és a céltudatos racionalizálás fontos célkitűzéseinek megvalósítása útján. Ezzel kell elérni a munka társadalmi termelékenységének gyors növekedését, amely az ipari, mezőgazdasági és építőipari termelés dinamikus fejlődésének bázisa. A munka folyamán a gazda sági és tudományos-műszaki együttműködés, a szakosítás és a kooperáció bővítésére kell törekedni annak érdekében, hogy Csehszlovákia fokozottan részt vegyen a nemzetközi munkamegosztásban, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa 23. ülésszakának határozatai értelmében. Tervszerűen kell szervezni, irányítani és támogatni a szocialista gazdasági integráció biztosítását célzó erőfeszítést. Ehhez a szUkséges feltételeket meg kell teremteni a tervezési munkák rendszerében és a népgazdaság irányítási rendszerében. A CSKP nemzetiségi politikájának és a gazdaságfejlesztés lehetőségeinek kiaknázása szellemében a két köztársaság közötti gazdasági és szociális különbségek további kiegyenlítésére kell törekedni. II. A tervszerű irányítás rendszerének fejlesztése a soron A tervszerű irányítási rendszer értelme, hogy társadalmi méretekben elősegítse a csehszlovák gazdaság tervszerű, arányos fejlődését, a munkatermelékenység rendszeres emelkedését, az önköltség csökkenését, az egyre jobb minőségű termelés gyarapodását és a szolgáltatások színvonalának emelkedését, és így tartósan erősftse a népgazdaságot, biztosítsa a nemzeti jövedelem gyarapodását, a nép munka- és életkörülményei színvonalának emelkedését. Az elmúlt években nyert tapasztalatok egyértelműen megerősítik, hogy az egységes, tervszerű irányítási rendszer oszthatatlan része a munkásosztály hatalma megszilárdításának, amely nemzeti és internacionális érdekeinek egységén alapul. Kell, hogy ennek megfeleljen a tervszerű irányítási rendszer elméleti alapja is: a szocializmus politikai gazdaságtanának legújabb nemzetközi ismeretei. Ezeket a pártkáderek döntő részének feltétlenül el kell sajátítania. A tervszerű irányítási rendszer így értelmezett fejlesztése feltételezi, hogy a gyakorlatban állandóan érvényesüljön a párt vezető szerepe. A tervszerű irányítás tartalmának és formáinak fokozatos elsajátítása a következő időszakban kifejezetten ideológiai és politikai-szervező feladat, nem pedig szakmabeli, mivel eddigi értelmezésébe számos torzító és idealista elemet vittek be, amelyek még fennmaradtak az osztályszempontot nélkülöző megbékélés és felületesség formájában. Lebecsülték azon káderek kiválasztását, nevelését, akaratát, energiáját és szorgalmát, akiknek a tervszerű irányítási rendszert alkotó módon kell érvényesíteniük. A kényelmesség, a közömbösség, az el nem kötelezettség az irányítás terén az állami szervekben és a vállalati, gazdasági szférában éppúgy fennmaradt, mint az elméleti fronton. A központi bizottság célszerűnek tartja a tervszerű irányítási rendszer kidolgozásában felhasználni a gyakorlatban bevált eddigi pozitív tapasztalatokat és elemeket. Ezért helyesnek tartja, továbbra is olyan tervszerű irányítási rendszer kidolgozását, amely — a kötelező terv alapján egybekapcsolja a központi állami irányítást a vállalati, gazdasági szféra szervezeteinek kezdeményező tevékenységével és felhasználja az firu- és pénzviszonyokat a szocialista gazdaságban: — elsődlegesen a gazdaságfejlesztés tárgyi problémáival függ össze, és ugyanakkor pozitívan befolyásolja e problémák megoldását. A tervszerű irányítási rendszert szüntelenül tökéletesítenünk kell. Az elméleti munkát feltétlenül szembesíteni kell az irányítás gyakorlatával, s egyben fel kell használni mind a saját tapasztalatokat, mind más testvéri országok tapasztalatait. A tervszerű irányítási rendszer kipróbált lépéseit részlegesen, differenciáltan és folyamatosan kell bevezetni a népgazdaság ágazataiban, vagy szakterületein, s nem szabad megengedni a ki nem próbált intézkedések elhamarkodott, általános bevezetését, ami a múltban rendkívül előnytelennek és ártalmasnak bizonyult. A tervszerű irányítási rendszert a következő alapelvek szerint dolgozzák ki: 1 Tekintsék a tervszerű •• irányítási rendszer valamennyi része alapvető vonásának: — a termelőeszközök társadalmi tulajdonát; — a szocializmus gazdasági törvényszerűségei objektív hatásának felhasználását; — a demokratikus centralizmust. O A népgazdaság központi irányításában a politikai 'és gazdasági célkitűzések egységét biztosítsák: — a párt gazdasági programjával; — gazdasági tervvel, amely konkrétan tükrözi a párt gazdasági programjának és az állam gazdasági ökonómiájának célkitűzéseit. O Fel keli újítani a népgazdasági tervnek, mint a gazdasági folyamatok egységes, céltudatos irányítása alapvető eszközének szerepét. Ehhez a központi bizottság feltétlenül szükségesnek tartja: — a népgazdasági terv tekintélyét minőségileg alátámasztani. Ennek feltétele a szüntelen, hozzáértő munka a népgazdaság struktúrája effektív megváltoztatását célzó prognózisok kidolgozásán. Megfelelő korszerű módszereket kell megválasztani a terv összeállításához, amelyek népgazdasági, strukturális és anyagi mérlegekre támaszkodnak. Fokozatosan pontosabban meg kell határozni és összehasonlítani a különféle változatok effektivitását, és matematikai módszereket kell alkalmazni; — összhangban a központi bizottság májusi plénumának (1989) realizációs irányelvével, meg kell erősíteni a szövetségi tervek jelentőségét éa hatását, hogy ezáltal Csehszlovákia gazdaságának valamennyi forrását feltárjuk. E funkcióhoz kell idomítani a szövetségi tervek struktúráját is. Ágazatok szerinti tagozódásuk kell, hogy megteremtse a feltételeket az egységes csehszlovák gazdaság struktúrájának maximálisan hatékony fejlődéséhez. A területi tagozódásnak a maximális hatékonyság megőrzésével együtt biztosítania kell a nemzeti köztársaságok gazdasági kiegyenlítődésének folyamatát. A szövetségi népgazdasági terv kötelező mind a szövetségi szervek, mind pedig a két köztársaság szervei számára; — a népgazdasági terv kidolgozását az egyes irányító .láncszemek irányító tevékenysége fontos alkotó részének kell tekinteni. Ezen a téren a fő felelősség az ágazati hatáskörrel rendelkező központi szervekre, valamint az irányítás középső láncszemeire hárul, amelyek felelősek az állami terv célkitűzéseinek biztosításáért az alárendelt szervezetek terveiben. || A szocialista áru- és pénzviszonyokat (árak, leírás, befizetés, kamat, hitel stb.) felhasználó eszközök rendszerét úgy kell fejleszteni, hogy a tervvel összhangban, a termelési-gazdasági egységek és a vállalatok kezdeményezését a társadalmi szükségletek hatékony kielégítésére irányítsa és helyesen felkarolja a kollektívák és az egyének anyagi érdekeltségét. Ezért ezeket az eszközöket differenciáltan kell meghatározni az egyes ágazatok és szakterületek számára, a népgazdasági terv célkitűzéseivel összhangban. A népgazdasági tervnek tehát szintetikus jelleggel kell bfrnia, biztosítva az irányítás valamennyi eszközének egységét. A gazdasági szervezetek viszonylatában két alapvető funkciót kell teljesítenie: — kötelező feladatok és limitek formájában meghatározni azokat a feladatokat, amelyek a legfontosabbak a népgazdaság szükségletei szempontjából, de főként azokat, amelyek kialakítják a népgazdasági arányokat; — körülhatárolni a többi irányítási eszköz érvényesítésének határait, beleértve az árn- és pénzviszonyokat felhasználó eszközöket, mivel a pénzeszközök körforgása a szocializmusban nem öncélú. A szocialista áru- és pénzviszonyokat felhasználó eszközök rendszerének kialakítása során teljes mértékben fel kell használni a testvérországok tapasztalatait. Ezzel egyidejűleg úíból figyelmet kell fordftanf a gazdaságosság növelését eélzó valamennyi megfelelő módszer felhasználására (kalkuláció, költségvetés, a műszaki-szervezési intézkedések normázása, tervezése stb.) Fel kell használni a rentabilitás elemzésének hatékony rendszereit és ki kell bontakoztatni a gazdasági folyamatok sokoldalú ésszerűsítésének mozgalmát. A mezőgazdaságban a szocialista áru- és pénzviszonyokat felhasználó eszközök rendszerét (felvásárlási árak, árpótlékok, szubvenciók, intervenciók, befizetés és az állami költségvetéssel való kapcsolat más formái) ennek az ágazatnak a sajátosságaival összhangban kell tökéletesíteni úgy, hogy a hatékony intenzifikálás útján megteremtsék a mezőgazdasági termelés további növelésének gazdasági feltételeit. 0 Teljes mértékben fel kell újítani az ellenőrzés funkcióját és növelni kell hatékonyságát valamennyi fokon, mint a tervszerű irányítási rendszer oszthatatlan részét. Az ellenőrzést az irányított folyamatok társadalmi-politikai és gazdasági oldalaira kell fordítani. Ellenőrizni kell főként: — a felelős szervek és szervezetek milyen színvonalon elégítik ki a társadalom szükségleteit; — a szocialista törvényesség, az állami és a munkafegyelem betartását; — a népgazdasági tervek kiválasztott feladatainak teljesítését, az állami költségvetési eszközök kialakítását és felhasználását, valamint a szocialista tulajdonnal való gazdálkodást. Ĺ A szocialista állam és a "" vállalati gazdasági szféra intézményeinek rendszerét öszsze kell hangolni a tervszerű irányítási rendszerrel. A szocialista állam irányító szerepének felújítását úgy kell értelmezni, hogy felújul szerveinek a képessége, az egész társadalom viszonylatában céltudatosan fejleszteni és irányítani a szocialista újratermelési folyamatot, annak bonyolult ágazati problémáival együtt. Végérvényesen ki kell dolgozni a szövetségi és a nemzeti szervek tevékenységének és tevékenységük összefüggéseinek ésszerű rendszerét, valamint a termelési-gazdasági egységekhez és a vállalatokhoz való kapcsolataikat. A tervszerű irányítás felújítása és megszilárdítása keretében hatékonyabbá kell tenni a fő- és szakigazgatóságok eddigi tevékenységét, reálisan meg kell szilárdítani aktív szerepüket a tervezési folyamatban és alárendelt vállalataik hatékony irányításában. A szocialista állam központi szerveinek az ágazatok és szakterületek sajátos feltételeinek megfelelően kell megválasztaniuk a vállalati gazdasági szféra szervezetei megfelelő irányításának módszerét, rendszerint a gazdasági egység közvetítésével. A termelési-gazdasági egységek tárgyi problémáiknak megfelelő eszközökkel és jogkörrel repdelkező, életképes irányítási és vállalati fokozatként működjenek. Az egymással gazdaságilag összefüggő vállalatok és egyéb szervezetek társulását' képezik, s ezek összpontosítása optimális feltételeket teremt a szocialista vállalkozáshoz. A termelési-gazdasági egységek igazgatósága és szervezetei között a jogkör, a felelősség és a vállalkozói funkciók megosztását úgy kell meghatározni, hogy az megfeleljen a szakágazat konkrét feltételeinek, valamint az állami szervek részéről történő irányítás szükségleteinek, de ugyanakkor kerülni kell a sablonszerűséget. Mérlegelni kell, mely ágazatokban lesz célszerű az egész termelési-gazdasági egységre vonatkozóan egy helyre összpontosítani a hitelrendszer és az állami költségvetés irán'i viszonyt. Következetesen egybe .kell kapcsolni a kutató és fejlesztő tevékenységet a termeléssel. E célból a termelési-gazdasági egységeket megfelelő kutatási és fejlesztési kapacitásokkal kell ellátni, s azok tevékenységét a termelés sürgős szükségleteire kell-' irányítani. A termelési-gazdasági egység szerepében az egyes láncszemek tevékenységét, helyzetét és kapcsolatait statútumban kell lefektetni, amelyet a felettes állami szerv hagy jóvá. Az érvényben levő jogi normákból ki kell küszöbölni mindazt, ami gátolja a termelési-gazdasági egységek differenciált, ésszerű tevékenységének kibontakozását. A gazdaság tervszerű irányítása felújításának folyamata érdekében a központi bizottság szükségesnek tartja a májusi plénumon (1969) jóváhagyott realizációs irányelv egyes követelményeit, főként a következőket hangsúlyozni: — a szövetségi gazdasági szerveknek az egységes csehszlovák gazdaság fejlődésére gyakorolt befolyásának megerősítése; — a bankrendszernek az integrált csehszlovák gazdaság továbbfejlesztése érdekeinek megfelelő rendezése; — egységes szociális-gazdasági tájékoztatási rendszer a gazdaság irányításában, és e rendszer lehető legracionálisabb megszervezése, hogy az államban maximális mértékben összehasonlíthatók legyenek a statisztikai adatok; — az állam és a szövetségi szervek a külkereskedelemre gyakorolt befolyásának megerősítése, hogy a csehszlovák szervek és vállalatok egységesen járjanak ei a külföldi piacokon. A tervszerű irányítási rendszer felújítása továbbá megköveteli: — az árszabályozási és ellenőrzési rendszer átdolgozását abból a célból, hogy a jelenlegi időszakban lehetővé váljék a nagykereskedelmi árak csökkentése; — az anyagi érdekeltség rendszerének átdolgozását, az átlagbérek megadóztatása hatékonyságának következetes értékelésével és ellenőrzésével egyidejűleg; — a nyereség után fizetett vállalati adók eddigi rendszere hatásának értékelését és racionális megoldások előkészítését a következő évekre úgy, hogy az egyes szakterületek és ágazatok jövedelme az ötéves terv célkitűzéseihez igazodjék; — a beruházások, a tudomány és a technika hatékony irányításának kidolgozását; — komplex intézkedések kidolgozását a munkaerők ésszerű széthelyezése érdekében; — a nemzeti bizottságok fefelelősségének és részvételének a növelését a tervezési folyamatban a területi arányosság, a termelőerők komplex széthelyezése és az életkörnyezettel való összhangja szempontjából. III. A párt helyzete és szerepe a gazdaságban A CSKP marxista—leninista jellegének felújítása, belső élete elveinek következetes betartása és vezető szerepének helyes érvényesítése a társadalomban valamennyi pártszerv és szervezet elsődleges feladata. A párt tevékenysége az érvényben lévő alapszabályzathoz igazodik. A pártszervek és szervezetek feladata gazdasági szakaszon kialakítani a gazdaságpolitika sikeres megvalésításának politikai, eszmei éa káderfettételeit. A pártvezetés annyit jelent, hogy hatást kell gyakorolni a dolgozók termelési és gazdasőgi tevékenységére, valamint az állami, gazdasági és egyéb társadalmi szervezetek és intézmények munkájára úgy, hogy a társadalmi munkaráfordítás tervszerű legyen és ezáltal nüvekedjék a termelékenység, hogy fejlődjék a kezdeményezés, hogy minden egyes dolgozó tudását és képességeit felhasználják a t4rcada!om javára. A (Folytatás a 3. oldalon) 1970. II. 2.