Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-24 / 46. szám, kedd

üf SZÓ Nagyobb hatékonyságot az ellenőrzésben A RUDÉ PRAVO INTERJÚJA D R A H 0 MI

R K 0 L D E R R A L, A KÖZPONTI NÉPI ELLENŐRZÉSI BIZOTTSÁG ELNÖKÉVEL Nem éppen a legdicséretesebb újságírói szokás az, hogy a lapok nyomban felkeresik az újonnan megválasztott tényezőket és feleletet követelnek tőlük olyan kérdésekre, melyeket még csak a jövőben vannak hivatva megoldani. Noha mindenkinek van bizonyos elképzelése ú) munkakörét illetően, a kezdet kezdetén mégsem adhat számos kérdésre eléggé konkrét választ. Drahomír Kolder elvtársat négy hónappal ezelőtt bízták meg a Központi Népi Ellenőrző Bizottság elnöki tisztségével. Most, a négy hónap elmultával megkérdeztük, vajon megért-e a helyzet ä beszélgetéshez. S mert igenlő választ kaptunk, az alábbiakban tájékoztatjuk olvasóinkat a beszélgetés lefolyásáról. lefolyásáról. • Elsősorban az édekelne bennünket, mennyiben bizonyultak helyesnek az ellenőrző munka eddigi módszerei? Azért kezdjük ezzel a kérdéssel, mert sokan mondogatják: „akármit is csinál az ellenőrzés, az árak csak tovább emelkednek, burjánzik a korrupció és más visszásság. Nos, milyenek az eddigi eredmények? — Nézetein szerint az ellenőrzés alapvető problémája a hatásossága. Amikor megismerkedtem az ellenőrzés jelenlegi állapotával, megállapítottam, a hiba nem abban van, hogy esetleg kevés ismertető anyag vagy jelentés állna rendelkezésünkre, vagy csak kevés okot fednénk fel, hanem nem elég hatékony az ellenőrzés. Ha ismerjük a hiányosságokat és ezek okait, akkor közösen kell harcolnunk eltávolításuk érdekében. Ezzel a polgárokban ismét felébred az ellenőrzés hatásosságának tudata,' fokozódik elkötelezettségük, s a lakosság bizonyos rétegeiben sikerül leküzdeni a közömbösséget, amelyet a közelmúlt politikai fejlődése szült, amikoris a szocializmus valamennyi alapvető értékegysége más megvilágításba került. Tehát el kell mélyíteni az egyéni felelősségtudatot és meg kell ítélni,- hogy ez milyen mértékben érvényesül az ellenőrző munkában. Nem elég megtalálni a hibát, hanem tudni kell jóvá tenni is. • Ezt úgy gondolja, mint a hiányosságok megelőzésének egyik formáját? — Igen, mint megelőzést. Nem indulhatunk ki abból az előfeltételből, hogy csak nrt vagyunk jók, és a többiek rosszak. A legfontosabb feladat a hibákat idejében meglátni és figyelmeztetni a tévedésre. Ne csak a már „égbekiáltó" dolgokra figyeljünk fel, hanem igyekezzünk ezeket megelőzni. Ezen a téren munkánk még hézagos. • Egyszóval „inkább ma egy veréb, mint holnap egy túzok"! — Ogy van — és ezért az eltenőrzésnek a nyilvánosságra kell hatnia, a dolgozók és a lakosság nevelésének egyik tényezőjévé kell válnia, felkeltve az emberekben a gazdaságosság, a takarékosság gondolatát. A tömegtájékoztatási eszközök óriási hatalommal bírnak, erről Jrülönben már meggyőződhettünk. Gondolom, az ellenőrző szervek munkája eredményének nyilvánosságra hozatala sokkal hatásosabb lehet, mint bárminő bírság vagy büntetés. — És még valamit a hiányosságokról. A jövőben következetesen figyelemmel kell kísérnünk, vajon az elfogadott hatőrozatokat megvalósítják-e, különben az egész csak a társadalmi eszközök és a bizalom pocsékolása. S lássunk egy példát: a közelmúltban a bútoriparban zajlott le egy ellenőrzési akció, és a dolgozók az üzemekben azt várták, hogy az ellenőrző szervek hozzásegítik őket a helyzet javulásához. Amennyiben azonban csaknem egy év leforgása után ismét az ellenőrző szervekhez kell fordulni, akkor ez azt bizonyítja, hogy az akció felületes volt, és nem járt a dolgok végére. • Szavai arra engednek következtetni, hogy az ellenőrzés eddigi módszerét nagyon is bírálóan ítéli meg. A továbbiakban hogyan változik az ellenőrzés módszere, mennyiben és milyen irányban? — Pillanatnyilag a munkastílus, a rutin bizonyos megváltozásáról van szó. Meggyőződésem, hogy az ellenőrzési dolgozók erre képesek lesznek, jóllehet kötve hiszem, hogy ez majd egyik napról a másikra sikerül. Ami az ellenőrzés módszerét illeti, feltétlenül rá kell térnünk az aktív harcra. Ez az alapvető irány — küzdeni a tartalékok feltárásáért és kihasználásáért, az eszközök gazdaságos kezeléséért. Teljes határozottsággal fel akarunk lépni az állami fegyelem megsértői ellen, s fel akarjuk venni a harcot a teladatokhoz való helytelen hozzáállás ellen akár a szakágazati, akár a helyi érdekek szempontjából. Amíg azelőtt a lokális érdekeket lebecsültük, a „kisiparos-szocializmus" időszakában sokan éppen ezeket az érdekeket helyezték a társadalom érdekei elé. Tehát most azt kell néznünk, hogy az ellenőrző munkában figyelemmel kísérjük ezeknek a lokális érdekeknek a társadalmi érdekkel való összhangját, és hogy meg tudjuk ítélni, hol kell ezeket a lokális érdekeket támogatnunk és hol kell háttérbe szorítanunk. — Az ellenőrző szerveknek foglalkozniuk kell a gazdaságosság kérdéseivel. Az államapparátusban és a gazdasági életben egyaránt elharapódzott a pazarlás. Számos levélben figyelmeztetnek bennünket az eszközök pocsékolására. Utóvégre teljességgel lehetetlen, hogy vezető dolgozó az állam számlájára játssza a „grandot". Vannak olyanok, akik azt mondják, hogy ezek csupán kicsiségek. Mások azt, hogy „a szocializmus kibírja", de ha ezeket az „apróságokat" összegezzük, nem éppen csekély összeget kapunk, amelyet célszerűbben is felhasználhatnánk. Ha nagyban akarjuk szorgalmazni a gazdaságosságot, a kis dolgokban sem szabad eltekintenünk tőle. Aztán pedig ellenőrző akciókat kell szerveznünk a bürokratizmus és a fölösleges huzavonák ellen, mert azt is számos levél bizonyítja, hogy polgáraink közül sokan ügyeik intézésében valóságos kálváriát járnak. • Érdekelne bennünket, hogyan akarnak önök hozzájárulni az állami fegyelem megszilárdításához, s ennek kapcsán az ár- és bér politikai gyakorlathoz. — Először is, hogyan szilárdítsuk meg az állami fegyelmet? Következetesen gondoskodnunk kellene arról, hogy minden határozathozatalnál megnevezzük a dolgozót, aki a határozat megvalósításáért felelős. És a javítást felülről kell kezdenünk. Ez azt jelenti, hogy az állami és gazdasági apparátusban fel kell számolnunk az alibizmust, a személyes felelősség hiányát, és nem szabad az időt felesleges vitákkal és meddő tanácskozásokkal fecsérelni. És minden esetben le kell vonni a következtetést, ha a dolgozó nem teljesíti a kormányhatározatot. Ez megköveteli, hogy mi, vezetők elsősorban önmagunkkal szemben legyünk igényesek, és hogy saját magunknál kezdjünk el mindent. Továbbá: meg kell szerveznünk a tömeges ellenőrzést. Amíg a becsületes munkások és szövetkezetesek nem tudatosítják, hogy ez az állam az ő államuk, és nem működnek közre az ellenőrzésben, addig a problémákat semmiféle apparátus nem tudja megoldani. — Az árpolitikában pillanatnyilag az a lényeg, hogy az árak befagyasztását és az árak rendezését következetesen és maradéktalanul végrehajtsuk, mégpedig aprólékos elemzések, A napokban a közép-szlovákiai kerületben azt a gárdaalakulatot látogattam meg, ahol 1. G. Kullnyics a politikai tiszt. Amint Kullnyics elvtárs tájékoztatott: „a szovjet hadsereg egyik legrégibb és legjobb gáfdaalakulata ez". Az egység 1918-ban alakult V. I. Lenin parancséra. Magvát uráli munkások képezték. Közvetlenül részt vett a Kolcsak elleni súlyos harcokban, azután tovább harcolt Irkutszk város felszabadításáért, ahol sikerült elfognia az intervenciós csapatok parancsnokát, Kolcsakot. Az alakulat annak a hadosztálynak a keretében működött, amelynek internacionalistákból szervezett egységében ]. Hašek mint politikai biztos működött. A harcokban Albert Lapin vezetésével az alakulat különleges feladatot kapott: feltartóztatni azt a transzportot, amely aranykészletet vitt Kolcsak részére. Ezt a feladatot az egység sikeLátogatóban egy gárdaegységnél résen teljesítette. Erről a történetről forgatták később az „Arany transzport Moszkvában" című filmet. A harcot a Krím körzetében folytatta, ahol részt vett Wrangel csapatainak legyőzésében. A polgárháború befejezése után az narchísta és más szovjetellenes egységek elleni harcban ttot ki, majd néhány évig a népgazdaság építésénél segédkezett. Az alakulatot a harcokban tanúsított hősi magatartásáért két Vörös Zászló Érdemrenddel tüntették ki. A népgazdaság építésében szerzett érdemeiért megkapta a Lenin-rendet és a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét. A Nagy Honvédő Háború idején részt vett a front különböző szakaszain, amiért további kitüntetéseket kapott. A második világháborúban folytatott harci tevékenységben elért kiváló eredményeiért 1944-ben az alakulat megkapta a „gárdaalakulat" kitüntető elnevezést. Jelenleg a szovjet hadsereg központi csoportjához tartozik, mint a legjobb alakulatok egyike. A nyílt és szívélyes beszélgetés befejezése után megtekintettem a gárdaalakulat katonáinak körletét, valamint kulturális és sportberendezéseit. Bár a kezdet nehéz volt, a csehszlovák párt- és állami szervek támogatásával a laktanyákban sikerült szép sporttermet, klubot és könyvtárt berendezniük. A szovjet, katonáknak most már kedvező feltételeik vannak ahhoz, hogv jól érezzék magukat nálunk. Dr. JÁN MICATEK alezredes gazdasági kalkulációk alapján, megtisztítva a gyakorlatot a spekulatív irányzatoktól, különös tekintettel az önköltség csökkentésére. — A bérpolitikában az a lényeg, hogy a valóban elvégzett munkát fizessük meg. Ha ez nem sikerül, a gazdasági konszolidáció egész terve zátonyra fut. Ez is olyasmi, amit egyetlen ellenőrző szerv sem biztosíthat, hanem csak a nagyon szoros együttműködés — például a szakszervezetekkel. A „kisiparos-szocializmus" következményeként elharapózott a harácsolás. Mi tehát meg akarjuk nézni közelebbről azokat a különféle vállalkozó szervezeteket, ahol nehéz pénzeket lehet szerezni a munka szabályozása, munkanormák megállapítása nélkül, és ahol elburjánzottakéi spekulatív irányzatok. • Mit szól az ellenőrzés ahhoz a javaslathoz, hogy a fogyasztók is szervezetten s jogszabályok alapján védekezhessenek a termeléssel és a kereskedelemmel szemben olyan esetekben, amelyek ellentétben állnak az előírásokkal? — Mindenekelőtt meg kell erősíteni a fogyasztók védelmi rendszerét. Az államnak azok a szervei, amelyek erre hivatottak, valóban védjék a fogyasztókat — például az állami inspekció és a népi ellenőrzés szervei. Egyben olyan közvéleményt kell kialakítani, amely elítéli a fogyasztók megkárosítását, mégpedig nem egyszeri kampány formájában, hanem szervezett rendszer formájában. Ám nemcsak a rend zavarókat, rendsértőket akarjuk felelősségre vonni. A rend bevezetését elsősorban a vezetőktől követeljük meg, különben őket is felelősségre vonjuk. • Mindebből következik, hogy maga a szerv nem képes tökéletesen megszüntetni a társadalomellenes megnyilvánulások valamennyi okát, amelyekről az imént beszélt. Mi tehát a megoldás? — Ez a probléma okozza nekünk a legtöbb gondot. Az állami ellenőrzés és a nyilvános közellenőrzés szoros kapcsolata nélkül csak vajmi keveset tehetünk. Az a lényeg, hogy az ellenőrző szervek — mint a szocialista demokrácia egyik formája — a nyilvánosság, a tömegek hozzájárulásával dolgozzanak, és hogy a hiányosságok ellen vívott harcukban maguk körié tömörítsék a nagy nyilvánosság egy részét. Megtízszerezni az ellenőrző apparátust lehetetlen, de a nyilvánosság ezerszeresére fokozhatja aktivitása erejét. Merítünk más szocialista országok tapasztalataiból — a részvételnek milyen formáit válasszuk, hogy az ellenőrzés népi jellege ne legyen sematikus. Bizonyos területeken a polgárok széles körű aktívájával akarunk sgyütt dolgozni, bizonyos kérlésekben viszont a szakembe•ek aktívájával, akik szakértői ÍZ adott problémának. Muníánkban ugyancsak jobban fel akarjuk használni az egyes szervek szakértői véleményét. Vlinden ellenőrzés után figyeemmel fogjuk kísérni, miként eljesítik az elfogadott határosatokat és erről tájékoztatjuk a nyilvánosságot. • Hogyan képzeli el ezt a munkát az üzemekben? — Úgy véljük, hogy az adott íelyzetben az lenne a legalkalnasabb, hogy a pártszervezetek špítsék ki az ellenőrző aktívátat. Abból a meggyőződésből ndulunk ki, ha azt akarjuk, logy az ellenőrzés hatásos lejyen, akkor a pártszervek közvetlen vezetésével kell dolgozata. • Most még szeretnénk viszszatérni a CSKP KB januú ri ülésén mondott felszólalására, melyben a közigazgatás és az irányító apparátus költségeinek felülvizsgálatáról szólt. Mit fog tenni ebben az ügy ben? — A központi szerveknek ebien az évben önköltségüknek l százalékát kell megtakarítaíiuk. Február közepéig kell beíyújtaniuk javaslatukat, ameyet mi a Pénzügyminisztériumnál együtt felülvizsgálunk, vaou ésszerűek-e a megtakarítáiok, ós megfelelnek-e az adott ehetőségeknek. Má ma észlelíetők bizonyos kételyek egyes íelyeken. Véleményem szerint a :özigazgatási önköltség háromszázalékos megtakarítását ki tellene terjeszteni a hozrascsot a szférájára is. A vezető dolgok zóknak nem kellene inegvárnia uk a szétírást és a felülvizs1- gólást, hanem kezdeményező i- módon maguknak kellene felüli- vizsgálniuk olyan tételeket, y mint például a bútor- vagy tvvásárlás, az útiköltségek, a küli- földi utak (mert gyakori az áli- lam számláját terhelő turistás:- kodás). Továbbá felül kellene vizsgálniuk egy-két beruházás célszerűségét, amelyek még a várhatnak. Nem hanyagolhat;- juk el a gyűlésekre és az üdüli lökben tartott szimpóziumokra fordított költségeket sem, vagy k a célszerűtlen propagációra fork dított összegeket. Mindez takarékosságra int bennünket. Elrettentő példaként említem az i össze-vissza küldözgetett újévi üdvözleteket, amelyek rninde1 nütt nagy kiadást jelentettek. s — A tisztességes polgárnak ilyen „csekélységekből" is látnia kell, hogy az irányítás min4 den láncszemét áthatja a takarékoskodás. E célnak megfele{ lően a felülvizsgálás után mind az eredményről, mind pedig a javaslatokról tájékoztatjuk a 2 nyilvánosságot. t • Csak a kiadásokat veszik számításba, vagy fontolóra { veszik az apparátus létszámának csökkentését is? 1 — Egyes ágazatokban még mindig a többszintes irányítási rendszert alkalmazzák, felesleges és néhány esetben ugyanolyan funkciót bfetöltő szervezetet létesítenek. Az államapparátus átszervezésekor — különös tekintettel a föderációra — különféle szervezeteket létesítettek, amelyek tulajdonképpen a központi hivatalok részei és célszerűségük erősen kétségbe í vonható. Súlyos hibák észlelhetők az irányító apparátus munkájának szervezésében is. Ezért már ma fontolóra kell vennünk olyan intézkedéseknek ; a kidolgozását, amelyek az irányító apparátus struktúrájának tökéletesítését céloznák és lehetővé tennék a fölös számú dolgozó leépítését. Persze, semmi körülmények között sem lehet szó egyszeri kampányról, t hanem rendszeres munkáról, amely összekapcsolódik az irá; nyitó apparátus munkastílusái nak és módszereinek megváltoztatásával. i t S. SMUTIMY