Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-20 / 43. szám, péntek

Nyolcszáz megawattos tuijesítményii hőerőmű épiil Poiierády na Lniinsku-ban. (ČSTK — Holan felv.j Február a munkásosztály győzelme volt Sajtóértekezlet a Szlovák Szocialista Köztársaság Belügyminisztériumában Az SZSZK Belügyminisztériumának épületében sajtóértekezleten találkoztak az újságírók dr. Ivan Skurloval az SZLKP Párttörténelmi Intézetének dolgozójával Havel Korbeflel, a népi milícia szlovákiai törzskarának punaiicsnokával, valamint dr. J. Sulek rendőrszázadossal, a Belügyminisztérium sajtótitkárával, hogy felelevenítsék az 1948-as februári eseményeket. Dr. Skurlo — aki két évvel ezelőtt könyv alakban adta ki az erről szóló munkáját — felvázolta a felszabadulástól 1948ig tartó politikai életet és azt a harcot, amelyet a párt a hatalom parlamentáris úton való átvételéért vívott. Részletesen kitért az 1947 -őszén és 1948 elején a kormányban és az országban uralkodó politikai helyzetre és leszögezte: a párt taktikájának köszönhető, hogy a burzsoá erők végül is visszavonulásra kényszerültek. Kiemelte a népi milícia és az akkori — ma közbintonsági — nemzetbiztonsági testület (ZNB| szerepét, azok önfegyelmét és a párthoz való hűségét, amelyikre a párt szükség esetén lámaszkodhatott volna. Dr. j. Solek rendőrszázados a februárt megelőző időszakról beszélt. A többi között elmondotta: ez év júniusában lesz 25 éve annak, hogy életbe lépett a nemzetbiztonsági szervekről szóló törvény. Megemlítette, hogy a h-íború befejezésének évében mintegy 12 000. az ellenállási harcokban részt vett,, főleg fiatalember lépett a közbiztonsági testület soraiba, akik közül ina még 5000-en — Szlovákiában 2000-en — teljesítenek szolgálatot. A közbiztonsági testület első időszakában kifejtett munkával kapcsolatban elmondotta, hogy az 1945-től 1948-ig a diverzánsok, a benderisták stb. ellen vívott harcokban a közbiztonsági testület 320 tagját vesztette el. A rendőrszázados hangsúlyozta: ma is arra törekednek, hogy a közbiztonsági testület maradéktalanul teljesítse feladatát, és természetesen minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a lakosság bizalmát a lehető legnagyobb mértékben megnyer jék. Pavel Korbel elvtárs kijelentette, hogy a népi milícia a győzelmes február szülöttje. Ennek szelleme irányította munkáját mind a múltban, mind a jelenben. A kritikus augusztusi és azt követő napokban az egységek túlnyomó többsége helyt állt és tanúbizonyságot tett internacionalista felfogásáról. A népi milícia tagjai — a 22 éves tevékenységükért, valamint a múlt évi helytállásukért — Prágában, Bratislavában, a kerületi és járási székhelyeken a közeli napokban veszik át a megérdemelt kitüntetéseket. N J. ÓGYALLAI TUDÓSÍTÁS Hivatalosan, igaz, már most is város, 19(5U-ban azzá nyilvánították. Kissé paradoxul hangzik, viszont, hogy az ötvenes években, amikor járási székhely volt Űgyalla, a helységnévjegyzékben még csak mint falu szerepelt. Van, aki azt állítja, csak azért nyilvánították várossá, hogy növeljék az itteniek önbizalmát. Meg hogy legalább részben kárpótolják Ógyallát azért, hogy megszüntették itt a járási székh-.Jlvet. gazi varos lesz Ezt azonban mindjárt meg is kell cáfolni: az ógyallaiknak ugyanis megvan az önbizalmuk, és nines arna szükségük, hogy Hzl mesterséges úton fokozzák. Kertváros Az önbizalom — akármilyen közhelyként is hangzik — a munkából ered. Ha az itteni embernek van egy talpalatnyi földje, megél belőle, és csodákat művel. Annak ellenére, hogy nem a legjobb a talaj, évente három termést is kisajtol belőle. Hogy hogyan? Az az idevalósiak titka. Tény, hogy inosl, amikor ott jártam (február közepén) nem egy közülük már a kinti munkán törte a fejét. Elsősorban is a dohánytermesztésen. Amit itt művelnek, az már nem is földművelés, hanem a bűvészet és gazdálkodás ötvözete. Van köztük olyan, aki a fél hektárján 40 ezer korona értékű zöldséget, gyümölcsöt és dohányt termel. Ma már nyugodtan beszélnek ök is erről, de volt időszak, amikor eltitkolták, mert spekulánsoknak nevezték őket. Csak azt az egyet nem értették, miért nem jó az az országnak, ha egy adott területen háromsor anynyit termel valaki, mint máshol. Ahány ház, annyi dohánykert. És nagy, hosszú kertek ezek. Éppen ezért — furcsa város Űgyalla. Ladislav Laurinec, a városi nemzeti bizottság elnöke szerint: kertváros. — Mi kellene ahhoz, hogy — persze csak a jó szó kedvező értelmében — várossá váljék? — kérdezzük az elnököt. — Két dolgot szorgalmazunk: a közművesítést és az ipartelepítést. Mindkét folyamat megkezdődött már, az egyik — az első — azonban rsak lassan halad. Valóban, a sörgyár és a malátagyár már ott van a város szélén és ,termel. Terméke: az Aranyrácán sor közkedvelt itala a környékieknek. A borfeldolgozó vállalat képviselőivel is folyik a tárgyalás egy jelen lós kapacitású, korszerű. Üzem építése ügyében. Ennek már az építési parcelláját is kijelölték. Az elnök azzal is számol, hogy rövidebb-hosszabb időn belül konzervgyárat és talán dohány gyárat is kap Űgyalla... Ez mindeneseire logikus, célszerű lenne. Több gondot okoz a közművesítés, Most a gázvezeték építése lenne soron, nagy is az érdeklődés az újdonság iránt. Kár, hogy a gázgyárnak nincs elég építő kapacitása. Úgy látszik, pénze sincs. A számításoknál csak a pillanatnyi hasznot nézik, pedig ez — egy ilyen hosszú időre szóló létesítménynél — helytelen. Történelem — Sokai beszélnek mostanában a községek egyesítéséről — mondja az elnök. — Az ilyen akciókról megvan a magam vé leménye. Az itteni két helység egyesülése azonban annyira logikus lenne és annyira célszerű, hogy szinte már banális dolog erről vitatkozni. Sem távolság, sem érdekek nem választják el egymástól Ógyallát és Bagotát. Azok, akik annak idején — 1928-ban — tényezők voltak a két községben, már aligha foglalkoznak közügyekkel. Nagyot változott azóta a világ, és ma már Bagotán is villannyal világítanak. Mert nem másról, mint a villanyról van szó. Akkor, huszonnyolcban is az borzolta fel a kedélyeket. Az ógy<al!aiak javasolták: vezessük be mindkét községbe! A bagotaiak — főleg az akkori képviselő testületben ülő nagvgazdák — ellene voltak. De mi közük mindehhez a mai bagotaiaknak? Tény, hogy ma, több mint négy évtized után is bennük él még a „villany-komplexus". Azt állítják, a gyallaiak fölényeskednek velük. Vagy legalábbis azt gondolják. Egy szó mint száz: amikor egyesülési ügyben tárgyalásra, majd döntésre került a dolog, a bagotaiak visszahúzódtak. Végül azért mégiscsak sor kerül majd az egyesítésre. Minél hamarabb, annál jobb, hiszen itt nem kisebb dologról, mint az általános közművesítési terv kidolgozásáról, a várossá válásról van szó. És nemcsak erről. Bagota a város több előnyét már ma is élvezi. A gyermekek egy iskolába járnak a gyallaiakkal, közösen szórakoznak, ugyanahhoz az orvoshoz járnak, ha betegek és így tovább. A múlt szelleme — sajnos — még mindig kísért. Termőföld Űgyalla legfőbb kincse a föld és az emberek munkakedve. Amikor a városfejlesztésről beszélünk, a vnb elnök újra és újra megjegyzi: a további fejlesztési terv ebből indul ki. — Ügy vélem — mondja — hogy a gépesítés révén egyre kevesébb emberre lesz szükség a mezőgazdaságban. A felszabadult erőt foglalkoztatni kell. Ezért gondolunk ini folyton a mezőgazdasági feldolgozó iparra. Meggyőződésük, hogy a dohánytermelőkkel szembeni diszkrimináció — mi másnak nevezhetnénk — csak átmeneti jelenség. így is sok keserűséget okoz, mert, egy helytelen, íróasztal mellett hozott dönlés alapján be akarják bizonyítani: nem érdemes Dél-Szlovákiában dohányt termelni. Azt tették, amit még sehol senki a világon: vámkedvezményben és árkedvezményben részesítették a külföldi árut a hazaival szemben. Pillanatnyilag a dohánygyárak azzal érvelnek, hogy a raktárakban kb. 10 000 tonna normán felüli dohánykészlet van. És hogy ennek többsége — hazai termék. Ez valószínűleg így van. Mi több, az is igaz, hogy a hazai dohány egy része gyengébb minőségű a külföldinél. Kérdés azonban, hogy ezért a szövetkezetek, a termelők okolhatók-e? Ugyanis a dohánymagot a termelőknek a dohánygyárak biztosítják. Ha azok jobb, finomabb dohányt termő fajtákat kapnak, akkor a feldolgozó üzemben munkájuk eredménye is kedvezőbb fogadtatásra talál. Űgyalla és környéke e növény termesztése révén érhet el további gazdasági föllendülést. Az alkalom elszalasztása nemcsak a helybeliek számára jelentene komoly veszteséget. TÖTH MIHÁLY N

éhány napja Moszkvában nemzetközi tudom; nyos tanácskozás zajlott le. A szocialista országok tudományos akadémiái által rendezett öszszejövetelen a küldöttek a leninizmus szerepének növekedését és az antikommunizmus elleni küzdelem formáit tanulmányozták. A tanácskozásra a szocialista országok mellett más országokból, egyebek között Franciaországból, Olaszországból, Kanadából, Szíriából és a Német Szövetségi Köztársaságból is érkeztek vendégek. A szovjet főváros különböző tudományos intézményeiben tanácskozó több száz külföldi és szovjet filozófus, közgazdász, történész, szociológus, jogász és több más tudományág képviselője a sok egyéb mellett különösen az antikommunizmus megjelenési formáit tanulmányozta alapos részletességgel. Nem azért, mintha az antikommunizmusnak valódi tudományos értéket tulajdonítottak volna. Egybehangzóan az a vélemény alakult ki, hogy az antikommunizmus különféle elméielei csak a tudomány maszkja mögé bújnak, egyébként jellegzetesen áltudományos „teóriák". A mai antikommunizmus sem nem új, sem nem eredeti. Ez a reakciót szolgáló hamis elmélet már a munkásmozgalom hajnalán felbukkant. Mindenkor az volt és ma is az a i élja, hogy szembeálljon a foridalmi törekvésekkel. Tartalna állandóan azonos. A változó körülményeknek megfelelően egyedül taktikáját és megjelenési formáját módosítja. MostaII. 20. nában leggyakrabban, mint az „új" elméletek tolmácsolója és 5

gyakorlati megvalósítója lép fel, és próbál terjeszkedni .próbálja befolyásolni a tömegekét. Egységesen a hamis nézetek elten TANÁCSKOZÁS AZ ANTI KOMMUNIZMUSRÓL A különböző tudományágak képviselői a konferencián azért összpontosították figyelmüket az említett témára, mert napjainkban az antikommunizmus lett az imperializmus fő elvipolitikai fegyvere. A két plenáris ülésen és a hét munkabizottságban elhangzott, több mint 150, általában magas elméleti szinten álló előadás egyik legérdekesebb közös sajátossága az volt, hogy körvonalazta, miként forgatja ezt a fegyvert az imperializmus. A tanácskozás másik altalános következtetéseként az kristályosodott ki, hogy a mai antikommunizmus voltaképpen a tőkés világ alkalmazkodása az új erőviszonyokhoz, amelyek közepette a szocialista világ, a nemzetközi munkásosztály és az összes forradalmi erő offenzívájával szemben nemcsak a fegyveres intervenciókkal és ellenforradalmi összeesküvések szításával próbál védekezni, hanem mind nagyobb fontosságot tulajdonít az ideológiai behatolásnak, a szocialista országokra vonatkozólag a fellazítás! taktikának. Számos ország, köztük Csehszlovákia képviselői is beszámoltak arról, hogy ez az aknamunka az elmúlt időszakban hogyan érvé nyesült a gyakorlatban (esetünkben nálunk) és mi a megelőzés, illetve a hatásos ellenoffenzíva módszere. A beszámolókból egyértelműen ^^ kiderült, hogy az antikommunista projjaganda mindenekelőtt a kommunista pártokat támadja, igyekszik szembeállítani a tömegeket a párttal, a szocialista állammal, egyben olyan közvéleményt próbál formálni, amely nehezíti a szocialista építőmunkát. Az előadók rávilágítottak az antikommunizmus másik fontos törekvé sére is, ami abban nyilvánul meg, hogy igyekszik akadályozni a szocialista országok összefogását és arra törekszik, hogy ahol lehetséges, éket verjen a szocialista tábor tagjai közé. Sok szó elhangzott arról is, hogy napjainkban kiket tekinthetünk az antikommunizmus hordozóínak. Általában az a vélemény alakult ki, hogy aki nem kommunista, az ínég nem feltétlenül antikommunista. A tőkés világban is határvonalat kell húzni az antikommunizmus tudatos hordozói, valamint azok közé, akiket megfertőzött e 'téveszme, akik azonban ha felismerik az igazságot és be látják tévedéseiket, rendszerint a helyes útra térnek, gyak ran szövetségesekké válnak. Napjainkban az antikommunizmusnak azok a burzsoá reformista, revizionista, jobb- és baloklali opportunista csoportok a hordozói, amelyek — más-más indítóokból — de végső soron mindannyian ellenségei a szocializmusnak, ilyen vagy olyan formában az antikommunizmus szolgálatában állnak. A munkabizottságok tanulmányozták a világforradalmi folyamat és az antikommunizmus elleni harc összefüggéseit, a szocialista gazdaságról szóló burzsoá elméleteket, az antikommunizmus tevékenységét a nemzeti felszabadító mozgalmak szférájában, a burzsoá filozófia és szociológia előterében álló elméleteket, az an tikommuii izmus mechanizmusát, tevékenységét a történelemtudomány, a kultúra és az irodalom területén. Ennek keretében az előadók közkinccsé tették kutatásuk eredményét a konvergencia elméletéről, az „egységes jpari társadalom"ról, a marxizmus „pluralizmusáról", az „ideológiák korszakának végéről", az „ideológiai leszerelésről" és több más napjainkban divatos polgári elméletről. A

z előadások mindegyike a szocialista tudomány eredményeire épült és tényekkel bizonyított. Mindegyikük megnyerte a hallgatók tetszését. Különösen nagy érdeklődést váltottak ki azonban azok a beszámolók, amelyek azt taglalták, hogyan állítja az antikommunizmus saját érdekeinek szolgálatába a jövő tudományos kutatását, a futurológiát, milyen az antikommunista progaganda pszichológiája, hogyan tevékenykedik a klerikális anlikoniniunizmus, miként oktatják „marxizmus" néven az antikommunizmust az amerikai főiskolákon stb., stb. A tanácskozás annak jegyében zajlott le, hogy a lenini elvek alapján minden vonalon fokozni kell az eszmei offenzívát és a hamis nézetek ellen egységesen, követketezesen a marxizmus—leninizmus platformján állva szükséges fellépnünk. Minden résztvevő egyetértett abban, hogy az antikommunizmus elleni harcnak egyrészt az a legjobb módszere, ha elszántan védjük a marxista—leninista elveket, továbbfejlesztjük és alkotó módon alkalmazzuk a marxizmust—leninizmust az élet minden területén Az antikommunizmus elleni harc másik legjobb fegyverének a szocialista és kommunista építés feladatainak a megoldású, valamint a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásmozgalom egységének megszilárdítása, erejének és harckészségének a növelése tekinthető. A tanácskozás tanulságából eredően a mi feladatunk az, hogy egy pillanatra se felejtsük el, mi történt társadalmunkban 1908-ban és 1969 elején, hogyan érvényesült az imjjerializmus befolyása, hogyan akarlak felszámolni nálunk a szocializmus vívmányait s ennek tudatában megalkuvás nélkül küzdjünk a jobboldali opportunizmus és minden olyan megnyilvánulás ellen, amely veszélyezteli a szocialista tábor, a dolgozó nép és a munkásosztály érdekét. E

lvi síkon mostanában hazai viszonylatban a jobboldali opportunizmus, nemzetközi viszonylatban pedig az antikommunizmus elleni harc az egyik legfontosabb feladat. |ZSA)