Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-18 / 41. szám, szerda

Színdarabok kiadása MIÉRT NINCS ELÉG ÉRDEKLŐDÉS? A MŰKEDVELŐ SZÍNJÁTSZÓ együttesek számára a színdara­bok kiadását a — LITA — a Szlovák irodalmi Művek Ter­jesztő Vállalata intézi, A kiadó a közelmúltban ünnepelte fenn­állásának 20. évfordulóját, s ez alkalomból Dušková Alžbetával, a magyar nyelvű kiadványok szerkesztőjével beszélgettünk. — Munkánk szerves részét képezi a magyar színházi kul­túra terjesztése színdarabok, műsorfüzetek kiadásának for­májában. A Népművelési Inté­zet nemzetiségi osztálya által javasolt terv szerint évente 15 —18 magyar nyelvű színdara­bot is megjelentetünk. A szín­darabokat a budapesti Szerzői Jogvédő Hivataltól szerezzük be, a hazai drámaírók műveit előnyben részesítjük. A szlo­vák, cseh és szovjet darabok fordítását mi javasoljuk. Min­den kiadványból egy-egy pél­dányt küldünk a CSEMADOK járási titkárságaira, a járási népművelési házakba és a járá­si népkönyvtárakba. Ezenkívül bárki rendelhet tetszés szerint üzletünkből is, utánvétellel szívesen megküldjük a szöveg­könyveket. A példányok ára 14 —20 korona, üzletünk címe: LITA, Bratislava, Markušová ul. C. 4. Milan Žarnovický, a LITA üz­letének vezetője kívánságomra előveszi a magyar nyelvű szín­darabok jegyzékét és közben arról panaszkodik, hogy sok­sok kiadvány fekszik raktáruk­ban. Fellapozom a kartotéko­kat, s meglep a sok magyar kiadvány, melyről a nagyközön­ség keveset tud. Ogy érzem, hiányos a propagáciő. A vezető elmondja, hogy minden évben tájékoztató jegyzéket állítanak össze, melyet a járási kulturá­lis központokba küldenek. Ren­delések azonban gyéren érkez­nek. Ezenkívül a rendezők sok esetben elfelejtik a színre tű­zött színdarabokat bejelenteni, az előadások bevételéből a 10 százalékos szerzői honoráriu­mot és az 1 százalékos hozzá­járulást a kulturális alaphoz sem fizetik be. Ebben az évben a színdarabok terjesztésére fel­használtuk a Jókai-napokat is, kiadványainkból árusítással egybekötött kiállítást rendez­tünk. Novemberben pedig a te­rebesl járás magyar rendezői tanfolyamára küldtünk elárusí­tásra szánt példányokat. Ezt más járások is megszervezhet­nék — mondja a járási drama­turgiai bizottságok, valamint a járási kulturális központok dol­gozóinak címére. VISSZABALLAGOK a kiadóba, s útközben azon gondolkodom, milyen megoldást találhatnánk arra, hogy a megjelent színda­rabok, műsorfüzetek eljussanak a színjátszó csoportokhoz. Ta­lán az lenne a legjobb, ha va­lamennyi népi könyvtárunk az évi költségvetéséből (alapból) kb. 300 koronát színdarabok rendelésére fordítani, így min­den megjelent példány közvet­lenül rendelkezésére állna a felnőttek együtteseinek, ifjúsá­gi kluboknak, diákoknak egy­aránt. A szerkesztőnő az 1969-ben kiadott példányok jegyzékét ál­lítja össze sokszorosításra, hogy még januárban forgalomba ke­rüljön. A jövő évi tervet a Népművelési Intézet nemzetisé­gi osztálya és a CSEMADOK KB mellett működő Központi Dra­maturgiai Tanács dolgozza ki — avat be munkájába. — Jelen­leg az irodalmi színpadoknak készítünk egy színes összeállí­tást, majd egyfelvonásosakat tartalmazó szövegkönyvet adunk ki. Míg telefon beszélgetést foly­tat egyik fordítónkkal, addig tanulmányozom az asztalon fekvő műsortanácsadót, íme ízelítőül a régebben megjelent színdarabokból: Raffay Sarolta: EGYSZÁL MA­GAM. Egy falusi tantestület napját jeleníti meg és bemutatja a mai társadalom keresztmetszetét. Sarkadi Imre: ELVESZETT PARADICSOM Mély lélektani problémákat taglaló dráma. Tabl László: ENYHlTÖ KÖ­RÜLMÉNY Fordulatokban gazdag, mind­végig érdekfeszítő vígjáték. Kabaré műsorfüzet — ÉLŰK­RŐL ROSSZAT VAGY SEMMIT Kis tréfákat, bohózatokat, je­leneteket, monológot, kabaré­verset, sanzonokat tartalmaz. Szinetár Gvörgy: Én, VARGA KATALIN E történelmi színmű politikai mondanivalójánál fogva nem­csak a múltat tükrözi hűen, ha­nem sok tekintetben ma is ta­nulságul szolgálhat. Dosztojevszkij—Szántó: KÉT FÉRFI AZ ÁGY ALATT Egy féltékeny férj és hűtlen­séggel gyanúsított feleség ko­mikus kalandja. Jékely Zoltán: MÁTYÁS KI­RÁLY JUHÁSZA E bájos verses mesejáték Má­tyás király hűséges juhászáról szól. Vadnay Dezső: A TÁNCOS CSIZMA Zenés mesejáték, mely régi mesemotívumokon alapul. Kopányi György: OKOS DO­MONKOS A játék egyszerű, mulatságos, fordulatos cselekménye során kiderül, hogy sehol, még az er­dei mesevilágban sem boldo­gulhat senki tanulás nélkül. Esztrád műsor — ÖTVEN ÉV Főképpen cseh és szlovák humoristák műveiből válogatott írásokat tartalmaz. Pálya-Gál: RAVASZY ÉS SZE­RENCSÉS A vígjátékban a hatalomért minden megvesztegetésre ké­pes, dörgölődző, törtető, de üres fejű figurák nemcsak sa­ját koruk jellegzetes karikatú­rái, de jól felismerhető általá­nos emberi gyengeségek hordo­zói is. Hárs László: VETÉLKEDIK MA IS MÉG SZERENCSE ÉS BÖLCSESSÉG E hangulatos, énekes mesejá­ték mondanivalója: Csak a sze­rencsére építeni nem lehet még akkor sem, ha bizonyos hely­zetben segítségünkre sietve ideig-óráig ki is húz a csává­ból. Herczeg Ferenc: SZENDREY JÜLIA A színmű fő témája Petőfi hitvesének „hűtlensége". Jókai—Török: SZERETVE MIND A VÉRPADIG E romantikus dráma a Rá­kóczy szabadságharc idején játszódik. Főhőse Ocskay Lász­ló, akit a nép kívánságára az érsekújvári piacon lefejeztek. Örkény István: TÖTÉK A tragikomédia egy mátra­vidéki községben játszódik a második világháború idején. ÜNNEPNAPOK — iskolai ren­dezvények irodalmi műsora. A gyakorlati tanácsok mel­lett színvonalas irodalmi össze állítások találhatók itt. — A NÉPEK TAVASZA, az 1848-as európai szabadságmozgalmak­ról: Illyés Gyula: AZ ÉDEN EL­VESZTÉSE, oratórium; A CSO DA, a nemzetközi nőnap ünne­pe; KÖSZÖNTŰ, műsor pedagó­gusnapra. BGCSGZÚUL Dušková szer­kesztőnő még így nyilatkozik: — Húsz év alatt sok magyar nyelvű színművet kiadtunk, a jövőben is szeretnénk kielégí­teni a műkedvelő csoportok re­pertoárját. Raktárunkban van és lesz anyag bőven csak küld­jék a magyar csoportok vezetői a rendeléseket. KŐSZEGI ZSUZSA Nincsenek énekeseink? A CSEMADOK pozsonyi városi és járási bizottsága felhívással fordul o csehszlovákiai magyar népdal- és táncdalénekesek verse­nye iránt érdeklődőkhöz, mivel közeleg a jelentkezések lezárásá­nak határideje — 1970. február 23-a. A jelentkezők száma olyan kicsi, hogy kérdésessé teszi a vá­rosi és a járási verseny megren­dezését. Ezúttal kérünk minden­kit, aki a versenyen részt szeret­ne venni, hogy a csehszlovákiai magyar lapok hasábjain közölt felhívás értelmében minél előbb jelentkezzenek — kizárólag a Hét­ben közölt jelentkezési lapon — az említett határidőig. Ezenkívül kéréssel fordulunk a helyi szerve­zetek vezetőségeihez is, hogy te­gyenek meg mindent a verseny kellő propagálása érdekében. -mj­Jakoby Gyula újabb alkotásai A NEMZETI GALÉRIÁBAN „Szeretem az embert, nem­csak az érzéseit, a lelki életét, hanem mindennapi tevékenysé­gét is. Nem a képzőművész sze­mével nézem, de az ember, a szenvedő ember szemével, mert hiszen magam is ilyen szenve­dő ember vagyok", vallotta sok évvel ezelőtt s vallja mindmáig Jakoby Gyula érdemes festőmű­vész. Ezt a lelki és művészi magatartást tükrözik a kassai mester képei. Számára Kassa az Urbs, a Város. Itt látta meg a napvilágot 1903-ban. Ez a színhelye, gyermekkora s ifjú­sága első s legmaradandóbb benyomásainak. Az otthona a Téhány soron, a városból kife­lé kanyarodó utcán volt és van. A kisemberek szerény szórako­zásai, apró örömei, sűrű és ko­moly gondjai vették körül kez­dettől fogva. Itt nyílt meg a szeme az élet szeszélyesen változó jelenségei­re, s itt ébredt benne a szen­vedélyes akarás, hogy áz ész­leltet, az átéltet látható formá­ban rögzítse, a gondolatait, az érzéseit vonalakkal, színekkel tolmácsolja. De nagyralátó s gondos szülei kívánságára az érettségi után a pesti Közgaz­dasági Egyetem hallgatója lesz, mindössze egy esztendőre. Visz­szatér szülővárosába, amelynek specifikus talaján él, fejlődik és virágzik a művészet. S az ifjú, induló tehetségek számára is kedvező a helyzet. Mert a széles látókörű múzeumigazga­tó—a fasizmus későbbi áldo­zata —, dr. J. Pollák és a Ta­nácsköztársaság összeomlása után a Pestről idemenekült ki­tűnő grafikus, Krón Jenő mű­vészképző iskolát nyitnak. Az itt töltött két év alatt Jakoby elsajátítja a szakmabeli ismere­teket. Krón hatására alakul ki benne a művészethez való vi­szonya s mestere ébresztgeti kísérletező kedvét is. Majd a pesti Akadémián a nagybányai pleínairista Réti István tanítvá­nya lesz egy évre. De a kötött­ségtől és a szokványosságtól Ir­tózó fiatalember abbahagyja ta­nulmányait s diploma nélkül jön vissza Kassára, immár vég­legesen, hogy városát többé el se hagyja. Nagy önbizalomra, a maga erejében, művészi elhivatottsá­gába vetett hitre utal ez a lé­pés. Mert nem könnyű a kita­posott utak helyett új ösvényen járni. Jakoby azonban a maga szemével akar nézni és látni. S maga akar tájékozódni a művé­szet világában. Kísérletezései során Krónon kívül Kővári Szi­lárd, Cézanne, Rippl Rónai ösz­tönzésére is hallgat, ami róla írt tanulmányában L. Saučin „festői Don Juanságnak" nevez, persze jó értelemben. Jakoby pályája nehézségeit, s az újtól elzárkózó konzervatívak ellen­szenvét lassan legyőzi. Szívós akarata, tehetsége, bővérű tem­peramentuma, egyéni meglátá­sai olyan összetevők, melyek eredőjeképpen alakul ki a sajá­tos Jakoby-stílus. Kiindulópontja mindig a való­ság. A környező kis világ jelen­téktelen, vagy mások szemében annak tűnő egyszerű történé­sei, furcsa megnyilvánulásai, a nincstelenek sorsa képezik mo­tivumanyagát. A húszas évek vége felé, a gazdasági válság idején a művészetben mindin­kább szóhoz jut a szociális té­ma. Festőnk számára a társa­dalmi probléma nem újdonság, hiszen a város peremén, ahol felnőtt bőven tapasztalhatta a kapitalizmus fonákságait s e rendszer szenvedő alanyai éle­tének, belső világának kivetíté­sei jelennek meg most expresz­szionista fogalmazású vásznain. Elfordul a derűs impresszio­nista színektől, a naturális és illúzionisztikus ábrázolástól. Részvéttel, meleg emberiesség­gel szól az elesettek életéről. Megváltoztatott arányú, torzult formájú, heves lendülettel fes­tett figurái szelíd humort, jó­indulatú gunyorosságot is érez­tetnek. Nem lázong, csendben, filozofálva fogadja az esemé­nyeket. 1930. után az érett mester szabad folyást enged intuíciói­nak. Előbbi képeinek zárt szer-' kezete felbomlik, a kompo­zíció mozgalmasabb, feszültebb lesz. Az erőteljes színű, hol vonalakkal elhatárolt, hol egy* másba folyó, vagy remegő fol­tok mélyen átérzett élményei­nek őszinte kifejezői. Piktúrájá­nak komoly szerepe van a két világháború között megújuló hazai festészetben. Gyűjteményes kiállításán 1958-ban láthattuk negyedszá­zadnyi gazdag művészi termésé­nek válogatását. S most, annyi idő után a bratislavai Nemzeti Galériában az utolsó négy esz­tendőbeli alkotásai vesznek kö­rül. Csupa invenció, semmi kon­venció, ez az első benyomásom. Spontán gesztusok, érzéseket jelző színizgalmak. Az inspirá­ló jelenségből csupán néhány jellemző részletet tart meg. Célja egybehangzó a Matisse­éval: „Az amit mindig, és min­denütt keresek, az a kifejezés." S nemcsak keresi de változat­lanul meg is találja, sőt fokoz­za. Még ma is megelevenítő szenvedélyt árul el vibráló ecsetje. Az izgatottan felrakott, helyenkint vékony festékréteg s a színes foltok alól kivilág­lik a vászon fehére s az egész állandó mozgás képzetét kelti. A nyugtalanul töprengő mű­vésznek nemcsak a szeme, de a lelkülete is érzékeny. Heves indulatban, gyötrődve fogant, torzzá fokozott alakíjait nem­csupán fanyar iróniával jellem­zi. Korunk zaklatott ritmusá­ban már szinte megszokottak a világ furcsaságai. Jakoby ezek­re groteszk hangvétellel reagál. Az Imperializmus pilátusi moz­dulatú nagyjait, Zsuzsanna ér­zéki bájait, a vének nevetséges mohóságát is groteszk éllel jel­lemzi. De a megragadó színha­tású Nyugtalan álmodozó Cha­galle-osan lebegő, lengő formái hívén követik a festő lírai érzé­seit. S a Halászok, az Öröm, a Ló megdöglik, a madár elrepül, az ember megmarad egészsé­ges örömöt, fiatalos optimiz­must sugároznak. Alkotójuk, Jakoby Gyula ma a modern festészet egyéni han­gú ismert és elismert képvise­lője, s nemcsupán országos vi­szonylatban az. BÁRKÁNY JENONfi 19711 II. 18.

Next

/
Oldalképek
Tartalom