Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-14 / 38. szám, szombat
MIRŐL ÍRNAK i k mm ggg [35m 1 A ro-ire * ZmldéMémm [EľzmnsErrsri PRAGAI LAPOK Nemzetiségi kérdés A Rudé právo keddi számában Josef Bečvaŕ foglalkozik a dél-szlovákiai nemzetiségi viszonyok alakulásával. Cikkében felvázolja az 1968-ban kialakult helyzetet, amikor az akkori pártvezetés azt hangsúlyozta, hogy nálunk még sohasem volt ilyen egység, de ugyanakkor egy dévényi ifjúsági nagygyűlés szónoka nacionalista színezetű jelszavakat kiabált a mikrofonba. Paradox helyzet keletkezett: az embereket nemzetiségük szerint kezdték értékelni. A kommunisták és a következetes internacionalisták aggodalmai süket fülekre találtak. Dél-SZlovákiában már az első köztársaság idejében túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosság élt és ezen a vidéken erős forradalmi kommunista mozgalom alakult ki. Az 1968-as időszakban a nemzetiségi torzsalkodások előidézői nem érték el céljukat, de az itteni lakosság felzaklatott lelkében mély sebek maradtak. A megsértett nemzeti érzés továbbra is fáj — írja J. Bečvaŕ, majd többek között elmondja, hogy a komáromi járási pártbizottság plénumán szinte valamennyi felszólaló foglalkozott a nemzetiségi villongás okaival. Valamennyien hangoztatták, hogy a nemzetiségi hovatartozás nem Jelenthet válaszvonalat az emberek között. Hasonló szellemben tárgyaltak erről a kérdésről a dunaszerdahelyi, a galántai, az érsekújvári és más dél-szlovákiai járások pártbizottságai is — állapítja meg az RP szerkesztője. A KAN-klub tervei A CSKP közép-csehországi kerületi pártbizottságának napilapja, a Svoboda cikket közöl az elkötelezett pártonkívüliek klubja, azaz a KAN néven ismert szervezet célkitűzéseiről 1968-ban. Ez a szervezet a közép-csehországi kerületben 1968-ban több száz embert nyert meg szocialistaellenes tevékenysége támogatására. Főleg a berouni, kolíni, Kutná Hora-i, pŕíbrami, majd a beneSovi és a mélníki járásban tevékenykedtek. Céljaikat — írja V. Klicpera — a legjobban leplezi az a kiáltvány, amelyet a kladnól Nejedlý Bánya dolgozói közt terjesztettek. Ez a manifesztum mindjárt a bevezető mondatban leszögezte: „Csehszlovákia közelgő félévszázados jubileuma kiváló alkalom arra, hogy ismét magunkénak valljuk azokat az eszméket, amelyek eredményeként megszületett nemzeti és állami függetlenségünk". Hogy milyen eszmékre gondoltak a KAN-klub szervezői? Ezek az eszmék annak idején a washingtoni deklarációban jutottak kifejezésre. Amint ismeretes, a deklaráció egyik alapgondolata egy európai föderáció megteremtése volt. (Az említett KANmanifesztum terjesztése idején a nyugatnémet revansisták és Habsburg Ottó is éppen egy Közép-európai Unió létrehozásán-fáradoztak), s továbbá azt is leszögezte, hogy „alkotmányunk egy hatékony, bölcs és igazságos rendszerhez vezet, amely kizár minden előjogot és minden osztályszempontok szerinti törvényhozás". Tehát a KAN felkészült 1948 februárja vívmányainak megtagadására, a munkásosztály vezető szerepének felszámolására és a burzsoá rendszer visszaállítására. A cikk ismerteti a közép-csehországi KAN egyik 1968. augusztus másodikán keletkezett röplapját ls, amelyben a többi között ez állt: „Elérkezett számunkra a döntő pillanat. A demokráciához vezető utunk a Varsói Szerződés felmondásának, a népi milícia feloszlatásával és a számunkra előnytelen szövetségek felbontásával, illetve nyugati szomszédunkkal, a Német Szöveitségl Köztársasággal valő kapcsolatok felvételével lesz ismét szabad." A magát pártonklvülinek nevezett szervezet imént idézett politikai programjához nem kell kommentár. Világos belőle, hogy a szocialista államrend megdöntésén tevékenykedett. Vélemény a párt föderalizálásáról A Tribúna vitarovatában egy olvasó a párt föderális elrendezéséről mond véleményt. Hanu£ Uher úgyvéli, hogy a Cseh Kommunista Párt megalakításával kapcsolatos kérdéssel foglalkozni kell, mert ez hozzátartozik a pártélet és a társadalom konszolidálódásához. „A Szlovák Szocialista köztársaságban ezt a kérdést már megoldották. Tehát érthető, hogy teljesen ésszerű a cseh kommunisták követelménye, hogy a cseh országrészekben is jöjjön létre az SZLKP Központi Bizottságához hasonló felépítésű pártszerv. A cseh területek kommunistái nem követelhetik s ez nem is lenne helyes, hogy az ő belső, sajátos ügyeikkel országos pártszerv, azaz a CSKP Központi Bizottsága foglalkozzon ... Véleményem szerint egy önálló cseh kommunista párt létrehozása helyes lenne, annál is Inkább, mert például a Szovjetunió egyes köztársaságaiban is van Központi Bizottság, amelyet az SZKP Központi Bizottsága irányít. Ezzel a pártépítés terén is befejeznénk a marxizmus—leninizmuson alapuló föderatív elrendezést, s véleményem szerint a párt, mint a CSSZSZK egyedüli Integráló politikai szervezete így is megtartaná vezető szerepét a társadalomban, sőt ez a szerepe még jobban kidomborodna ... — írja Uher, majd javasolja, hogy erről a kérdésről a Tribúna Indítson vitát. A lukácsi életmű ereje A Tvorba február 11-i Jirí Hájek a 85. évét betöltő Lukács György életművének jelentőségét méltatja a kommunista értelmiségiek magatartása szempontjából. Hájek felidézi a nagy marxista gondolkodónál 1967ben tett látogatását. Erre a találkozásra úgy tekint, mint olyan döntő jelentőségő élményre, amely befolyásolja az ember állásfoglalását a viharos történelmi próbák során. A magyar marxista filozófus és esztéta Hájek számára a kommunista értelmiségi állásfoglalásának kritériumává vált, s erre az állásfoglalásra főleg az intellektuális hűség és bátorság jellemző. Ma, amikor keressük a pozitív kiindulópontokat, nem feledkezhetünk meg Lukács etikai imperatívuszáról: azaz hűnek maradni a kommunista értelmiség történelmi felelősségéhez, állandóan szem előtt tartani az osztályszempontokat, mert azok állandóak, megváltoztathatatlanok. A Tvorba főszerkesztője cikke végén felhívja a figyelmet arra, hogy Lukács életművében hatalmas energia van, amelyet a cseh és a szlovák nemzeti kultúrában mindeddig nem használtak ki kellőképpen. (sm) A kassai pártbizottság Tegnap ülésezett az SZLKP kassai városi bizottságának plénuma, melyen részt vett Emil Rigó elvtárs, a CSKP KB tagja, az SZLKP kelet-szlovákiai kerületi bizottságának elnökségi tagja is. A plenáris ülés napirendjén szerepelt a városi pártbizottság elnökségi és többi tagja munkájának értékeléséről szóló jelentés. A plénum ezenkívül néhány káderváltozásról tárgyalt, majd meghallgatta Jún Brondoš vezető titkár beszámolóját a CSKP KB és az SZLKP KB plenáris üléseinek eredményeiről, határozatairól. —k. l)j központi tárna Hanrifován Lapunkban már többször hírt adtunk az új handlovái központi tárna építéséről. Három évi munka után a nagy mű befejezéséhez közeledik, s a feltételezések szerint ez év 3. negyedében üzembe helyezik. A handloval bányák központi tárnáját 1914-ben építették, és tervezett élettartamát már rég túlhaladta. A széntartalékok Iland lován 2010-ig lehetővé teszik a fejtést, s ezért az új tárna építése kifizetődő beruházás, amely jelentősen megjavítja a munka menetét. A beruházás összértéke meghaladja a 47 millió 800 ezer koronát. Az építkezést előregyártott elemekből a prievidzai Bányaépítő Vállalat végzi a legkorszerűbb módszerekkel. Az új módszer biztonsági szempontból nagyszerűen bevált: a tavalyi tavaszi 200 köbméteres folyőkőzet-behatolás a fronton egyáltalán nem rongálta meg a modern dúcolást. Nagyszerű munkát végeztek a méréseket folytató geológusok is — a két oldalról hajtott tárnafolyosó frontjának találkozásakor centiméternyi pontossággal ért össze a két vágat. Jelenleg a mellékvágatok építése folyik az új tárnában. A régi és az űj központi tárnát folyosóval kötik össze, hogy esetleges üzemzavar esetén ezt is kihasználhassák a közlekedés számára, az osztályozó leállása esetében itt kb. 1000 csillét tárolhatnak megrakva, és nem kell csökkenteni a fejtést. (vil.) f tii!. SENKI SEM ILLETÉKES? „Esik esö csendesen, lepereg az ereszen ..." Így szól a nóta és senki sem kételkedik ebben a kézzelfogható Igazságban. Csakhogy ... Sajószárnyán néhány éve áj önkiszolgáló üzletet építettek. Mivel lapos a teteje, nincs eresze. Talán ezért, vagy mert nem megfelelő szigetelést alkalmazták az építők — minden bizonnyal —, csupán az esö egy része folyik le a tetőről, a többi becsepeg az üzletbe és a raktárba, sőt még a villanyóra is veszélyben forog. E tarthatatlan helyzetre az üzletvezető többször felhívta a rimaszombati Jednota Fogyasztási Szövetkezet igazgatóságának figyelmét — sőt már lapunkban ls bíráltuk —, de a panasz süket fülekre talált. Ha rövidzárlat tüzet okozna, vagy ha az áru egy része tönkremenne, azt talán majd észrevennék. A felelősség mindenképpen őket terheli. Hihetetlen, milyen felületesen kezelik mégis az egész dolgot. Szeretnénk tőlük erre érdemleges választ kapni, mégpedig mielőbb. -njVálaszkeresés egy MIÉRT-re HAZÁNKBAN naponta legalább egymilliószor elhangzik a MIÉRT. Hogy miért? Talán azért, mert mióta világ a világ, mindig több volt a kérdés, mint a kérdezőket kielégítő válasz. Így hát a kérdések száma nőttön nő. De hagyjuk most a kérdésmílliárdokat, megpróbálkozunk csupán egyetlenegy MIÉRT-re választ keresni. Arra, MIÉRT nem vásárolnak a mezőgazdasági üzemek az utóbbi kéthárom évben annyi mezőgazdasági gépet és technikai berendezést, mint a korábbi években. Mint azokban az években, amikor a szövetkezetek gazdasági helyzete lényegesen gyengébb volt a mostaninál. 'Azt hiszem, hogy erre a miértre (és nem csak erre) a válaszadás a teljességre való törekvés túlzott igénynek tűnne. Megelégednék azzal is, ha a leglényegesebb pontok némelyikére sikerülne rávilágítanom. Mert sok tényezőből tevődik össze ennek a mezőgazdasági gép- és berendezésvásárlásnak a csökkenése. E kérdéssel kapcsolatosan a mezőgazdasági gépgyáraknak megvan a maguk különvéleménye: jobbak, tökéletesebbek a gépek, nagyobb az élettartamuk. Hát ez ls egy válasz a kérdésre. De szinte már látom, hogy nyílik a bicska a mezőgazdaság illetékes szakembereinek a zsebében. Vagyis: nem, ez nem így igaz, sőt, néhány újabb gyártmánnyal a nagy anyagtakarékosság következtében az egyes alkatrészek kopása, törése gyakoribb, mint a régebbiek esetében. Egyébként is magától értetődő, hogy a bonyolultabb gépek, a többsoros cukorrépa- és kukoricakombájnok, az automatikus berendezések stb. könnyebben elromlanak, mint az egyszerűbbek. Ez persze nem válasz a felvetett mlérlre, illetve nem elég magyarázat, mert néhány új gép és berendezés valóban tökéletesebb a régebbieknél. A vásárlás megfontolásánál azonban ennek inkább pozitívan kellene megmutatkoznia. S ha mégse így van, akkor valahol másutt kell keresni a miért okát. Vegyük például az árakat. Az utóbbi években a gépek ára lényegesen emelkedett. A mezőgazdasági üzemek vezetői azonban mégsem erre az áremelésre panaszkodnak. Sokkal érzékenyebben érinti őket az, hogy a drága gépeket vagy berendezéseket gyakran nem tudják kellően kihasználni. Nem saját hibájukból, hanem sok esetben azért, mert ha a gép elromlik, a javításhoz nincs alkatrész. Sokszor talán csak filléres dolgokról van szó, de annál bosszantóbb, ha éppen a filléres alkatrész miatt vesztegel a százezer koronás gép. Hogy alkatrész miért nincs elég, arra csak az illetékesek tudnának (ha akarnának) válaszolni. Mert most már az sem lehet kifogás, hogy az alkatrészek gyártása nem kifizetődő, hiszen egyik-másik alkatrész ára háromszáz százalékkal is növekedett. És mégsincs elég. A gumiabroncsok miatt ís sokszor állnak a gépek. A mezőgazdaságnak nyújtott szolgáltatás ls lényegesen megdrágult. Ezek a tényezők késztették arra a szövetkezeteket, állami gazdaságokat, hogy gépparkjuk használhatóságának, élettartama növelésének érdekében komoly Javítóműhelyt rendezzenek be, sőt, néhány alkatrész gyártására ís felkészüljenek. Mert például nemegyszer megtörténik, hogy a mezőgazdasági üzem mechanizációs brigádjának anyagbeszerzője napokig járja — alkatrészügyben — az országot, megrakottan indul el, és ígéretekkel megrakodva, de majdnem üres kézzel tér haza. Ezért tesznek meg minden tőlük telhetőt, hogy a rendelkezésükre álló eszközökkel biztosítsák a gépek folyamatos kihasználását, még az elhasználódása, Illetve a hivatalos leírása után is. Talán ennyit az árakról, az alkatrészekről és ezekkel összefüggésben a szolgáltatásokról. Persze a gépvásárlás csökkenésének nem csupán ennyi az oka. A szövetkezetek beruházási alapján nem kis téteket találunk, melyeket a gépvásárlásra szántak. Vásárolnának ők, ha azt kapnák a pénzükért, ami re szükségük van a termelés, s a munkatermelékenység növelése céljából. Csak hát éppen azokból a gépekből, berendezésekből van a legkevesebb, amelyeket leginkább igényli a mezőgazdasági termelés fejlesztése. A szövetkezetek nagyobb része igyekszik megszabadulni a kétkezi munkára Igényes termeléstől, mert bármennyire sok a szövetkezetekben a munkaerőfölösleg a vegetációs nyugalom időszakában, a csúcsmunkák idején mégsem győzik a munkát. A nem kielégítően mozgósító árakon kívül alighanem ez a leglényegesebb, hogy csökkent a burgonya, a kukorica, a cukorrépa és a hüvelyesek vetésterülete, s ezzel eléggé kellemetlen helyzetbe került a népgazdaság. Hát igen, a gépgyártás, az árpolitika, az alkatrészellátás és a szolgáltatások nem igazodnak a lehetőség szerinti korszerű mezőgazdálkodáshoz. Valahol ott kell keresni annak az okát, hogy a mezőgazdasági gépvásárlás lassúbb lett. Ebből elsősorban nem a mezőgazdaságnak, hanem a gépgyártásnak kell levonnia a szükségszerű követ keztetést. HARASZTI GYULA Ä szolidaritás pé dája A losonci harcos munkástüntetés évfordulójára Negyvenöt évvel ezelőtt (1925. február 14-én j hatalmas munkástüntetés rendítette meg Losonc város utcáit. A dél-szlovákiai munkásmozgalom e jelentős eseményének előzményéhez tartozik, hogy Prágában, az Öváros téren a kommunista párt felhívására 1925. február 10-én mintegy 15—20 ezer ember demonstrált az állandóan fokozódó drágaság és nyomor ellen. A nagy nyilvános népgyűlés előadója a kommunista párt képviselője, Haken elvtárs volt. A népgyűlés után a tüntető tömeg zárt sorokban Pŕíkopy irányába vonult. A Vencel téren a rendőrség brutális módon feltartóztatta a tömeget, de a tüntetők áttörték a rendőrkordont. A rendőrök erre sortüzet zúdítottak a tömegre,, melynek következtében nyolc súlyosan sebesült munkás vére festette pirosra a Vencel tér köveit. Másnap pártunk központja azzal a felhívással fordult az ország dolgozóihoz, hogy február 14-én tüntető népgyűléseken tiltakozzanak a prágai vérengzés ellen. A kiáltvány élénk visszhangra talált. Többek között ilyen mondatokat tartalmazott: „Az éhes tünletők szavára véres támadással felelt a kormány. Ölmot adtak kenyér helyett. Ez a kormánybölcsesség tetőfoka..." A párt felhívására a kommunisták országszerte hatalmas tiltakozó tüntetéseket rendeztek. Losoncon is. A rendőrség ezt a felvonulást is igyekezett megakadályozni. A tömeg azonban itt is keresztültörte a rendőrkordont és a városba özönlött. Több helyen összeütközésre került sor. A rendőrök riasztó lövésekkel próbálták megfélemlíteni a tömeget, amely viszont derekasan védekezett. Az elkeseredett tüntetők beverték a kávéházak ablakait, mintegy kifejezve elenszenvüket az ott szórakozó burzsoá naplopókkal szemben. A tüntetés során letartóztatták Vojtász párttitkárt, valamint három vörös cserkészt. Kompiš losonci rendőrfőnök provokatív magatartása folytán az izgalom a losonci munkásság körében a véres összeütközést követő napokban sem csillapodott. A munkások a város üzemeiben tiltakozó íveket írtak alá. Követelték a foglyok azonnali szabadonbocsátását. Ellenkező esetben általános sztrájkkal fenyegetőztek. Kompls ahelyett, hogy eleget tett volna a jogos követelésnek, szigorú preventív intézkedéseket foganatosított. Mozgósította a rendőrséget, a csendőrséget, sőt a katonaságot is. Megszállták a járásbíróságot, a városházát, a postát, a vasútállomást, a lőporraktárt és a munkásotthont. A küldöttségnek, amely a letartóztatottak szabadonbocsátása érdekében felkereste a rendőrséget, Kompiš kijelentette, hogy az elfogottakkal már nem ő rendelkezik, hanem az ügyészség, forduljanak ehhez Besztercebányára. A rendőrség Ijedelmét fokozta az az elterjedt hír, hogy Vojtász és társai kiszabadítására a környékbeli bányá-. szok csákánnyal és dinamittal, a parasztok pedig ásóval és vasvillákkal felfegyverkezve készülnek. Ezért rendelte el Kompiš rendőrfőnök a városban az ostromállapotot. A 45 évvel ezelőtt lezajlott harcos megmozdulás hűen tükrözi Losonc város dolgozóinak forradalmi tradícióját. RÓJAK DEZSŐ 1970. II. 14.
