Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó

A

nyugatnémet határ közelében fekszik Nijmegyen, ez a kétezer éves, de ugyanakkor újszerű város. Hogy kell ezt érteni? Ogyhogy már régen a germán batáv törzsek előtt kelta település volt, (Neumagen) a rómaiak Ulpia Noviomagusnak nevezték. Egy ősi lelet szerint Traianus római császár is járt itt L sz. 105-ben. Utána néhány század késéssel Nagy Károly szeretett itt tartózkodni. Emlékét egy kápolnamaradvány őrzi, amely kívülről 16 szögletfi, belülről azonban csupán 8 szögletű. Amolyan építészeti középkori bűvészkedés ez. Később Itt tanyázott II. Ottó, III. Henrik császár és Barbarossa Frigyes, valamint fia Henrik. Messzire látni innen a széles Waal-folyam hullámaira. építették városukat, most már egészen korszerűen. — Hogyan vészelték át Önök ezt a szörnyűséget? — kérdeztem a professzor urat. — Villánkat akkor a holland ún. „zöld rendőrség" náci parancsnoka foglalta le, mi kénytelenek voltunk egy környékbeli faluba költözni. A szövetségesek gyors előrenyomulásakor felszabadultunk. Hónapokig állt itt a front, az amerikaiaktól kaptunk élelmiszereket, a német oldalon szörnyű éhinség uralkodott. A háború után visszamentünk házunkba, amelyet teljesen kifosztottak. Oj életet kezdtünk, együtt volt a család. Gépkocsival többször átszáguldottunk a modern sugárutakon, tereken s vezetőm lelkesen magyarázott: A VILAGHiRO RINGERS KAKAO- ES CSOKOLADÉGYARBAN. TRAIANUS es NAGY KAROLY NYOMÁBAN Úgy kerültem ide, hogy egy osztrák származású, gyermekéveit Morvaországban töltő egyetemi orvostanárral leveleztem — ő hívott meg. Anyám mesélte, hogy az ő ősei is inÜZEMI VÉDJEGY. nen származtak. Házigazdám, a nijmegeni katolikus egyetem •anára — specialitása a hormonkutatás, sok tankönyv és tudományos mű szerzője — önfeláldozóan és nagy hévvel Cipelt mindenfelé, hogy megismerkedjem a 150 000 lakosú város nevezetességeivel. Olykor szívesen kérkedett gyér cseh nyelvtudásával is. Sokat köszönhetek neki, hogy megismertem a várost és némi nyomokat fedezhettem fel anyám emlékei alapján. Nijmegen — ahogy a bevezetőben from —• a legújabb városok egyike is. Ugyanis 1944 őszén az angol csapatok már kiszorították a náci csapatokat a városbői, amikor a szövetségesek tévedésből bombázni kezdték a várost. Úgyszólván kő kövön nem maradt, utána 1947 és 1955 között újból fel- — Látja kérem az ott Traianus császár szobra, emez meg Jan van Hoof, fiatal ellenállási harcos emlékműve, akinek sikerült a Waal folyón keresztül vezető híd felrobbantását az utolsó pillanatban megakadályoznia úgy, hogy az angol csapatok bevonulhattak a városba. Később ő is elesett. Érdemes megnézni a Kam múzeumot, ahol ásatásokból eredő kelta és római emlékeket látni. Ez meg a híres Tréves Saal, ahol megkötötték a hollandfrancia, a spanyol—francia, valamint a német—svéd békeszerződést. Városunk történelme tehát elég mozgalmas. Az utolsó időben az egyetemen is kezdenek mozgolódni a diákok, akik reformokat követelnek. Kereskedelmi A RINGERS MÜVEK MADÄRTÁVLATBÔI. kapcsolatok Másnap elég későn érkeztem Zutphenbe. A Szent Valpurga dómja élesen rajzolódott ki a felhőtlen csillagos égre. Körülötte a lámpások stílusosan öregek. Zutphen is beírta nevét a történelembe. Amikor a spanyol nyomás olyan erősen nehezedett a holland városokra, Zutphen a szabad kalmárok, hajósok, kelmefestők, molnárok kis köztársasága is csatlakozott a szabad Hollandiához. A lakosok megrohanták a dómot és összetörték a szentek szobrait. Erre Párma herceg a spanyol hadsereg élén elindult a város ellen. Csellel vette be, majd kardélre hányatta a lakosság jórészét. Ma a város nagy része modern, szellős épületekből áll, stílusa mértékadó a modern városépítésben. Egyik új ismerősöm meghívására kerültem ide, és meglátogattam a vállalatot. Az S. Lewison N. V. kereskedelmi vállalat Európa egyik legkorszerűbb üzeme ebben a szakmában. Papír- és fém, vashulladékok felvásárlásával foglalkozik és azokat részben feldolgozza. Korszerű berendezések osztályozzák és préselik a hulladékokat, melyeket saját Ipari vágányon vagy kikötőberendezés segítségével szállítanak az üzembe. Hatalmas daru dolgozik itt és olvasztókemencében olvasztják fel a fémhulladékot. :?If < . A ZUTPHENI S. LEWISON-MÜVEK ÚCSKAVASHEGYEI. A nagyméretű gépesítés ellenére is vagy 200 munkást alkalmaz a telep. Főleg török vendégmunkásokat, akik olykor sok gondot okoznak a cégnek. Van der Weerden úr vezet engem a telepen és az ő tolmácsolásával beszédbe elegyedem Zulfikar R. török munkással. Éppen hazájába készül látogatóba és búcsúzik kollégáitól, felettesétől. Később megtudom, a török és holland kormány megállapodott, hogy minden gyerek után gyermekpótlékot fizetnek a munkaadók. Zulfikarnak 8 gyermeke van, de a házassági okmányai nem voltak rendben. Azt tanácsolták tehát neki, hogy inkább utazzék haza saját költségén és rendezze a dolgokat, mert a gyermekpótlékon többet nyer, mint amennyit az útiköltség kitesz. Így ís cselekedett, otthon hivatalosan is megnősült. Hiába a papír az papír! Azóta a család is jól él a nagy gyermekáldásból. Nem lennék azonban könyvbarát, ha elhallgatnám azt, hogy itt Zutphenben valóságos remekművet találni a könyvkészítés és későbbi nyomtatás első évtizedeiből. A kézzel írott pergamen-kódexeket lánccal és lakattal erősítették az olvasópultokhoz. Ügy látszik, már akkor is loptak könyveket. Tehát szerették a kultúrát! Házasuló papok Voltam egy régi ismerős amszterdami katolikus családnál. A férfi 68 éves, 7 gyermeke van. A legnagyobbak már nősek és férjezettek. Három maradt még otthon. A legidősebb lány, 20 éves, modern miniszoknyás titkárnő. Már úgy él, mint a mai fiatalok, gátlások nélkül. A 12 éves lányka vigyáz a 6 éves fiúcskára, együtt sétálnak és játszanak. Meghívtak ebédre és sok mindenről beszélgettünk. A családapa tűrhetően megtanult magyarul és fitogtatta nyelvtudását. A másik jelenlevő vendég — a háziasszony öccse — egy megnyerően szép külsejű, 30 év körüli férfi ls némelykor beleszólt a vitába. Ekkor tudtam meg, hogy Eindhoven környéki katolikus pap, aki éppen nősülni készül. Szíve választottja tanárnő. Érdekelt a téma és tapintatosan kérdezősködtem. Tény az, hogy Hollandiában 1968-ban 189 katolikus papi hivatal szűnt meg, ugyanakkor most már ötvennél kevesebb új papot szenteltek fel. A fenyegető paphiány miatt a holland püspöki konferencia kérte a Vatikánt, hogy tegye lehetővé a papok nősülését és törölje el a cölibátust. Felmérések szerint a papság 40 százaléka ezt kívánja. Más államokban ez az arányszám még szembeötlőbb. Interjúm alanya tanárként kívánja folytatni munkáját és türelmetlenül várja a Vatikán hozzájárulását. A holland katolikus egyházban már régóta észlelhető bizonyos erjedés, a haladó tendenciák egyre erősödnek, ami a nemrégen megtartott nordwijkerhouti holland püspöki színvonalon is kifejezésre jutott. Éjjeli őrjárat Akkor este siettem egyenesen a közeli RIJK-múzeum Rembrandt-termébe. A napi sajtóból és rádióadásból értesültem ugyanis, hogy a művészek megszállták a termeket. Igaz, André barátom már napokkal előtte elárulta, hogy valami készül. A diákok akciói után a művészek is elhatározták, hogy felhívják a közvélemény figyelmét a művészek egyáltalán nem rózsás helyzetére. Sok a művész és kevés a vevő, illetve a rendelés! Azokat is csak egyes kiváltságosak szerzik meg. Akárcsak más országokban. A művészek — becsületükre legyen mondva — nagyon fegyelmezetten viselkedtek, nem történt semmi incidens, a rendőrség sem avatkozott be. Viszont a jövő mutatja meg elértek-e valamit a művészek. Nem először voltam a Rembbrandt-termekben. Az éjjeli őrjárat olyan mü, amely valósággal megbabonázza a nézőt. Az , első pillanatban megérzi, hogy a mesterek mesterével, egy világgéniusszal áll szemben. Megunhatatlan élmény és nagyon nehéz szabadulni a képtől, csaknem az óriásvászonhoz kötözi az embert. Rembrandt több volt mint festő. 0 évszázadának nyitott szeme lett és még ma is háromszáz év múltán, az ő szemével nézhetjük az akkori világot. Talán szimbólum is, hogy a fiatal és mellőzött művészek éppen a Rembrandt termeket szállták meg. Mintha őt, a nagy Mestert használnák fel védő pajzsuknak, azt, aki akkoriban a megalázottakhoz és üldözöttekhez hajolt le, nem érdekelvén őt a koronázott fejek, a királyi portrék. t" 1 S