Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-10 / 34. szám, kedd

Ifjúsági Vasút - kicsiben Hogyan született a legújabb ifjúsági építkezés? A sajtót bejárta a hír, hogy Nemeckán, ebben a Felső-Garam menti faluban 12 éves középiskolát épít a fiatalság. Ez lesz a legújabb ifjúsági építkezés, az újjászülető egységes ifjúsági szövetség első, központilag irányított, építőmunkája. Ennek a kicsi, de jelentőségében talán az Ifjúsági Vasúihoz mérhető építkezésnek néhány érdekes vonatkozására szeretnénk felhívni a figyelmet. ü Egy kis összehasonlítás Az Ifjúsági Vasút egykori építői bizonyára felvetik, hogy lehetetlen összehasonlítani az országos jelentőségű nagy müvet egy kllencosztályos falusi iskolával. Ha azonban eltekintünk a mű gazdasági jelentőségétől és méretbeli nagyságától, érdekes párhuzamokra bukkanunk: az Ifjúsági Vasút a felaprózott ifjúsági szervezetekből egységes szövetséggé tömörült új szervezet próbaköve volt. Itt született meg az új szövetség alakiságtól mentes munka stílusa, a munkaverseny módszerei, az ifjúság körében végzett nem formális nevelőmunka alapja. Itt próbáltuk ki, hogyan is fog dolgozni, hogyan tud majd szervezni az akkor születő CSISZ. Újra nincs egysé ges ifjúsági szervezet, ismét az egységesítés a fő feladat. Megint szükség van arra, hogy a fiatalság más viszonyok közepette ugyan, de saját munkáján tanulja meg, hogyan kell szervezni, nevelni, alkotni, hogy a munka eredményes legyen. Ne. meckán megszülethet az, ami az Ifjúsági Vasúton született meg először: egy alakiságtól mentes szervezeti munkastílus, a módszer alapelemei, amelyekkel a mai viszonyok között bekapcsolódhat az Ifjúság az országépítő munkába. Ezt konkrét munkán kell kipróbálni. E célt jól szolgálhatja a nemeckői építkezés. # Miért Nemecká? Tavaly, amikor kitűnt, hogy az Alweg a magas-tátrai függővasút szép, ám távolról sem Fé! évszázad a szakezerysľefhen reális elképzelése tárgytalan és gazdaságtalan, a hatalmas reklámhadjárat eredményeként rengeteg pénz gyülemlett fel az Ifjúsági és Gyermekszervezetek Szövetségének Szlovákiai Tanácsán. Az elképzelés tárgytalansága miatt a begyűjtött öszszegeket a tanács visszafizette azoknak, akik igényt tartottak rá. Maradt azonban hárommillió korona. Ezt egy, az ifjúság érdekeit szolgáló létesítményre akarták fordítani. Milyen létesítmény legyen, ezt a járást tanácsok döntésére bízták. Meglepő, hogy Közép-Szlovákiából csak kát javaslat érkezett október óta. Végül a szlovákiai tanács az Oktatásügyi Minisztériummal és az SZLKP KB-val karöltve úgy döntött, hogy nyilvánítsák Ifjúsági építkezéssé a nemeckái iskolát. Az Indoklás egyrészt gazdasági — a közeli Dubová kőolajfinomítójának tervezett bővítése miatt nagyinértékben megnövekvő iskolaigény, továbbá politikai, mivel Nemecká országos, sőt nemzetközi viszonylatban ismert partizánfalu, amelynek fejlesztése az SZNF hagyatékához való jelentkezés ismérve is. ü Milyen lesz az iskola? Az új középiskola építését előreláthatólag a főiskolai építővállalatra, az IPOS-ra bízzák. A tervezők igényeiben új vonás észlelhető: olyan mintaiskola legyen a nemeckái, ahol nem lelhetők fel majd a jelenleg

ŕ típusiskolák fogyatékosságai; és mely lehetőséget nyújt nemcsak a tanulásra, hanem az ifjúsági szervezeti életre is. A terv szinte jelképes: a fiatalok meg akarják mutatni, mit tartanak korszerűnek és célszerűnek, s be akarják bizonyítani, hogy elképzeléseiket meg is tudják valósítani. Az iskola 9-osztályos lesz, természetesen modern tornateremmel, játszóterekkel és sportpályákkal. Lesz itt kísérleti parcella is a mezőgazdasági szakoktatásra, sőt, valószínűleg uszoda is. Nem feledkeztek meg két műhelyről sem a politechnikai oktatásra, valamint a klubhelyiségekről. S ami a legfontosabb: egészen természetesnek vették, hogy az Iskolához tanítói lakások is kellenek, ami — sajnos — mindeddig nem volt természetes az iskolaépítéseknél. @ Helyszíni jelentés Nemecká lakói nagy megértéssel fogadták az ifjúsági építkezés hírét, jelenleg az "1--5. évfolyam számára van ugyan egy épület a faluban, de ez pontosan 100 éves. A gyerekek többsége Hronovra jár be. A dubovái petrokémia fejlesztése kihat arra, hogy két éven belül az iskolának 400 tanulója lesz. A fiatalok tervei szerint az iskolát 1971. szeptember elsején adják át a tanulóknak, mégpedig egyszeri kollaudálás után. Ez azt jelenti, hogy minden munkát úgy kell elvégezni, hogy semmiféle utólagos javításra ne legyen szükség. Ez lesz az egyik fő szabály az építkezésen. A döntés az építkezésről csak ezekben a hetekben született meg, de az építkezés helyét már kiválasztották, sőt, a talajvizsgáló szondázást is elvégezték. Tavasszal megérkezhetnek az első brigádosok. Szimbolikusan részt vesznek az építkezésen a szocialista testvérállamok ifjúsági küldöttei is. Reméljük, e kicsi, ám korszerű ifjúsági építkezés gazdag tapasztalatokat szolgáltat az új egységes ifjúsági szervezet számára. Olyan munkastílus alakulhat itt ki, amelyet az új szövetség teljes mértékben magáévá tehet, s ezzel munkájában kifejezésre juttathatja a fiatalság körében végzett munkája korszerűségét. VÍLCSEK GÉZA SCHLÄR VILMOS Idomáromban a hajóépítés ^ igazi mesterei id. Csiba Zoltán, Mézes fózsef és Schlár Vilmos. Szeretet, tisztelet és elismerés veszi körül őket. A fennállásának 70. évfordulóját nemrég ünneplő hajógyárban töltötték el életük nagy részét. Ott álltak az egykori öreg gyár hideg, szeles, néhány évtizeddel ezelőtt még teljesen korszerűtlen műhelyeinek munkaasztalai mellett vagy kalapálták a javításra bevontatott uszályokon, átélték azt az ünnepélyes pillanatot, amikor 1924—25-ben már úszómüveket kezdett gyártani az üzem, és a második világháború után felépített, korszerű gyárban örömkönnyel a szemükben nézték a fellobogózott Rosszija nevű motoros személyhajót, amely elsőként készült el és hagyta el az új gyár üzemi kikötőjét. Azóta sok különféle rendeltetésű úszómű készült el az üzemben, és e vontató, személyszállító, teher- és hűtőhajók, kotrógépek, elevátorok nagy része magán viseli a hajóépítők mestereinek kézjegyét, elgondolását is. Schlár Vilmos jél évszázadon át dolgozott az üzemben. Géplakatostanoncként kezdte, 1952ig hajókovácsként dolgozott, maid mester, művezető és később technikus lett. Schlár Vilmost nemrég nagy megtiszteltetés érte: kitüntetést, tárgyi ajándékot és pénzjutalmat kapott abból az alkalomból, hogy ötven éve tagja a forradalmi szakszervezeti mozgalomnak. A ma már nyugdíjas, de még mindig energikus és j ürge mozgású jubiláns így emlékezik vissza a szakszervezet fél évszázaddal ezelőtti tevékenységére. — A vasas szakszervezet tagja, később, 1919-ben vezetőségi tagja lettem. Mozgalmas időket éltünk akkoriban. A szakszervezet egyrészt állandó politikai harcot folytatott, másrészt pedig a dolgozók bérköveteléseit támogatta. Figyelemmel kísérte a munkanélküliek helyzetét, és lehetőségeihez mérten segített. A szakszervezeti tevékenység nem volt veszélytelen, amit bizonyít az a megrázó esemény is, amikor a Magyar Tanácsköztársaság megalakulása után a hajógyár valamennyi munkását internálták egy megmozdulás miatt. A gyár dolgozóinak egy részét Terezínbe szállították, ahol két-három hónapig fogva tartották őket, a tevékenyebb tagokat pedig Pozsonyban börtönözték be több mint egy évre. A vonaton ütöttek, vertek, szidalmazták bennünket,.. A z idős ember emlékezik és " beszél. Szépen berendezett családi otthonában kellemes meleget áraszt a kályha, fényképek, albumok között keresgél és ablakja alatt a csendőrök csikorgó csizmái helyett csak a téli szél acsarkodik, és szórja vadul az ablakra a havat. Az évek elszálltak. Az idős ember inkább már csak visszafelé tekint. Nem tudja azt, hány hajótesten dolgozott, hány fiatal szakember került ki a keze alól. Csak a nagyobb eseményekre emlékezik: 1929-30ban Kínában járt, mert az üzem három kerekes vontatógőzöst készített Kína számára, melyet ott szereltek össze, 1932-ben Prága részére gyártottak vontatóhajókat, azután angol megrendelésen dolgoztak, majd jött a hazai hajóépítés legnagyobb eseménye, az új hajógyár alapkőletétele. Beszélgetünk. Ogy tűnik, mintha egy film peregne előttem. Az élet filmje. Fény és árnyék, derű és ború váltja egymást. Jevtusenko írja egyik versében: Valami mindig elmegy, de a házak, a hidak, a kövek maradnak. S

chlár Vilmos 1960-ban ment el a gyárból. De nem örökre. Életműve, szelleme ott maradt és személyesen is be-bejár az üzembe. Elmereng a hatalmas szerelőcsarnokokban sorakozó hajótesteken, elnézi az új generáció, a maiak munkáját, akik az ő ke zükből, a hajóépítés mestereinek kezéből vették át a stafétabotot. És ilyenkor úgy érzi: ha élőiről kezdhetné, ismét ezt a szakmát választaná ... KOMLÓSI LAJOS Tisztuló #mfciír AZ UTÓBBI HETEKBEN ismét jelentós aktivitás tapasztalható a Csehszlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban. Politikai és társadalmi életünk egyéb területeihez hasonlóan a dolgozók érdekvédelmi szervezetében ís tisztul az elmúlt két évben végzett munka tükre: a csapongó indulatok, szenvedélyek és az ösztönösség gyakori megnyilvánulásai helyett az üzemi alap- és a központi irányító szervek munkáját ma már egyaránt a józan megfontoltság, a lenini elvek következetes alkalmazása fémjelzi. A CSFSZM központi tanácsának novemberi plénuma óta belpolitikánknak ezen a szakaszán is megindult hát az elmúlt két esztendő munkáját elemző higgadt, tárgyilagos önvizsgálat, mely önkritíkailag rámutat a szakszervezetek 1988 januárja óta végzett tevékenységének túlkapásaira, a komoly politikai vagy társadalmi tévedésekre; másrészt viszont továbbra is tág teret biztosit azoknak a pozitívumoknak, üinelyeket éppen a Január jelentett a szakszervezeti munkában. örvendetes, hogy az üzemi alapszervezetek tagsága elsősorban a stsját problémái, a rossz munkaszervezésből vagy az állandó nyersanyaghiányból eredő fennakadások kiküszöbölésén fáradozik. S ez a szakszervezeti munkának új, pozitív vonása, mellyel a dolgozók érdekvédelmi szervezete nemcsak „beleszól", hanem gyakorlatilag is részt vállal az üzemek és gyárak irányításából. Nagy szükség van erre a kezdeményezésre, hiszen az elmúlt néhány esztendőben kazalnyi gazdasági probléma maradt megoldatlanul. Sőt, sokhelyütt gondot okoz az üzemi szakszervezeti bizottságnak, hogy hol is kezdjék el a rendcsinálást!... Egy délszlovákiai nagyüzem szakszervezeti elnökének szavait idézem: „A gyárkapun túl gyakran hallja az ember, hogy a munkások túl sokat üldögélnek a büfében, tétlenül társalognak a munkapadok mellett. De mit csináljon az a munkás, ha épp nincs anyag vagy kikapcsolják a villanyt? ... A büfében ül, vagy a munkapacinak támaszkodva áll és várakozik ilyenkor ... Azokat azonoan mindeddig nemigen érte bírálat, akik ezt az állapotot előidézték! Mert nem egyedi jelenség ez nálunk, hanem láncreakció: mi késve kapjuk a nyersanyagot, késve odjuk az árut tovább .. Nem nehéz kitalálni hát, hogy a közeljövőben mi lesz a szakszervezeti munka iránytűje? Eszmei-politikai síkon a CSKP KB májusi, szeptemberi és januári határozatainak fényében kell felülvizsgálni az 1968 januárja óta hozott döntéseket és állásfoglalásokat, illetve a tavaly márciusban tartott hetedik szakszervezeti kongresszus dokumentumait. Ezen túlmenően azonban a járási tanácsok révén az alapszervezeti tagság figyelmét a gyakorlati tevékenység felé kell fordítani, arra, hogy a szakszervezetek elsősorban — a demokratikus centralizmus elvének alkalmazásával — a dolgozók számára érdekvédelmi küldetésüket teljesítsék. A fent idézett üzembizottsági elnök szavaival már ieleztem: érvényesülési és tevékenységi lehetőség bőven kínálkozik e téren! A fölszabadulás negyedszázados évfordulójára meghirdetett országos munkaverseny eredményessége például nagy mértékben éppen a szakszervezeteken múlik. A versenyfelhívás — mely népgazdaságunk égető kérdéseinek mielőbbi megoldását sürgeti — sikerének kulcsa ugyanis csak a dolgozók kezében van, hiszen sok függ az ő kezdeményezőkészségüktől és hozzáállásuktól. £s itt valóban nagy befolyással lehetnek a szakszervezetek. Sok még a nyílt kérdés a kollektív szerződések körül is, melyeknek egyrészt összhangban kell lenniük az országos tervvel, a népgazdaság általános érdekeivel; másrészt az eddiginél fokozottabb figyelmet kell fordítaniuk a dolgozók anyagi érdekeltségére, egészségvédelmére, a szociális ellátásra, a kulturális és művelődési lehetőségekre. Az így értelmezett szakszervezeti munkának nemcsak számos követője, hanem sikere is lesz. A tét nem kisebb, mint a CSFSZM tevékenységének tiszta tükörképei MIKLÓS! PÉTtR Ülésezett a Jókai-napok előkészítő bizottsága ©s sgenyesen sort is az igényesség fémjelezze. Kijelölték a választó bizottságot is, amely a műkedvelő színjátszók és irodalmi színpadok idei műsorainak megtekintése után rangsorolja a látottakat, s annak alapján választják majd ki az idei Jókai-napokon részt vevő együtteseket. A mostani összejövetel részleteiről egyébként sokszorosított jegyzőkönyv formájában a CSEMADOK járási szerveit és az illetékes Népművelési Otthonokat a közeli napokban tájékoztatni fogják. -y-f Idei első összejövetelét tartotta a Jókai napok előkészítő bizottsága. A megbeszélésen Tóth Sándor, a Népművelési Intézet osztályvezetője elnökölt. Az összejövetel során jóváhagyták a Komáromban megrendezendő Jókai-napok pontos időpontját (május 23-tól 31-ig), valamint a műsor vázlatát. A résztvevők megegyeztek abban, hogy a hazánk felszabadulásának 25. évfordulója jegyében sorra kerülő rendezvényt céltudatos munkával kell előkészíteni és szükséges, hogy a mü1970. II. 10. flMBHMHW^wi^ \^ < * a*iwauujmvww in'fl :* awme-: A CKD Práf. tröszt vysoöanyi üzemének nehézipari gyártmányai világhírűek. Felvételünkön -1 az üzem két szerelőmunkása, Jan Kluganost és Jan Suchomel egy szinkronmotoron dolgoz- gÁ, nak, amely a rudfíanyi bánya vezérdinamóját fogja hajtani. IJ. Saroch felv. — CSTI< J