Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-08 / 6. szám, Vasárnapi Új Szó

7 Rejtély, 7 • vagy reklám • Fény derült a „halott Beatles" esetére? # Tragikus igazság vagy a reklám zseniális trükkje? 9 Titkos je­lek a lemezeken # Mit árul el a „Revolution Nr. 9"? Az egész világon futótűzként terjedt el a hlr, meghalt Paul McCartney, a Beatles-együttés egyik tagja. Lehetséges, hogy a hírt egy leleményes amerikai riporter agyalta ki „az év szen­zációjaként", az is lehetséges azonban, hogy valóban igaz. Ha igaz, akkor szomorú hírt jelent a Beatles-kedvelők milliói szá­mára. Ha pedig ez céltudatosan kiagyalt hír, akkor ez az utób­bi évek egyik legrafináltabb reklámtrükkje ... Minden lehet­séges, annál is inkább, mert a világhírű Beatles-együttes egyik tagjáról van szó. A ren­getem újságban, rádióban és te­levíz óban megjelent hír bejár­ta az egész világot, s amikor a híresztelés mqr elérte a tető­pontját, a Beatles-együttes tag­jai megcáfolták. Röviddel ezután „friss fény­képeket" közöltek az élő Paul McCartneyről, amint nejével Linda Eastmannal és kis gyer­mekével együtt kiszáll a gép­ből a glasgowi repülőtéren. Ri­portereket is fogadott, s halál­hírét Mark Twain ismert ame­rikai humoristától kölcsönözött kijelentéssel cáfolta meg. — A halálomról keringő hírek erő­sen túlzottak . .. MÉGIS MEGHALT Már-már úgy tűnt, hogy a „halott Beatles" élő megjelenése után megszűnik minden felte­vés, ám nem így történt. McCartney halálhírét több érv­vel, dátumokkal igyekeztek megerősíteni. Paul még 1966­ban, autóbaleset következtében halt meg. Szerepét azóta ha­sonmása „játssza", aki szinte a megtévesztésig hasonlít Paulra. A hírnek ez a változata főleg Amerikában tartja magát. McCartney halálhírét a múlt év októberében jelentette be Rus Gibb, az amerikai WKMR állo­más bemondója. A New York-i nagy zenefesztivál után már nemigen foglalkoztak a hírrel. Egyszer azonban a michigani egyetem egyik hallgatója bete­lefonált a stúdióba. — Tudják-e, hogy Paul McCartney valóban meghalt? Ha nem hiszik, játsszák le visz­szafelé a Beatlesek „Revolution Nr. 9" lemezét! Rus Gibb bemondó — csak úgy önszorgalomból — leját­H A^Q iJAPK' szotta magának a lemezt. Szin­te megdermedt, amikor a kö­vetkezőket hallotta: — Turn me on, dead man ... Játssz le, halutt ember ... És megkezdődött a bizonyító adatok gyűjtése. Az eredmény valóban meglepő: a Beatlesek lemezein több jel utal erre. Az egyik például a Strawberry Fields Forever" dal befejező része, mellyel ha 33 helyett 45 fordulatszámmal játszanak le, ekkor ez az alábbi szöveg ve­hető ki: I buried Paul... — el­temettem Pault. Égy másik le­játszási módszerrel e lemezről ezt hallani: Paul is a dead man ... Paul halottember ... Fred La Bour, ismert ameri­kai riporter egész McCartney­elméletet állított fel, melynek legfőbb pontja: Paul McCart­ney 1966 novemberében „vala­hol Angliában" autóbaleset ál­dozata lett. A három Beatles akkor úgy döntött, hogy nem közli társának halálhírét. Paul helyett felvették csoportjukba Williain Campbell dobost, aki rendkívül hasonlít Paulra. Ugyanakkor elhatározták, hogy Paul McCartney halálhírét le­mezeiken titkos jelekkel köz­lik. Az elmélet merész, de meg­van a logikája. Például az egyik lemez borítékján temetői jelenet van, ahol egy sírkövön, egy „P" betű látható. Körös-kö­rül sárga virágok, meg egy pár cipő. Egy másik lemez borító­ján további jelképet fedeztek fel. A kép mind a négy Beat­lest ábrázolja, azonban Paul mezítláb áll. Fekete cipője, mely a másik lemez borítékján látható, ezúttal mellette van és vérnyomok láthatók rajta. A három Beatles gomblyukában vörös szekfűt visel, csak Paul szekfűje fekete ... A MÁSIK ELMÉLET A pop-music terén az egész világon nagy a versengés. Egyik feltevés szerint Paul McCartney halálának „szenzá­ciós meséjét" a Beatlesek rek­lámfőnöke agyalta ki. Az újsá­gírók az igazat elsősorban a „The Beatles" tagjaitól és Lin­da Eastmantől, az „igazi" Paul nejétől szeretnék megtudni. Linda asszony azonban az utób­bi időben elzárkózik a világtól, az újságírókról pedig hallani sem akar. Ami a beatleseket illeti, az újságírók kérdéseire, és az ál­taluk előterjesztett „adatokra", mintha csak összebeszéltek vol­na, egyöntetű választ adnak: — Igazán érdekes . .. „Farsang három napjába, nem vittél el a táncba, ha nem vittél a táncba, nem locsolsz meg húsvétra!" A farsang ősidők óta a tánc és jókedvű szórakozások idősza ka. Természetesen elsősorban a fiatalok Igyekszenek kiélvezni a farsangi víg bálozások, táncmulatságok örömeit. Sokan úgy vélik, hogy az áttáncolt éjszaka után „hullafáradtak" lesznek, de nem így történik, ho jól szórakoztak. A jókedvű, kulturált szórakozás egyben kikapcsolódás, és a mindennapi élet gondjai, munkája után mindenki számára szükséges. „A tánc bűn, az ördög találmánya" vélték hajdanában az egyházi nagyságok és a helytelenül moralizáló prédikátorok, de a farsangi táncolásnak még ők sem tudtak gátat vetni. Ma már tudjuk a tánc és a jókedv nem bűn, s a farsangi szó­rakozás legkedveltebb formája a fiatalok számára ls a tánc. És véljük nem árt ezért néhány közismert apróság feleleve­nítése a farsangi bálozók, tánckedvelők számára: Farsang van, táncoljunk! A inai modern társastáncok bármelyike lényegében a régeb­blek alaplépéseiből indul ki. Ezért ne riadjanak vissza még a középkorosztályhoz tartozók sem ettől a szórakozástól, ha nem is ismerik teljesen a legújabb táncok minden fortélyát, figurá­ját. Ugyanez vonatkozik azokra a fiatalokra, akik más elfoglalt­ságuk miatt nem jutottak hozzá a legújabb társastáncok elsajá­tításához. Legtöbbje ugyanis, csak ün. „szezontánc". Megtanulni aránylag jól táncolni, nem nehéz és szükséges is, de nem ls e téren mutatkoznak lényeges problémák. A táncosok Inkább azzal „vétenek" az alapszabályok ellen, hogy figyelmetlen part­nerek. Ha észrevesszük ugyanis, hogy táncpartnerünk nem olyan ügyes mozgású, mint mi, ne igyekezzünk ismeretlen bo­nyolult tánclépésekkel elámítani. Nagy tapintatlanság továbbá partnerünk va s> partnernőnk tudomására hozni bármilyen formában is, hogy gyengébb tán­cos, mint mi. A lány még akkor se irányítsa a férfit, ha jobb táncosnak érzi magát. A partnernőt szilárdan, de nem szorosan magához „préselve" vezeti a férfi. Ha a partnernő hátul kivágott báli ruhát visel, a férfi a kivá­gás alá helyezi a kezét, s az ujjait nem húzza szét. Ismeretlen lány felkérésekor a fiatalember megkérdezi a mel­lette ülő szülőtől, testvértől stb. is, hogy „megengedi-e?" A be­mutatkozást, beszélgetést mindig a fiatalember kezdi. A lány csak indokolt esetben utasítsa vissza a táncot, de kedvesen, röviden magyarázza is meg: „elfáradt, vagy ezt a tán­cot nem kedveli" stb. Viszont ugyanazt a táncot már mással se táncolja. A „kosarat kapott" fiatalember ne sértődjék meg, ne gondol­jon bosszúra. Jusson eszébe, hogy amíg ő szabadon válogathat a lányok „rengetegében", ez a privilégium (ami nem kicsiség), még nem adatott meg a lányoknak. Viszont, ha valakit két­szer is visszautasítanak, bármennyire ls tetszik a lány, ne kér­je fel többéi Ha térsasággal megyünk szórakozóhelyre, bálba, akkor az asz­talánál levő lányokkal, hölgyekkel táncolunk először és több­ször. Nagy illetlenség egész este mást szórakoztatni, ha közben a társaságbeli lány esetleg „petrezselymet árul". Még akkor ls, ha a másik sokkal jobban tetszik! Ezért a fiatalember, csak olyan társasághoz kösse le magát, ahol jól érzi majd magát. Ugyanez vonatkozik a lányokra is. Talán úgy tűnik, sok a „mit illik, mit nem" . . . Ehhez talán annyit: egyedül jókedvűen szórakozni nem lehet, ügyeljünk hát az együttszórakozás szabályaira, hogy mindannyian, (és ebben az „én" is beletartozik) valóban kellemesen érezzük magunkat a bálokon és mulatságokon, hiszen FARSANG vanl Ti Jótett helyébe jót várj ÍÖRD A FEJED * TÖRD A FEJED * TÖRD A a N I G/3 •-9 1 1 Lett népmese I /olt egyszer két testvér. " Egy szegény és egy gaz­dag. Egyik este egy vándor ko­pogtatott be a gazdaghoz és szállást kért éjszakára. Ám a gazdag elküldte őt a testvéré­hez. A vándor a szomszéd udvar­ba ment. A szegény testvér ba­rátságosan jogadta, betessékel­te. jöjj, jó ember, légy a vendé gem. Aztán megosztotta vendé­gével szerény vacsoráját, majd fekvőhelyet készített neki. Reggel, mielőtt a vándor to­vábbállt, megköszönte a szíves vendéglátást és így szólt: — jótett helyébe jót várj. A szegény testvérnek a szö­vőszéken volt egy darab ken­dője. Le akarta venni, de cso­dák csodája, a kendőnek nem akart vége lenni. Az ember összegöngyölte a temérdek kendőt, aztán jelrak­ta a szekérre, bevitte a város­ba, eladta és kapott érte egy halom pénzt. Másnap reggel a fiát átküldte gazdag testvéré­hez, kérjen tőle kölcsön egy mérleget, hogy a töméntelen pénzt megmérhesse. Testvére személyesen vitte át a mérle­get és mohón érdeklődött, mi módon jutott fivére hirtelen ilyen jómódba. Az őszintén elmesélt min­dent úgy, ahogy történt. A gazdag boszankodott, szid­ta magát, amiért a vándort nem jogadta be. Elhatározta, jóvá teszi a hibáját. Két iskola — két felelet A falusi iskolában a tanító néni Kovács Katicát szólí­totta ki felelésre: — No, Katica, tudnál mondani néhány ragadozó madarat? — Igenis, tanító nőni — hang­zott a válasz. — Ragadozó ma­dár a sólyom, az ölyv, a vércse, a héja, a karvaly . .. — Nagyon helyes — mondta a tanító néni. — De meg is tudnád magyarázni, hogy miért nevezik ezeket ragadozó madaraknak? Katica most sem késett a fele­lettel: — Azért nevezzük őket raga­dozóknak, mert pusztítják a ki­sebb, hasznos madarakat. Megölik és megeszik a fülemülét, a sárga­rigót, a cinkét, a harkályt, a vö­rösbegyet és így tovább. Ezzel az embernek kárt okoznak, mert a hasznos madárkák főleg kárté­kony rovarokkal, bogarakkal táp­lálkoznak . . — Jól van. Katica, nagyon szé­pen feleltél — mondta a tanító néni, és beírta az egyest. A mezei bogáriskolában a ko­moly tanító, a szarvasbogár, a kis hétpettyes katicabogarat szólította ki felelésre: — No, Katica, tudnál mondani néhány kártékony, ragodozó ma­darat? — Igenis, tanító bácsi — hang­zott a válasz. — Ragadozó madár például a fülemüle, a sárgarigó, a cinke, a harkály, a vörös­begy . . . A kis katicabogár máris fújta, mint a vízfolyás: — Azért nevezzük őket raga­dozó madaraknak, mert pusztít­ják a bogarakat, rovarokat, örö­kös rettegésben tartják a rovarvi­lágot .. . A szarvasbogár megint csak he­lyeslőleg bólogatott a szarvával. — így igaz — mondta elisme­rően. — Most arra kérlek, nevezz meg néhány szelíd, hasznos mada­rat Is. — Hasznos madárka a sólyom, az ölyv, a vércse, a héja, a kar­valy. . . — hangzott a kis katica­bogár felelete. Ügy van — mondta a tanító. — És miért hasznosak ezek? — Mert pusztítják a bogarak el­lenségeit, a fülemülét, a sárgari­gót, a cinkét, a harkályt, a vörös­begyet és a többi kártékony ma­darat . . . A szarvasbogár-tanító beírta az egyest. HEVES FERENC Nosza, jeleségével együtt ne­kiáltak sütni, jőzni. Sürögtek, forogtak reggeltől estik és les­ték a vándort. Meg is érkezett az egy este. Pazarul megvendé­gelték, ágyat vetettek a számá­ra. Reggel aztán alig várták, hogy távozzon. A vendég búcsúzkodáskor így szólt: — Jótett helyébe jót várj. Ennek a kívánságnak úgy megörült, megköszönni is el­felejtette. Tüstént rohant asszo­nyostól a kamrába a ládához, pénzt számolni, de megjárta. Nekidőlt az ajtófélfának, s on­nan, bárhogyan erőlködött is, estig nem tudott elmozdulni. Azt meg mondanom sem kell, pén­ze nem lett, egy árva garas sem. Verseghy Erzsébet Télkirály Télkirálynak palotája gyémántkővel kirakott, kócos szirmú jégvirágok díszítik az ablakot, ködfüst ömlik kéményéből, dérhomok az udvarán, hózászló leng a háztetőn, s kristályfehér kapuján. Télkirálynak haja deres, jégcsap ül a bajuszán, reggelente kilovagol vágtató szélparipán, zúzmara a koronája, jégpalástja csillogó, szilaj lovak lába alatt a fagyos rög kopogó. Télkirálynak szép leánya hóbundában lépeget, ködfátyolba burkolózva járja erdőt s réteket, és amikor ezQstszánja röppen árkon-bokron át, a gyerekhad hógolyózik, s felköti a korcsolyát. VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünk első része) a nyíi irá­nyában folytatva). 9. Betűt vet. 10. Fél olló! 11. Ön vegyjele. 12. Fordí­tott kettőshangzó. 14. Névelő és női név. 17. Kicsinyítő képző. 18. Nem az enyém. 19. Sír. 20. Belső szerv. 21. Asszonyképző. 22. Női név-e? 25. Ke­fe egynemű betűi. 26. Paripa. 27. Zár. 29. Nem én. 34. El­lentétes kötőszó. 35. Kevert hatvány. 38. Laza betűi. 39. Hiányos ittrium. 41. Tagadószó. 42. Tojás németül. 43. Esek! 45. Zamat. 47. nap. Nem teg­FÜGGÖLEGES: 2. Személyes névmás. 3. Menyasszony. 4. Atomcsoport. 5. Dicsőség. 6. Majdnem zsák. 7. Sín peremei. 8. Rejtvényünk befejező része (a nyíi irányában folytatva). 13. Kevert név. 15. Zúg betűi. 16. Sűrű ellentéte. 17. Kedvelt szín. 22. Jövendőmondó. 23. összevissza dal! 24. Két magán hangzó. 28. Ik! 30. Izomkötő. 31. Férfinév. 32. Vissza: adoga­tás a sportban. 33. Leánynév 34. Oda németül. 36. Antal, Ist­ván. 37. Keresztül. 40. Azonos magánhangzók. 44. Személyes névmás. 45. Kies közepe. 46. Kötőszó. Beküldte: Pásztor Valéria, Pózba KÉT HETE MEGJELENT FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: Aki szüntelenül előbbre nem törekszik, hátra marad, KIK NYERTEK: Két hete megjelent keresztrejt­vényünk helyes megfejtői közül könyvjutalomban részesülnek: Bé­lágyi Ildikó, Ipolyság, Patócs Ti­bor, Komárom, Dobos Zsuzsa, Ki­rályhelmec, Papp Zoltán, Tak­sony, Erdélyi Imre, Zsigárd. Leveleiteket, megfejtéseiteket a­alábbi címre küldjétek: Üj SzS, GYERMEKVILÁG. Bratislava, Gor kého 10. SOSE JÁRT SZÜLŐVÁROSÁBAN Petőfi születési helye körül konok kutatók sokáig bolygat­ják az érvek és bizonyítékok annyiszor felhányt kazlát. Tő mörkény István író megkímélte az utódokat efféle gondoktól. Pedig róla azt beszélték, hogy soha nem is volt abban a vá rosban, ahol született. — Nem jártam soha a szülő­városomban, színigazság — mondta röviddel a halála előtt. — Cegléden születtem, a vasút­állomáson, amely eredetileg jó órányira, a városon kívül épült. Förgeteges hóvihar dühöngött, nem mertek bevinni keresztelő­re Ceglédre, hanem a papot hívták ki hozzám. Szüleim nemsokára elköltöztek az állo­másról másfelé, aztán eltelt öt­ven év, s nekem folyton annyi dolgom volt, hogy nem tudtam Szegedről átrándul ^ Ceglédre. Így aztán miig se láttam a szü­lővárosomat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom