Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-11 / 2. szám, Vasárnapi Új Szó

s­s ELO, ALKOTO TANITAS Tézisek a jubileumra Az SZKP Központi Bizottsága a közelgő Lenin­eentennáriummal kapcsolatban téziseket' adott ki, melyek többek között megállapítják, hogy a szo­cialista világrendszer megalakulása új történelmi jelentőségű eltolódást eredményezett a világ gaz­dasági és politikai erőinek rendszerében a szocia­lizmus javára, nemzetközi méretekben gyakorlati­lag igazolta a leninizmust. A szovjet népnek, a szocialista közösség népeinek hősies erőfeszítései alapjában véve megnyitották és kipróbálták a Föld minden népe számára az új társadalmi rend­szerhez vezető utat. A kommunista pártok, a lenini Ideológiai hagyatékra támaszkodva nagyszabású alkotó munkát végeznek és kérlelhetetlenül fel­lépnek korunk burzsoá ideológiája ellen, a forra­dalmi elmélet jobboldali és ál baloldali revizionis­ta eltorzítása ellen. A marxizmus—leninizmus nagy nemzetközi tanítás. Minden kísérlet a mar­xizmus—leninizmus egységének aláásására, külön­böző nemzeti vagy regionális „variánsokra" való mesterséges széttagolására elkerülhetetlenül a munkásosztály forradalmi tanítása elveinek reví­ziójával végződik. Lenin kimutatta, hogy a kapitalizmus monopolis­ta szakasza a tőkés rendszer utolsó szakasza, a szocialista forradalom előestéje. A világtörténelem új szakaszának sokoldalú elemzése lehetővé tette Lenin számára, hogy meghatározza a forradalmi mozgalom hatalmas lehetőségeit az imperializmus korszakában. A szovjet emberek a népgazdaságot fejlesztve és az ország védelmi képességét fokozva — hangoztatják a tézisek — internacionalista kö­telességüknek tartják, hogy minden töltik telhetőt elkövessenek az egész szocialista világközösség és minden egyes hozzátartozó ország gazdasági, ka­tonai és politikai erősítése érdekében. Az SZKP — folytatódnak a tézisek — határozot­tan elítélte a személyi kultuszt, amely a hatalom­mal való visszaéléshez, a szocialista demokrácia és a forradalmi törvényesség megsértéséhez veze­tett. A párt elítélte a szubjektívizmust is, amely figyelmen kívül hagyja a társadalmi fejlődés tör­vényeit és a kollektív szervek véleményét, s a tudományos Irányítást voluntarista határozatokkal helyettesíti. E negatív jelenségek kiiktatásának biztosítékai az állami és a pártélet lenini normái­nak szigorú betartása, a bírálat és önbírálat fej­lesztése, a kollektív vezetés elveinek következetes megvalósítása, a tömegekkel való széles körű kap­csolatok. A párt elutasít minden arra irányuló kí­sérletet, hogy a személyi kultusz és a szubjektíviz­mus bírálását a nép és a szocializmus érdekei ellen fordítsák, arra használják fel, hogy befeke­títsék a szocialista építés történetét, diszkreditál­ják a forradalmi vívmányokat és revízió alá ve­gyék a marxizmus—leninizmus elveit. Lenin a dolgozó tömegek szociális egyenlősége és egysége biztosításában fontos feltételnek tekin­tette a nemzetiségi kérdés megoldását. A munkás­osztály érdekei kötelezik a kommunistákat arra, hogy egyformán küzdjenek mind a nemzeti sajá­tosságok lebecsülése, mind pedig azok túlértéke­lése, túlbecsülése ellen. Az SZKP a nacionalista elhajlás és a nagyhatalmi sovinizmus elleni har­cában mindig ahhoz igazodott, hogy a szocializ­mussal nem egyeztethető össze sem a nacionaliz­mus bármely formája, sem a nemzeti nihilizmus. Az SZKP külpolitikai tevékenységének célja biz­tosítani a szocialista és a kommunista építés bé­kés feltételeit, megteremteni a lehető legkedve­zőbb légkört a világ dolgozóinak felszabadító har­cához, az összes népek társadalmi és gazdasági ha­ladásához. A békés egymás mellett élés egyúttal feltételezi a heves politikai, gazdasági és ideológiai harcot a szocializmus és a kapitalizmus között, a munkásosztály és a burzsoázia között. A békés egymás mellett élésnek semmi köze az osztálybé­kéhez ós a legcsekélyebb mértékben sem teszi kétségessé az elnyomott népeknek azt az elidege­níthetetlen jogát, hogy minden eszközzel, akár fegyveres harccal is, küzdjenek felszabadulásu­kért. A leninizmus mindent legyőző erejének az a legfontosabb forrása, hogy lényegét a proletár internacionalizmus alkotja. Lenin az internacio­nalista politika központi kérdésének azt tartotta, hogy a proletár pártok és a forradalmi mozgalom valamennyi csapatának tevékenységében helyesen kell összeegyeztetni a nemzeti és az internacio­nalista érdekeket. A tézisek leszögezik, hogy a világon, ahol dúl az osztályharc, nincs és nem is lehet semmi­féle osztályon kívüli vagy osztályok feletti ideo­lógia. Az ideológiai harcban nincs helye a semle­gességnek, vagy a kompromisszumoknak, a mar­xisták és leninisták elutasítják az ideológia békés együttélésről hirdetett opportunista tételt. Az SZKP KB Központi Biaiottsága téziseiben ki­emeli, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom­ban fellelhető ellentétek leküzdésének legjobb módja a közös célokért vívott gyakorlati harc. Az egység nem deklaráció, nem frázis, hanem közös akciókban és közös harcban kovácsolódik ki. A kommunizmus felépítése — alapvető távlati terv. Lenin a kommunizmus alatt a szocialista fejlődés törvényszerű eredményét, a szocializmus­ban rejlő lehetőségek és előnyök feltárását és rea­lizálását értette. A kommunizmusba való áttérés­hez szükség van az anyagi és a szellemi feltételek hosszú és alapos előkészítéséhez — hangsúlyoz­zák a tézisek és rámutatnak arra, hogy a kommu­nizmus felépítése feltételezi a szocialista társa­dalmi-gazdasági viszonyok egész rendszerének tö­kéletesítését. Megállapítják azt is, hogy a mar­xista—leninista ideológia következetesen kifejezi a munkásosztály, valamennyi dolgozó alapvető érdekét és egyúttal a szocializmus gyakorlatában bevált olyan tudományos elmélet, amely objektíve hű képet ad a világról és megbízható iránytű­ként szolgál a gyakorlati tevékenységben. •MMMf -Q N E/3 A témát tulajdonképpen egy ellesett kis beszélgetésfosz­lány adta. Szerencsére nem álta­lános, sajnos nem is ritkaság számba menő epizód. — Szlovák nyelvű iskolába írat­tam a gyereket... — Tudja, ta­níttatni szeretnénk... — toldja meg kijelentését némi magyaráz­kodással az egyik beszélgető fél. Gondolkodóba ejtett a gyermeke sorsáért aggódó szülő cselekedete. Vajon miért kell a „taníttatáshoz" szlovák nyelvű alapiskola? — töp­rengtem el a hallottakon. Nyílt ti­tok (egy kivételtől eltekintve) nincsenek magyar nyelvű főisko­lák, s a szlovák vagy a cseh nyel­vű egyetemekre való felvételeknél bizonyos hátrányok származtak vagy származnak a magyar közép­iskolát végzett növendékek számá­ra. Egyelőre. Hogy milyen nyelvű iskolába íratja a szülő gyermekét — ez ter­mészetesen magánügy, amibe be­leszólni, sőt hozzászólni sincs jo­ga senkinek. De éppen a szülők­nek kellene érezniök, hogy Itt többről van szó, mint magánügy­ről. Rövid eszmefuttatásom végén olyan fiatalokról szeretnék szót ejteni, akik kétségkívül hátrányos pozícióból rajtoltak, mégis célba értek. írásom két szereplője a közel­múltban fejezte be főiskolai tanul­mányait. Amikor elmondtam, hogy írní szeretnék róluk, nem lelke­sedtek. Egyszerű fiatalemberek­nek érzik magukat, akik netn sze­retnének a nevük körül nagy csi­nadrattát. Kapásból felsoroltak féltucatnyi olyan évfolyam- vagy iskolatársat, akikről szintén lehet­ne írni — „talán még jobb riport­alanyok is lennének" — ajánlot­ták figyelmembe. Utólagos enge­delmiikkel én most mégis róluk írok néhány sort. Sacit gyermeksírás és kacaj egyvelegének csendes áhítata kö­zepette találom a rimaszombati kórház gyermekosztályán. Az or­vostudománya segítségével apró emberkéknek adja vissza az egész­séget, értük aggódó szüleiknek a hitet. Gyermekorvos. Füleken végezte iskolai tanul­mányait végig kitűnő előmenetel­lel. Gyermekkori álma, hogy szí­nésznő legyen, nem valósulhatott meg. A papa, enyhén kifejezve, el­tanácsolta ettől a hivatástól kis­lányát. Kölcsönös beleegyezéssel Laci mindössze néhány napra tért haza külföldi állomáshelyéről. Csak természetes, hogy szüleit is meglátogatta. Néhány percre őt is kiragadtuk a családi és baráti lá­togatók gyűrűjéből. Lacit gyermekkora . óta másfajta tudományok érdekelték. A múlttal, a történelemmel már Rimaszom­batban eljegyezte magát. A köz­gazdasági középiskolában érettsé­gizett, majd szintén Prágában folytatta tanulmányait. A legjobb diákok között volt. Nem is ez a dologban a különös: a fordított le­CÉLBA ÉRT FI ATA LÓÉ I az orvosi fakultásra jelentkezett. Először elutasították kérelmét, de Sacit nem olyan fából faragták, hogy belenyugodott volna ebbe. Megvétózta a felvételi bizottság döntését, s még abban az évben felvételt nyert a kassai orvostu­dományi egyetemre. Nem volt könnyű a kezdet. Bizony előfor­dult, hogy egy-egy fület bántó szlo­vák mondatán derült a társaság. Mit tehetett ilyenkor? összeszorí­tott foggal küzdött, tanult, s a „csakazértis" hangulat és elszánt­ság meghozta eredményét. A prá­gai Károly Egyetem orvosi tanszé­kének gyermekgyógyászati karán (itt folytatta tanulmányait) egyet­len növendék végzett az idén vö­rös diplomával. Saci volt. hetőség lenne az. A világhírű egyetem „krémje" talán el sem képzelhető magyar diákok nélkül. Mindezt naivitás lenne született, faji tényezőkkel magyarázni, sok­kal inkább hozzáállás kérdése ez. A középkort történelmet tanult fia­talembert ma már Európa legjobb turkológusai között emlegetik. Szű­kebb hazájának középkori törté­nelméről írt kétkötetes cseh nyel­vű tanulmánya nemsokára sajtó alá kerül. A diplomáciához is. ala­pos szakismerete révén került. Fél éve, már, hogy családjával külföldön él. Arra a kérdésemre, minek kö­szönheti pályafutása eddigi sike­reit? — először furcsa képet vág, majd gyorsan visszakérdez­Mondd, miféle sikerekről be szélsz? Kisvártatva, amikor észre vette, alig jutok szóhoz, hozzátet­te: ja, hát az véletlen volt... Ezt — a véletlent mintha hal­lottuk volna már valahol. Hesz Mihály olimpiai bajnok, a magyat vizek nagy egyénisége szokta mondani sorozatos győzelmei után. Akik közelebbről ismerik a bajnokot, nyilván, tudják, mi rej­lik a kijelentés mögött, akik nem, kedvükért leírjuk: ambíció és fa­natizmus. Laciból sem hiányoznak ezek a tulajdonságok. Mit várnak az élettől, s mit nyújtanak a társadalomnak? Fiatalemberekről van szó, akik a fáradságos munka jóízű gyü­mölcsét most kezdik ízlelgetni. Hangsúlyozni sem kell: elégedett, de nem öntelt emberek. Sokat várnak az élettől, mert sokat tesz­nek az életért. A két fiatal eddigi életútjában „csak" ennyi a közös tényező. A huszonhárom éves vörös diplo­más doktornő most gyermekekét gyógyít. Nagyon szereti munkáját a kis nebulókról nem is beszélve. A huszonkilenc éves diplomata külhonban képviseli szocialista ha zánk érdekeit. Olyan országban, ahol még az „öreg róka" diploma­táknak sem lenne könnyű dolguk íme a két diplomás fiatalember eddigi életútja. Kívülük számos fiatal megjárta ezt a könnyűnek egyáltalán nem mondható utat, akik ma eredményesen dolgoznalt a maguk és társadalmuk boldo­gulásáért. Magyar nyelvű iskolá­ban, anyanyelvükön kezdtek ta­nulni. Nehezebb dolguk volt a kortársakénál, de megérte. Ők mondták! HACS! ATTILA

Next

/
Oldalképek
Tartalom