Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-11 / 2. szám, Vasárnapi Új Szó

Beszélgetés NÉME ľII JENŐ mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel Jól ismert ember foglalta el az egyik miniszterhelyettesi széket. Már mint az ekecsi szövetkezet elnökét is sokan ismerték. Még többen, úgyszólván Szlovákia valamennyi mezőgazdasági szakembeie, amikor Dunaszerdahelyen a járási pártbizottságon mint mezőgazdasági titkár dolgozott, majd a termelési igazgatóság, illetve a mezőgazdasági társulás igazgatója lett. Igen sokan megfordultak nála akkor is, de most?... Szinte egymásnak adják a kilincset az ország minden részéből érkező látogatók. Sok követelés vár teljesítésre, sok kérdés megválaszolásra. Magam is előkészítettem néhányat, olyan másfél tucatnyi kérdést, de már a beszélgetés kezdetén rá kellett jönnöm, hogy valamennyi kérdésre aligha kaphatok részletes választ. Legalábbis azon a napon nem. De ígéretet kaptam, hogy megválaszolás előtt egyetlen kérdés sem kerül a papírkosárba. A jövőre vonatkozóan ugyanis most dolgoznak sok olyan gazdasági, szervezési kérdésen, amely csak hetek múlva válik határozattá, törvénnyé. Beszélgetésünk tárgyát tehát az 1969-es év képezte. • Néhány nap telt el csupán ebből az esztendőből, de gondolom, hogy a miniszterhelyettes elvtárs legalább általánosságban számot vetett az 1969-es évvel. Milyennek tartja azt a sokarcú esztendőt? — Általában jónak mondható. Még a különlegesen hideg tavaszutó és a hosszan tartó esőzés sem akadályozhatta meg a tervteljesitést. Szlovákia a bruttó termelést 100,9 százalékra teljesítette. Ez 1968-cal szemben 1,9—2 százalékos növekedés. • Amint látom, az általánosítás helyett szívesebben beszél a konkrétumokról. A két ágazat eredményei között hogyan oszlik meg a termelési siker? — Százalékban kimutatható sikerről a növénytermesztésben beszélhetünk. Ott megközelítőleg 3,7 százalékos a növekedés az 1968. évvel szemben. A növénytermesztésen belül komoly sikernek számít a szemes termények, a terimés takarmányok, a gyümölcs és a szőlő mennyiségi növekedése. Akármennyire megszokottan hangzik is, ebben bizony benne van a gondos talajművelés, a jó agrotechnika, egyszóval a hozzáértés. A növénytermesztésnek azonban az elmondottak ellenére is van néhány komoly problémája. Tavaly répából, burgonyából, repcéből és hüvelyesekből nem termeltünk annyit, amennyire a népgazdaság számított, illetve mint amennyire szüksége van. • De hiszen a hektárhozamok jók voltak? — Igen, a hektárhozamokkal nem volt baj. Csakhogy a vetésterület kedvezőtlen strukturális változását a hozamok növekedése nem tudta kiegészíteni. És ez komolyan kihat a közellátásra és más népgazdasági ágakra. Erre fel ls hívjuk a mezőgazdasági dolgozók figyelmét. • Milyen arányúak ezek a vetésterületben történt eltolódások az egyes növényeknél? — Mi a vetésterület ötévi átlagát vettük a számítás alapjául. Eszerint a búza vetésterülete 32 500, az árpáé 6600, a szántóföldi takarmány vetésterülete pedig 20 000 hektárral növekedett. De ennek még nem kellett volna olyan változásokat okoznia, mint amilyen bekövetkezett. Különösen a burgonya és a hüvelyesek vetésterületének csökkenése érinti érzékenyen a népgazdaságot. Számokban ez így fest: az utóbbi öt évben a burgonya területe 36 500 hektárral, vagyis 25,7 %-kal csökkent. Csupán tavaly 9600 hektárral. A cukorrépánál 26,8 százalékos, a hüvelyeseknél 23 300 hektár, azaz 52 százalékos a csökkenés. Kukoricából 23 %-kal, vagyis 34 000 hektárral vetettünk kevesebbet, és ebből erre az évre 10 700 hektár esett. Olyan figyelmeztető adatok ezek, hogy nem lehet szemet hunyni előttük. • Mi az oka ennek a nem kívánatos strukturális változásnak és mi, illetve mennyi a lehetősége annak, hogy a vetésteriilet a népgazdaság szükségleteinek javára kedvezővé alakuljon? — A minisztérium és a központi szervek komoly aggodalommal figyelték és figyelik ezeket a káros fejleményeket. Az ok nem titok. Csaknem egyöntetű a vélemény, hogy az árpolitika, a mezőgazdasági termékek és termények évek óta érvényben levő felvásárlási ára. Ezt a problémát mezőgazdáink jól ismerik s amennyire lehet, a maguk módján keresik is a megoldást, természetesen a rentábilis termelés javára. Az 1970-re érvényes árpolitika és a további gazdasági hatóeszközök érvényesítésének módjai már ismertek. A népgazdasági helyzetből kiindulva nagyobb árkiigazításra nem számíthatunk. Persze, az elemzések alapján már készül az új koncepció, bevezetése 1971-től várható. A minisztérium mindent megtesz annak érdekében, hogy ezt a munkát 1970 első negyedében elkészítse. Tisztában vagyok azzal is, hogy a növénytermesztés strukturális alakulása nem csak árkérdés. Már az eddigi szervezési intézkedések is segítettek valamit. A kukorica és a cukorrépa esetében már 1970-ben részleges javulás várható. Rosszabb a helyzet a burgonyánál. Itt leginkább a gépesítés színvonala a gátló tényező. Sajnos, a gépesített burgonyatermesztés problémáját pillanatnyilag sem a KGST keretében, sem más országokból történő gépvásárlással nem tudjuk megoldani. Az NSZK-ból vásárolt gépek sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Gép tehát egyelőre nincs elég, a munkaerőszervezés pedig nem áll olyan fokon, hogy azt a problémát ezea keresztül oldanák meg a nagy burgonyatermesztő-körzetek. • Ilyen eredmények esetén minek a rovására írható, hogy az állattenyésztés, ha kevéssel is, de a tervet nem minden vonatkozásban teljesiti? — Nem szeretnék az elmúlt évek gazdaságpolitikai irányzatáról részletekbe bocsátkozni. Erről már írtak és beszéltek elegei. Egy tény: évek 6ta csökkenő tendenciájú az állatállomány száma. A tehéntartásnál pár évig ez érthető volt, a beteg állományt ki kellett cserélni. DB ez sem tarthat örökké. A kocatartásnál az állomány ilyen arányú csökkentése egyenesen hibás volt. Az idén az állattenyésztők előtt legnagyobb feladatként az áll, hogy megállítsák a szarvasmarha- és sertésállomány csökkenését, és a létszámbeli fejlesztéshez is megteremtsék a jó alapokat. • S a csökkenés megállítása milyen mértékben sikerült és milyenek az állattenyésztés fejlesztésének kilátásai? — Ami az állomány csökkenésének megállítását illeti, az teljes egészében sikerült. Sőt, a sertésállománynál mérsékelt növekedés várható. Ez persze már ebben az évben érezhető lesz. A baromfitenyésztésben a nagy kapacitású baromfifarmok gyarapításának alapján már ez év első felében normalizálódik a helyzet. Tisztában vagyok azzal, hogy a szarvasmarha-tenyésztés helyrehozása egy-két évet igénybe vesz. Azért úgy gondoljuk, hogy 1970 végére a szarvasmarha-tenyésztés teljesen konszolidálódik. Lehet, hogy amit az állattenyésztésről mondtam, túl optimistának hat. De meg kell jegyeznem: szaporodik és minőségileg is javul az állomány és a növénytermesztés jóvoltából olyan a takarmányalap, amilyen eddig még nem volt. A mezőgazdasági dolgozók pedig tudják, hogy mi a feladatuk. A bevezetőben említettem, hogy sokkal több kérdéssel készültem a miniszterhelyettessel való beszélgetésre. A sok közül most csak egy témakör szerepel. De ami késik, nem múlik. A közeljövőben több olyan kérdésre ad választ Németh Jenő miniszterhelyettes, melyek százezreket érdekelnek Szlovákiában. Haraszti Gyula A Gombai Állami Gazdaság dolgozói a CSKP KB májusi irányelveire válaszolva kötelezettséget vállaltak, hogy az év végéig a tervezett 25 vagon sertéshús és 7 millió darab tojás beszolgáltatásán kívül terven felül még 11 vagon sertéshúst és 250 000 tojást szolgáltatnak be népgazdaságunknak. Felvételünkön Fitos Emília, a baromfifarm dolgozója a beszolgáltatásra szánt tojásokat osztályozza. (Felvétel: Koloman Cích — ČSTK) N S/3 fcjJ • Miniszterhelyettes elvtárs említette, hogy az 1969-es növekedést a mezőgazdasági termelésben a növénytermesztés hozamainak javulása alapozta meg. Mi a helyzet az állattenyésztés terén? — Az állattenyésztést nehéz egyöntetűen értékelni. A termelés nőtt, a minőségi mutatókban is további javulások mutatkoznak. A termelés növekedése ellenére azonban a tervezett mennyiséghez viszonyítva 1,8 — 2 °/a-os kiesés mutatkozik. Pedig Szlovákiában az egy tehénre jutó fejési átlag 200 literrel, az 1968-as 2200 literes átlaghoz viszonyítva 9 százalékkal növekedett. Az évi tojáshozam 18-cal több, mint 1968-ban. A hízó marhák és sertések napi súlygyarapodásánál 2—3 dkg különbség mutatkozik. A malacleválasztás kocánként 0,5 darabbal javult. a sikerek ellenére is maradtak