Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-10 / 8. szám, szombat

Destrukciók a történettudományban A Rudé právóban Viera Cbrabrová a propaganda időszerű kérdéseivel foglalkozva, felhívja a figyelmet az ideológia terén mutatkozó komoly hibákra. Megállapítja, hogy az elmúlt időszakban különösen a történettudomány terén került sor általános destrukcióra. Főleg az újabb és a legújabb kori történelem eszmei értékeit érintette ez a rombolás: a köztársaság keletkezésével kapcso. latban a szociális és gazdasági tényezők rovására aránytalanul kidomborították a nemzeti tényezőket. Tanúi lehettünk több burzsoá politikus — főleg Masaryk és Beneš dicsőítésének, valamint az első köztársaság burzsoá osztályjellege elkendőzésének. Egyes történetírók pártunk történetének magyarázása során revízió alá akarták venni az alapvető forradalmi értékeket. A CSKP bolsevizálását úgy magyarázták, hogy az volt a forrása minden későbbi torzulásnak. Támadták a szovjet hadsereg szerepét hazánk felszabadításában és a Szovjetunióval való együttműködést, illetve a szövetség gondolatát. 1948 februárjára nem úgy tekintettek, mint a munkásosztály győzelmére a burzsoázia fölött, hanem úgy magyarázták, hogy ez a fordulat a tulajdonképpeni okozója a későbbi torzulásoknak. A cikkíró hangsúlyozza: propagandánk egyik legfontosabb feladata történelmünk alapvető értékeinek megtisztítása, a marxista-leninista eszmék rehabilitálása. Ezzel egyidejűleg mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy pártunk jelenlegi politikáját az emberek helyesen értelmezzék, s hogy e politika meg is valósuljon Sokan szimulálnak Arról, hogy mennyire elburjánzott nálunk a táppénzcsalás, figyelemre méltó kommentár jelent meg a Práce január 6-i számában. Josef Novaček, a kommentár szerzője megírja, hogy 1969. tíz hónapjában a betegsegélyzői előirányzatot 154 millió koronával lépték túl országos viszonylatban. Csak az ostravai bánya- és kohókörzetben naponta 49 500 dolgozó hiányzik a munkából. Az egész országban betegség címen naponta 250 000 dolgozó marad távol munkahelyéről. Ez annyit jelent, mintha például a dél-csehországi kerület egyetlen lakosa sem állna munkába — s ez hatalmas veszteséget jelent a népgazdaságnak. A kommentátor az elburjánzott. kimaradások egyik okát abban látja, hogy a szakszervezeti üzemi bizottságok nem támogatják kellőképpen az orvosokat, amikor azok dolgozni küldik a szimulánsokat. Az is jellemző például, hogy a legnagyobb ostravai üzemek szívesebben ^fizetnek büntetésképpen horribilis összegeket a levegő szennyezéséért, ahelyett, hogy rendszeres befektetésekkel korszerűsítenék az egészségtelen munkakörnyezetet. Az ostravai Csehszlovák Hadsereg Bányában a szakszervezet ellenőrizte a betegeket. Egy szűröpróba alkalmával kiderült, hogy 48 ellenőrzött beteg közül 28 nem tartózkodik otthon. Az alkalmazkodó Junák A Tribúna január 7-i számában František Homola a Junák cserkészszervezet pálfordulásával foglalkozik. Megírja, hogy a különböző legendákkal övezett, s a Junák „újjászületéséért folytatott húszéves harc" legújabb fejleménye az, hogy ez a cserkészszervezet a sajtóban és a programjában is a marxista—leninista világnézet mellett tört lándzsát. Megszépíti a junák múltját, és e szervezet jelenlegi hivatalos tézisei már azt ls állítják, hogy a Junák mindig a szocializmus eszméit vallotta magáénak. Homole cikkében rámutat: 1948 után a Junák cserkészszervezet bebizonyította, hogy egyik „erénye" éppen az alkalmazkodás az új körülményekhez. A cserkészmozgalom alkalmazkodott Hitlerhez és Mussolinihoz, éppúgy, mint a valamikori csehszlovák cserkészszervezt a müncheni diktátumhoz. Érdekes, hogy a Junák szervezet ma társadalmi munkamozgalniict indít el, felesküszik a szocializmusra, és Ígéri, hogy tagjait a tudományos világnézet szellemében fogja nevelni. Azonban tavaly nyáron sok cserkésztáborban istentiszteleteket tartottak. Az sem titok, hogy e szervezeten belliI külön alakulatok gondoskodtak a vallási nevelésről. Nem elég hirdetni u jelszavakat A Národný výbory-ban, a cseh kormány hetilapjának első idei számában Karel Méstek, a Népi Kamara képviselője, volt földművelésügyi miniszter nyilatkozik mezőgazdasági politika néhány kérdéséről. Annak a véleményének ad kifejezést, hogy az efsz-ek VII. kongreszszusa határozatának ma is nagy a jelentősége és ezt a dokumentumot a pártnak és a kormánynak teljes mértékben meg is kell valósítani. Az elmúlt időszakban hangoztatott „agrárprogramok" nem segíthetik, ellenkezőleg csak megkárosíthatják a mezőgazdaságot. Az 1968 januárját követő időszakban végzett tevékenységével kapcsolatban K. Méstek képviselő így nyilatkozott: Ha valaki az én tevékenységemet a mezőgazdasag terén dogmatikusnak és konzervatívnak jellemezte, akkor én e megjelölést büszkén vállalom .. . Véleményem szerint Josef Borftvka nem rendelkezett semmiféle progresszív rendszerrel. Ogy cselekedett, mint egy falusi kocsis, aki az ostorával csapkodja a trágyát. Nyilván azt hitte, hogy elegendő meghirdetni a jelszavakat, nem kell gonkoskodni a gazdasági feltételek megteremtéséről.. . Súlyosabb az a körülmény, hogy Borűvkának húsz év alatt sikerült fejetlenséget teremteni a mezőgazdasági termelésben, különösen a mezőgazdasági gépgyártásban. Sőt, annyira ment, hogy a CSKP plénumán, még 1968. januárja előtt követelni merte a vegyipari beruházások csökkentését azzal az indokolással, hogy állítólag nincs szükség annyi műtrágyára. Ogy vélem, rövid időn belül kiderül, hogy kinek volt igaza, mind a politikai kérdéseket, mind pedig a mezőgazdaság irányítását érintő kérdésekben — válaszolta többek közt Méstek képviselő a „Národný výbory" című cseh hetilap szerkesztőjének. Az idézett hetilap részletes anyagot közöl a magyarországi helyi államhatalmi szervek keletkezéséről és fejlődéséről. Ugyancsak közli Nyers Rezsőnek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága titkárának nyilatkozatát a vállalatok önállóságáról. Ism) • •••SDDdDBHDHDDD - Ö J FILMEK• •••HODDDIDQC1BDOD Királyi vadászat (francia—szlovák) A „királyitól", sajnos, éppoly távol esik ez a film, mint maga a vadászat a királyi vadászattól, amely bizonyos monda szerint a villáinló-zivataros égbolton játszódik felhő-király és felhő-vad közreműködésével. Ennek a Királyi vadászatnak a témája sokkal inkább földi fogantatású: egy kiviruló szerelem kelleines-kedves eseményei valamilyen bizarr ötletből fakadt párhuzam kapcsán minduntalan átszövődnek egy vadorzó banda elleni küzdelem bonyodalmaival. A történet szereplői emellett meglehetősen különös emberek. Persze, nem jellemvonásaikkal vagy képességeikkel, hanem helyzetük adottságával, ennek a helyzetnek a különlegességével. Három nő él egy hegyektől-erdőktől övezett, kastélyszerű évszázados kúriában — a ház megboldogult urának félig megtébolyult felesége, eladósorba cseperedett lánya és sógornője. Életük sivár tartalma az egymásvigasztalás, a szép időkre való emlékezés és — akinek még lehet reménye — a szép időkről való álmodozás. Szomorú hétköznapjaikban kél fiatal vadász megérkezése okoz némi változást: először csak tudnak, beszélnek róluk, majd a-lány szerelemre lobban az egyik vadász, a rokonszenves Filip I Samy Frey) iránt. A vadászok kezdetben nem sokai törődnek a hölgyekkel, vadászni jöttek, nőügyeiket valahol a városban hagyták. A fő problémát a vadorzók gyalázatos ténykedése jelenti számukra, s természetesen elsőrendű feladatnak tartják, hogy megtisztítsák tőlük a terepet. Az események ezután hol kisebb, hol nagyobb zökkenőkkel bonyolódnak a maguk útján, mígnem a végkifejlet pontosan az, amire kezdettől fogva számítunk. Vagyis aztán csakhamar rájövünk, hogy annak, amit a széksorból a vásznon peregni láttunk, tulajdonképpen semmi más célja nem volt, mint kellemetes sziesztába ringatni a némi kis kalandra, szerelemre és egzotikumra vágyó igénytelen nézőt. S hogy a film ne csak a néző szemének és a szívének tessék, egy jó adag könnyen emészthető, felületes bölcselkedéssel is traktálják benne. A film alkotói (rendező: Francois l.eíerrier), többségben franciák, nem éppen élvonalbeliek. A szlovák hozzájárulás leginkább a festői színhely, Szomolány gyönyörű hegyes-völgyes környéke, amelyet lean Badal felvevőgépe valóságos felfedezői lelkesedéssel fényképezett. Úgyhogy a királyi vadászatban ez a „legkirályibb". Elvarázsolt szerelem (spanyol) Ritka eset, hogy egy balettből ne balettfilm készüljön. Erre példa az Elvarázsolt szerelem, amelynek zenéjét a spanyolok egyik legnagyobb zeneszerző-híressége, Manuel de Falla komponálta 1915-ben. A balettből a spanyolok ugyancsak egyik híressége, Francisco Rooira Belela filmrendező szerkesztett táncokkal tűzdelt drámai történetet. Vagyis a balett zenéjét is hulljuk, történetét is megismerjük és emellett filmszerű filmet látunk. Mint várható, a cselekmény, illetve a történet egyszerű: egy szépséges cigánylány, Candelas tragikus szerelméről szól. Candelas úgy tudja, hogy szerelmét, a durva és erőszakos Diegot egy verekedés közben megölték. Űj szerelemre lobban a rokonszenves Antonio iránt. Csakhogy ez az érzés sokkal több gyötrelmet, mint boldogságot jelent számára, ugyanis a „halott" Diego rémséges „látomások" formájában minduntalan közéjük áll. Diego kísértet-létét azonban Antonio rövidesen leleplezi, s így kettőjük végső összecsapása — úgy látszik — elkerülhetetlen. Közbeszól azonban a témaindító verekedésben megölt cigánylegény fivéreinek vérbosszúja ... A balladai történetnek ez a váza természetesen sok-sok érdekes és drámai epizóddal egészül ki, de a film leginkább megcsodálni való érdeme — s ez Beleta rendező nem mindennapi tehetségére vall —, hogy a mitikus jelenségek szinte egymásba olvadva váltakoznak a reálisnak felfogható cselekménnyel, vagyis már-már hajlandók vagyunk elhinni: életből ellesett valós történetet látunk. Hajlandók vagyunk erre annak ellenére, hogy ugyanakkor Beleta stilizálásából (a közbeékelt táncok, a túlfeszített rejtélyesség) egyértelműen kiviláglik: egy mesét mond el. A film pompás cigány életképei mellett főként a Candelast kitűnően játszó és még kitűnőbben táncoló La Polaca nyeri meg tetszésünket. La Polaca Spanyolország talán legnépszerűbb táncosnő-csillaga. Mint a látottak is bizonyítják, színészi képességei úgyszólván vetekszenek táncművészetével. Ugyancsak híres táncos és híres koreográfus az Antoniot alakító Antonio Gades. Kettőjük természetes, tehetséges játéka eredményezi talán leginkább, hogy élmény számba menő film az Elvarázsolt szerelem Angelika III. (francia—nyugatnémetolasz) Talán mondani sem kell, hogy Angelikára ebben a részben még az előzőknél is nagyobb megpróbáltatások, illetve kalandok várnak. Miután kiszabadult XIV. Lajos „érzéki karmai" közül, nekivág a végtelennek, hogy hőn szeretett férjét felkutassa. A végtelen ezúttal a Földközi-tenger, s a dióhéj, amelyben hánykolódik rajta, hol egy francia hadihajó, hol pedig egy kalózhajó, de megesik, hogy csak egy szál lenge ruhája. Most is meg akarják erőszakolni, most is kínozzák, sőt rabszolgapiacra hurcolják, ám őt nem lehet megtörni. Persze, derekas helytállásának a jutalma most sem marad el: rengeteg bonyodalom után végre találkozik szerelmetes urával. Sajnálni való, hogy ez a találkozás sem fenékig tejfel, sőt még rossz véget is ér, de hát Angelika nem lenne Angelika, ha végtére már megnyugodna, vagy nyugton hagynák. A III. rész szomorú vége természetesen új kalandok sorát jelzi — most majd egy szultán birtokában. j szó) Az or^fci (03ZSZSZK) kohászati kombinátban nemrég helyezték üzembe a csehszlovák gyártmányú lemezhengersort. (CSTK—TASZSZ felvétel) Az utóbbi időszak legnépszerűbb intézkedéseinek egyike az árbefagyasztásokról szóló kormányrendelet. Közzététele kapcsán több millió családban meghányták-vetették a mikroés makro-ökonómiai kérdéseket. Ogy hisszük, hogy úgyszólván maradéktalanul mindenütt úgy könyvelték el az intézkedést, hogy: gondoskodik róla a párt, nehogy a gazdasági konszolidáció terhét a kisembernek kelljen viselnie. Az államhatalom végrehajtó szerve — a kormány — konkrét intézkedéseket hozott a meglevő életszínvonal biztosítására. Ez az intézkedés legfeljebb egy-egy túlságosan is mohó vállalat számára tűnhet népszerűtlennek, olyan helyen, ahul az utóbbi években, hónapokban nyakló nélkül és erkölcstelenül kihasználták a szabadabbá tett árképzés adta lehetőségeket. Népszerűtlennek ez az intézkedés csak azok számára tűnhet, akik az új gazdaságirányítási rendszerben a konszolidálást nem több termeléssel, hanem iizelmekkel akarták elérni. Dr. Ignác Rendek miniszternek, a Szövetségi Árhivatal elnökének a nyilatkozata — úgy hisszük — sok közgazdász számára tanulságos megnyilatkozás voll. Elsősorban azért, mert az árbefagyasztás szerepét és várható következményeinek a pozitívumait nem abszolutizálta. ló jel ez Arra lehet belőle következtetni, hogy a csehszlovák gazdasági életben befellegzett végre a „mantinelizmusnak", a szubjektív „elméleteken" alapuló gazdaságpolitikának, amelynek tarthatatlansága sokszor csak évek után és milliárdos károk hatására mutatkozott meg, bizonyítódott be. Dr. Rendek mindjárt a frissen hozott kormányhatározat kommentálásakor figyelmeztetni! arra, hogy az árbefagyasztás — nem mindenható intézkedés, hatására a gazdasági konszolidáció nem következik be automatikusan. Sőt, az intézkedésnek veszélyei is vannak. Esélyek és veszélyek A kormány tehát a gazdasági konszolidációt folyamatként értékeli, egy-egy intézkedést — hogy úgy mondjuk — történelmi kategóriaként értékel. Állandóan az analízisek mikroszkópja alatt tartja valamennyit, hogy hatásukat, aszerint, hogy pozitív vagy negatív hatással vannak-e a fejlődésre, fokozza vagy csökkentse. Kétségtelen, hogy az árbefagyasztás többek között inflációt megelőző intézkedés is, hiszen nem egy vállalat éppen a felelőtlen árfokozás révén jutott árufedezet nélküli bevételhez és ennek hatására fokozhatta abnormális mértékben a béralapot. Viszont az is tény, mint ezt dr. Rendek is megállapította, hugy az árbefagyasztás bizonyos termelési ágazatokban vissza is üthet, mégpedig azáltal, hogy a vállalatok egy egy közszükségleti cikk vagy más termék előállításában, termelésének fokozásában nem lesznek eléggé érdekeltek. Hogy a helyzet miként alakul, azt az dönli el, hogy a mostani, gazdaságilag rendkívüli helyzetben az államhatalmi végrehajtó szervek miként érvényesítik a vállalati csoportérdekekkel szemben az egész társadalom érdekeit, hogyan szólnak bele a vállalatok termelő tevékenységébe. Sokan bizonyára elképedve teszik fel a kérdést: vajon nem a direktív irányításhoz, a túlzott centralizmushoz való viszszatérést jelenti-e ez? Nem szívesen tesszük, de hadd hívjuk fel az ilyen kérdéseket feltevők figyelmét arra, hogy még a legmélyebb gazdasági liberalizmussal kérkedő tőkés országok is mindig központi, direktív intézkedésekhez folyamodnak, ha az ország gazdasági életében baj van. A modern ipari országok életében mind nagyobb szerep jut a központnak. A lukésurszágokban az ilyen intézkedéseit a magántulajdon mentése érdekében történnek. A szocialista országokban viszont a rendkívüli direktív intézkedéseknek — ha már egyszer szükségessé válnak — a gazdasági élei felfrissítése a céljuk. Az energikus gazdasági intézkedéseket hozó kormány — ahogy már több miniszter is kijelentette — tehát nem várja ölbetett kézzel, hogy miiyen eredményeket hoz az árbefagyasztás. Az intézkedés hatását állandóan, szinte napról-napra ellenőrzi. Ellenőrzi, hogy miként hat ez a fogyasztóra, meg bogy milyen reakciót vált ki a termelésben. Főleg a — termelésben. Várható, hogy a közeljövőben majd a kormány és az egyes vállalatok közötti viszonyban is következnek be változások. A tét nem jelentéktelen. Arról van szó, hogy gazdaságunk mikor lesz megint teljes egészében fejlődőképes. TÓTH MIHÁLY 197tt í. 10.