Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-09 / 7. szám, péntek

Az államjogi rendezés és a bíróságok Az aikotmánytörvény VIII. fejezete többek között a bíróságok és az ügyészségek működését szabályozó intézkedéseket is tartalmazza. Ezeknek a módosítását, illetve kiegészítését a fejlődés, mindenekelőtt azonban a köztársaság államjogi rendezése tette szükségessé. Ezzel magyarázható, hogy a Szövetségi Gyűlés kamarái legutóbbi plenáris ülésükön az 1964-ben kiadott, a bíróságok szervezési problémáival, illetve a bíróválasztásokkal kapcsolatos módosított jogszabályokat is jóváhagyták. Az új törvény mindenekelőtt különbséget tesz a CSSZSZK bíróságai között, melyekhez a katonai bíróságokon kívül a CSSZSZK e napokban létesített Legfelsőbb Bírósága is csatlakozik. A többi: a járási- és a kerületi bíróságok, valamint a Cseh és a Szlovák Szocialista Köztársaság legfelsőbb bíróságai — köztársasági bíróságoknak tekintendők. Az eddigi helyzettel szemben, mely szerint a bíróságok kizárólag tanácsokban döntöttek, lényeges változásnak számít, hogy ezentúl a bíróságok döntéseit részben a tanácsok, részben pedig az egyesbírók mondják ki. A járásbíróságok tanácsainak jogkörébe a súlyosabb bűncselekményeken kívül a munka- és a családjogi ügyek tartoznak. A tanácsok háromtagúak s egy hivatásos bíróból: a tanács elnökéből és két népbíróból tevődnek össze. Azzal, hogy a többi ügy az egyesbírók jogkörébe tartozik, a jövőben lényegesen meggyorsulnak és leegyszerűsíthetők a bírósági eljárások. Tekintettel arra, hogy a laikus népbírók értékes élettapasztalatokkal rendelkeznek, minden bizonnyal megkönnyítik a tényállások felderítésével kapcsolatos munkát, s ily módon is hozzájárulnak az igazságos döntések meghozatalához a kerületi bíróságokon is, ahol szintén működnek majd első fokú bíróságnak számító hivatásos bíróból és két népbíróból álló tanácsok. Ha azonban a kerületi bíróságok fellebbezési bíróságokként lépnek fei, és ennek folytán bonyolult jogi kérdésekben hivatottak dönteni, akkor természetes, hogy a tanácstagok kizárólag hivatásos bírók lehetnek. A katonai bíróságok szervezésének és hatáskörének szabályozása az új törvény szerint hasonló elvek alapján történik. A két köztársaság legfelsőbb bíróságai, tehát a Cseh és a Szlovák Legfelsőbb Bíróság nemcsak a törvényszegések esetében érvényesített panaszokról, hanem a kerületi bíróságok — mint első fokú bíróságok -p ítéletei ellen beadott fellebbezésekről is fognak dönteni. Továbbá bizonyos perekben, valamint abban az esetben, ha a kerületi bíróságok a nyugdíjbiztosítási szervek határozatait felülvizsgálva mondják ki döntéseiket. Ezek után bizonyára nem érdektelen annak a bíróságnak a munkaköre sem, amely eddig az államjogi rendezés ellenére sem létezett, s amely létrejöttét éppen a föderalizálással kapcsolatban szerzett egyéves tapasztalatoknak köszönheti. A Szövetségi Legfelsőbb Bíróság, vagy, ha úgy tetszik, a CSSZSZK Legfelsőbb Bíróságának legfőob küldetése a törvények egységes magyarázatának, az egységes bírósági eljárásoknak a biztosítása a két köztársaságban. Hatáskörébe a két köztársaság legfelsőbb bíróságainak ítéletei ellen, törvénysértés címén'érvényesített panaszok tartoznak. De a törvények egységes magyarázatát célzó állásfoglalásokon kívül a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság a katonai ügyekben böadott jogorvoslatokról és mindkét köztársaság közös vonatkozású ügyeiről is hivatott lesz dönteni. További jogköre, hogy a külföldi bíróságok bizonyos döntéseinek végrehajthatóságáról mondjon véleményt. Noha a bíróságok területi szervezésében az új törvény nem eszközöl változtatásokat, ez a feladat a nemzeti tanácsokkal foglalkozó törvényekre vár. A módosítások ezen a téren az ország területi felosztásától és a nemzeti biottságok szervezési problémáinak megoldásától függnek. Nincs kizárva, hogy az ugyanabban a körzetben levő járásbíróságok azonos természetű, bizonyos (például a szabadalmi vagy a szerzői joggal kapcsolatos) szakismeretet feltételező ügyeit ugyanannál a járásbíróságnál csoportosítják majd. A bíróságok irányításában is többféle változásra kerül sor. Irányításuk eddig a nemzeti igazságügyi minisztériumok feladata volt. A bíróságok tevékenységének ellenőrzése és a Legfelsőbb Bíróságok munkájának támogatása, megkönnyítése továbbra is az igazságügyi minisztériumok feladata marad. Ám intézkedéseikkel ezentúl nem befolyásolhatják a bíróságokat döntéseik, illetve ítéleteik meghozatalában. A két igazságügyi minisztériumnak azonban csak akkor van joga panasszal élni a törvénysértő bírósági ítéletek ellen, ha a tényeket feladatai teljesítése közben, nevezetesen a dolgozók panaszainak intézésével kapcsolatban észleli. Egyébként azonban a törvénysértés elleni panasz ezentúl már nem a Legfelsőbb Bíróság elnökének, hanem a főügyésznek az ügye lesz. A bíróválasztásokkal kapcsolatban ís fontos változásokat hoz magával az új törvény. A bírók korhatárát 24 évre emelték fel. Erre azért volt szükség, mert az eddigi 21 éves bírók esetében nem mindig volt feltételezhető, hogy elegendő élettajiasztalattal rendelkeznek bírót tisztségük betöltéséhez. A bírók létbiztonságának fokozásához minden bizonnyal hozzájárul az az intézkedés is, amely kimondja, hogy a hivatásos bírókat tíz évre fogják megválasztani. A törvény azt is kimondja, hogy melyik szerv választja meg a hivatásos és melyik a népbírókat. A Szövetségi Gyűlés elnöksége csak a CSSZSZK Legfelsőbb Bíróságának bíróit és a katonai bíróságok bíróit választja meg. A többi hivatásos bíró személyéről a Cseh illetve a Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége dönt majd. A laikus népbírók megválasztása a nemzeti bizottságok feladata lesz. Az új törvény az eddiginél még részletesebben, még nagyobb gonddal foglalkozik a bírók felmentésének feltételeivel. —km— Reformot követel a középiskolások ösztöndíjrendszere Az ösztöndíj szó értelme az, hogy utyan jutalom előlegezését jelenti, ami a tanulóifjúságot jobb tanulmányi előmenetel elérésére ösztönzi, sarkallja. Nos a középiskolások ösztöndíjrendszere ezt a nagyon helyes célkitűzést csak részben valósította, illetve valósítja meg. Ugyanis a náiunk havonta fizetett ösztöndíj évek hosszú során nem azt a célt szolgálja, amire tulajdonképpen hivatott volna, hanem kimondottan szociális segély jellege van. A középiskolás diákoknál — eltérően a főiskolásoktól — csak egyféle .ösztöndíj van, amit a következő két alapvető kritérium alapján állapítanak meg: 1. A tanulj átlagos tanulmányi el6mer.etcle az elűző félévben; 2. a tanuló szüleinek a jövedelme (keresete). A középiskolások havi ösztöndíjának a megállapításáról az 19H5. augusztus 20-án megjelent hivatalos közlöny (Vestník MŠK) tartalmaz aprólékos tudnivalókat. Mivel a diákság és a szülők nem minden esetben ismerik kellőképpen ezt az előírást, ezért vázoljuk az ösztöndíjak megállapításának főbb pontjait. A legmagasabb havi ösztöndíj 325,— korona, a legalacsonyabb 50,— korona. Az ösztöndíj nagyságának a megállapításánál a következő táblázat szerint járnak el: Az egy családtagra eső A tanuló átlagos tanulmányi előmenetele: havi tiszta jövedelem 1—1,50 1,60—2 2.10—2,50 A havi ösztöndíj nagysága lehet: —230,— korona 325—275 275—250 250 — 200 231 — 280,— „ 200—150 150—125 125—100 281-330,- „ 100- 75 75- 50 50 Az olyan tanulónál, ahol az egy családtagra eső havi jövedelem több mint 330 korona, valamint az átlagos tanulmányi előmenetel rosszabb 2,50-nél, csak a felettes sezrvek kivételes engedélyével lehet öszlöndíjat megállapítani. A szülők átlagos havi jövedelmének a kiszámításánál nemcsak a havi keresetet kell figyelembe venni, hanem minden jövedelmet, ami adó alá esik. Így pl. a szövetkezeti tagok havi tiszta jövedelmének a megállapításánál az előző év havi átlagát vesszük figyelembe. A munkaegységek, vagy normák után kifizetett pénzbeli és természetbeni járulékhoz hozzá kell számítani a háztáji gazdaság jövedelmének az 1/12-ed részét, valamint az egyéb forrásokból származó jövedelmet. A szövetkezeten kívül dolgozó szülők esetében az előző 6 hónap átlagkeresetét kell figyelembe venni. A dolgozú anyák fizetésének csak a 400 koronán felüli részét kell beszámítani. Az így kialakult havi tiszta jövedelemből le kell vonni minden ellátatlan (kiskorú) testvérre (az illető tanulót nem számítva) 200,— koronát. A szülök jövedelmébe nem kell beleszámítani a már kereső testvér jövedelmét, továbbá a nagyszülők nyugdíját sem (ha nincsenek közös háztartásban a tanuló szüleivel). Az említett levonások után fennmaradt tiszta jövedelmet elosztjuk a családtagok számával. Családtagnak számítanak: a tanuló szülei, a tanuló és kiskorú (illetve középiskolába, vagy főiskolára járó) testvérei, vala mint a nagyszülők, de csak akkor, ha a nyugdíjuk is be van számítva a havi jövedelembe. Ha a tanuló télárva, az elhunyt apát, vagy anyát is be kell sorolni a családtagok közé. Pl. a tanulónak nem él már az édesapja és nincs testvére. Ilyenkor az anya jövedelmét nem kettővel, hanem hárommal kell osztani. Az átlagos tanulmányi előmenetel kiszámításánál a századrészeket csak 2,5 felett kell tekintetbe venni, 2,5-ig a századrészeket elhagyjuk. Pl. 1,57 = 1.50, 2,09 = 2, de már a 2.56 nem 2,50-nel egyenlő, hanem 2.56 tal. A cigányszármazású tanulók a tanulmányi előmenetelt illetően kivételt képeznek, mert náluk csupán a szociális helyzet a mérvadó, tehát csak a szülők keresete jöhet számításba az ösztöndíj megállapításánál. A tanulók a megállapított ösztöndíjat szeptember 1-től június 30-ig él vezik. Kivételt képeznek azok a szakközépiskolák, amelyekben a tanulók számára 2—3 hetes kötelező gyakorlat van a nyári szünetben. Az ilyen tanulók jogosultak az ösztöndíjra a gyakorlat idején is. A teljesen árva tanulók 100 kuronával többet kaphatnak a táb lázaiban kimutatott legmagasabb ösztöndíjnál. A havi tiszta jövedelemnél nem kell tekintetbe venni az árva gyerekek után járó nevelési-árvasági pótlékot. Említettem már, hugy a mostani ösztöndíjrendszer teljesen nem fedi a fogalmat, mert az ösztöndíj címén kifizetett összeget inkább szociális segélynek lehetne nevezni. Ugyanis azok a tanulók, akiknek szülei jól keresnek és az egy családtagra eső havi tíszta jövedelem több mint 330,— korona, nem nagyon törekednek jobb eredmények elérésére, megelégszenek a közepes, a 3-as osztályzatokkal is, mivel tudják, hogy ösztöndíjat úgy sem kaphatnak. Azonban, ha volna valamilyen anyagi ösztönző, ha a tanulmányi előmenetelre külön adnának ösztöndíjat, akkor ezek a hármasos tanulók elérhetnék a 2, sőt az 1,5 átlagot is. A mostani ösztöndíjrendszer jóváhagyása óta többször alkalmazlak már fizetés- és árrendezést. Ide> lenne ezért új ösztöndíjrendszert is kidolgozni. Az új ösztöndíjrendszernek 2 részből kellene állnia. Helyes lenne, ha az egyik rész tanulmányi ösztöndíj lenne, a másik pedig szociális (a kettő független lenne egymástól). A legmagasabb tanulmányi ösztöndíj szerintem 250,— korona lehetne, s azok a tanulók kapnák, akiknek átlagos tanulmányi előme-etelük 1—1,50; 175,— koronát kapnának azok, akiknek az átlagos előmenetelük 1,60—2, 100,— koronát pedig azok, akik 2—2,50 átlagos tanulmányi előmenetelt mutatnak lel. A szociális ösztöndíj elérhetné a 200 koronát. Cgy gondolom, hogy a javasolt ösztöndíjrendszer az eddiginél jobban ösztönözné a tanulókat az átlagos előmenetel javítására. Az az összeg, amit az állam az új ösztöndíjrendszer alapján a tanú lókra fordítana a jobb termelésben kamatostul megtérülne. TAKÁCS I.AJOS ORVOSI TANÁCSADÓ A VÉR GYÓGYÍT Ma már mindenki tudja, hogy a nagy vérveszteséget elszenvedett betegnek vagy a vérszegénységben szenvedőnek az életét vérátömlesztéssel mentik meg. Az emberi vér tehát nagyon hatékony orvosság, persze nem olyan értelemben, mint ahogy általában az orvosságokat használjuk. Hazánk kórházaiban naponta több mint 300 liter tartósított vért használnak fel. Életmentő vagy gyógyító hatását naponta legkevesebb ezer ember érzi, akik közül nem egy éppen a vérnek köszönheti gyógyulását vagy életének megmentését. Azonban hogyan tegyünk szert ilyen óriási mennyiségű vérre? A tudomány képes vitaminokat, hormonokat és egyéb természetes anyagokat előállítani, illetve pótolni. Ám azt az anyagot, amely a vért pótolná, mindeddig nem sikerült megtalálni. Ezt a mérhetetlen értékű és semmivel sem pótolható orvosságot az emberek csakis úgy szerezhetik meg, ha kölcsönösen ajándékozzák egymásnak. A véradásra alkalmas 21—60 éves korú személynek egészségesnek kell lennie. Ezt azonban csakis alapos orvosi vizsgálat döntheti el. A véradás csakis orvosi ajánlásra történhet. A véradótól általában 450 ml (0,450 1) vért vesznek. Ilyen mennyiségű vér elvesztése az egészséges embernek nem árt, sem egyszeri, sem pedig gyakoribb véradás esetében. Az egészséges ember egészségének károsodása nélkül évente 2—3szor adhat vért. A mi véradó szolgálatunkban nem ritka az olyan áldozatkész véradó sem, aki élete folyamán már 80-szor is adott vért, anélkül, hogy ez kedvezőtlenül hatott volna egészségi állapotára. A pozsonyi kórházakban naponta körülbelül 80 transzfúziót hajtanak végre, ezek közül említünk meg néhány esetet. Mária G.-t Komáromból — ahol méhen kívüli terhesség miatt operálták meg — súlyos vérveszteséggel szállították Pozsonyba az 1. női klinikára. Itt a vérátömlesztés után egészsége teljesen megjavult. A 0 RH pozitív vércsoportba tartozó adományozók: Polák Ján, Lamanec Michal és Lukačovičová Mária voltak. A galgóczi Ján P. már több éve szenved éjszakai rohamokkal járó vörösvértest-szétesésben és ezért rendszeresen havonta vérátömlesztésre van szüksége legalább két véradótól. Eddig már több mint 100 vérátömlesztést kapott. A legutóbbi alkalommal Milan Čech és Narcisa Cechová, bazini többszörös véradó házaspár vérét kapta. Marianko 11. senicai kisfiú, — aki születése óta a vérplazma alvadását gátló fehérjének hiányában (hemofília A) szenved, amelyhez ugyancsak születése, óta a vörösvértestek szétesése is járul — szintén gyakran szorul vér- vagy plazmaátömlesztésre, hogy legalább pszichikailag ne maradjon el az egészséges iskolatársaitól, miután nagyon kell vigyáznia, nehogy akár a legkisebb mértékben is megsérüljön. Egészségi állapota miatt gyakori betege a pozsonyi hematológiai és vérátömlesztést klinikának. Legutóbb is két hetet kellett itt feküdnie, belső vérzés miatt. Naponta hajtottak rajta végre piazmaátömlesztést, amelyet mindig öt véradótól szereztek be. Kórházi kezelésének utolsó napján a véradók Bihary Ján, Bubák Karol, Mudrý Peter, Kazimírová Irena voltak. E néhány kiragadott példa minden bizonnyal csak nagyon kevéssé szemlélteti azt a tényt, hogy a vérátömlesztés a sebészetben, a nőgyógyászaiban, a belgyógyászatban és a gyermekgyógyászatban a ma már naponta többször is végrehajtott műtétek közé sorolható. Csupán azt akarom hangsúlyozni, hogy a vérátömlesztést elsősorban a hirtelen és nagyobb vérveszteség esetén alkalmazzák, vagy olyan betegségek gyógyításában, ahol elsősorban a vörös vértesteket kell pótolni. Csehszlovákiában is, akárcsak a világ minden táján, a Vöröskereszt vállalta magára azt a felelősségteljes és igényes feladatot, hogy népszerűsítse a véradást és adományozókat toborozzon. Milyen visszhangot kelt a közvéleményben a Csehszlovák Vöröskereszt szervezetének, valamint az állami egészségügyi igazgatásnak az elegendő véradó toborzásának biztosítása érdekében tett felhívása? Elmondhatjuk, hogy a visszhang kedvező, mert a lakosság számához mérten világviszonylatban is jó átlagot értünk el (2,5—3 százalék). Sőt, a kerületi transzfúziós állomások székhelyén a véradók száma még ennél is sokkal magasabb. Ez különösen a véradók aktívabb toborzásából adódik, mivel a kórházakban egyre növekszik a vérszükséglet, annak következtében, hogy ma már olyan speciális orvosi beavatkozásokat valósítanak meg, mint pl. szív-, tüdő- és agyműtétek. Megváltozott a helyzet az ingyenes véradás terén. Például Pozsonyban 1966-ban az összes véradók 24 százaléka, 1967-ben 22,5 százaléka nem tartott igényt pénzjutalomra. 1968-ban ezeknek a száma csak 18 százalékot tett ki. A közvéleménykutatás (1965beu Pozsonyban, 1967-ben Prágában) szerint a megkérdezettek 80 százaléka helyesnek tartja, ha elsősorban a beteg rokonai adnak vért, amennyiben a gyógykezeléshez transzfúzióra van szükség. Hasonlóképpen a megkérdezettek 76 százaléka azt javasolta, hogy mindenekelőtt a hajtási jogosítvánnyal rendelkezők legyenek véradók, részben azért, mert maguk is ki vannak téve annak a veszélynek, hogy közúti baleset következtében vérveszteséggel járó sérülést szenvedhetnek, és így tehát nekik is szükségük lesz a vérre, részben azért, mert az autóvezetők gyakran okozzák mások sérülését. A véradás célja az, hogy az ember emberéletet mentsen meg. Azonban megtörténik véradóink világszínvonalat elérő száma ellenére is, hogy számos transzfúziós állomáson nagy hiány mutatkozik vérkonzervben. Amikor ennek okát kerestük, kiderült, hogy a posta számos idézést azzal a megjegyzéssel kézbesített vissza, hogy a címzett ismeretlen vagy elköltözött. Aránylag kevés az olyan nyilvántartott véradó, aki a behívólapon közli, hogy a megadott terminus nem felel meg neki, vagy nem érzi magát jól, esetleg olyan betegségben szenved, ami miatt kéri, hogy töröljék nevét a véradók listájáról. Azonban a behívólapoknak csaknem 40 százaléka nem jön vissza a transzfúziós állomásra, és az állomás így a címzettet ismételten, 3—4-szer is behívja, hátha mégis jelentkezik személyesen, írásban vagy legalább telefonon. Ezek a fegyelmezetlen véradók okozzák azt, hogy olykor nagy hiány mutatkozik véradókban és így a szükséges vérkonzervekben is. Abban szintén ők a hibásak, ha egy-egy véradási napon tömegesen jelennek meg a véradók, mivel ez nem kívánatos idegességet idéz elő mind a véradóknál, mind az egészségügyi dolgozóknál. Azonban leginkább a beteg szenved emiatt, különösen az, akinek nagyobb számú vérkonzervre lenne szüksége, és a vérátömlesztést 10—14 nappal is el keli halasztani, mindaddig, amíg nem sikerül biztosítani a megfelelő számú, megfelelő vércsoportú véradóktól származó vérkonzervet. Némely súlyos sérülés — autóbaleset, gyári vagy az építkezési baleset alkalmával megvan a lehetőség a páciens sebészetileg sikeres megmentésére, de csak abban az esetben, ha úrrá tudnak len ni a súlyos sokkon, ami viszont néhány vérátömlesztést igényel, tehát a vérnek vagy a plazmának mindig elegendő mennyiségben kell rakláron lennie. Elvárjuk tehát, hogy polgáraink a véradást nemcsak erkölcsi kötelességüknek tartsák, hanem emberi szempontból is teljes mértékben természetesnek. Bízom abban, hogy egyszer minden egészséges ember hajlandó lesz majd a vérét adományozni embertársának, ha erre az egészségügyi dolgozók felkérik. Dr. ELENA KÜBÁNOVA