Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-08 / 6. szám, csütörtök

Két nemzedék A tudást sehogyan sem tudom elképzelni emlékezés nélkül. BENEDEK ISTVÁN Az öreg melóssál vonaton utaztam együtt. Egy ideig néz­tük a hó hideg bársonyával bo­rttatt csallóközi tájat, aztán szinte egyszerre gyújtottunk ci­garettára. Jó kemény arca volt. Kócos, makacs haj, gondok eké­jétől barázdált homlok, kis kecskeszakáll és bajusz, mint­ha megelevenedett volna a moszkvai Tretyakov Képtárban őrzőit Joganszon-kép — Öreg gyár az Uraiban — egyik fi­gurája. A mozdony ráérős türe­lemmel vonszolta maga után a szerelvényt, én pedig könyvem felett titokban útitársam voná­sait tanulmányoztam. Arra gon­doltam, hogy gondhálós hony. loka mögött lüktet a nyers va­lóság, az élet, ott őrzi a mo­solyt és a könnyet, a szomorú­ságot és a bánatot, a jót és a rosszat, a gyönyört és a kínt... ehhez képest még a betűk vilá­ga is halott világ. Letettem a könyvet. — Nem megy az olvasás? — Nem, zavar a kerekek csattogása ... — Pedig maga olyan olvasó embernek látszik, tanító, vagy olyasféle ... — Ogy valahogy, bár tanul­ni jobban szeretek, mint taní­tani. Kissé bizalmatlanul mérege­tett, láttam, túl fiatalnak tart, de aztán deres üstököm láttán megnyugodott. A vonat közben gurult a szigorúan meghatáro­zott pályán, néha megállt egy­egy állomáson, türelmetlenül dohogva, mintha várna vala­kit, vagy valamit, egy embert, egy élményt, de hát mi történ­het egy vonat életében. A sí­nek mentén álldogáló píros­sapkás ember is várt valamire, aztán lemondón, unottan fel­emelte az indítótárcsát. Már megbeszéltük az időjá­rást, megtudtam, hogy a ko­májához megy borért Medvére, hogy az egyik villanytelepen dolgozik, mint géplakatos. Az­tán inkább udvariasságból, mint kíváncsiságból megkérdeztem: — Család van? — Van. Egy fiú. Villanysze­relő. Vagyis ... olyan ezermes­ter, de tanult szakmája a vil­lanyszerelés. Elhallgatott, csak a cigaret­táját szívta erősebben. Aztán nehézkesen, mint aki hideg víz­be veti magát, megint beszélni kezdett. — Látja, vele van a baj. A fiammal. Ezt adja össze, ha tudja. Mert ezt még egy tanult ember sem tudta nekem meg­magyarázni, pedig jó néhány­nyal beszélgettem. Az én apám fűtő volt egy nagy gyárban, az anyám meg házakhoz járt mos­ni. És hatan voltunk testvérek. Nyolcéves koromban ettem elő­ször cukorkát. Ládát raktam két napig a szomszéd fűszeres­nek, aztán adott két árpacuk­rot. Ma már nem ismerik. Az olyan hosszú cukorka volt, de akkor nagyon ízlett, még ma is számban az íze, pedig eltelt azóta ötven év. Az öregem na­gyon jó ember volt, nem ivott az el egy fillért sem, a füstöl­nivalót is csak paklidohányból sodorta, papírba, mert az volt a legolcsóbb. hát nem ju­tott, na. A kenyér mindig fon­tosabb volt, mint a cukorka. A vonat megint egy állomá­son vesztegelt. Egy fiú meg lány szállt fel. Szépek voltak, fiatalok, és látva a kupéban a sűrű füstöt, gyorsan tovább­mentek. — Fiatalok — mondta a fér­fi. Valami meleg szeretet buj­kált a hangjában. — Jó nekik, jobb mint nekünk volt, csak ők nem tudnak róla, mert nem emlékeznek semmire. Látja, én annyit koplaltam, de annyit... Meg mindig használt ruhában jártam, anyám könyörögte ki a nagyságáktól. Az első új ruhát akkor vettem magamnak, ami­kor az első fizetésemet kaptam. Amikor aztán megnősültem, azt mondtam, nekünk pedig csak egy gyerekünk lesz, mindegy nekem, akár fiú, akár lány, de csak egy lesz, mert én azt rendesen akarom felnevelni. Azt akarom, hogy étele is meg KEDVEZŐ EV VÉGI MÉRLEG Megalakult az ifjúsági lakásszövetkezet £ Az első laká­sokat a jövő év végén adják át 9 Kötelezettségvállalások a CSKP KB felhívására # Találkozók és versenyek Q Megszervezték a sportszerek kölcsönzését Ha átlapozzuk a Kelet-szlo­vákiai Vasműben a Munkásif­júsági Szövetség üzemi szerve­zetének 1969. évi krónikáját, arról győződhetünk meg, hogy a fiatalok gazdag tevékenysé­get fejtettek ki. Többet tettek, mint amennyit vártak tőlük, és többet, mint az előző esztendő­ben. A szervezet legnagyobb ered­ménye közé tartozik az ifjúsági lakásszövetkezet megalakítása. Sok utánajárásba került, amíg megtarthatták a szövetkezet el­ső gyűlését. Az ügy megvalósí­tásához hozzájárult a vállalat vezetősége is. Az alakuló gyű­lésen elfogadták a szövetkezet alapszabályait, megválasztották a vezetőséget. A szövetkezeti lakások építését már január­ban megkezdik. Az építkezést a pozsonyi Satelit ifjúsági épí­tővállalat fogja végezni. A há­zak Kassa-Ojvárosban épülnek fel — összesen 130. Ebből 18-at már 1970 végén átadnak a la­kóknak, a fiatal házasoknak. A Munkásifjúsági Szövetség nemcsak a fiatalok lakásépítke­zéséről gondoskodik, hanem azok politikai neveléséről, kul­turális és sporttevékenységéről, a szórakozási lehetőségek biz­tosításáról, valamint a fiatalok­nak a munkafolyamatba való bekapcsolásáról is. Az év fo­lyamán különféle politikai is­kolázásokra, beszélgetésekre és munkaaktívákra került sor. A CSKP felhívására a fiatalok na­gyon értékes kötelezettségvál­lalásokkal válaszoltak, s azo­kat már 95 százalékban teljesí­tették is. Pl. a karbantartó üzem fiataljai 4000 ingyenes brigádóra ledolgozására vállal­koztak, s abból már több mint 3000-t le is dolgoztak. A hen­germű fiataljai a termek takarí­tásával, ablaktisztítással és a konstrukciók mázolásával 150 ezer korona értékű munkát vé­geztek el. A közlekedési üzem fiataljai azt ajánlották fel, hogy néhány kilométeres sza­kaszon megtisztítják a vasúti pályát. Némely üzem fiataljai pompás vlkendházakat építet­tek Kassa környékén. Minden üzemi szervezet tagjai gyűjtöt­tek ócskavasat és részt vettek önkéntes műszakokban. Néhány találkozást is rendez­tek a vállalat fiataljai az SZNF résztvevőivel, írókkal és más neves személyekkel. A Nonstop Ifjúsági Klub pedig bizonyos alkalmakra több menetet rende­zett. Ezek közül a legérdeke­sebb a 153 kilométeres Dargó— Dukla-menet, melyre a Szlovák Nemzeti Felkelés alkalmából került sor. A rendezvények kö­zül kiemelkedik az SZNF 25. évfordulója alkalmából megtar­tott 25 évesek találkozója. A köztársaság megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére „Ismerd, meg hazádat" címmel rendeztek versenyt a fiatalok. A verseny során egyebek közt történelmi és földrajzi kérdé­sekre kellett felelniük a részt­vevőknek. A versenyben minden üzemi szervezet részt vett. Há­rom selejtező fordulóból került ki a legjobb tíz versenyző, ezek értékes jutalomban részesültek. Az első három versenyző Olasz­országba, Franciaországba, illet­ve Ausztriába utazott. Jó ötlet­nek bizonyult — az idén meg­szervezett — a sportszerek köl­csönzése. A fiatalok kölcsön ve­hetik a szervezet sátrait, alvó­zsákjait, úszópárnáit stb. A szervezet kiváló fiatal szak­emberek egy csoportját — ko­hómérnököket — angliai tanul­mányútra küldte. Az 1969-es esztendőben a vállalat fiataljai nagyon sok kiránduláson, tár­sasutazáson vettek részt hazánk területén és külföldön. A fiata­lok jól szórakoztak a gyakran megrendezett teaesteken, me­lyek során saját maguk szolgál­tatták a zenét. A sportrendezvé­nyek közül kiemelkedik a lab­darúgó, a röplabda, a kosárlab­da és az atlétikai torna, vala­mint az úszó- és a sítanfolyam. V. FARKOŠOVSKÁ ruhája is legyen, meg ne fáj­jon a szíve a többi gyerek já­tékáért. Aztán gürcöltünk, uram, az asszony is, meg én is. Fogunkhoz vertük a garast, zsugorgattunk, abból lett a rendes lakás, a terített asztal ... meg minden ... neki... a gyereknek. — No és mi a baj, a fiú már nem ilyen? — Azt nem mondhatnám. Dol­gos ember, nem kocsmás, még a bagóra sem költ, nem do­hányzik. A felesége fodrásznő, az naponta egy százast megke­res, csak úgy borravalóban, mert azt mondják, aranykeze van. A fiú meg, ha kijön a gyárból, azt se tudja, hová menjen előbb, annyi helyre hív­ják, hogy csinálja meg a tévét, vagy a rádiót, vagy ezt, vagy azt, mert ért az mindenhez. A nyáron is ő szerelte be egy barátja családi házába a vil­lanyt, a vizet, meg a gázt, az­tán amikor a gázgyárból kimen­tek ellenőrizni, azt mondták, hogy még öreg szakik is dicse­kedhetnének ilyen munká­val... Tudja, az a baj, hogy nincs az megelégedve semmi­vel a világon. Annak semmi nem elég jó, semmi nem elég szép. Aztán, ha beszélni akarok a fejével, ha elmondom, ho­gyan nőttem fel, meg milyen volt az én életem az ő korá­ban, mindjárt kész a válasz: ugyan, fatter, hagyja már eze­ket az óhéber dumákat. Az ak­kor volt, én meg most élek. És jól akarok élnil Tudja, mit vernénk mi össze a Nyugaton az Ilonkával?! Hát mi az istent akarsz még — kér­dem tőle. Olyan lakásod van, hogy azelőtt a gyárigazgatónak se jutott olyan, minden nyáron más országban nyaraltok, az autóra már együtt van a pénz, csak azt várod, mikor kerülsz sorra. Mi kell még? Azt mond­ja, hogy a megbecsülés kell, meg hogy ott kint saját gyára lehetne, az Ilonkának meg sa­ját boltja, hogy ott úr lehet­ne... Hát látja, ez a baj, ezt nem értem. „Ott kint úr lehet­ne" ... Amikor elvégezte a ki­lencediket, szinte térden kúsz­va könyörögtünk neki, tanuljon tovább, menjen egyetemre. Hányszor biztattuk magunkat az asszonnyal, persze csak úgy fé­lig tréfásan, de a szívünkben mégis reménykedve: majd ha a Pistiből mérnök lesz... a feleségem^ még azt is eltervez­te, hogy milyen ebédet főz, ami­kor majd avatják... de hát ki tehet arról, hogy nem akart ta­nulni. Meg aztán ... hogy őszinte legyek, a szomszéd gye­rek, akivel együtt jártak egé­szen a kilencedikig, egyetemet végzett. Most ezerhatszázat ke­res egy hónapban. A Pistinek ez csak a mellékese... De hát látja, az én fiam soha nem ci­pelt ládákat azért, hogy árpa­cukrot kapjon ... A vonat lassan döcögött és a havas-piros háztetőkről anten­nák fémkarjai integettek a tá­volodó vonat után. P. GY. Új üzlet Alsószecsén Oj önkiszolgáló üzletet adnak át rendeltetésének nemrég Al­sószecsén. A korszerű, félmii lió koronás beruházással épült létesítményben vendéglátó üzem is megnyílt. (Kücs Gyula) SZULÖK, NEVELŐK FÓRUMA Az ifjúság és a pályaválasztás Nem fél a hidegtől. (Alexy felvétele) A PÁLYAVÁLASZTÁS az em­ber életének egyik legfonto­sabb és legfelelősségteljesebb mozzanata. Az, hogy az egyén hogyan illeszkedik be az általa választott hivatásba, elége­dett lesz-e a munkájával, ked­vező lesz-e a társadalmi életbe való bekapcsolódása, s életpá­lyája megfelel-e az érdeklődé­sének és képességeinek — szá­mos tényezőtől függ. Ifjúságunk többsége 15 éves korában áll e létfontosságú kérdés előtt. A fiataloknak ek­kor kell először dönteniük, mi­lyen hivatást, azaz milyen isko­lát, vagy munkát választanak. Bár ez az életkor nem éppen a legalkalmasabb az ilyen komoly lépés eldöntésére, mivel a fia­talok fejlődése (fizikai, mozgá­si, intellektuális, érzelmi stb.) még nem állandósult, sőt a ké­sőbbi években is még számos változáson megy át. Ifjúságunk többsége azonban (több felmé­rés eredménye igazolja) már megközelítőleg tudja, mit óhajt a Jövőben tenni, már a legtöbb­nél kialakult a hivatáshoz, vagy valamilyen cselekvési formá­hoz való viszony. A kisgyermeknek, illetve a kisiskolásoknak még nincs sem­milyen tárgyi ismereten alapuló kapcsolata a hivatáshoz. Az óvodáskorú gyermek játékából, kedvenc szórakozásából már esetleg következtethetünk arra, mi lehetne a gyermekből. Ez a sejtés azonban csak nagyon ritkán lehet tartós. A kisgyer­mekek erősen ingadoznak, gyakran változtatják vágyaikat, tevékenységüket, s nagyon elté­rő és változékony ösztönök befolyásolják. Többnyire külső megnyilvánulások befolyása alatt vannak, esetenként ked­venc és szeretett hozzátartozói­kat követik, befolyásolhatja őket az idő szelleme, a divat stb. A pályaválasztás nagymér­tékben függ az iskoláskor fo­lyamán kialakult érdeklődési kör sajátosságaitól is. Néha elő­fordul, hogy a gyermek egész kicsi korától következetesen ki­tart valamilyen pálya mellett. Ez valamilyen egyéni tehetség jele. A gyermek figyelme a későb­biek folyamán valamilyen konk­rét hivatás felé irányul. A végleges döntés, illetve elhatá­rozás viszont többnyire csak az alapiskola utolsó évfolyamában várható. A VÁLASZTÁST különböző tényezők indokolják. Az éveken át féltve őrzött vágy sok eset­ben konkrét döntéshez vezet. Előfordulhat azonban, hogy népgazdasági okokból nem tel­jesíthető minden fiatal óhaja, s nem elégíthetők ki sajátos igé­nyeik. Ha a választott élethivatást a fiatalnak valami miatt nem sikerül elérnie, ezt a kudarcot nem mindegyik egyformán vise­li el. Rendszerint egy másik pályát választanak, ami azt bi­zonyítja, hogy a fiatal döntése még nem eléggé tartós. Az új pályához való alkalmazkodás azonban több szemponttól függ. Ha a fiatalkorút olyan pályára kényszerítjük, melyhez egyálta­lán nem érez vonzalmat, ez azt eredményezheti, hogy munka­teljesítménye nem fogja elérni a lehetőségek határát, sőt mun­kaundort okozhat. A szülők, a legközelebbi hoz­zátartozók és az ismerősök je­lentősen befolyásolhatják a gyermekek pályaválasztását. A szülőnek tanácsadás esetén tiszteletben kellene tartania a gyermek érdeklődését és képes­ségeit. Hogyan ismerhetők ezek fel? A gyermek képességei és érdeklődése tevékenységében jut kifejezésre. Ha a gyermek­nek elegendő időt szentelünk, ha figyelemmel kísérjük, mit csinál a szabad időben, ebből megítélhetjük, mi az, ami lekö­ti érdeklődését, mivel foglalko­zik szívesen. Az érdeklődés tar­tósságáról, valamint a képessé­gekről pontosan csak alapos megfigyelés és értékelés, az életkörülmények, a nevelési eszközök hatásainak a figye­lembe vételével lehet meggyő­ződni. A szakszerű pszichodiag­nosztikai felmérés, azaz a ké­pességvizsgálat igényes tevé­kenység. Ha a szülők vagy a nevelők meg akarják Ismerni gyermekeik lelkivilágát, első sorban a szellemi teljesítmény megállapítására kell töreked­niük. A képességmérés nem történhet gépiesen, valamilyen pontosan, előre kidolgozott rendszer alapján. A pszicho­diagnosztikában sem szorítkoz­hatunk kizárólag a megfigye­lésre, legyen az bármennyira gondos és hosszan tartó. Pél­dául a szülők nem minden eset­ben ismerik gyermekeik képes­ségét, holott közvetlen köze­lükben élnek. Ez nemcsak azért van így, mert érzelmük akadályozza a tárgyilagos meg­ítélést, de főképp azért, mert nincs lehetőségük összehason­lítani gyermekeik képességét más, hasonló korúak képessé­geivel. A tanítók véleményét is gyakran befolyásolják empiri­kus tényezők. A pszichodiag­nosztikai felmérések igazolják, hogy több pedagógus vélemé­nye ugyanazon tanulóról sok esetben jelentősen eltér. A szülők és a nevelők az ifjúság képességeinek a megítélésénél — ami a. pályaválasztás szem­pontjából elkerülhetetlen — különféle szempontok szerint igazodhatnak. A IÖ KÉPESSÉGŰ gyermekek az új, igényes és összetett fel­adatokat gyorsan és könnyen sajátítják el, azaz tanuléko­nyak. A gyönge képességűek lassan, nehézkesen sajátítják el a teendőket. A jó képessé­gűek mások segítsége nélkül, önállóan is képesek boldogulni a probléma megoldásánál, a gyengébbek viszont csak több­szöri ismétlés útján érik el a kívánt eredményt. A magas ké­pességűekre jellemző, hogy te­vékenységükben valamilyen rendszert vezetnek be. A gyen­gébbek ismeretei hézagosak. A jó képességűek fő ismertető jele, hogy munkájukban rugal­masak, míg a gyengébbek ne­hézkesek, lassú gondolkodá­súak. A képességmérés to­vábbi ismérve a feladatok megoldásának a gyorsasága. A képességek természetesen összefüggnek az egyén tu­lajdonságaival is. A tanuló képességei nagymértékben megítélhetők aszerint is, hogy milyen érdeklődést tanúsít va­lamilyen tevékenység iránt, mennyire behatóan foglalkozik valamivel, milyen figyelmet szentel valamilyen jelenségnek. Az említett szempontok azon­ban csak általános érvényűek, esetenként a helyzet jelentősen eltérhet az általánostól. A képességek a gyermek pá­lyairányítása szempontjából döntő jelentőségűek. A szemé­lyiség sokoldalú fejlődéséhez szükséges feltételek biztosítása szempontjából is nagyon lénye­ges a képességek szerinti pá­lyaválasztás. Amennyiben a ta­nulót — a pályaválasztást ille­tően — helyesen befolyásoljuk, s megfelelő tanáccsal látjuk el, megteremtjük ezáltal a fejlő­déshez szükséges kedvező fel­tételeket, s eleve biztosítjuk a jövendő hivatásában elérhető jobb teljesítményt. A döntés előtt álló gyermek­nek ismernie kell a különféle foglalkozásokat. Ám a tájékoz­tatást és felvilágosítást nem elegendő csak az alapiskola utolsó évfolyamában nyújtani. A kilencedik évfolyamban tar­tott különféle toborozó előadá­sok lényegesen nem befolyásol­ják a pályaválasztást. A döntés­nél nagyon hasznos a szakem­berekkel való találkozás annál is inkább, hogy összhangot te­remtsünk a gyermekek vágyai és a népgazdaság érdekei és szükségletei közt. A SIKERES MUNKA szem­pontjából feltétlenül szükséges a választott pálya iránti helyes vonzalom. A jól végzett munka folyamán nő és szilárdul a hi­vatáshoz való viszony, fokozó­dik az érdeklődés, fejlőtftiek a képességek. A fiatal munkához való viszonyát természetesen befolyásolja a pálya sajátossá­ga is, a kereseti lehetőség, a szakképzettség, az oktatók vagy a szakemberek. Ezektől a té­nyezőktől függ a gyermek ta­nulási, illetve munkateljesít­ménye is. A fiatalok elhelyezése, a he­lyes tanácsadás — mely tekin­tettel van képességeikre és ér­deklődésükre — nemcsak min­den egyén, de az egész társa­dalom érdeke, mert csak így válik lehetővé, hogy megelőz­zünk számos csalódást, s elke­rüljünk minden, a túlságosan nagy igények okozta kudarcot. Dr. M. VALLAŠEKOVÁ 1970. 1. «.-, 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom