Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-07 / 5. szám, szerda

# r Ml A HELYZET A PARTREHABILITACIO TEREN? A Rudé právo interjúja M. JAKEŠ elvtárssal, a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnökével 1970. — Gyakran eltúlozzák a kérvények számát, s vannak olyan esetek is, hogy bombasztikus számokról beszélnek. 1968 januárjától 1969 közgpéig 7565 kérvényt nyújtottak be a pártszerveknek és a különböző fokú revíziós bizottságoknak, amelyekben revíziót követeltek, de ezek közül csak kevés vonatkozott pártrehabilitációra. Sokan úgy gondolták, itt az ideje annak, hogy eleget kell tenni követeléseiknek, s ezért adtak be olyan sok kérvényt. A beadott kérvények közül 600 tartozik a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság ügykörébe. Sok kérvény követelte a becsületes párttagok január utáni időszakban történt megkülönböztetésének helyrehozását, tehát azon párttagok rehabilitációját, akiket a párton belüli jobboldali és szocialistaellenes erők szilárd marxista—leninista állásfoglalásuk miatt üldöztek. • Sokszor úgy magyarázzák a dolgokat, hogy a múlt sérelmeinek kiküszöbölését csak 1968-ban kezdtük meg. r— A valóság azonban az, hogy egyes eseteket már 1957ben, s elsősorban 1963-1966ban megoldottunk. Ebben az időszakban a CSKP Központi Bizottságának szervei, valamint a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság 1039 a pártbüntetésekre vonatkozó kérvényt vitattak meg. 455 esetben visszaadták a párttagságot, illetve hatálytalanították az alacsonyabb fokú pártbüntetéseket, mivel ezeket jogtalanul, ellenőrizhetetlen információk és gyanú alapján rendelték el. Párt- és állami vonatkozásban felelősségre vontak egyes személyeket, akik felelőtlen munkájukkal lehetővé tették, hogy hibákat kövessünk el az irányításban és a munkamódszerekben. • A számok sokat mondanak, de ez nem minden. Milyenek a tapasztalatok a kerületekben és a járásokban végzett eddigi felülvizsgálatok alapján? — A kerületekben és a járásokban lényegében megoldották a tagsági kérdésekben hozott döntések revíziójára és a pártrehabilitációra vonatkozó kérvényeket. A Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság a mai napig 463 kérvényt zárt le és további 43 esetben már tárgyaltak a kérvényezőkkel. • Hány kérvényt intéztek el és hányat utasítottak vissza? — A Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság plénuma a 463 kérvény közül 307-et pozitívan oldott meg és 156-ot utasított vissza. A pozitívan elintézett kérvények közül 92 vonatkozott a pártrehabilitációra, azaz olyan esetekre, amikor jogtalanul büntettek meg egyes elvtársakat. A többi esetben revízióról beszélünk, ami azt jelenti, hogy a vizsgálat során megállapítottuk, miszerint a kérvényező megsértette az alapszabályzatot, de pártbüntetése nem volt arányban kihágásával, vagy pedig figyelembe vettük további aktív pártmunkáját. • A revízió közvetlenül a törvénytelenségekkel és a pártalapszabályzat megsértésével kapcsolatos sérelmek helyrehozására vonatkozik? — Nem. A pártszervek tagsági kérdésekben hozott döntéseinek revíziója mindennapos a párt gyakorlatában. Az alapszabályzat, valamint a CSKP Központi Bizottságának az Ellenőrző és Revíziós Bizottságok munkájára vonatkozó irányelvei szerint a párttagoknak jogukban áll tagsági ügyekben panaszt emelniük a pártszerveknél és az ellenőrző s revíziós bizottságoknál. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a pártbüntetéseket nem egy időszakban szabták ki, hanem 1945-től a mai napig. A kerületekben jelentősen alacsony a 7| pártrehabilitációk száma, kerületenként kb. 10—20 ilyen eset van, és csak kivételes esetben 50. I. 7. • Milyen az eljárás az új kivizsgálásoknál ? — A revíziót vagy a pártrehabilitáoiót követelő elvtársakkal személyesen tárgyaltunk, s amennyiben kérték, részt vettek a pártszervek, valamint az ellenőrző és revíziós bizottságok plénumának ülésén is. Véleményeket és értékelést kértünk a pártszervezetektől és -szervektől. Ezáltal objektíven dönthettünk az egyes kérvényekről. • jogos és jogtalan kérvényekről beszélt. Hogyan értékelné azoknak a pártszerveknek a munkáját és eljárását, amelyek a múltban döntöttek az egyes párttagok elleni intézkedésekről? — A lezárt és felülvizsgált kérvények azt mutatják, hogy a legtöbb esetben a párttagokat jogosan vonták felelősségre az alapszabályzat megsértése miatt. A pártszervek azonban megsértették a kivizsgálások és a fegyelmi eljárások elveit, és a kihágás fokához mérten aránytalanul magas pártbüntetéseket szabtak ki. Meg kell' jegyeznünk, hogy ezeket a döntéseket mindig befolyásolta a fejlődés. Az emiitett számok és a kivizsgált kérvények eredménye azt mutatja, hogy a legtöbb esetben a szocialista törvényesség megsértésének a következményeiről volt szó. A törvénye! lenességeket nem a rendszer szülte, hanem az egyének okozták, akik visszaéltek helyzetükkel és megsértették az érvényes alapelveket. A felelősségrevonás terén nem tartottak be következetesen egyes elveket, így pl. a vádak alapos ellenőrzését, a kollektív állásfoglalás kihasználását, az érintett elvtársak pozitív és negatív tevékenységének értékelését, valamint az illetékes párttagok jelenlétét a vizsgálat vagy a fegyelmi eljárás eredményeinek a megtárgyalásakor. • Mi volt hatással a revízióra vagy a pártrehabilitációra vonatkozó kérvények kivizsgálására, különösen 1968-ban? — Elsősorban meg kell említeni, hogy a szocialistaellenes erők a párt és társadalmi vezető szerepe ellen akarták felhasználni a CSKP Központi Bizottságának azt a döntését, hogy végleg helyrehozzuk az 50-es évek elején elkövetett törvénytelenségek, valamint a pártelvek megsértése következtében okoz«tt sérelmeket. Folyóiratokban és más tömegtájékoztatási eszközökben részleteket közöltek az 1949 és 1953 között folytatott politikai perekről, sok esetben egyoldalúan mutattak rá a tényekre és érzelmileg hatottak a közvéleményre. A közvélemény előtt befeketítették a pártot, lebecsülték tevékenységét, és a szocialista építés eredményeit. Természetes, hogy az akkori politikai légkör hatással volt a kérvények kivizsgálására. A problémákat liberálisabban ítélték meg. További kedvezőtlen jelenség volt, hogy a revizionista és a jobboldali opportunista erőknek az elmélet és a gyakorlat terén kifejtett tevékenysége következtében legyengültek a párttevékenység lenini elvei. Ezeknek az elveknek kétségbevonása egyes esetekben abban nyilvánult meg, hogy a pártszervek, valamint az ellenőrző és revíziós bizottságok nem értékelték objektíven a tagsági kérdéseket. Az említett negatív hatások nem befolyásolták azonban lényegében az alapvető cél — az elmúlt évek sérelmei helyrehozásának a megvalósítását. Ezt a célt elérték. M Mi a véleménye arról, hogy egyesek, akiket 1968-ban rehabilitáltak, elárulták a pártot és emigráltak, vagy újból súlyosan megsértették a pártalapszabályzatot? — Az 1968-as év minden egyes kommunista nagy próbatétele volt. Bebizonyosodott, hogy egyesek, akiket 1968-ban vagy az előző években rehabilitáltak, a' bonyolult politikai helyzetben újból ellentétbe kerültek a párt alapszabályzatával, a jobboldali opportunisták és a szovjetellenes erők oldalára álltak. Saját maguk döntöttek afelől, hogy semmi keresnivalójuk a pártban. Amint mondani szokták, a szög kibújt a zsákból. • Milyen emberekről volt szó? — Többségük már régen konfliktusba került a párttal, sokak ellen 1960 után indítottak pártfegyelmit, pl. a pártfőiskolán. Ide tartoznak azok a párltagok, akiket 1960 után azért büntettek meg, mert tagjai voltak az ún. Lukeš-csoporlnak, egyes írók, akiket 1967-ben vontak felelősségre és mások. Ezek közül most sokat kizártak a pártból, egyesek ellen eljárást Indítottak, így pl. J. Pavel, M. Hübl, E. Goldstücker stb. ellen. Sokan .1968 augusztusa után külföldre mentek, így J. Liehrn, Zd. Hejzlar, E. Löbl, J. Pelikán és mások. • Milyen tanulságot vonhatunk le ebből a mai bonyolult időszakban? — A jobboldali opportunizmus mély nyomokat hagyott a pártban, képviselőinek és szervezőinek távozniuk kell sorainkból, ez szükségszerű és Igazságos. A pártnak megvannak a lenini elvei, a demokratikus centralizmus elvén épül, szem előtt tartja a marxistaleninista ideológiát. Csakis a marxista—leninista elvek betartása teszi akcióképessé a pártot, s ez jelenti valamennyi bonyolult probléma megoldásának kulcsát. Az, aki nem akarja magát alávetni ezeknek az alapelveknek, aki párttag akar lenni, de független marad, aki önálló politikát akar folytatni vagy a határozatok ellen lép fel, az nem maradhat a. pártban. Ebben a kérdésben elvszerüeknek kell lennünk. • Mindenkit valódi állásfoglalása alapján kell megítélni, nem szabad kiemelnünk metlékes dolgokat, eltúlozni a fogyatékosságokat sem a pozitívumokat ... — Igen, mindenkivel szemben nyíltan kell eljárnunk, rá kell mutatnunk a tényekre, állásfoglalására és helytelenségére, ellenőriznünk kell önkritikája becsületességét, kollektíven kell felülbírálni az egyes elvtársak tevékenységét és bűnösségét és az ebből levont következtetéseket. Röviden: a pártalapszabályzat, valamint az ellenőrző és revíziós bizottság munkájának alapelvei szerint kell eljárnunk. Ez szavatolja, hogy nem ismételjük meg a hibákat. Logikus, hogy ez nem tetszik a jobboldali opportunistáknak, s ezért újból azt terjesztik, hogy visszatérünk az 50-es évekhez. Ha valaki megsérti a pártalapszabályzatot és ezért felelősségre vonják, ez nem jelent visszatérést ehhez az időszakhoz. A kommunisták felelősségre vonása a pártmunkához tartozott és tartozik. Hiba volt, hogy ezt a munkát nem végeztük kielégítően és elhallgattuk a fogyatékosságokat. Ez vonatkozik a társadalomra is, a törvények megtartására és a törvények megsértésének következményeire is. Az árak befagyasztásáról szóló kormányrendelet végrehajtási utasításai (CSTK) — A csehszlovák kormánynak az áremelés átmeneti tilalmáról szóló, 1969. december 24 én kelt rendeletéhez kiadott végrehajtási utasításokat közli a Cseh szlovák Sajtóiroda kiadásában megjelenő „Svét hospodáŕství" című gazdasági folyóirat 1970. január 6-i számának „Árközlöny" című melléklete. Megtalálható ben ne a Cseh és a Szlovák Árhivatal által az áremelés ideiglenes tilal máról szóló rendelet végrehajtó sához kiadott utasítás szövege, a szabad árak kategóriájába sorolt termékek és szolgáltatésok jegy zékével együtt, továbbá a Cseh és a Szlovák Árhivatal által maximált fogyasztói árak képzéséről és szabályozásáról kiadott utasítások szövege. BEHAVAZOTT ÜT. Hasko P. felvétele Internacionalisták Ladislav Baláž százados A zólyomi Polana Hotel eszpresszójának egyik kistermében vidám kártyapartizókra bukkantam. Annyira elragadta őket a játék heve, hogy csak néha-néha válaszolgattak kérdésemre. Hiába, a játék nem ismer felületességet, és aki szórakozott, az veszít. Igaz, nem nagy volt a tét, az fizette a sört, aki veszített. Kellemes társaság volt. jól éreztem magam közöttük. Bár már többnyire nyugdíjasok voltak, azonban olyan fiatalos életkedvvel beszélgettek, viccelődtek, hogy bármelyik húszéves fiatalember megirigyelhette volna őket. Pedig arcukra szómos barázdát vésett az élet. Olyasmit is megéltek, amire, hogyha otthon ültek volna, nem került volna sor. De hát őket már rég elköltöztette az eszme. Mindannyian a párt veterán harcosai. Ott voltak a burzsoá köztársaság munkásmozgalmában, majd a Hlinka-fasizmus alatt az illegális harcokban, később pedig elsőkként bontották ki a zólyomi vár felett a Szlovák Nemzeti Felkelés zászlaját. Több brigádból kerültek ki, akik itt ültek az asztalnál. A Tri duby, a Pobjeda 2, a Thälmann brigád tagjai, illetve vezetői voltak. Most nem is azzal a céllal ültem asztalukhoz, hogy harci selekedeteikről szerezzek információt, inkább azt akartam hallani, hogyan nyilatkoznak ezek a szlovák nemzetiségű partizánok a magyar partizánok tevékenységéről, helytállásáról. Elsőnek Ladislav Baláž százados, a Tri duby partizánbrigád vezetője szólalt meg. — A zólyomi várban fogadtuk a magyar katonákat, és ott kaptak átképzést. Amikor Nógrádi Sándor szeptember elején a Szovjetunióból megérkezett, már kész partizáncsoport felett vehette át a parancsnokságot. — Milyen ember volt Nógrádi Sándor? — érdeklődtem. — Nemcsak a felkelés idején ismertük meg, gyakran találkoztunk azelőtt is, amikor a burzsoá köztársaságban Losoncon volt Komszomol titkár. Hogyan is jellemezzem? Nag/OD művelt, szerény ember volt, szerette a könyveket és maga ls írt. Olvastuk az Oj történetek című könyvét, amiben a második forradalmat, vagyis a tizenkilences forradalom folytatását sürgette. Egyébként nemcsak a Nógrádi-brigádban harcoltak magyar partizánok, hanem más csoportokban is. Nem nézte akkor senki, hogy ki magyar, ki szlovák és ki német. Pavol Barboriak százados, a Pobjeda 2 partizánbrigád vezetője nyilatkozott: — Elszánt harcosok voltak a magyar partizánok. A magyarokkal mindig jó viszonyban voltam. A felkelés idején sokat jártam Budapestre. Nógrádi szintén régi jó barátom. Valamikor együtt jártuk Dél-Szlovákiát. Aztán többen is beszélnek egyszerre. Történeteket mondanak el a munkásmozgalom harcairól, emlegetik Steiner Gábort, Hlavács Józsefet, Mező szenátort és a többi magyar nemzetiségű vagy magyarul jól beszélő munkásmozgalmi har cost. Segítették Dél-Szlovákia munkásmozgalmát. Részt vettek a viskújmajori sztrájkokban és gyakori vendégek voltak Major Sándornál Szécsénkén, aki annak idején a területi pártmozgalmat irányította. — Szép idők voltak azok — mondják. — Milyen nagy vojt a megértés a szlovákok és a magyarok között. Sosem mondtuk azt mi egy elvtársunknak sem, hogy miért beszél magyarul, vagy miért nem tud eléggé jól szlovákul. — Magyar harcostársaik közül kik élnek még itt KözépSzlovákia déli részér*? — Sajnos, kevesen maradtak — mondja a Pobjeda 2 partizánbrigád századosa. — Megszámlálhatnánk a tíz dijunkon. Sokat elüldöztek közülük a nacionalisták. Milyen bölcsen beszélnek ezek a forradalmárok. A nacio nalista előítéletnek nyoma sincs. Mindannyian jól beszélnek magyarul, mert annak idején magyar elvtársak között is dolgoztak, részt vettek a ma gyar munkásmozgalomban. Szívvel-lélekkel internacionalisták. BALLA JÖZSEF