Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-06 / 4. szám, kedd

Elvszerííség és következetesség A minap felkerestük JOZEF SUPEK elvtársat, a lévai járási pártbizottság titkárát és választ kértünk néhány kérdésre. Elsőnek az iránt érdeklődtünk, hogyan konszolidálódik a politikai helyzet a lévai járásban? — A bevezetőben szeretném elmondani — válaszolta Supek elvtárs —, hogy az 1968 Januárja utáni időszakban járásunkban is tapasztaltunk bizonyos deformációkat, melyek elsősorban a társadalmi tudatra hatottak. Nálunk a helyzet kissé eltért az országos viszonyoktól, nem volt olyan ellentmondásos, kiélezett. Nem lennénk őszinték, ha azt állítanánk, hogy járásunkban nem nyilvánultak meg ellenséges irányzatok. Kisebb mértékben bár, de nálunk is voltak olyan hangok, melyek tagadták a CSKP jogát társadalmunk vezetésére. Olyan emberek tagadták ezt, akik eltúlozták fogyatékosságaink bírálatát és lebecsültek mindent, amit eddig elértünk. Meg kell mondanunk azt is, hogy egyesek élesen támadták azokat, akik azelőtt aktívan dolgoztak. Mindenkit bűnösnek nyilvánítottak, aki részt vett a szocializmus építésének folyamatában, és hősöknek kiáltották ki mindazokat, akik nem csináltak semmit és „tiszta volta kezük". Tudjuk, hogy az ilyen „demokraták" egy része az osztálymegtorlás szemszögéből cselekedett. Többen közülük nem jelentéktelen termelőerők volt tulajdonosai, és a burzsoá rendszer vezető rétegének tagjai voltak. Járásunkban az ilyen egységbontó elemeknek nem volt reményük a sikerre. Elszigetelődtek, nem képviseltek nagyobb erőt. A nacionalista, a ludák, a klerikális, a horthysta elemeknek nem sikerült szocialista- és szovjetellenes kampányt szítaniuk. Néhány kivételtől eltekintve a dolgozók és az ifjúság döntő többsége tudja, milyen nagy jelentőségű szövetségünk a Szovjetunióval, valamint az állampolgárok testvéri együttélése a vegyes nemzetiségű járásban. • Minek tulajdonítható, hogy a járásban nem voltak nagyobb kilengések? — Véleményem szerint a járási pártbizottság lényegében helyesen és céltudatosan irányította az alapszervezeteket. Arra törekedett, hogy emelje a politikai nevelőmunka színvonalát, hatékonyságát. Oj módszereket és formákat keresett ahhoz, hogy a dolgozókat tevékenyebben bevonja a párt politikájának kialakításába és megvalósításába. Azt sem engedte, hogy általánosítva lebecsüljék népünk húszéves munkájának eredményét, s arra törekedett, hogy a szlovák és a magyar nemzetiségű lakosok elvtársi együttműködésben éljenek. A sikernek elsősorban ez a titka. A járási pártbizottság eszmei nevelőmunkájában nyíltan hangsúlyozta, hogy szocialista társadalmunk további dinamikus fejlődését csak akkor tudjuk biztosítani, ba a társadalmi élet valamennyi területén következetesen érvényesítjük barátságunkat és együttműködésünket a Szovjetunióval, valamint a többi testvéri szocialista országgal. Ebben a szellemben igyekeztünk megvalósítani a kommunisták párton belüli nevelését, bár be kell vallanunk, hogy nem olyan rendszeresen, mint azelőtt. Különböző aktíváltat — többek között 14 szemináriumot, ideológiai értekezletet stb. — szerveztünk, hogy semlegesítsük a szocialista- és a szovjetellenes erőknek a nép tudatára gyakorolt hatását. Nagy politikai jelentősége volt az NOSZF 51., a februári események 21., valamint a CSKP történelmi jelentőségű V kongresszusa évfordulójának alkalmából szervezett rendezvényeinknek. Munkánkban jelentős állomás a CSKP KB novemberi határozata, amely lényegében egyesítette a párt forradalmi erőit, megkezdődött a differenciálódás, a jobboldali opportunista erőktől való eltávolodás. • Mivel foglalkoznak jelenleg? — Az említett eredmények mellett látjuk a fogyatékosságokat, ezeket nem kerüljük ki és nem hallgatjuk el. Dolgozunk az 1968 januárja óta eltelt időszak értékelésén. Célunk, hogy fokozott ütemben küszöböljük ki az említett időszak negatívumait. Azt akarjuk, hogy az átértékelés ne vezessen paszszivitáshoz az új módszerek keresésében. Semmilyen esetben nem szabad megengednünk, hogy újból — bármilyen formában is — visszatérjen a régi adminisztratív gyakorlat. Ez formalizmust szülne, csökkentené munkánk hatékonyságát. össztársadalmi viszonylatban a középszerűség jelenti a legnagyobb veszélyt, ezért továbbra is elsőrendű feladatunknak tartjuk a szervező és az irányító munka színvonalának az emelését. Le kell szögeznünk, ma a káderek döntenek mindenről. Nélkülük nem érvényesíthetjük a párt vezető szerepét és nem is irányíthatjuk a társadalmi folyamatokat. Nagy gondot fordítunk a párt eszmei és akcióegységének a kialakítására. Támogatjuk a differenciálódást, mivel a marxizmus—leninizmus elveinek alapján ez elősegíti az egység megszilárdítását. Meg akarjuk nyerni mindazokat, akik nem vétkeztek súlyosabban és akik hajlandók képességeiket a párt és a dolgozó nép szolgálatába állítanL A járási pártbizottság az alapszervezetek, elsősorban az üzemi pártbizottságok munkájának megjavítására törekszik. Politikai és gazdasági életünk konszolidálása megköveteli, hogy az alapszervezeti pártbizottságok mozgósító szerepet vállaljanak saját szervezetükben, majd munkaterületükön is. Szükséges, hogy meggyőzően tárgyilagosan magyarázzuk a pártépítés lenini elveit, a párt belső életének szabályait, valamint munkamódszereit. Az említett kérdések képezik a kommunisták párton belüli nevelésének tartalmát, a négy esti iskola, valamint az aktivisták többnapos iskolázásáftak programját. Ezen az iskolázáson a járási pártbizottság plénumának, ellenőrző- és revíziós bizottságának a tagjai, valamint az üzemi pártszervezetek elnökei és a pártcsoportok vezetői vesznek részt. A járási pártszerv foglalkozik az értelmiség és az ifjúság között végzett munkával, igyekezünk pozitívan befolyásolni gondolkodásukat. Megrendeztük az iskolaigazgatók aktíváját, a tanítók szemináriumát, a kommunista egészségügyi dolgozók aktíváját stb. A napokban tartjuk meg a kommunista tanítók aktíváját, amelyen elsősorban az ifjúság kommunista szellemben történő nevelése szerepel napirenden. Nagy gondot fordítunk a proletár internacionalizmusra való nevelésre. Ennek jegyében szervezzük a falvakon és a városokban a felszabadulás 25. évfordulójának ünnepségeit, s ezt a gondolatot juttatjuk érvényre Lenin születése közelgő 100. évfordulójának ünnepségein is. Az ideológiai területen kifejtett törekvésünk nem öncélú. Szorosan összefügg a népgazdasági feladatok megoldásával és teljesítésével. Célja a munkaerkölcs és a munkafegyelem megsziládítása minden szinten, valamint a dolgozók kezdeményezésének a fokozása. Az említettek jelentős tényezők a munkatermelékenység növelésénél. Hiszen csak akkor élhetünk jobban, ha nagyobb mértékben kielégítjük a szükségleteket. Ezért hangsúlyozzuk, hogy csakis az élettel, a nép munkájával következetesen öszszekapcsolt ideológiai tevékenység hozhat sikert, és segítheti szocialista társadalmunk teljes konszolidálását. CSETŐ JÁNOS Válasz a „VÍKEND VAGY MUNKA" című írásunkra A munkaidő alatt ne „víkendezzünk" ii ELŐSZŰR IS vegyük bonckés alá a munkafegyelmet. Itt teljes mértékben érvényesül a közmondás: Fejétől büdösödik a hal. Hogyan kívánhat fegyelmet egy olyan igazgató, vezető vagy mester, aki maga sem pontos a munkafegyelem terén. Nem ritka eset, hogy a vállalati 603-as a hivatalos út ürügyén magánérdekű utat szolgál. A vezető beosztású dolgozó első legfontosabb kötelessége a munkaidő pontos betartása és maradéktalan, okos kihasználása. így joggal elvárhatja ugyanezt beosztottjaitól is. Ezzel szemben a való helyzet az irodákban az, hogy naponta 2— 3-szor kávét főznek, kiruccannak bevásárolni vagy egyéb dolgaikat intézni stb. Ez bizonyítja, hogy a meglevő munkamennyiségre sokan vannak, vagy nem végzik munkájukat rendesen. Az ilyen példa köztársaságunkban — kevés kivétellel — csaknem minden üzemben és hivatalban található. Ebből következik, hogy ha a „melós" egy órát söröz munkaidő alatt az üzemi büfében, nem szól neki a mester vagy a részlegvezető, mert könnyen visszavág, hogy ti is kávéztok naponta legalább egy órát. Aztán kölcsönös a hallgatás, és így romlik a munkafegyelem. Feltétlenül fontos, hogy a vezető beosztású dolgozó felette álljon beosztottjainak szakmai tudás és érkölcsi fegyelem tekintetében. Éppen ezért a CSKP XIII. kongresszusának van egy nagyon egészséges határozata, hogy minden vezető pozícióba képzett szakembereket kell állítani. Persze, mint sok más határozatot is, ezt is csak részben teljesítették. Az említett problémák megoldásában szocialista társadalmunkban rendkívüli nagy szerepet kellene játszani a szakszervezetnek. Mint régi szakszervezeti tag még a kapitalista időben azt tanultam, hogy a 30 millió pár jó minőségű női harisnyát gyárt ebben az esztendőben a vansdorfi Elita üzem. Felvételünkön: a harisnyakészítés utolsó fejezete, az ellenőrzés. (Saroch felv. — ÜSTK) kollektív szerződést maradéktalanul be kell tartani, hogy a munkaadóktól (vállalat) mi is megkövetelhessük a szerződés számunkra vonatkozó részének betartását. Itt nem volt megalkuvás. Ha valaki késett a mnnkából akár csak egy percet is, azt elsősorban a szakszervezeti bizalmi vonta felelősségre a kollektív szerződés, a közösség érdekében. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom ma óriási apparátussal működik, mégis hiányos a dolgozókkal való érintkezés, a közös problémák megtárgyalása. Sokszor úgy érezzük, hogy a döntések nélkülünk, dolgozók nélkül születnek a szakszervezetek központi szerveiben. A szakszervezet kiadója, a PRÄCA rengeteg könyvet ad ki, s mégis hiányolható, hogy nem ad ki egy praktikus kis füzetet, amely a munkások kötelességeit és jogait tartalmazza érthetően és röviden, amelyeket minden dolgozónak a kezébe kellene adni az illető szakma bérelőírásaival egyetumben. Meggyőződésem, hogy a meglevő termelési eszközük (gyárak, üzemek) sokkal többre képesek a termelés terén, ha a munkaidőt, az anyagot okosan kihasználjuk, a technológiai fegyelmet betartjuk, s ha nem a munkaidő alatt vfkendezünk (sörözünk, kávézunk stb.), akkor nem fog hiányozni a szabad szombatok által kiesett munkaidő, sőt növekedni kellene a termelésnek. A termelés problémáit (üzemszervezés, technológiai előírások, modern technika bevezetése stb.) külön cikkben kellene elemezni, mivel ezen a téren is komoly fogyatékosságokkal találkozhatunk üzemeinkben. Kívánatos volna ezzel is konkrétan foglalkozni. Helyesen állapítja meg a „Víkend vagy munka" cikk írója, hogy az üzemek sok esetben nem a társadalom szükségletére termelnek, hanem úgy, ahogy ezt egyéni érdekük kívánja (valószínű, hogy a mindenáron való tervteljesítésre gondol, mint én is). Az illetékesek (közgazdászok, szakszervezeti vezetők) behatóbban foglalkozzanak a munka és a munkás pszichológiájával is, mint a termelés egyik igen lényeges tényezőjével. Figyelembe kell venni, hogy a dolgozók szellemi színvonala ma már nem a feudalizmus korának színvonalán van. Önérzete, igazságszeretete minden gondolkodó munkásnak van, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, elhanyagolni a termelés és mindnyájunk érdekében. FARKAS BÉLA gépszedő, a komáromi nyomda üzemi pártszervezetének elnöka Szín: papírüzlet. Cél: vécépapír. Személyek: egy tizenhat éves barna kislány, háromtagú rendező gárda, valamint a vásárlók kara. M

ikor a függöny felmegy — vagyishogy a krónikás színre lép, a Főszereplő még nincs jelen. Mire megérkezik, a feszültség már a felső fokon Izzik. A kórus tagfai elfojtott sóhajtással és irigy pillantásokkal követik azokat, akik szerepük szerint már az első sorokban — az elárusítópult előtt feszengenek. Tipegtek, topogtak ... odatopogtak. Időnként egy-egy gyengébb idegzetű kórustag kiválik a sorból és mormogva elhagyja a színt. Ezáltal szöveghez jutott, bárha az nem bírja el mindig a nyomdafestéket, és cselekmény is kerül az előadásba. Aki bírja Idegekkel, végül is elnyeri jutalmát. Mert idegek dolga az egész. Rájöttem. No, és az idő is annak dolgozik, aki bírja. Azok eljutnak az első sorba, ahol már nekik is van idejük és türelmük válogatni. Joguk is van hozzá, természetesen, mivelhogy becsülettel kivárták az idejüket, tehát tízpercekig tünOdhetnek azon, hogy fehér macskafejű képeslapon küldjék a kívánságaikat Ismerőseiknek — avagy szürkemacskafefű lapon? Nagyon megfontolandó problémák ezek. A rendező gárda beosztásához méltó nyugalommal végzi feladatát. Nem néz se fobbra, eredménye — elfér ennyi négyzetméteren, az ugorfon le a legközelebbi papírüzletbe vécépapírért! Vagy papírszalvétáértI Esetleg piros celofánpapírért. Mert ez is van! Kis elevenség támad, amikor a Főszereplő színre lép. Mint jeleztük, tizenhat éves, jól szabott, könnyű rózsaszínű kosztümruhát visel, nyakán hevenyészCsak kiugrott a suliból... se balra, mechanikusan teszvesz, neki mindegy az egész, van ideje, ha iit a záróra, úgyis behúzza a vasredőnyt, és utána az özönvíz. Addig pedig annyian ácsoroghatnak a fent jelzett négyzetmétereken, amit a kereskedői szellem az ő urának és parancsolójának, a vevőnek rendelkezésére bocsát, amennyien éppen odaférnek. Ez alkalommal körülbelül huszonötén fértek oda. (Aki kétségbe vonfa, hogy huszonöt felnőtt egyén téli öltözetben, tömött bevásárlótáskával és néhány különböző nagyságú skatulyával — előző bevásárlások ve átdobott tüllkendő, karcsú combjain feszülő selyemharisnya, haja a legújabb divat szerint — kócos. A wisá lók kara elé libeg és közli a soron következő, fehér hajú, görnyedt hátú nagyapa-statisztával, hogy azért kíván helyzeti előnyt, mert éppen csak kiugrott a „suliból" és jaj neki, ha nem tér vissza csengetés előtt! A fehér hajú öreg kissé ingerülten utasítja el magától a főszereplő szirén hangját, azt mondja: — Nem engedhetem előre, lelkecském, mivelhogy háromnegyed órája várok soromra, és nagyon fájnak a lábaim. A bácsi — esetleg — többet is mondana, ám a vásárlók kórusából kicsendül néhány szólóhang. — Még csak az kéne! — Vásárolt volna be tegnap! — Ha más tud várni, aki öregebb, fáradtabb, elfoglaltabb, betegebb, várjon maga isi A primadonnát kissé meghökkenti az ellenséges közhangulat, de nem okoz lelkében zavart, nem sz*R vitába a vásárlók hadává'., gőgösen végigméri őket, nehöz kábátokban, vizes csizmákban áporodók csoportfát, azután hűvös magabiztossággal a sor elejére lebeg, megértő pillantást vált az egyik segédrendezővel — és perceken belül a kívánt árucikkek birtokába Jut. Vásárolt kétszáz iskolafüzetet, pár tucat ceruzát, kisebb csomag piros papírt és még sok mindent, ami arról árulkodott, hogy a primadonna nem a maga számára kívánt protekciót — melynek hiányában súlyos kellemetlensége fámád a „suliban° — , hanem az Iskola számára végzett nagyobb szabású bevásárlást, tehát erre a célra nemcsak meghatalmazást, de iskolaelhagyási engedélyt is kapott megbízójától. A tizenhat é»es barna kislány ügyes trtkkel „átejtette" a vásárlók „zömében" középkorú hadát. Dolga végeztével — szerepe szerint — diadalmas mosollyal, győzedelmesen levonult a színről. Csak éppen harsonák nem kísérték kivonulását mint Rhadamesét az Aidában... Egyéniségének varázsa azonban továbbra is ott maradt és több pártra bomlasztotta a vásárlók addig egységes statiszté' riáját. Az egyik azt mondta: — Nahát, ezek a mai fiatalok! A másik: — Miért a fiatalok? Az öregek, akik így nevelik őket! A harmadik: — Ne általánosítsunk, kérem ... Bs így tovább, és így tovább, a negyedik meg az ötödik kórustag is mondott valamit, végre szöveghez jutott az egész gyülekezet. A

krónikás nem várta be a fejleményeket, dolgavégezetlenül távozott. A probléma megoldatlanul ott maradt és vibrált tovább a levegőben ... DÁVID TERÉZ