Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-25 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó

MINDENT AZ EMBERÉRT, AZ EMBER JAVÁRA Moszkva, Lenin sugárút 14... Itt székel a szovjet tudomány törzskara: a Szovjet Tudományos Akadé­mia elnöksége. Moszkvában járva ide is ellátogattam. Kísérőm Kovács László, a Lomonoszov egyetem böl­csészkarán tanuló magyar nemzetiségű kárpátukraj­nai diák, gyakori vendég az épületben. Nemcsak a munkahelyeket és az Akadémia vezetőségét ismeri jól, hanem tájékozott arról is, amit ez az intézmény végez. Mielőtt a titkárságon rendelkezésemre bocsá­tottak néhány adatot, ő mondta el, hogy ez az ősi palota a belföldi és külföldi tervezőintézetek, kuta­tóirodák, üzemek és szervezetek ezreivel tart fenn kapcsolatot. Az épületben székel a 14 szövetségi köztársaság Tudományos Akadémiájának és a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia fiókintézeteinek a tudományos tevé­kenységét koordináló tanácsa, az elnökség szervezési osztálya és több más osztály, melyeknek az a fel­adatuk, hogy segítsék és irányítsák az ország más vidékein dolgozó tudósokat, kutatókat. Azt, hogy e munka milyen sokrétű és nagy erőfeszítést igényel, akkor értjük meg, ha figyelembe vesszük, hogy a Szovjet Tudományos Akadémia mintegy 200 tudomá­nyos intézménnyel és mintegy 25 000 tudományos munkatárssal rendelkezik. Az Akadémiához tartozik egy hatalmas tudományos komplexum, az Akadémia szibériai részlege, valamint az Uraiban, a Kaukázus­ban, a Fehér-tenger partján, az ukrán síkságon és a másutt működő tudományos Intézetek mindegyike. A titkárságon kapott adatok közül leginkább az öt­lött a szemembe, hogy a világ tudományos dolgo­zóinak mintegy a negyedét teszik ki azok, akik a Szovjetunió tudományos munkahelyein, felsőoktatási intézményeiben és a különféle szervezetekben dol­goznak. Számuk összesen 712 000. Ebből 273 000 nő. A tudományos dolgozóknak ez az óriási hálózata magyarázza azt a nagy tudományos sikert, amelyet a Szovjetunió az életnek úgyszólván minden területén évről évre elér. A mennyiség azonban önmagában keveset érne, ha ez nem párosulna jó szervezéssel, az erő ésszerű felhasználásával. Az utóbbit az Aka­démia végzi, látható sikerrel. A titkárságon elmondták, hogy a szovjet vezetők annak érdekében, hogy a tudomány eredményeit mi­nél jobban kihasználhassák, hogy a találmányokat és a felfedezéseket mielőbb érvényesítsék a terme­lésben, és meggyorsíthassák a tudományos-műszaki információcserét, nemrégen külön kormányszervet hoztak létre. A Szovjetunió Minisztertanácsa tudo­mányos és műszaki állami bizottsága nevét viselő szerv — amelynek elnöke egyben a Minisztertanács elnökének a helyettese — bár még csak rövid múlt­ra tekint vissza, eredményesen dolgozik és máris sok jó munkát mondhat magáénak. A bizottság keretében tudományos tanácsok mű­ködnek. Feladatuk egy-egy fontos témakör figye­lemmel kísérése és az azon belül előálló problémák megoldása. A tanácsok tagjai neves tudósok, és a kutatóintézetek igazgatói. Munkájukat a kölcsönös tájékoztatás, a tervek összehangolása, a vélemények kicserélése jellemzi. A Szovjet Tudományos Akadémia több mint száz nemzetközi szervezet tagja. Tudósai mintegy 30 más ország tudósaival dolgoznak szoros együttműködés­ben. A szovjet tudományt így eleven szálak fűzik az egész világ tudományos életéhez. Az együttműködés a sok más mellett azért is jelentős, mert ez lehető­vé teszi számukra a tudomány legújabb eredményei­nek az átadását és az átvevését. Neveket említettek és elmondták, kl milyen — ä Szovjet távolsági kozmikus hírközlési központ nemzetközi viszonylatban is elismert — tudományos munkát végzett az utóbbi időben. Majd városokra, a Szovjetunió új tudományos központjaira terelődött a szó. Elragadtatással beszéltek Novoszibirszkről, ahol többek között neves magfiziai kutatók, szociológu­sok, a régi nyelvek, titkait számítógépekkel megfejtő nyelvészek és világhíres matematikusok, fizikusok dolgoznak, és ahol a Szovjetunió legnagyobb műsza­ki könyvtára működik. Mindez akkor kap igazi értelmet és jelentőséget, ha tudatosítjuk, hogy azon a helyen, ahol ma e mil­liós város elterül, néhány évvel ezelőtt csak kietlen pusztaság volt. Novoszibirszket egyébként úgy emle­gették, hogy ez a város a Szovjetunió jövője. Megjegyezték, hogy az ipar rohamos fejlődése napról napra újabb és újabb feladatok elé állítja az egész kutatómunkát. Igen sok gondot okoz az ener­giautánpótlás biztosítása. Bár ma már — nem szá­mítva a többi energiaforrást — jelentős az atomerő­művek kapacitása ls, a termelt villanyáram még mindig kevés. Az energetikai program egész sereg bonyolult, tudományos-műszaki probléma megoldá­sát Igényli. Ezek egyik legfontosabbika: nagy telje­sítményű turbinák megalkotása. A szovjet ipar az óriási vízturbinák gyártásával már kivívta a világ csodálatát. A mostanában előállított 800 000 kilowatt kapacitású gőzturbina, amely ezen a területen újabb rekord, rövidesen annyi energiát fog termelni, amennyit a forradalom előtti Oroszország erőművei együttvéve termeltek. A tudósok most olyan szerkezet előállításán mun­kálkodnak, amely a hő- és atomenergiát közvetlen elektromos energiává alakítaná át. A közelmúltban alkották meg a világ első olyan energetikai szerke­zetét, amely az atomreaktor energiáját villamosság­gá alakítja generátorok és egyéb mechanikus szer­kezetek segítsége nélkül. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom jubileumának küszöbén próbálták ki a jövő erőművének prototípusát, egy mágneses hidrodinamikai generátort, amely hatalmas gázsuga­rakat változtat villamossággá, szintén mechanikai átalakítás nélkül. Megtudtam, hogy rendkívül érdekes kutatásokat r végeznek a dubnai tudósok. A dubnai intézet, amely a szocialista országok összefogását és együttműkö­dését is példázza, mintegy 800 szakembert foglalkoz­tat. Dolgoznak itt tudósok — összesen 250-en — Bulgáriából, Magyarországról, Vietnamból, Csehszlo­vákiából, a Német Demokratikus Köztársaságból, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságból, Mongóliá­ból, Lengyelországból és Romániából. A kutatók ren­delkezésére állnak az intézet kitűnően felszerelt la­boratóriumai, köztük olyan berendezés, mint a 10 milliárdos elektronwoltos szinkrofazotron, az elemi részecskék gyorsítására szolgáló óriási szerkezet. Dubnában tulajdonképpen a gyakorlatban valósul meg az a nemes eszme, hogy — a haladás és az emberiség érdekében — á népek egyesítsék erőfeszí­téseiket, a tudósok dolgozzanak közösen, támogas­sák egymást. A szovjet tudósoknak az a jelszavuk, hogy „min­dent az emberért, az ember javára". Statisztikát mu­tattak, amely beszédesen kifejezte, hogy ez az elv miként érvényesül a gyakorlatban. íme néhány adat: a Szovjetunió, amelynek lakossága a földkerekség lakosságának 7 százalékát tesz) kl, az egész világ ipari termelésének csaknem 20 százalékát termeli. A Szovjetunió jelenleg egyetlen hét alatt annyi ipari terméket állít elő, amennyit 1913-ban az egész cári Oroszország termelt. Az ország sikeresen fejlődő ipara gyakorlatilag felöleli a korszerű termelés minden ágát. Az ener­getikával, fémkohászattal, és gépiparral együtt fej­lődik a rádiótechnika, az elektronika, a vegyipar, különösen a műanyagok és a szintetikus gyanták, a kémiai rostok és a műtrágyák termelése. Nagyméretű az építkezés is. Az utóbbi hét év alatt mintegy hatezer új iparvállalat kezdte meg a ter­melést. A Szovjetunióban jelenleg minden percben 180 tonna acélt öntenek és négy új lakást építenek. Az ország nemzeti jövedelmének háromnegyed ré­sze a személyes és a társadalmi fogyasztás igényét szolgálja. A nemzeti jövedelemmel párhuzamosan növekszik a dolgozók jövedelme. Az utóbbi tíz év­ben például a munkások és az alkalmazottak köze­pes havi munkabére összesen 35 százalékkal növeke­dett. Ugyanez idő alatt a lakosságnak csaknem a fe­le (több mint 100 millió ember) új lakásba költö­zött. Ez idén összesen 30 millió embernek javítják meg a lakáskörülményeit. Nagy vívmány az is, hogy a világon a Szovjetunióban a legalaceonyabb a lak­bér, és évről évre javulnak a szovjet emberek mun­ka és pihenési körülményei. A munkásoknak és al­kalmazottaknak például már mintegy 75 százaléka áttért az ötnapos munkahétre. A siker nagyrészt annak is tulajdonítható, hogy a tudósok a nép szol­gálatában, állnak, a tudomány vívmányait széles körben alkalmazzák. Sokat mondók a Szovjetunió kulturális viszonyaira, az emberek műveltségére, az iskoláztatásra és a nép­művelésre vonatkozó adatok. De ez már más téma, részletezése úiabb írást igényel. BALÁZS BÉLA AZ IFJÚSÁGI MOZGALOM EGYSÉGÉNEK KÉRDŐJELEI Ma már tudjuk, hogy nem volt igazuk azok­nak, akik az elmúlt időszakban azt tanácsol­ták, hogy mondjunk le az egységes ifjúsági szervezetről s helyezzük előtérbe az ifjúsági tömegek ösztönös mozgalmát. A spontán té­nyezők hatásának nevelői értéke ellentmondá­sos, éppen ezért kell maximális erőfeszítése­ket tenni annak érdekében, hogy az ifjúság nevelését minél inkább a tudatos tényezők, a szocialista eszmei tartalom határozza meg. A Szlovákiai Gyermek- és Ifjúsági Szerveze­tek Szövetségének vezetői és ifjú kommunistái felismerték azt a tényt, hogy bizonyos erők nagyon is tudatosan, céltudatosan igyekeztek kiaknázni és az általuk kívánt irányba terelni az úgynevezett ösztönös megnyilvánulásokat, ezért megkezdték az egységes ifjúsági szerve­zet újjászervezését. Ezt a folyamatot megerősítette, felfokozta a Lenini Ifjúsági Szövetség létezése, munkája. Eleinte kétkedéssel és aggodalommal fogad­ták ezt az új ifjúsági szervezetet. Sokan „ba­los" szervezetet, a „kiválasztottak" szövetsé­gét sejtették a SZGYISZ (szlovákul ZDMOS) új és tavaly novemberben hivatalosan is elis­mert ifjúsági szervezetében. Pedig csak annyi történt, mint általában a kémiai folyamatok­ban történni szokott: a katalizátor meggyor­sította a folyamatot. Ebben az esetben: az egységes ifjúsági szervezet újjászervezésének folyamatát. Mi is történt? A Lenini Ifjúsági Szövetség az elmúlt időszak bonyolult politikai helyze­tében programjának meghirdetésével, szervező munkájával megmutatta az ifjúsági tömegek valódi és vélt érdekei közötti ellentmondáso­kat és utat vágott az egységes ifjúsági szerve­zet megalakításának lehetősége felé. Az ifjúsági szervezetek alapszerveiben, az ifjúsági klubokban, érdekkörökben, a SZGYISZ járási vezetőségeiben is megindult a folya­mat: megvalósítani az ifjúsági mozgalom egy­ségét. Eddig 18 járásban alakították meg a Lenini Ifjúsági Szövetség tagjainak és más ifjúsági szervezetek vezetőinek részvételével Szlovákia Ifjúsági Szövetségének előkészítő bi­zottságait. Csoda történt? Nem. Az esemé­nyek logikája, a Lenini Ifjúsági Szövetség lé­tezése, tudatosító munkája vezetett a fordu­lathoz. 1970. január 10-én ülést tartott a Lenini If­júsági Szövetség Központi Bizottságának plé­numa. Megvitatta a kialakult helyzetet és ve­le kapcsolatosan saját álláspontját is. Megfogalmazódtak az ifjúsági mozgalom egységének kérdőjelei. Ezekre a kérdőjelekre választ kell adni. Nemcsak a Lenini Ifjúsági Szövetségnek, hanem a többi ifjúsági szerve­zetnek, az ifjúsági tömegeknek is. Akár akar­nak, akár nem, mert a válaszokat az idő, a konszolidáládási folyamat sürgeti. Melyek ezek a kérdőjelek? - Lemondhatnak-e önálló létezésükről az ifjúsági szervezetek még mielőtt saját kong­resszusukon döntenének az egység kérdését illetően? - Mit kell azon érteni, hogy viszonylagos önállóságot kapnak az egységes ifjúsági szer­vezet keretében a főiskolások, a pionírok és a katonák? - Mi biztosítja azt, hogy ez az egységesí­tési folyamat mellőzi a formalitásokat, az ezerszeresen is átkozottnak mondott admi­nisztratív intézkedéseket? - Milyen módon fogjanak az egységesítési folyamathoz Szlovákiában? Hogyan Csehor­szágban? Tetézi a kérdéseket sok más probléma is: a nemzetiségi fiatalok helyzete, törekvése; az új ifjúsági szervezetről való elképzelések tar­kasága; hogyan fejezheti ki a vezetés, mint tudatos tényező a legadekvátabban az objek­tív törvényszerűségek alapján végbemenő fo­lyamatokat? Tudjuk, hogy sem Zeus fejéből, sem más­honnan nem bukkannak elő Pallas Athene módjára az ifjúsági mozgalomban történő változások végrehajtására kiszemelt különle­ges tömegek, egyének, mivel az új, egységes ifjúsági szervezetet azokkal a fiatalokkal kell kiépíteni, akik erre vállalkoznak, akikben él az igény erre vonatkozólag, ezért csak remél­jük, amit lehet: korszerű, marxista alapokra épülő ifjúsági szervezet lesz, melynek éoítésé­hez hozzákezdtek. Ma már nem divatos dolog a CSISZ hibái­nak emlegetése. Nincs is értelme únos-únta­lan csak arról beszélni, hogy ez sem volt jó, az sem volt jó. Viszont nagyon is ajánlatos: a hibák ismeretében többet, jobbat tenni. Reméljük, hogy hazánk ifjúsága tekintet nélkül arra, hogy jelenleg melyik ifjúsági szer­vezetben dolgozik, tanult a hibákból és ami­kor hozzálát az egységes ifjúsági szervezet megalakításához - komoly, igényes körülte­kintéssel teszi azt. S válaszol a kérdőjelekre. HAJDÚ ANDRÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom