Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-24 / 20. szám, szombat

Az elmúlt időszak tapasztalatai szolgáljanak tanulságul (Folytatás az 5. oldalról) letes embereket, kommunistákat. A Smena igy besorolta magát az olyan csehországi folyóiratok közé, mint a Študent, Mladá fronta és Reporter. Szerintem mindezért nagy felelősség terheli a kiadót is. Nagyon bántott bennünket — minden szemrehányás nélkül, de ez volt a valóság — hogy Daubner elvtárs, a Práca napilap kiadójának képviselője, elnökségünkben ült, és a szakszervezeti mozgalom sajtőszerve ennek ellenére olyan pozícióba került, amellyel • meggyőződésem szerint Daubner elvtárs sem érthetett egyet. így pl. a vezérkari hadgyakorlaton résztvevő csapatok kivonulásával kapcsolatos hisztéria, a Masaryk halálával összefüggő kampány, a biztonsági szervek munkájának lebecsülése. Mindez azt bizonyítja, hogy a tömegtájékoztatási eszközök teljesen kicsúsztak a kiadók, a konkrét teleifis személyek irányítása alól, és egy más szervezett erő tevékenykedett keretükben. Ezt bizonyítják az augusztusi és az augusztus utáni események, amikor már nem fáradoztak azon, hogy valamilyen módon titkolják ezt a szervezettséget. Nagyon naivak lennénk, ha azt gondo'nánk, hogy mindez spontánul keletkezett, mivel mindenki; aki már szerkesztett újságot, tudja, milyen szervező munkát igényel, és mi minden előzi meg egy cikk megjelenését az újságban. Ha valaki el akarja hitetni, hogy Szlovákiában nem volt ilyesmi, hogy Szlovákiában nem léteztek jobboldali erők, és hogy az csak valamilyen visszhang, tévelygés volt, a csehországi erkölcsök utánzása, akkor nagyon tév°

r

t Említettem azt a hisztériát, melyet az újságok szítottak az 1968. óvi törzskari gyakorlaton résztvevő szovjot csapatok távozásával kapcsolatban. Nagyon érdekes — és ez összefügg az újságírók etikájával —, hogy amennyiben Csehszlovákia területén már előbb is voltak ilyen nagygyakorlatok, ugyanezek az újságírók ezt meg tu^.tátk indokolni. És mi elhittük, hogy becsületesen csinálják, amikor rámutatnak az ilyen gyakorlatok célszerűségére és szükségére. Azt hangsúlyozták, hogy ebben nyilvánul meg gyakorlatilag . •s internacionalizmus a katonai szövetségekben is. 1968 tavaszán hirtelen mintha ellenségekké váltak volna ezek a csapatok. Már az a tény is megdöbbenti az embert, mivel ebben az évben sem történt semmi más, mint a többi évben. Minden normális volt, és hirtelen valakinek útjában álltak •aek a csapatok. Már ebben az időszakban számoltak azzal, hogy népünk és a szovjet nép, és ilyen értelemben népünk és a szovjet hadsereg, valamint a szövetségi Sedseregek kapcsolatai tiszták. Ma már az emberek teljes mértékben megértik, miért vannak szovjet csapatok Csehszlovákia területén. Szükséges volt tehát, hogy megmérgezzék ezeket a kapcsolatokat? Más az, ha normálisan beszélnek ezekről a dolgokról, de egészen más, ha a vitát az érzések festik alá. Ez természetesen a cikk szerzőjétől ls függ. Az adott esetben bebizonyosodott a szerkesztőik művészete, akik meg tudták hatványozni azt, ami éppen szükséges volt. Azt hiszem, hogy ez döntő szerepet játszott az ágcsernyől tárgyalások előkészítésében. Az olvasók bizonyára emlékeznek a Smena „Szóljanak a szirénák" című cikkére. Az SZLKP Központi Bizottságának elnöksége teljes bizalmatlanságot érdemelt ki a tömegtájékoztatási eszközök részéről, mivel nyilatkozatot adtunk ki e cikk ellen. Az említett cikk sztrájkra hívta fel dolgozóinkat, hogy ezzel fejezzék ki hazafiasságukat és támogassák az Ágcsernyőre utazó küldöttségünket. Ebben az időben kezdődik a differenciálódás az SZLKP Központi Bizottságának elnökségében. Míg az elnökség nyilatkozatot adott ki a Smena cikkével kapcsolatban, e :erv egyes tagjai önkényesen közzétették saját nézeteiket. Nyilvánvalóvá vált az egyes erők csoportosulása. • Engedje meg miniszterelnökhelyettes elvtárs, hogy visszatérjek ahhoz a kérdéshez, amelyben említette, hogy az SZLKP Központi Bizottságának Elnöksége Novottiý Idejében találkozni akart a CSKP Központi Bizottságónak elnökségével. Voltak ilyen törekvések' január után is? Említette ugyanis, hogy az SZLKP Központi Bizottsága elnökségének nézetei nem azonosultak azzal, ami Prágában történt. M. HRUSKOVlC: A szándék megvolt, de nem valósult meg. Az elnökség egyes tagjai elvétve találkoztak Dubček elvtárssal, de később az volt az érzésünk, hogy ő nem érdeklődik az ilyen találkozók iránt. Nehéz volt megérteni azt is, hogy akkor, amikor sok volt munkatársát, azokat az elvtársakat, akik együtt dolgoztak vele, támadta a sajtó és a többi tömegtájékoztatási eszköz, ő egy szót sem szólt a védelmükre. Ez újabb figyelmeztetés volt. Nem felejtem el azt a beszélgetésünket, amely abban az időben zajlott le, amikor előkészítették a varsói találkozót. Arra kértem Dubček elvtársat, menjenek Varsóba. Milyen párt vagyunk mi tulajdonképpen — érveltem —, ha nem vagyunk hajlandók találkozni azokkal, akikhez a legmélyebb kapcsolatok fűznek, azokkal, akikkel együtt élünk, de együtt is halunk meg. Ennek ellenére sem sikerült meggyőzni Dubček elvtársat. • Bocsássa meg, hogy félbe szakítottam. Idejében érkezett a meghívás a varsói tárgyalásra? M. HRUSKOVlC: Már több dokumentumot hoztak nyilvánosságra arról, hogy a meghívás idejében megérkezett. Ezt bizonyítja, hogy én is tudtam a meghívásról. Más elvtársak ís beszéltek ilyen értelemben Dubčekkel. Az ágcsernyői tárgyalás előtt is beszéltünk vele. Dubček elvtárs később már olyan állapotban volt, hogy nem voltak érvei arra vonatkozóan, miért kell a pártvezetőségnek elfoglalni ilyen álláspontot és nem amolyant. • Mivel érvelt tehát? M. HRUSKOVlC: Például azt mondta, hogy azok az országok túlerőben vannak, habár tudnia kellett, hogy milyen is az a túlerő. A túlerőt a tények jelentették, és ez lényeges különbség. Ha valakivel közös asztal mellé ülök, hogy megvitassak egyes kérdéseket, akkor nem vethetem tárgyaló partnerem szemére, hogy hatásosabb érvei vannak, mint nekem, és nem dughatom a fejem a homokba, amikor cselekedni kell. Az adott helyzetben nehéz volt abban bízni, hogy találkozásainknak Dubček elvtárssal pozitív eredménye lesz. Ebben az időben már az SZLKP Központi Bizottságának titkára voltam. Nem sokáig, csak egy hónapig. És Intenzív munkát fejtettünk ki a kongresszus előkészítésére. • A Dimitrov Vegyiművekben megtartott kongresszus tárgyalásának első napján több küldött szólalt fel olyan értelemben, hogy a kongresszust nem készítették elő kellőképpen. Ogy gondolom, jó lenne, ha néhány szót szólna a kongresszus előkészítéséről, mivel - ahogyan én tudom, az SZLKP Központi Bizottságának Elnöksége, nagyon alaposan előkészítette a beszámolót, már csak azért is, mert el akarta magát határolni a CSKP Központi Bizottsága vezetőségének egyes helytelen nézeteitől és rá akart mutatni több hibára. M. HRUSKOVlC: Azok, akik azt állították, hogy a kongreszszus nem volt előkészítve, azok is tanúsíthatnák, hogy a kongresszust nagyon becsületesen előkészítettük. Hisz tagjai voltak a kongresszust előkészítő egyes bizottságoknak, melyek előkészítették az alapanyagokat, a beszámolót, a javasló és jelölő bizottság alapanyagát stb. Ezeket a dokumentumokat nagyon demokratikusan készítették elő, sőt, úgy gondolom, sokkal demokratikusabban, mint bármikor azelőtt. Nézeteltérések támadtak a beszámolóval kapcsolatban, és azt hir-.zem, szerkesztő elvtárs, éppen erre céloz. Körülbelül két héttel a kongresszus előtt komolyan elgondolkoztunk afölött, hogyan járulhatnánk hozzá saját erőnkkel, hogy helyesen értékeljék köztársaságunk helyzetét és megszűnjenek a nézeteltérések és uszítások. A leghatékonyabb politikai eszközt — a kongresszust akartuk erre felhasználni. Véleményünk szerint azonban az eredeti beszámoló nem felelt meg az akkori helyzetnek, nyomot hagytak rajta az abban az időben érvényesülő kompromisszumok. Ezért úgy határoztunk, hogy becsületesen megmondjuk az SZLKP kongressznsának, milyen a helyzet a pártban és a köztársaságban. A pártszervek és szervezetek ehhez elegendő alapanyagot nyújtottak, és saját tapasztalatokkal is rendelkeztünk. Megkezdtük az új beszámoló kidolgozását, amelyet a kongresszus elé akartunk terjeszteni. Ezt azzal a tudattal tettük, hogy a beszámoló merőben ellentétes azzal, ahogyan CSKP Központi Bizottsága vezetői értékelték a helyzetet. A beszámoló kidolgozása után meg akartuk hívni Dubček elvtársat az SZLKP Központi Bizottsága Elnökségének ülésére, tájékoztatni akartuk őt róla, és közöltük volna, hogy ezt terjesztjük a kongresszus elé. Ezzel azt akartuk elérni, hogy a pártban és a társadalomban komoly vita alakuljon ki. Ismert okok miatt erre nem került sor. Nagyon bántott, hogy az SZLKP Központi Bizottságának apparátusáról úgy beszéltek, hogy könnyen vette feladatát a pártkongresszus előkészítésével kapcsolatban. Már a kongreszszus második napján bebizonyosodott, hogy mindent előkészítettünk, megvolt a küldöttek előre kinyomtatott megbízólevele és a többi nyomtatvány. • Térjünk vissza még egyszer a kongresszus előkészítéséhez. A föderáció előkészítése nem fékez te a kongresszus előkészítését? Vagy ellenkezőleg. Nem szenteltünk-e nagyobb figyelmet a föderációnak, mint a kongresszusi előkészületeknek. Abban az időben ezt igy magyarázták. M. HRUSKOVlC: Az első félév során nagyon gyakorlati és főleg politikai kérdéssé vált a föderáció előkészítése. Ezért az SZLKP Központi Bizottságának elnöksége is foglalkozott Vele. Rosszakaratot látok abban, hogy annak idején olyan állítások is napvilágot láttak, hogy az SZLKP Központi Bizottságának Elnöksége taktikai húzásként előbbre helyezi a föderáció előkészítését, ahelyett, hogy támogatná a szlovákiai progresszív fejlődést. Ezt különböző módon tolmácsolták pl. úgy, hogy Szlovákiában elmaradt a demokratizálási folyamat, hogy áz élen Prágától eltérően nincs bizalmat érdemlő politikai szerv stb. Azt hiszem, hogy ez nem jelenti az SZLKP Központi Bizottsága Elnöksége munkájának igazságos értékelését, mivel az elnökség nagy politikai jelentőséget tulajdonított a föderációnak, de különösen az előkészítésének. Amennyiben Szlovákiában elmaradt a demokratizálási folyamat, beismerem, hogy nem azonosultunk az olyan demokratizálási folyamat formáival, sem pedig eredményeivel, amely ebben az időben Csehországban végbement. A kerületi és járási bizottságokkal folytatott munkában szándékosan nem biztosítottunk szabad térét a vállalati tanácsok megalakításának. Ezt is érvként használták oly értelemben, hogy fékezzük a demokratizálási folyamatot. Annak idején sem tartottam és most sem tartom véletlennek, hogy az SZLKP Központi Bizottságának Elnökségét azzal vádolták, nem támogatja az ilyen „demokratizálási folyamatot". Sok mindent céltudatosan csináltunk. Ez természetesen nem jelenti,, hogy a régi állapotot akartuk megtartani. Meggyőződésünk volt, ha január valóban hasznot jelent társadalmunknak, akkor nem gyengítheti a pártot, nem rombolhatja le a párt alapjait. A föderáció előkészítése semmi esetben sem veszélyeztethette a kongresszus előkészítését, sem fordítva. • Mikor arrál beszélt, hogy január hasznot jelent társadalmunknak, és szólt az SZLKP Központi Bizottsága Elnökségének állásfoglalásáról, az ún. demokratizálási folyamatot illetően, bizonyára nem arra gondolt, hogy olyan helyzetet akartak kialakítani, melyet status quo-nak nevezhetnénk. M. HRUSKOVlC: Erről szó sem lehet. Ez nem felel meg annak az irányvonalnak, melyet az SZLKP Központi Bizottsága már évekkel ezelőtt követett. Sok mindent szemére vethetnének e vezetőségnek. Kifogásolhatnák például azt, hogy nem volt eléggé aktív, különösen a január után keletkezett negatív jelenségek megítélésében és kiküszöbölésében. Hibának tekinthetjük, hogy — nem elvi okokból, hanem inkább az időkérdés miatt — nem tudtunk bevonni a politkába egyes olyan elvtársakat, akik az üldöztetés miatt kimaradtak a politikai életből, de ennek ellenére olyan politikai hitelük volt, hogy a politikai élethez tartoztak. • Konkrét személyekre gondol? M. HRUSKOVlC: Igen. Husák elvtársra és Novomeský elvtársra gondolok, akikre számítottunk a kongresszus előkészítése során. Űgy gondoltuk, hogy a kongresszus az a határkő, amely megoldja az ilyen kérdéseket. • Ha már visszatértünk az SZLKP 1968 augusztusi kongreszszusához, néhány szót mondhatna a kongresszus lefolyásáról, amelyre hatással volt a szövetségi hadseregek csapatainak bevonulása. Ésszerű volt a kongreszszus összehívása? Nem volt valamilyen kapcsolat a prágai, vyso čanyi és a Dimitrov Vegyiművekben tarlóit kongresszus között? M. HRUSKOVlC: A csapatok bevonulása miatt meg kellett változtatni terveinket a kongresszust illetően is. Nem volt normális, hogy a kongresszus — amelynek feladata lett volna a párt döntő kérdéseinek, társadalmunk további fejlődésének megoldása — olyan körülmények között folyjon, mint amilyen körülmények között megvalósult. A nem normális körülmények szükségszerűen nem normális lefolyáshoz és rendhagyó határozatokhoz vezetnek. Az SZLKP Központi Bizottságának Elnökségében sokan ebből indultunk ki. Mint ismeretes, az SZLKP kongresszusa küldötteinek megválasztása demokratikus módon történt, nem hoztak intézkedéseket arra, hogy valakit megválasszanak küldötté, másokat ne. Amint már említettem, az előkészületek azt bizonyították, hogy a kongresszuson a párt időszerű kérdéseit akartuk megoldani. A csapatok bevonulása után kialakult légkör olyan helyzetbe juttatott minket, amikor a legközelebb állók sem akarták megismerni egymást, amikor a különböző nézetek ellenségeskedés forrásává váltak. E tények miatt úgy gondoltuk, hogy a kongresszust nem tartjuk meg. Ezek a nézetek, mivel vezető pártfunkcionáriusaink távollétében kellett dönteni, helyesek voltak. Telefonon beszéltünk Husák elvtárssal és Bilak elvtárssal. Mindketten arra kértek, ne tartsuk meg a kongresszust, várjuk meg visszatérésüket. Az egész elnökség egyetértett ezzel. Megtettük az intézkedéseket, hogy egyöntetűen ilyen értelemben lépjünk fel és a kerületi bizottságokon is biztosítsuk a kérdés megoldását. Azonban éppen az ellenkezője történt. Ahelyett, hogy a küldöttek a kerületekben maradtak volna, megérkeztek Bratislavába. • Ki utasította őket erre? M. HRUSKOVlC: Egyes elvtársakat megbíztunk azzal, tolmácsolják a járási bizottságok vezető titkárainak a Moszkvában tartózkodó elvtársak kívánságát és ilyen értelmű volt az SZLKP Központi Bizottsága plénumának 1968. augusztus 25-i határozata is. A határozat leszögezi, hogy az SZLKP kongresszusa csak a vezető elvtársak Moszkvából való visszatérése után kezdődik meg, legkésőbben egy héten belül. Egy nappal később a Dimitrov Vegyiművekben mégis megkezdődött a kongresszus, amiről sok küldött csak másnap szerzett tudomást. Sok jelenlevő nem mint rendesen megválasztott küldött, vagy az SZLKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja volt jelen. Tudtuk, hogy a prágai városi pártbizottság élénk kapcsolatban áll a bratislavai városi pártbizottsággal. Az a tény, hogy a két bizottság teljesen egyformán járt el, azt bizonyítja, hogy egybehangolt akcióról volt szó. Tekintet nélkül arra, hogy ki és hogyan szervezte ezt, úgy gondolom, hogy helytelen volt. Most el kell bírálnunk a múltat a jövő érdekében. Nemcsak az ilyen nagy politikai akciókkal kapcsolatban, hanem konkrét személyekre vonatkozóan is. A vysočanyi kongresszus összeköttetésben volt a Dimitrov Vegyiművekben megtartott kongresszussal. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az ún. vysočanyi kongresszus küldöttsége készségesen eljött Bratislavába, és augusztus 25-én már jelen volt az SZLKP Központi Bizottsága plénumának ülésén. A párt szervének kellene kivizsgálni, ki adott utasítást a kongresszus megkezdésére, pártszervnek kell felülbírálni a kongresszussal kapcsolatos kérdéseket. És ma megvannak ehhez a feltételek. Nem az a célunk, hogy mindenáron valakit megvádoljunk. Egyáltalán nem erről van szó. Az elmúlt időszak tapasztalatai és gyakorlata tanulságul kell, hogy szolgáljon a pártszervek és az egyének számára is. Ehhez mindannyiunknak hozzá kellene járulnunk annál igazságosabban és - becsületesebben, minél több tévedést és hibát követtünk el. Az önkritikát nem tartom farizeusságnak, sem pedig adminisztratív lépésnek. A kollektíva előtt elmondott önbírálat kötelező erejű, megtisztít és megteremti a kölcsönös bizalom légkörét. Éppen ezért most, amikor megkezdjük a pártigazolványok cseréjét, nagyon megfontoltaknak, elvhűeknek és igazságosaknak kell lennünk. Ügy kell eljárnunk, hogy a párt nyerjen. El lehet felejteni a személyes sértéseket, de nem szabad figyelmen kívül hagyni az olyan tetteket, melyek objektíven gyengítették a pártot és bomlasztóan hatottak a társadalomra. Az ilyen tettek hordozóit és szervezőit el kell határolni azoktól az emberektől, akik áldozataikká váltak. És ezeket aszerint kellene megítélnünk, vajon képesek-e és hajlandók-e teljesíteni a párt által kitűzött feladatokat. Csak így tisztázhatjuk becsületesen a múltat. • Hruškovič elvtárs, véleménye szerint, mi az elmúlt időszak leg fontosabb tanulsága a párt számára? M. HRUSKOVlC: Az, ami 1968ban Csehszlovákiában történt, nem ismétlődik meg gyakran a pártok és nemzetek történetében.-Meggyőződésem, hogy nekünk elegendő volt ez a tapasztalat. Nagyon fontos tanulság az egész párt és további gyakorlati lépései számára. Ha a párt döntő tényező, szervezett erő akar lenni a társadalom előrehaladása érdekében, akkor magának kell rámutatnia, mi a haladó. Azaz alkotóan tovább kell fejleszteni a marxizmust és nem revideálni a marxizmust. 1968-ban megkezdtük a marxizmus revideálását. A revizionizmustól már csak egy lépés az anarchizmus, és az utóbbi akarva-akaratlan is olyan erőket szabadít fel, melyek sohasem azonosulnak a párt vezető szerepével, a szocialista társadalom építésével. Mindig realista politikát kell folytatni és kerülni kell a romantizmust. Léteznek vágyak, de meg kell teremteni a lehetőségeket valóra váltásukhoz. Nem vonom kétségbe számos elvtársunk jó szándékát 1968-ban. Ezek azonban hamis, osztálytalan, marxistaellenes és ezért irreális alapokon épültek. Végül nem lehet csak szavakkal hirdetni az internacionalizmust és a gyakorlatban figyelmen kívül hagyni. A realista politikus ebben az osztályok szerint megosztott világban nem állíthatja, hogy képesek vagyunk valamilyen csehszlovák szocializmust építeni. A szocialista Csehszlovákia biztonságának a szocialista országokkal való szövetség és együttműködés a feltétele. Ebbe beletartoznak a katonai kötelezettségek is. Ha 1968-ban valaki kétségbe vonta kapcsolatainkat a Szovjetunióval, csak az együttműködés negatívumát emlegette, az bizonyára nem gondolta komolyan a szocializmus építését Csehszlovákiában. A cél a szocializmus táborának gyengítése volt, és amint ez már lenni szokott, ha sikerül megbontani a szocialista államok ideológiai eszmei egységét, akkor nemcsak az ideológiai dlverziő, de a valódi, az erő, a gazdasági vagy a politikai pozícióból támadó diverzió következik. I. : é