Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-23 / 19. szám, péntek

Lenin tanítása a pártról és a csehszlovák valóság Apiacon a vevő legyen az úr Miért átmeneti jellegű az áremelési tilalom? £ Megakadályozzuk az inflációt # A pénz nem veszti el értékét, érdemes lesz dolgozni ® Több áru a piacon £ A fogyosztók is ellenőrizzék az árakat 0 Szigorú büntetések az áremelőkre veshez — a politikai tevékeny-ség egységéhez. A párt eszmei-szervezeti és politikai egységének alapját a CSKP Központi Bizottságának legutóbbi plénumain, főként a novemberi (1968), a májusi és a szeptemberi (1969) plénumon hozott határozatok alkotják. Ezért a pártegység megszilárdításának egyik döntő feltétele ma ezeknek a konkretizálása és megvalósítása valamennyi pártTegnap Pozsonyban a Keleti Vasútvonalak igazgatója tájékoztatta a sajtó képviselőit a jövő hónapban a Magas-Tátrában megrendezésre kerülő sívilágbajnokság vasúti forgalmának biztosításáról. Elmondotta, hogy a VB lefolyásának sikeréhez egyebek közt a bárminemű időjárási viszonyokra felkészült vasúti közlekedés is hozzájárul. A VB lebonyolítását szolgáló közlekedés két körzetre osztható: belső és külső körzetre. A belső körzet közlekedése az alábbi utakon bonyolódik le: Podbanské — Štrbské Pleso, Tatr. Štrba — Štrbské Pleso, Svit — Tatr. Polianka, Lučivná križovatka — Vyšné Hágy, Poprad — Starý Smokovec — Štrbské Pleso, Tatr. Lomnica — Starý Smokovec. Továbbá a Štrba marxista nézetek leküzdését jelenti oly módon, hogy meggyőzzük a párttagokat nézeteik helytelenségéről; azt jelenti, hogy megnyerjük a párttagokat a marxizmus—leninizmus tanításának, a proletár internacionalizmusnak és a központi bizottsági plénumok határozatainak, türelemmel, tapintattal, de ugyanakkor elvi alapokon állva. A víta és a bírálat szabadsá— Štrbské Pleso szakaszon — ez fogaskerekű vasút. Valamint u Poprad — Tatry — Štrbské Pleso — Tatr. Lomnica — Starý Smokovec szakaszon. A belső korzet közlekedését főleg autóbuszok bonyolítják majd le. E körzetben a VB alatt egységes 7 koronás viteldíj lesz érvényben. A térti jegy ára 13 koronába kerül majd. A külső körzet közlekedésének sikeres lebonyolítására a rendszeres járatok szerelvényeit megerősítik, rendkívüli járatokat iktatnak be egyrészt a magányos utasok számára, másrészt csoportos megrendelésekre. A csoportos megrendelésekre (melyeket az utazási irodákon lehet Igényelni) a vasút 25 százalékos kedvezményt nyújt. —fkat kell hozni, a pártnak pedig az elfogadott határozatok szellemében kell dolgoznia. Csak ez a szemlélet biztosíthatja a kommunista pártnak, mint a szocialista társadalom vezető politikai erejének egységes cselekvését és akcióképességét. Az 1968 novemberében, valamint 1969 májusában és szeptemberében tartott központi bizottsági plénumok határozatai és döntései a politikai, gazdaEgységes ifjúsági szervezet Rimaszombatban A rimaszombati járásban az ifjúsági alapszervezetek 80 százaléka új, egységes ifjúsági szövetség létrehozása mellett foglalt állást. Ezt a tényt tükrözte a Gyermek- és Ifjúsági Szervezetek Szlovákiai Szövetsége járási plénumának 150 küldötte jelenlétében lezajlott bővített ülés, amelyen az eddigi szö vétség feloszlott. Helyette megalakult Szlovákia Ifjúsági Szövet ségének |árásl szervezete. Az űj, egységes szervezet a marxizmus— leninizmus és a proletár nemzetköziség eszmei bázisán akarja kifejteni megkülönböztetett tevékenységét a különféle korú és szociális csoportba tartozó fiatalok között. A szövetség a Lenin-jubileum és a felszabadulás évfordulója alkalmából nagy akciót hirdetett ..Gömör fiatalsága a szocialista hazának" jelszó jegyében. 45 plonlrőrs a Moszkva—

Pnign akcióban vesz részt. (vil.) Az árak átmeneti befagyasztását szabályozó 1970. január 1-én életbe lépett kormányrendeletet minden bizonnyal örömmel üdvözölte a közvélemény. Mégsem állítható, hogy az intézkedés nem ad okot vitára. Dr. Ignác Rendek miniszter, a Szövetségi Árhivatal elnöke, az árbefagyasztással kapcsolatban kijelentette: „Ae árak további emelésének betiltásával a kormány biztosítani akarja a lakosságot, hogy a becsületes munkával megkeresett pénze megtartja vásárlóerejét és ezzel megakadályozza az inflációt. Az új intézkedés az eddigi fejlődés logikus következménye. Bebizonyosodott ugyanis, hogy az árak állandó emelése ellenére a termelésnek. — minden várakozás ellenére — nem sikerült a piaci keresletet kielégíteni. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy ezen intézkedések nélkül még ebben az évben az árak további lényeges emelése következett volna be a vállalatok adórendszerének módosítása folytán. A mostani árbefagyasztást megelőzően már a múlt évben is több stabilizációs intézkedésnek voltunk tanúi. Ezek az intézkedések a kínálat megtelelő struktúrájára és hatékonyságára, valamint az árszintfejlődés szigorúbb szabályozására irányultak. Csakhogy az árak továbbra is növekedtek, és így már a múlt év első felében sem volt vitás, hogy az 1969. évre szóló gazdasági irányelveket tartalmazó intézkedések nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A nagykereskedelmi árak mintegy 6 milliárd koronával, a kiskereskedelmi árak pedig 4 milliárd koronával, vagyis 2, illetve 2,5 százalékkal emelkedtek az 1968. évi helyzethez viszonyítva. Természetesen a kiskereskedelmi árak állandó emelése lényegesen befolyásolta a megélhetési költségeket. A munkáscsaládoké és a szövetkezeti parasztoké 2,5 százalékkal, az adminisztratfvában dolgozóké 2,6 és a nyugdíjasoké 2,4 százalékkal emelkedett 1969-ben. Az árak befagyasztása tehát az árak stabilizálásához vezető eszköznek tekinthető. Miért átmeneti jellegű ez az intézkedés? Igen, igaz, hogy célunk az árak stabilizálása. Csakhogy túl sokat nem várhatunk ettől az intézkedéstől. Nem oldja meg ugyanis teljes mértékben az áruhiánnyal kapcsolatos problémáinkat, és arra nézve sem nyújthat biztosítékot, hogy a vállalatok valóban termelni is fogják mindazt, amire szükség van. Ellenkezőleg, az a veszély fenyeget — mégpedig fokozott mértékben —, hogy akadnak majd vállalatok, amelyek nem veszik figyelembe a fogyasztók igényeit, illetve a keresletet, és igyekeznek majd a termelési programjukból kirekeszteni a számukra nem kifizetődő vagy kevésbé rentábilis termékeket. Mások a tilalom ellenére is, vállalva a kockázatot, áremeléssel igyekeznek majd megoldani anyagi problémáikat. Lesznek viszont olyan vállalatok, amelyek a jó előre „felsrófolt" áraikra való tekintettel „keresni" fognak az árak befagyasztásán. Ám megvannak az eszközeink ahhoz, hogy e kilengéseket, illetve előírásaink megszegését megakadályozzuk, és ha kell, megtoroljuk, mindenekelőtt az állami döntőbíróság igénybevételével. Ezek a kedvezőtlen jelenségek egyébként a stabilizált árak esetében csak következetes intézkedésekkel lennének megelőzhetők, amelyek azonban — amint arról a múltbeli tapasztalataink alapján is meggyőződhettünk — további nehézségekbe ütköznének. Ezért átmeneti jellegű az árintézkelés, amelyet az árrendszer tökéletesbítésére szolgáló további lépésnek kell követnie. Senki sem szeretné, ha az árbefagyasztások megszüntetését követően majd ismét emelkedni kezdenének az árak, és így ismét infláció veszélye fenyegetne. Hol a biztositéka annak, hogy erre nem kerül sor? Azt hiszem, felesleges hangsúlyoznom, hogy ha időközben nem teremtenénk rendet a bérezés terén, akkor az üzletekben továbbra sem volna elegendő mennyiségű és fajtájú áru. A legsürgősebb tehát annak az elvnek a megtartása, mely szerint csak a jól végzett munkáért jár a munka értékének megfelelő bér. A piacellátás biztosítása, az exportszállítások. valamint a beruházási építkezések teljesítése jelenti azt a további feladatot, amelylyel az 1970. évi országos népgazdasági terv részletesen foglalkozik. Ha a tervet, amelynek az egyes vállalatokra való lebontása már folyamatban van, a vállalatok és a munkahelyek dolgozói meg fogják tartani, akkor a termelésben olyan változások várhatók, amelyek a népgazdaság egyensúlyénak helyreállítását biztosítják. Ebben az esetben tehát a terv és az árintézkedések is jó szolgálatot tennének. Az áremelési tilalmat árszabályozásnak kell követnie, melynek során figyelembe koll venni az á r befagyaszt ásókkal kapcsolatban szerzett kedvező tapasztalatokat. Ennek az állami árszabályozási rendszernek a termelési költségekből és a világárak szintjéből kell majd kiindulnia. Ehhez azonban olyan gyakorlati tapasztalatokra van szükségünk, amelyekre ebben az évben fogunk szert tenni. Mi a biztosítéka annak, hogy a vállalatok megtartják az átmeneti áremelési tilalmat? Ez éppen a legfontosabb problémánk. A követelmény ugyanis az, hogy megakadályozzuk a minőség csökkentésével, bizonyos nyersanyagoknak másokkal való helyettesítésével és hasonló fondorkodásokkal járó, tehát rejtett formában történő további áremeléseket. Az ilyen kísérletezésekkel ugyan azelőtt is gyakran találkoztunk, azonban továbbra is számolnunk kell velük, hiszen a vállalatok az utóbbi időben megszokták, hogy anyagi problémáikat — a termelékenység növelése helyett — áremeléssel oldják meg. Ez ellen eredményesen csak együttes erővel harcolhatunk: az árellenőrző szervek, a kereskedelem és a fogyasztók, illetvs a lakosság összefogásával. A siker feltétele tehát az, hogy a fogyasztók ne támogassák az áremeléseket, ne fizessék meg a véleményük szerint drágábban árusított árut, és hívják fel erre a körülményre az illetékesek figyelmét. Az árjegyzékek nyilvánosságra hozatalával és az árak jól látható helyen való feltüntetésével megvan rá a lehetőség, hogy a lakosság a saját érdekében is megbízható segítséget nyújtson az államnak célkitűzései megvalósításához. Hogyan ellenőrizhetők az űj termékek árai, amelyek először jelennek meg a piacon? A már piacon levő árut ismerjük, és ezért az árak ellenőrzése nem okoz gondot. Némi nehézséget a divat- és a fényűzési cikkek árainak figyelemmel kísérése jelent majd. Ezeket fokozottabb ellenőrzésnek vetjük alá. Az előírások megszegőit pedig szigorúbb büntetésben részesítjük a személyi felelősség szem előtt tartásával. A cél ugyanis az, hogy a fogyasztó ismét visszaszerezze helyét és tekintélyét a piacon. Hogy ezentúl ne csak vendégnek tekintsék, akit udvariasan le lehet rázni, ki lehet tessékelni az üzletből, hanem úrnak, aki parancsol és akinek a kívánságát tiszteletben kell tartania mind a kereskedőnek, mind pedig a termelőnek. Az árbefagyasztással tehát az üzérkedést, és spekulációt is be kell fagyasztani egyszer s mindenkorra! KARDOS MARTA szervben és alapszervezetben.A Központi Bizottság politikai irányvonala elfogadásának előfeltétele, következésképpen a párt egyesítésének fő feltétele a marxizmus—leninizmus tudományos elméletének elismerése és alkalmazása. Ezt az elméletet persze nemcsak szavakban, formálisan kell elismerni, hanem a gyakorlatban, tettekben is. Végső soron pártunk egysége az érvényben levő szervezeti szabályzat, a párt lenini elvei és normái alapján fog megvalósulni. A párttagság és a pártszervezetek egységének szükséges fokát rendszeres eszmei-politikai tevékenységgel, marxista—leninista nevelő munkával és a tagság oktatásával, a pártgyakorlat rendszeres elemzésével és általánosításával, a minden szinten folytatott eszmecserével kell elérni. A pártegységről a jól ismert lenini tézis ezt mondja: „Egység a cselekvésben, szabadság a megvitatásban és a bírálatban" — ez a mi meghatározásunk." (Lenin Összes Művei. 11. köt. Budapest 1967. 120. old.) Mit jelent ez a tézis? Mindenekelőtt azt, hogy kivétel nélkül minden párttagnak joga van megvitatni és bírálni a taggyűléseken és a pártsajtóban a párt tagjainak és funkcionáriusainak tevékenységét, személyekre és a pártban elfoglalt pozíciójukra való tekintet nélkül. Ámde ez a tézis nem jelenti bármiféle nézetek hirdetésének abszolút szabadságát. A párt és szervezeti szabályzata nem jogosít fel ilyen magatartásra. Ellenkezőleg, minden párttag köteles a szervezeti szabályzat értelmében harcolni és fellépni a nem marxista, a párttal szemben ellenséges nézetek ellen. Következésképpen a párttagok közül egyetlen párttagnak, s különösen egyetlen funkcionáriusnak sincs joga ahhoz sem, hogy figyelmen kívül hagyja a nem marxista, revizionista és opportunista nézeteket: a Csehszlovák Kommunista Pártban senkinek sinc§ joga ahhoz, hogy ne harcoljon a fő veszélyt jelentő jobboldali opportunista nézetekkel. Különböző szintű párlszerveink és szervezeteink politikai gyakorlatában ez azt jelenti, hogy minden párttagnak lehetővé kell tenni a részvételt a különböző kérdések megvitatásában, mindenkinek a nézeteit össze kell vetni a marxizmus—leninizmussal, az 1968 novembere óta megtartott központi bizottsági plénumok határozataival. Ez elsősorban a vélemények összecsapását, a nem ga tartalmában és formájában nem jelent sem anarchiát, sem önkényt. Ez teremti meg az egyedüli lehetőséget ahhoz, hogy elérjük a nézetek egységét annak az elméletnek és gyakorlatnak a talaján és keretében, amelyet kommunista pártunk a maga történelmi jelentőségű társadalmi küldetésésének zászlajává tett. Másfelől tiszteletben kell tartani és szigorúan figyelembe kell venni a politikai gyakorlatban azt az elvet, amely szerint a vita és a bírálat a pártban nem lehet öncél. A vita és a bírálat rendeltelése és értelme a hibák kiküszöbölése, a kommunisták és szervezeteik tevékenységének megjavítása és nézetegységének elérése. Mindamellett még mindig akadnak nálunk olyanok (1968 januárja utón szép számmal találkoztunk velük), akik a Csehszlovák Kommunista Pártban folyó vilat tekintve egyoldalúan csupán annak demokratikus oldalát látlak. Ami a pártfegyelmet illeti — amely a párt minden tagját arra kötelezi, hogy a szervezeti szabályzatnak megfelelően végrehajtsa a többség határozatait —, ezek a liberálisok és jobboldali opportunisták nem látják vagy nem akarják meglátni abban a szabad vita (és általában a demokráciát és a szabadságot szolgáló intézkedések) dialektikus ellentétét, hanem azt csupán úgy tekintik, mint az utóbbi elfojtását. Ez gyökeréig hibás és alapjában nem demokratikus nézet. Hiszen sem a kommunista pártban, sem általában a politikai pártokban (beleértve még a polgári politikai pártok többségét is) senki sem követelhet maga számára olyan „szabadságot és teret", olyan magatartásbeli függetlenséget és cselekvésbeli felelőtlenséget, amely mentesítené attól a kötelességtől, hogy tiszteletben tartsa és megvalósítsa a szervezetek és általában a párt többségének akaratát és határozatait. Most meg kell teremtenünk a pártban a kedvező feltételeket a vitához és a párttagok nézeteinek a marxizmus—leninizmus alapján való egybevetéséhez, és elvi harcot kell folytatnunk a liberális és a jobboldali opportunista nézetek ellen. Ezek képviselői meg akarják fosztani a pártot attól a jogától, hogy a vita segítségével y politikája megvalósításának az útját keresse, meg akarják akadályozni a párt egyesítését és azt, hogy ismét egységesen cselekedjék. A párt nem vitatkozhat a végtelenségig jóllehet vannak nézeteltérések és bizonyos kérdések eldöntésében mindig is lesznek nézeteltérések, a vitát egyszer le kell zárni és határozatosági és társadalmi konszolidáció meggyorsításának egyik fő feltételeként jelölik meg a kommunisták aktív részvételét a párt munkájában, politikájának kidolgozásában és végrehajtásában. És ez nemcsak a taggyűléseken való részvételt jelenti, hanem mindenekelőtt azt, hogy a kommunisták hatékonyan vegyenek részt a párt tömegmunkájában, a pártszervezeteknek a legszélesebb dolgozó tömegek között végzett politikai-szervező és eszmei-nevelő tevékenységében. A kdmunisták aktív részvétele a pártpolitika kidolgozásában s a munkahelyeken és a lakóhelyeken való megvalósításában szorosan összefügg a pártegység megszilárdításával. Ahhoz, hogy erősítsük és fejlesszük a párt egységét, növeljük a tömegeknek a párt iránt érzett bizalmát és a párt tekintélyét a tömegek között, ma elsősorban az szükséges, hogy minden kommunista tudatosan kiálljon a pártszervek, különösen a központi bizottsági plénumok határozatai mellett, s a szervezeti szabályzat mellett. Ez elképzelhetetlen a pártszervezetek lüktető élete nélkül, melyet az egész párttagság alkotó gondolkodása és mindennapos aktív munkája táplál. Ezt a helyzetet persze nem alakíthatjuk ki egyszerre mindenütt. De nem szabad csökkentenünk igényességünket a párttagokkal szemben. Ezért a CSKP valamennyi szervének és szervezetének kötelességét abban látjuk, hogy az 1968 novemberi és az azt követő központi bizottsági plénumok határozatainak szellemében cselekedve következetesen törekedjenek a passzivitás leküzdésére, mindenekelőtt eszmei-politikai harcban és a jobboldali opportunizmus, revizionizinus és szovjetfellenesség végleges szétzúzásával, fegyelmi intézkedéseket foganatosítva ezek fő képviselői ellen. Azt a feladatot tűzzük pártszerveink elé, hogy megfontoltan és tapintatosan, de egyszersmind elvszerűen, személyre, tisztségre és baráti kapcsolatokra való tekintet nélkül foglalkozzanak azokkal az elvtársakkal. akik még mindig zavaros nézeteket vallanak és nem látnak tisztán az eszmei-politikai kérdésekben, akik elkedvetlenedtek vagy elkeseredtek, akik az önelégültség hibájába estek vagv betokosodtak, s hassanak oda, hogy ezek tevékenyen vegyenek részt a párt politikájának kidolgozásában és végrehajtásában, pártunk életében és munkájában. (Béke és Szocializmus) A SiVILÁGBAJNOKSÁG SIKERE A KÖZLEKEDÉSTŐL IS FÜGG