Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-20 / 16. szám, kedd

Az élet visszatér a rendes kerékvágásba Megérkezett a tengerentúli banán: Képünkön: Š. Smida igazgató. (Tóth Mihály felv.) ffianátiôszíi'Let Déligyümölcs érik — Pereden 9 Több vitamin kellene Q Gyümölcstárolókra lenne szükség 0 Mi csak termelni tudunk? 970. 20. Szürke, földszintes épület a peredi banánérlelő. Tehergépkocsi hajtott be éppen az udvarára. A vasútállomásról szállítja ide a banánt, amely — tengertúlról érkezeti. * — Bquadori szállítmány — állapította meg Štefan Smida, a raktár igazgatója. Kinyitott egy kartondobozt, megszagolta a szép hosszú, zöldessárga gyümölcsöt. — Négy nap múlva beérik — állapította meg. A távoli ország nevének említésére pálmafák jelennek meg lelki szemeim előtt és a dzsungel. Banánnal kínál az igazgató és megjegyzi: — Ez a világ legjobb gyümölcse. Lehet, hogy kissé elfogult a banánnal szemben, de tény, hogy az orvosok is ajánlják ezt a délszaki gyümölcsöt. Hatóanyagok vannak benne, amelyek a szervezetet ellenállóvá teszik. A húsos gyümölcs szinte száz százalékban emészthető, így a csecsemők étrendjébe is beiktatható. — Mit tud ön a banánról? — kérdem S. Smidát. — Minden -elérhető könyvet elolvastam, ami a banánról szól. Például: igen sokféleképpen elkészíthető. Nyersen fogyasztható, kompótot lehet belőle készíteni, de pálinka készítésére is alkalmas. Kevesen tudják, hogy a banános palacsinta milyen kiváló ínyencfalat. Eltűnődünk afelett, vajon milyen ízű lehet a banánpálinka. Ha egyszer Equadorba, Kolumbiába vagy a Kanári-szigetekre utazhatnánk, biztosan megkóstolnánk ... 5. Smida szerényen megjegy zi, hogy a közeljövőben talán elutazik oda, ahol a banán terem. A banánérlelő raktára igen jó gazdasági eredményeket ért el, megnyerte a szocialista versenyt. Á Koospol igazgatóságán és a zöldségnagykereskedelmi vállalatnál azt ígérték, hogy talán a Kanári-szigetekre küldik ki tanulmányútra. Szakkönyveket húz elő az íróasztalából. Elmorfondírozunk afölött, hogy: a banánja — állandóan, egész éven át terem. — Az ember csak kinyújtja a kezét és megszerzi a napi élelmet — sóhajt fel a jelenlevők közül az egyik. Teljesen talán még sincs ez így, hiszen a banánültetvények munkásait is keményen megdolgoztatják. Kár, hogy nálunk olyan drágán árulják. Azt hiszem, hogy egy kilogramm banánért a 17 korona egy kicsit sok. Fényképezni szeretnénk. A banánt úgy akarjuk megörökíteni, ahogy megterem: hatalmas koszorúkban, amelyek súlya — mint a szakkönyvekből megtudjuk — az egy mázsát is megközelíti. S. Smida sajnálattal közli velünk, hogy — banánkoszorúval nem szolgálhat. Legújabban már csak kartondobozokba csomagolva érkezik hozzánk a gyümölcs. Az európai banánközpont Rotterdamban van. A koszorúkat ott szétfejtik és csomagolják. — Gyakran elgondolkozom afölött, hogy miért kell nekünk a vitamint olyan messziről szállítanunk — jegyzi meg a raktár igazgatója. — jó, jó, tudom, hogy a déligyümölcsre is szükség van. fó is, hogy vásároljuk. De azért hazai vitaminforrás is van elég. Igen, például az almáskertekben, amelyek gyümölcsét néha veszni hagyjuk. És vajon nem kár-e, hogy a szövetkezeti kertészetekben néha vagonszámra rothad el a paprika és a paradicsom? így tűnődöm én is, amikor S. Smida megjegyzi: — Megáll az ember esze, amikor a nyár kellős közepén egy-egy bolgáriai paradicsommal teli vasúti szerelvénnyel találkozik. Itt, Csehszlovákiában. Ügy hiszem, hogy a Csallóköz és a Mátyusföíd az egész országot elláthatná gyümölccsel és zöldséggel. — Megtermelni már megtudjuk a vitamint — mondja. — Hogy miként kellene hasznosítani, azt a magyarországi gyümölcstermelők már megmutatták. Tavaly a Nyírségben voltam almát vásárolni. Ott százvagon számra tárolják egy-egy korszerű hűtőházban az almát. És kifizetődik nekik, mert a szezon végén — télen — az eredeti ár kétszeresét kapják a gyümölcsért. A peredi gyümölcstárolóban aránylag csak kevés „vitamin" fér el. Néha — ha van terük — almát is tartósítanak és más déligyümölcsöt is érlelnek. Maguk a raktár dolgozói is látjcťk, hogy ez — kevés. Remélik, hogy az elkövetkező években majd javul a helyzet és több gyümölcs jut az ország népé nek az asztalára. TÓTH MIHAL 12 MILLIÓ KORONA JÁRADÉK (CSTK) — A plzehi Skoda Művek azon alkalmazottainak, akik az üzemben 30 vagy ennél több évig dolgozlak, már 1968 júniusá tói saját eszközeibűi önkéntes járaciékkiegúszitést juttatnak. Ezt az Öregségi, rokkantsági vagy özvegyi segélyhez fizetik, 80—200 korona értékben. Tavaly több mint 6000 volt alkalmazottnak fizetett ki az üzem kilencmillió koronát, és 1968 júniusától pedig több mint tizenkétmillió koronát. MICHAL SUCHA elvtársnak, az érsekújvári járási pártbizottság vezető titkárának élete ifjúkora óta a munkásmozgalomhoz, a kommunista párt tevékenységéhez kapcsolódik. A magyarországi Békéscsabán héttagú szlovák munkáscsalád tagjaként korán megismerkedett a nehéz fizikai munkával. Testvérei a Szociáldemokrata Párt tagjai voltak. Gyermek volt még, amikor elment velük a párt szemináriumaira. A munkásmozgalom iránti elkötelezettség csírája valószínűleg már akkor eiültetődőtt benne. A téglagyári munkások és a részes aratók küzdelmes élete szilárdította a felserdülő munkásfiatal osztályöntudatát, aki a szociális biztosításért és más célokért kirobbant sztrájkokban gondolkodás nélkül vállalta a sorsközösséget osztályos társaival. Huszonkilenc éves, amikor 1943-ban behívták katonának, és a magyar hadsereg tagjaként a megszállt szovjet terület védelmezőjének szerepét kellett volna betöltenie. Osztaga egy vasútvonalat őrzött a partizánok ellen. Michal Sucha az első alkalommal oszszeköttetésbe lépett a partizánokkal, egy ideig a partizánok hírszerzőjeként tevékenykedett, majd az említett év augusztusában megszervezte az egész szakasz átállását a partizánokhoz. Kockázatos vállalkozás volt ez, azonban sikerült. E harci tettről Kirill Tarasovics Sacura, a Szuvorov partlzánegység egykori parancsnoka is említést tesz a partizánharcokról szóló könyvében. Michal Sugu egészen annak a területnek a felszabadításáig részt vett a partizánok küzdelmében. Aztán súlyosan megbetegedett, és csaknem két esztendőn keresztül kórházi gyógykezelésre szorult. A Szovjetunióból 1947-ben tért vissza. Családja ekkor már Csehszlovákiában élt. Ő is idejött utánuk, Érsekújvárba. Ettől kezdve a kommunista párt tagjaként és tisztségviselőjeként dolgozott a párt irányvonalának megvalósításáért. 1949-ben a városi pártbizottság titkárává választották. Azóta a párt apparátusában dolgozik megszakítás nélkül. Azaz hogy ... a közelmúlt időszak bonyodalmas eseményei során a jobboldali opportunistáknak és a szocialistaellenes elemeknek sikerült kikényszeríteniük távozását a járási pártszervezet éléről. Internacionalista, következetesen marxista—leninista magatartásáért, a pártot fenyegető veszély feltárása céljából kifejtett törekvéséért széles körű támadást vezettek ellene, és ez nemcsak a járáson belül folyt, hanem részt vett benne a televízió s a sajtó is. Michal Sucha elvtárs két hónappal ezelőtt teljes elégtételt kapott az elszenvedett sérelmekért és ismét megválasztották a járási pártszervezet élére. Ettől az időtől kezdve minden energiáját ismét arra fordítja, hogy a járásban a párt újra rendezze sorait, hogy teljes egészében felújuljon egysége, akcíóképessége és vezető szerepe. A KÖZELMÚLT ESEMÉNYEI RŰL, a jelenlegi problémákról és a soron levő feladatokról beszélgettem el a napokban Michal Sucha vezető titkárral. A jobboldali opportunizmus megnyilvánulásaival kapcsolatban Sucha elvtárs a többi között a következőket mondotta: — Járásunkban a jobboldali opportunisták tevékenysége mindjárt az 1968 januárját követő hónapokban megnyilvánult. Az ügynevezett progreszszív erők rögtön a márciusi járási pártkonferencia után szervezkedni kezdtek. Az úgynevezett progresszív folyamatnak az élén ekkor dr. Raček Emil, a járásbíróság elnöke, dr. Sabo František, a járási ügyészség volt vezetője, dr. Mojžišlk, a járási ügyészség mostani vezetője és dr. Križan Ivan, az ügyvédi tanácsadó elnöke állt. Részt vettem az általuk vezetett szervek pártszervezetének háromnapos gyűlésén. Ennek vitáját teljes mértékben ők irányították és befolyásolták. A járási pártbizottsággal szemben bizalmatlanságukat fejezték ki és azt hangoztatták: nincs kezesség arra, hogy a márciusi járási' pártkonferencián megválasztott vezetőség érvényesíteni tudja a munkának azokat a progresszív módszereit, amelyeket január után alkalmazni kell. Ezeket a nézeteket tizennégy további pártalapszervezet tette magáévá. Később a járási pártbizottság plénumának egyes tagjai, köztük Polák Vojtech, Bendík Vladimír, Bako Michal és mások is hirdetni kezdték az úgynevezett progresszív eszméket és ennek az áramlatnak az élére igyekeztek kerülni. Ebben a szellemben készítették elő a második járási pártkonferenciát.' Az úgynevezett progresszív erők már a júniusban megtartott konferencián igyekeztek eltávolítani a járási pártszervezet éléről a kommunista párt ügye iránt valóban odaadó, elvtársakat. Az úgynevezett progresszivitás leple alatt tevékenykedő jobboldali opportunisták azonban tervüket akkor még nem tudták végrehajtani, mert azt a járás pártalapszervezeteinek egészséges erői megakadályozták. Ami akkor kudarcot vallott, azt az augusztusi napokban sikerült megvalósítaniuk. A párt egészséges magja elleni harcukat ekkor már teljesen nacionalista alapokra helyezték. Kihasználták azt, hogy mint vezető titkár üdvözöltem a bevonuló szövetséges katonaságot, amelyet ők „megszállóknak" neveztek. Mivel pedig hozzánk elsőként a Varsói Szerződés tagállamai haderőinek magyar csapatai érkeztek, a jobboldali elemek olyan hangulatot is igyekeztek kelteni, mintha az akció célja e terület elcsatolásának előkészítése lett volna. A NACIONALISTA HANGÚ LAT, amely akkor már az egész országban szította a szenvedélyeket, nálunk is bizonyos teret kapott. A járási pártvezetőség szerveinek tudta nélkül augusztus 24-re Párkányba a Juhocelpap-ba összehívott pártaktíván határozatot hoztak a vezető titkári és a járási pártbizottság elnökségi tagsági tisztségből való leváltásomra, s az SZLKP és a CSKP kongresszusi küldöttének mandátumától való megfosztásomra. Ezzel a pártalapszabályzatot is durván megsértették, mert a megválasztó szervnél alacsonyabb szerv döntött a megfosztásról. A járási pártbizottság plénuma ezt a határozatot augusztus 26-án megerősítette. Én még aznap lemondtam a járási pártbizottság plénuma tagjának funkciójáról is, mert világosan láttam, hogy nem lesz meg a feltétele annak, hogy e szervben rendesen dolgozhassam. Az említett konferencia után a jobboldali opportunista elemek tevékenysége még jobban kidomborodott, mint annak előtte. Élükre maga az új vezető titkár, Vojtech Polák állt. Erről tanúskodik számos kijelentése is, amely az akkor megjelent járási újságban látott napvilágot, valamint a járási nemzeti bizottság plénumán és másutt elmondott beszédeiben hangzott el. Mélységesen elítélt mindent, ami kapcsolatban állt a szövetségeseink részéről nyújtott internacionalista segítséggel; ezt teljesen egyoldalúan szégyenteljes megszállásnak minősítette. Törekvésében készséges segítőtársakra talált a járási pártbizottság elnöksége egyes tagjainak, például Bakó Michalnak, Kelemen Františeknek és másoknak részéről. — Minden, ami szemben áll a haladással, előbb-utóbb lelepleződik — hangoztatta a beszélgetés folyamán Sucha elvtárs. — A jobboldali opportunisták is leleplezték magukat elsősorban azzal, hogy nagyon elnézőek voltak mindazokkal a fogyatékosságokkal szemben, amelyek a járásban megnyilvánultak. Most, egy év után például azt állapíthatjuk meg, hogy egyes pártalapszervezetekben az évzáró taggyűlés óta egy taggyűlést sem tartottak. AZ ELMŰLT HÖNAPOKBAN egyre inkább hallatni kezdték a szavukat azok a kommunisták, akik a párt törekvését, az igazi progresszivitást helyesen értelmezték. Ezek szembeszálltak az úgynevezett progresszív erőkkel. A múlt év szeptember 28-án azon a járási pártaktíván, illetve a járási pártbizottság kibővített plénumán, amelyen valamennyi pártalapszervezet képviseletében mintegy 400—450 párttag vett részt, a járási pártbizottság egész elnökségét lemondásra szólították fel, tevékenységük megvizsgálását és új szerv megválasztását kérték. Az érintettek kezdetben szembeszálltak ennek a határozatnak a végrehajtásával, azonban végül is be kellett látniuk, hogy nem sérthetik meg továbbra is a párt alapszabályzatát, nem tarthatják magukat tovább azokon a helyeken, ahová befurakodtak. Lemondott az elnökség, úgyszintén lemondott Vojtech Polák vezető titkár. Az igazi progresszív erők, amelyek a január után felszínre került opportunizmus ellen küzdöttek, az 1968 augusztusa után elkövetett sérelmek Jóvátételét is szorgalmazták. Az alapszervezetek határozatokban követelték, hogy válasszanak meg ismét a járási pártbizottság vezető titkárává. A járási pártbizottság plénuma ezzel egyetértett, rehabilitálásomat javasolta és megválasztott vezető titkárnak. Funkcióba lépésem után azzal az elhatározással kezdtem dolgozni, hogy a meglevő pártaktíva segítségével a járási pártszervezetet újból a társadalom vezető erejévé tegyük, megfelelő feltételeket teremtsünk ahhoz, hogy a pártalapszervezetek ismét betöltsék vezető feladatukat, marxi—lenini szellemben dolgozzanak. Elvben a törekvésben nagy segítségünkre van a járási pártbizottság plénumán megválasztott bizottság, amely értékeli a plénum valamennyi tagjának tevékenységét abból a célból, hogy a járási pártbizottság megtisztíthassa sorait a jobboldali opportunistáktól, megszilárdítsa és egyesítse erőit az előtte álló feladatok teljesítésére. Értékeljük a pártapparátus dolgozóinak tevékenységét is. Hasonló folyamat megy végbe a járási nemzeti bizottságban is, melynek élére a múlt év augusztusában Stefan Vajda személyében új elnök, Michal Svec személyében pedig új alelnök került. Ezen a szakaszon is megkezdődött a konszolidációs folyamat. Értékelik a plénum tagjainak és az apparátus dolgozóinak munkáját és magatartását, hogy megszabaduljanak a jobboldali elemektől és ők is egységesítsék soraikat. Természetesen mind a járási pártbizottság, mind a járási nemzeti bizottság esetében nagyon vigyázunk rá, hogy senki ellen ne történjen igazságtalanság, hogy minden egyes embert valóban igazi magatartása és érdemei szerint értékeljenek. Figyelembe kell venni, kl volt a hordozója, kezdeményezője és szellemi vezetője a jobboldali opportunizmusnak és szocialistaellenességnek, és kik voltak megtévesztve. A JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG aktíváján elemeztük a helyzetet és a felmerült problémákat. A decemberi és a januári taggyűléseken a pártalapszervezetek foglalkoztak azokkal a problémákkal, amelyeket meg kell oldani a párttagok aktív egységének megteremtése, a tevékeny politikai munka érdekében. Az a nézetem — hangoztatta Sucha elvtárs —, hogy az alapszervezetek nagy többségében ennek elérése nem lesz nehéz feladat, hiszen lényegében ők kényszerítették visszavonulásra a járásban a jobboldali opportunistákat. Ez azt jelenti, hogy helyesen látták a helyzetet, jól értelmezték az igazi progresszivitást. Ez Jsezeskedik arról, hogy a megújhodó járási pártbizottság jelentős támogatást kap majd az 'alapszervezetek részéről. A járási pártbízottság plénuma tagjaínak értékelése után előkészítjük a járási pártaktívát, amelyet február 15-ig akarunk megtartani — mondotta beszélgetésünk végén a vezető titkár. — Bár ez nem lesz járási pártkonferencia, azonban ahhoz hasonló módon fogja elemezni a járás problémáit és feladatait. Ki akarjuk tűzni, mit kell tenni a járásban a konszolidáció további előrehaladása érdekében, mit kell tenni a pártalapszervezetekben és a politikai munka területén a párt vezető szerepének megerősítéséért, feladataink megvalósításáért! / GÁL LÁSZLÓ