Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-20 / 16. szám, kedd

Az élet visszatér a rendes kerékvágásba Megérkezett a tengerentúli banán: Képünkön: Š. Smida igaz­gató. (Tóth Mihály felv.) ffianátiôszíi'Let Déligyümölcs érik — Pereden 9 Több vitamin kellene Q Gyümölcstárolókra lenne szükség 0 Mi csak termelni tudunk? 970. 20. Szürke, földszintes épület a peredi banánérlelő. Tehergép­kocsi hajtott be éppen az udva­rára. A vasútállomásról szállít­ja ide a banánt, amely — ten­gertúlról érkezeti. * — Bquadori szállítmány — állapította meg Štefan Smida, a raktár igazgatója. Kinyitott egy kartondobozt, megszagolta a szép hosszú, zöl­dessárga gyümölcsöt. — Négy nap múlva beérik — állapította meg. A távoli ország nevének em­lítésére pálmafák jelennek meg lelki szemeim előtt és a dzsun­gel. Banánnal kínál az igazga­tó és megjegyzi: — Ez a világ legjobb gyümöl­cse. Lehet, hogy kissé elfogult a banánnal szemben, de tény, hogy az orvosok is ajánlják ezt a délszaki gyümölcsöt. Ható­anyagok vannak benne, ame­lyek a szervezetet ellenállóvá teszik. A húsos gyümölcs szin­te száz százalékban emészthető, így a csecsemők étrendjébe is beiktatható. — Mit tud ön a banánról? — kérdem S. Smidát. — Minden -elérhető könyvet elolvastam, ami a banánról szól. Például: igen sokféleképpen el­készíthető. Nyersen fogyasztha­tó, kompótot lehet belőle készí­teni, de pálinka készítésére is alkalmas. Kevesen tudják, hogy a banános palacsinta milyen ki­váló ínyencfalat. Eltűnődünk afelett, vajon mi­lyen ízű lehet a banánpálinka. Ha egyszer Equadorba, Kolum­biába vagy a Kanári-szigetekre utazhatnánk, biztosan megkós­tolnánk ... 5. Smida szerényen megjegy zi, hogy a közeljövőben talán elutazik oda, ahol a banán te­rem. A banánérlelő raktára igen jó gazdasági eredményeket ért el, megnyerte a szocialista versenyt. Á Koospol igazgatósá­gán és a zöldségnagykereske­delmi vállalatnál azt ígérték, hogy talán a Kanári-szigetekre küldik ki tanulmányútra. Szakkönyveket húz elő az íróasztalából. Elmorfondírozunk afölött, hogy: a banánja — ál­landóan, egész éven át terem. — Az ember csak kinyújtja a kezét és megszerzi a napi élel­met — sóhajt fel a jelenlevők közül az egyik. Teljesen talán még sincs ez így, hiszen a banánültetvények munkásait is keményen meg­dolgoztatják. Kár, hogy nálunk olyan drá­gán árulják. Azt hiszem, hogy egy kilogramm banánért a 17 korona egy kicsit sok. Fényképezni szeretnénk. A banánt úgy akarjuk megörökí­teni, ahogy megterem: hatal­mas koszorúkban, amelyek sú­lya — mint a szakkönyvekből megtudjuk — az egy mázsát is megközelíti. S. Smida sajnálattal közli ve­lünk, hogy — banánkoszorúval nem szolgálhat. Legújabban már csak kartondobozokba csoma­golva érkezik hozzánk a gyü­mölcs. Az európai banánköz­pont Rotterdamban van. A ko­szorúkat ott szétfejtik és cso­magolják. — Gyakran elgondolkozom afölött, hogy miért kell nekünk a vitamint olyan messziről szál­lítanunk — jegyzi meg a rak­tár igazgatója. — jó, jó, tudom, hogy a déligyümölcsre is szük­ség van. fó is, hogy vásároljuk. De azért hazai vitaminforrás is van elég. Igen, például az almásker­tekben, amelyek gyümölcsét né­ha veszni hagyjuk. És vajon nem kár-e, hogy a szövetkezeti kertészetekben néha vagonszám­ra rothad el a paprika és a pa­radicsom? így tűnődöm én is, amikor S. Smida megjegyzi: — Megáll az ember esze, amikor a nyár kellős közepén egy-egy bolgáriai paradicsom­mal teli vasúti szerelvénnyel találkozik. Itt, Csehszlovákiá­ban. Ügy hiszem, hogy a Csal­lóköz és a Mátyusföíd az egész országot elláthatná gyümölccsel és zöldséggel. — Megtermelni már megtud­juk a vitamint — mondja. — Hogy miként kellene hasznosí­tani, azt a magyarországi gyü­mölcstermelők már megmutat­ták. Tavaly a Nyírségben vol­tam almát vásárolni. Ott száz­vagon számra tárolják egy-egy korszerű hűtőházban az almát. És kifizetődik nekik, mert a szezon végén — télen — az eredeti ár kétszeresét kapják a gyümölcsért. A peredi gyümölcstárolóban aránylag csak kevés „vitamin" fér el. Néha — ha van terük — almát is tartósítanak és más déligyümölcsöt is érlelnek. Ma­guk a raktár dolgozói is látjcťk, hogy ez — kevés. Remélik, hogy az elkövetkező években majd javul a helyzet és több gyümölcs jut az ország népé nek az asztalára. TÓTH MIHAL 12 MILLIÓ KORONA JÁRADÉK (CSTK) — A plzehi Skoda Mű­vek azon alkalmazottainak, akik az üzemben 30 vagy ennél több évig dolgozlak, már 1968 júniusá tói saját eszközeibűi önkéntes já­raciékkiegúszitést juttatnak. Ezt az Öregségi, rokkantsági vagy özve­gyi segélyhez fizetik, 80—200 ko­rona értékben. Tavaly több mint 6000 volt alkalmazottnak fizetett ki az üzem kilencmillió koronát, és 1968 júniusától pedig több mint tizenkétmillió koronát. MICHAL SUCHA elvtársnak, az érsekújvári járási pártbizott­ság vezető titkárának élete if­júkora óta a munkásmozgalom­hoz, a kommunista párt tevé­kenységéhez kapcsolódik. A magyarországi Békéscsabán héttagú szlovák munkáscsalád tagjaként korán megismerke­dett a nehéz fizikai munkával. Testvérei a Szociáldemokrata Párt tagjai voltak. Gyermek volt még, amikor elment velük a párt szemináriumaira. A mun­kásmozgalom iránti elkötele­zettség csírája valószínűleg már akkor eiültetődőtt benne. A téglagyári munkások és a részes aratók küzdelmes élete szilárdította a felserdülő mun­kásfiatal osztályöntudatát, aki a szociális biztosításért és más célokért kirobbant sztrájkok­ban gondolkodás nélkül vállal­ta a sorsközösséget osztályos társaival. Huszonkilenc éves, amikor 1943-ban behívták kato­nának, és a magyar hadsereg tagjaként a megszállt szovjet terület védelmezőjének szere­pét kellett volna betöltenie. Osztaga egy vasútvonalat őr­zött a partizánok ellen. Michal Sucha az első alkalommal osz­szeköttetésbe lépett a partizá­nokkal, egy ideig a partizá­nok hírszerzőjeként tevékeny­kedett, majd az említett év au­gusztusában megszervezte az egész szakasz átállását a par­tizánokhoz. Kockázatos vállal­kozás volt ez, azonban sike­rült. E harci tettről Kirill Ta­rasovics Sacura, a Szuvorov partlzánegység egykori pa­rancsnoka is említést tesz a partizánharcokról szóló köny­vében. Michal Sugu egészen annak a területnek a felszabadításáig részt vett a partizánok küzdel­mében. Aztán súlyosan megbe­tegedett, és csaknem két esz­tendőn keresztül kórházi gyógy­kezelésre szorult. A Szovjet­unióból 1947-ben tért vissza. Családja ekkor már Csehszlo­vákiában élt. Ő is idejött utá­nuk, Érsekújvárba. Ettől kezd­ve a kommunista párt tagja­ként és tisztségviselőjeként dolgozott a párt irányvonalá­nak megvalósításáért. 1949-ben a városi pártbizottság titkárá­vá választották. Azóta a párt apparátusában dolgozik meg­szakítás nélkül. Azaz hogy ... a közelmúlt időszak bonyodal­mas eseményei során a jobbol­dali opportunistáknak és a szo­cialistaellenes elemeknek sike­rült kikényszeríteniük távozá­sát a járási pártszervezet élé­ről. Internacionalista, követke­zetesen marxista—leninista magatartásáért, a pártot fenye­gető veszély feltárása céljából kifejtett törekvéséért széles körű támadást vezettek ellene, és ez nemcsak a járáson belül folyt, hanem részt vett benne a televízió s a sajtó is. Michal Sucha elvtárs két hónappal ez­előtt teljes elégtételt kapott az elszenvedett sérelmekért és is­mét megválasztották a járási pártszervezet élére. Ettől az időtől kezdve minden energiá­ját ismét arra fordítja, hogy a járásban a párt újra rendezze sorait, hogy teljes egészében felújuljon egysége, akcíóképes­sége és vezető szerepe. A KÖZELMÚLT ESEMÉNYEI RŰL, a jelenlegi problémákról és a soron levő feladatokról beszélgettem el a napokban Mi­chal Sucha vezető titkárral. A jobboldali opportunizmus meg­nyilvánulásaival kapcsolatban Sucha elvtárs a többi között a következőket mondotta: — Járásunkban a jobboldali opportunisták tevékenysége mindjárt az 1968 januárját kö­vető hónapokban megnyilvá­nult. Az ügynevezett progresz­szív erők rögtön a márciusi já­rási pártkonferencia után szer­vezkedni kezdtek. Az úgyneve­zett progresszív folyamatnak az élén ekkor dr. Raček Emil, a járásbíróság elnöke, dr. Sabo František, a járási ügyészség volt vezetője, dr. Mojžišlk, a járási ügyészség mostani veze­tője és dr. Križan Ivan, az ügy­védi tanácsadó elnöke állt. Részt vettem az általuk veze­tett szervek pártszervezetének háromnapos gyűlésén. Ennek vitáját teljes mértékben ők irá­nyították és befolyásolták. A já­rási pártbizottsággal szemben bizalmatlanságukat fejezték ki és azt hangoztatták: nincs ke­zesség arra, hogy a márciusi járási' pártkonferencián megvá­lasztott vezetőség érvényesíteni tudja a munkának azokat a progresszív módszereit, ame­lyeket január után alkalmazni kell. Ezeket a nézeteket tizen­négy további pártalapszervezet tette magáévá. Később a járási pártbizottság plénumának egyes tagjai, köztük Polák Vojtech, Bendík Vladimír, Bako Michal és mások is hirdetni kezdték az úgynevezett progresszív esz­méket és ennek az áramlatnak az élére igyekeztek kerülni. Ebben a szellemben készítet­ték elő a második járási párt­konferenciát.' Az úgynevezett progresszív erők már a június­ban megtartott konferencián igyekeztek eltávolítani a járási pártszervezet éléről a kommu­nista párt ügye iránt valóban odaadó, elvtársakat. Az úgyne­vezett progresszivitás leple alatt tevékenykedő jobboldali opportunisták azonban tervü­ket akkor még nem tudták vég­rehajtani, mert azt a járás pártalapszervezeteinek egész­séges erői megakadályozták. Ami akkor kudarcot vallott, azt az augusztusi napokban sike­rült megvalósítaniuk. A párt egészséges magja elleni harcu­kat ekkor már teljesen nacio­nalista alapokra helyezték. Ki­használták azt, hogy mint ve­zető titkár üdvözöltem a be­vonuló szövetséges katonasá­got, amelyet ők „megszállók­nak" neveztek. Mivel pedig hoz­zánk elsőként a Varsói Szerző­dés tagállamai haderőinek ma­gyar csapatai érkeztek, a jobb­oldali elemek olyan hangulatot is igyekeztek kelteni, mintha az akció célja e terület elcsatolá­sának előkészítése lett volna. A NACIONALISTA HANGÚ LAT, amely akkor már az egész országban szította a szenvedé­lyeket, nálunk is bizonyos te­ret kapott. A járási pártvezető­ség szerveinek tudta nélkül au­gusztus 24-re Párkányba a Ju­hocelpap-ba összehívott pártak­tíván határozatot hoztak a ve­zető titkári és a járási pártbi­zottság elnökségi tagsági tiszt­ségből való leváltásomra, s az SZLKP és a CSKP kongresszusi küldöttének mandátumától való megfosztásomra. Ezzel a párt­alapszabályzatot is durván megsértették, mert a megvá­lasztó szervnél alacsonyabb szerv döntött a megfosztásról. A járási pártbizottság plénuma ezt a határozatot augusztus 26-án megerősítette. Én még aznap lemondtam a járási párt­bizottság plénuma tagjának funkciójáról is, mert világosan láttam, hogy nem lesz meg a feltétele annak, hogy e szerv­ben rendesen dolgozhassam. Az említett konferencia után a jobboldali opportunista elemek tevékenysége még job­ban kidomborodott, mint annak előtte. Élükre maga az új veze­tő titkár, Vojtech Polák állt. Erről tanúskodik számos kije­lentése is, amely az akkor meg­jelent járási újságban látott napvilágot, valamint a járási nemzeti bizottság plénumán és másutt elmondott beszédeiben hangzott el. Mélységesen elítélt mindent, ami kapcsolatban állt a szövetségeseink részéről nyúj­tott internacionalista segítség­gel; ezt teljesen egyoldalúan szégyenteljes megszállásnak mi­nősítette. Törekvésében készsé­ges segítőtársakra talált a já­rási pártbizottság elnöksége egyes tagjainak, például Bakó Michalnak, Kelemen František­nek és másoknak részéről. — Minden, ami szemben áll a haladással, előbb-utóbb le­lepleződik — hangoztatta a be­szélgetés folyamán Sucha elv­társ. — A jobboldali opportu­nisták is leleplezték magukat elsősorban azzal, hogy nagyon elnézőek voltak mindazokkal a fogyatékosságokkal szemben, amelyek a járásban megnyilvá­nultak. Most, egy év után pél­dául azt állapíthatjuk meg, hogy egyes pártalapszerveze­tekben az évzáró taggyűlés óta egy taggyűlést sem tartottak. AZ ELMŰLT HÖNAPOKBAN egyre inkább hallatni kezdték a szavukat azok a kommunis­ták, akik a párt törekvését, az igazi progresszivitást helyesen értelmezték. Ezek szembeszáll­tak az úgynevezett progresszív erőkkel. A múlt év szeptember 28-án azon a járási pártaktíván, illetve a járási pártbizottság ki­bővített plénumán, amelyen va­lamennyi pártalapszervezet kép­viseletében mintegy 400—450 párttag vett részt, a járási párt­bizottság egész elnökségét le­mondásra szólították fel, tevé­kenységük megvizsgálását és új szerv megválasztását kérték. Az érintettek kezdetben szembe­szálltak ennek a határozatnak a végrehajtásával, azonban vé­gül is be kellett látniuk, hogy nem sérthetik meg továbbra is a párt alapszabályzatát, nem tarthatják magukat tovább azokon a helyeken, ahová be­furakodtak. Lemondott az el­nökség, úgyszintén lemondott Vojtech Polák vezető titkár. Az igazi progresszív erők, amelyek a január után felszín­re került opportunizmus ellen küzdöttek, az 1968 augusztusa után elkövetett sérelmek Jóvá­tételét is szorgalmazták. Az alapszervezetek határozatokban követelték, hogy válasszanak meg ismét a járási pártbizott­ság vezető titkárává. A járási pártbizottság plénuma ezzel egyetértett, rehabilitálásomat javasolta és megválasztott ve­zető titkárnak. Funkcióba lépé­sem után azzal az elhatározás­sal kezdtem dolgozni, hogy a meglevő pártaktíva segítségével a járási pártszervezetet újból a társadalom vezető erejévé te­gyük, megfelelő feltételeket teremtsünk ahhoz, hogy a párt­alapszervezetek ismét betöltsék vezető feladatukat, marxi—leni­ni szellemben dolgozzanak. Elv­ben a törekvésben nagy segít­ségünkre van a járási pártbi­zottság plénumán megválasztott bizottság, amely értékeli a plé­num valamennyi tagjának tevé­kenységét abból a célból, hogy a járási pártbizottság megtisz­títhassa sorait a jobboldali op­portunistáktól, megszilárdítsa és egyesítse erőit az előtte ál­ló feladatok teljesítésére. Érté­keljük a pártapparátus dolgo­zóinak tevékenységét is. Hason­ló folyamat megy végbe a já­rási nemzeti bizottságban is, melynek élére a múlt év au­gusztusában Stefan Vajda személyében új elnök, Michal Svec személyében pedig új al­elnök került. Ezen a szaka­szon is megkezdődött a kon­szolidációs folyamat. Értékelik a plénum tagjainak és az ap­parátus dolgozóinak munkáját és magatartását, hogy megsza­baduljanak a jobboldali ele­mektől és ők is egységesítsék soraikat. Természetesen mind a járási pártbizottság, mind a já­rási nemzeti bizottság esetében nagyon vigyázunk rá, hogy sen­ki ellen ne történjen igazságta­lanság, hogy minden egyes em­bert valóban igazi magatartása és érdemei szerint értékelje­nek. Figyelembe kell venni, kl volt a hordozója, kezdeménye­zője és szellemi vezetője a jobb­oldali opportunizmusnak és szocialistaellenességnek, és kik voltak megtévesztve. A JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG aktíváján elemeztük a helyzetet és a felmerült problémákat. A decemberi és a januári tag­gyűléseken a pártalapszerveze­tek foglalkoztak azokkal a problémákkal, amelyeket meg kell oldani a párttagok aktív egységének megteremtése, a tevékeny politikai munka érde­kében. Az a nézetem — han­goztatta Sucha elvtárs —, hogy az alapszervezetek nagy többségében ennek elérése nem lesz nehéz feladat, hiszen lé­nyegében ők kényszerítették visszavonulásra a járásban a jobboldali opportunistákat. Ez azt jelenti, hogy helyesen lát­ták a helyzetet, jól értelmezték az igazi progresszivitást. Ez Jsezeskedik arról, hogy a meg­újhodó járási pártbizottság je­lentős támogatást kap majd az 'alapszervezetek részéről. A járási pártbízottság plénu­ma tagjaínak értékelése után előkészítjük a járási pártaktí­vát, amelyet február 15-ig aka­runk megtartani — mondotta beszélgetésünk végén a vezető titkár. — Bár ez nem lesz járási pártkonferencia, azonban ahhoz hasonló módon fogja elemezni a járás problémáit és felada­tait. Ki akarjuk tűzni, mit kell tenni a járásban a konszolidá­ció további előrehaladása érde­kében, mit kell tenni a párt­alapszervezetekben és a politi­kai munka területén a párt ve­zető szerepének megerősítésé­ért, feladataink megvalósításá­ért! / GÁL LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom