Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-18 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó

MINDENRŐL Törődjünk a hasznos madarainkkal! Hosszú téli estéken Használjuk ki a téli estéket és kössünk vagy horgoljunk ma­gunknak, férjünknek vagy a gyerekeknek jő meleg szvet­tert, pulóvert. A tél még elég hosszú, tehát sokáig viselhet­jük. 1. Ezt az egyszerű horgolt női szvettert azok is elkészít­hetik, akik nem rendelkeznek nagyobb gyakorlattal. — Anya­ga a fonal vastagságától füg­gően : 40—60 dkg. Vastag hor­golótűvel dolgozunk. Az alsó sort dupla szálból készült le­vegőszemekkel kezdjük, és to­vább egy ráhajtásos nagypálcá­val dolgozunk. Saját mérete­inknek megfelelő szabásmintát készítünk csomagolópapírból és ehhez mérjük hozzá munka köz­ben a horgolt részeket. A nyak­pántot és a gomboláspántot egy sima, egy fordított bordázással kötjük. 2. Mutatós kockás mintájú férfipulóvert köthetünk kétféle fonalból. A kocka formája és nagysága különféle lehet. A kockákat a két vagy négy (mindig páros j soronként le­kötés nélkül felemelt szemek adják. Ezek szerint változik a kockák iránya és nagysága: ha négy soron keresztül minden negyedik szemet emeljük le, négyzetet, ha kétsoronként emeljük le minden negyediket, fekvő téglalapot kapunk. Pepita hatású a kötés, ha kétsoron­ként váltogatjuk a színeket és minden harmadik szemet emel­jük fel. A több sor egyszínű kö­tés után alkalmazott kockás so­rok csíkokkal váltogatva szőt­tes hatásúak lesznek. — A min­ta kockázását úgy kezdjük, hogy a sötét színből két sort kötünk. A harmadik sorban vi­lágos fonallal dolgozunk to­vább, három szemet simán le­kötünk, a negyedik helyett a sötét sorból emeljük fel a sze­met lekötés nélkül, a szál a munka mögött halad. Visszáján ugyanezt a szemet ismét le­emeljük, a világos színű szál a visszáján marad. Az így le­emelt szemet csak az ötödik — ismét sötéttel kötött — sor­ban kötjük le. Ez adja a min­tát. A pulóverre a fonal vas­tagságától függően kb. 63—75 dkg fonal szükséges. Ennek fe­le világos, a másik fele sötét színű legyen. A színösszeállí­tást ízlésünk szerint választjuk meg. Lehet: fehér-fekete, barna­drapp, szürke-sötétkék stb. Mé­reteink szerinti papírszabás­minta alapján dolgozunk. Mé­ret: kb. 104 cm-es mellbőség esetén a hátát 120 szemre, az elejét 170 és az ujját 88 szem­re kezdjük. A nyakkivágás tet­szés szerint lehet kerek vagy hegyes. Madaraink nagy része a tél idejére délre, melegebb vidékre költözik. Ez a ván­dorlás biofiziológiai jelen­ség, ami'szorosan összefügg a táplálékhiánnyal és a rö­vidülő nappalok jelenségé­vel. Egy részük azonban ná­lunk marad és Itt vészelik át a hideg napokat. Ezek té­len átmenetileg a számukra megszokott táplálékról más, télen is előforduló eleségre térnek át, de továbbra is szorgalmas keresői és pusz­títói a különféle helyeken meghúzódó kártevő rovarok­nak. Közülük legismertebb a búbos pacsirta, városok kö­zelében a feketerigó és a vidám hangú csóka. Kertek­ben, parkokban és a csen­des erdőkben gyakoriak a fürge cinkék és a tarka pintyfélék. Ezek összeverő­dött csapatának gyakori kí­sérőtársa a fakopáncs is. , Hű énekeseink és más hangos madaraink, ha jól tápláltak, kibírják még a legnagyobb hidegeket is, mert a tollazatúk és a bőr alatt (főleg télen) kialakult zsírpárnájuk rossz hővezető. A téli hidegben is a bokro­kon és fák ágain éjszakáz­nak, nem maradnak régi fészkeikben. Csak az ökör­szem és cinkefélék húzód­nak be odujukba. Mindezek ellenére a hosszan tartó zord időjárás esetén, külöj­nősen akkor, ha tartós a fagy s az időjárás, és vas­tag hótakaró borítja a ta* lajt, gyakorta találunk meg­fagyott madarakat. Ez azon­ban már másodlagos jelen­ség. A fő ok elsősorban az élelemhiány, ami a kis ter­metű, de gyors emésztésű madarainkat legyengíti. Valamennyien tudjuk, hogy nemcsak tél idején, hanem egész évben — fő­leg a fiókagondozás hetei­ben — milyen segítséget je­lentenek a gazdasági növé­nyeken élősködő kártékony rovarok pusztításában. Ha ezeket figyelembe vesszük, rájövünk, hogy kedves szárnyasaink téli etetése nemcsak érzelmi kérdés, hanem gazdasági szempontból is nagyon fon­tos és indokolt. Házilag könnyen készít­hetünk hulladékdeszkából ablakra akasztható etetőt, amely 30—35 cm hosszú, 22—24 cm magas és 15 cm széles lehet. Három oldalát üvegből készíthetjük. Az etetőbe betérő madarakat így könnyen megfigyelhet­jük, egyet s mást megtanul­hatunk életmódjukból. Hasz­nosak a kertekben kihelye­zett dúcetetők is, amelyek 130—150 cm'magas, tüskés gallyakkal bevont oszlopra erősíthetők. A magevő pintyféléknek, kendermagot, kukoricada­rát, maghulladékot, szárított bogyókat (galagonya, bodza stb.) napraforgómagot, eset­leg félbevágott diót adha­tunk. Olvasztott faggyúval összekeverve, olajos mag­vakból készített pogácsát is függesszünk fel spárgára az etetőben. " A lágy ételeket kedvelő rigónak, cinkének, vörös­begynek adjunk húshulladé­kot, szalonnadarabkákat, konyhahulladékot vagy gyü­mölcsmaradványokat. Ke­nyérmorzsával csak abban az esetben etethetjük őket, ha száraz. Ebből egyszerre csak annyit adjunk, ameny­nyi egy nap alatt elfogy az etetőből. A kenyérmorzsa hamar savanyodik és begy­bántalmat, elhullással járó bélhurotot okoz. JUHÁSZ ÁRPÁD család % ottH on — BARKÁCSOLÓKNAK íróasztal egy szál deszkából A háziasszony muriKaja régebben és ma A lakáskultúra az utóbbi évtizedben olyan nagy léptekkel haladt előre, hogy szinte egyik napról a másikra, úgyszólván szemünk láttá­ra változtatta meg a lakásokat. Ez főképp a konyhák berendezésére, bútorzatára vonatko­zik, továbbá a célszerű háztartási gépek al­kalmazására. Anyáink még bizonyára emlékez­nek erre a képre (1. sz. ábra), s- ezekre a konyhákra. A régi lakások konyhája általá­ban igen nagy terjedelmű volt. A háziasszony­nak naponta kilométereket kellett megtennie a tűzhelytől az asztalig, a vízcsapig és vissza. A konyha bútorzatáról ne is beszéljünk. A ha­gyományos „konyiiakretlenc" a keskeny felső­resszel rendszerint nem volt elegendő az edények elhelyezésére, s ezért sok esetben az edények egy részét az éléskamrában kel­lett tartani. A konyhaasztal alatt a hely nem voit gazdaságosan kihasználva. Mosogatóme­dence helyett, még ott is, ahol különben víz­vezeték volt, rnosogatótálat használt a házi­asszony. A szabványméretű konyhaasztalon nem fértek el a munka közben szükséges edé­nyek, háztartási holmik, ezért a konyhaszéke­ket is igénybe kellett venni, ami nem volt valami esztétikus látvány. A szénlűtöses tűz­hely hátrányait nem is említjük. A mai nő a modern konyha előnyeit már szinte nem is tudatosítja. Ma már természetes a gáz- vagy villanytűzhely, a meleg víz, a folyó víz alatt történő mosogatás, a beépített hi­giénikus konyhabútor, a grillező, a mixer, a gőznyomásos kuktafazék stb. Mindezek nélkül korunk és a dolgozó háziasszony élete elkép­zelhetetlen lenne. Kis lakásban vagy garzon­szobában, ahol takarékoskod­nunk kell a hellyel, egy kis leleményességgel egy szál deszkából is készíthetünk írás­ra és egyéb munkára alkalmas felületet. Ezt a munkalapot legcélszerűbb az ablak alatt elhelyezni, mivel ezt a helyet rendszerint másra úgysem használhatjuk, továbbá azért is, mert itt elegendő fényt ka­punk. Ha ezt a kis dolgozó­sarkot este is akarjuk hasz­nálni, gondoljunk a mestersé­ges megvilágításra is, és a ké­pünkön látható módon, a desz­ka bal oldalára szereljünk egy hajlítható karú asztali­lámpát. A deszkalapot a falba erősí­tett, egy-egy vas tartórúdon helyezzük el. A tetejét mű­anyag lemezzel beboríthatjuk, így könnyebben tisztán tart­ható. ISKOLÁSOKNAK, ÓVODÁSOKNAK 1. Fekete klottból vagy sötétkék lenvászonhői varrhatjuk meg kisfi­únknak ezt a célszerű iskolai zub­bonyt, amely jól védi a ruhát. Oldalt gombolódik, alul egy nagy zsebe van, amelyet hímzéssel díszíthetünk. 2. Pasztellszínű egyszerű szövetru­ha, négy részből varrott szoknyával. 3. Bakfisruhának legcsinosabb a kockás kelme. A képen látható mo­dell szoknyája kétoldalt hajtásokkal bővül. A gallér, nyakkendő és a zseb­hajtők a kocka sötétebb színárnyala­tával azonos kelméből készültek. 4. Két aranyos kis ruha óvodások­nak. Vékony pepita szövetből varrjuk és fehér gallérral díszítjük. MINDENKINEK

Next

/
Oldalképek
Tartalom