Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-18 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó

HONNAN LEHET „KIESNI"? Egy-két évvel ezelőtt még csak elvétve, szórványosan bukkantak föl az élőbeszédben, manapság azonban lépten-nyomon találkozom ezekkel a kifejezésekkel: kiesni, essslink ki, essél ki, essetek ki, azaz parancs, felszólítás formájában fordulnak elő ezek olyan beszédhelyzetekben, amikor valaki másnak azonnali vagy gyors távozását akarja a beszélő elérni. Furcsán, fülcsiklandozóan, sőt gyakran nyeglén, fölényeskedően és sértően hangzanak el a szavak, aszerint, hogy a parancskiadónak milyen a vérmérséklete. Ez a hanghordozásban és a gesztikuláclőban is megnyilvánul. Miért furcsák, miért bántóak ezek a kifejezések? — kérdezhetik azok, akik már megszokták, és szívesen használják őket, hiszen mind a négy magyar szó. Ez utóbbi megállapítás annyira igaz, hogy bizonyításra már nem is szorul. Nem nehéz ugyanis fölismernünk, hogy a kiesni szót a kiesik igéből — -ni képzővel alkottuk, a másik három pedig ugyanennek az igének ragozott alakja a felszólító mód egyes és többes számában. Hangalakjuk, vagyis kiejtésük és a papírra vetett, azaz leírt képük ellen tehát nem lehet kifogásunk. Az ép nyelvérzékű ember azonban rögtön rájön, hogy bár a szóban forgó kifejezések kiejtett formája hibátlan, mégis az újabban hozzájuk tapadó vagy nekik tulajdonított jelentés idegenszerű, mivel ellenkezik a magyar észjárással. Érzi, hogy az említett szavak nem tükrözik hűen a távozásra való felszólítás fogalmát, tehát nem valódi vetületei a fogalomnak. Tudja azt is, hogy ha valakitől gyorsan akarunk szabadulni, effajta szándékunk közlésére nyelvünk gazdag szókincsében találhatunk más kifejezéseket is, mint pl.: sajnos, most nem érek rá, szíveskedjék távozni; tessék távozni; távozzék, kérem; menj már, menjetek már, menjen már; stb. Ha családi vagy bizalmas baráti kötelék fűz valakihez, megengedhető ez a forma is: még mindig itt vagy; még mindig itt vagytok? stb. Ridegebb, kevésbé udvarias formában hallhatók az ilyenek is: távozzék, távozzatok, tűnj már el, tűnjetek már el; stb. Fejtegetésem, magyarázatom azonban hiányos és egyoldalú volna, sőt tévútra is vezetne, ha nem hangsúlyoznám, hogy az alapszónak, a kiesni igének — megfelelő helyen és módon alkalmazva — gazdag, sokrétű a jelentése. Hadd említsem meg ennek bizonyítására azt a tényt, hogy a magyar nyelv értelmező szótára XI pontban magyarázza, illetve — szakszóval élve — értelmezi e szónak a jelentéseit, eredeti és átvitt értelemben, nemcsak az irodalmi és a köznyelvből vett idézetekkel, hanem a nép- és tájnyelvből kölcsönzött példákkal is. Jelentheti például, hogy valaki vagy valami „esés következtében valaminek a belsejéből kívülre kerül; a gyermek kiesik a kocsiból, az ablakból. Aki nagyon megéhezett, az otthon vagy meghitt baráti körben tréfásan és átvitt értelemben úgy is kifejezésre Juttathatja éhségét, hogy: olyan éhes vagyok, majd kiesik a gyomrom (természetesen választékosabb beszédben, igényesebb stílusban vagy jobb társaságban ilyen mondat már nem állja meg a helyét). — Tapasztalatból tudjuk, hogy sok öreg embernek nem jut eszébe az azelőtt általa jól ismert intézményeknek, régi ismerőseinek a neve, kedvelt könyveinek a címe stb., mivel az öregség következtében már: kiestek az emlékezetéből. — A sport nyelvében is elterjedt a kiesik szó: kiesett a döntőből stb. — A mamáktól is lehet hallani, hogy: a gyermeknek kiestek a tejfogai stb. Többnyire az értelmező szótárból kölcsönzött példákat még megtoldhatnám száz-, de még ezerszámra is költőinktől vagy a szépíróktól vett idézetekkel: a köz- és a népnyelvben is gazdag forrásra találnék. Hangsúlyoznom kell viszont, hogy a kiesni, essünk ki, essél ki, essetek ki szavak magyarázatát az értelmező szótárban nem találtam, de nem leltem rájuk példát íróink és költőink műveiben sem olyan értelemben, hogy szigorú utasítás vagy parancs kifejezésére használták volna, sem pedig a szereplők beszédmódjának a szemléltetésére, jellemzésére. Az élőbeszédben először csak Kassán, később azonban már környékén is találkoztam vejük. Ha nem terjednének, amint azt mindjárt a bevezetőben is említettem, nem szentelnék neki különösebb figyelmet. Viszont azt sem hallgathatom el, hogy szlovák megfelelőjüWfc, a vypadnúf szóra már 1949-ben, vagyis húsz évvel ezelőtt felfigyeltem, mégpedig katonai átképzésem idején. A tisztek és a tiszthelyettesek ezzel adták tudtára a közlegénynek, hogy jelenléte alkalmatlan, nemkívánatos pl. az irodában, szobában, körletben stb., tehát máris tűnjék el. Minél kisebb volt a parancsoló rangja, annál nagyobb hangsúlylyal és nyomatékkal ejtette ki ezt a kiebrudaló felszólítást. Hogy a szlovák nyelvben ez a szó számos pozitív jelentésén kívül ilyen, szépnek és választékosnak nem mondható értelemben is elterjedt, és az egész szlovák nyelvterületen széltében-hosszúban használatos, arról meggyőződhetünk a szlovák nyelv értelmező szótárából is. (Slovník slovenského jazyka V:263J. A szótár szerkesztői a vypadnúf címszó alatt az utolsó pontban megjegyzik, hogy „alacsonyabb beszédben" távozásra való felszólításra is használják, tehát ebből a megjegyzésből világosan következik, hogy a szó ilyen jelentéstartalommal már se nem irodalmi, se nera köznyelvi, hanem valahol a tolvajnyelv és a zsargon határán helyezkedik el. Kerüljük tehát a bevezetőben említett szóalakok helytelen használatát, mivel a távozás kifejezésére vagy kikényszerítésére a magyarban épp úgy nem alkalmasak, mint ahogy nem alkalmas rá a szlovákban a vypadnúf szó sem. Tudomásom szerint ezek a szavak csak a magyar nyelvterület kis részén „divatosak", de nem is kívánatos a további elterjedésük. Ne parancsoljuk, de még csak ne is óhatjsuk se magunknak, se másnak, hogy „essünk ki". KA PAS FERENC SZOVJET KÖLTŐK VERSEI ANDREJ VOZNYESZENSZKIJ: LENIN A 18-AS ÉV EMELVÉNYÉN A hó suhogva hull. „Állj! Mit utálkozol?!" 3. Oroszhon sok verme. Oroszhon fekélye. Ösi Oroszhon szörnyű étke... > ő áll a tribünön, homlokok felett, nézd, dühös ujja dobol! 0 áll a tribünön, a dobogtató — mint orvos, beteget kopogtató. Szívós, derék, kikezdhetetlen — akárcsak a műtőteremben! Oroszhon sebei. Templomok. Szentségek. Szigorú, szerető ujja a sebésznek ... Vagy tán a szívhang, az izgatott? :.. Kop. Kop. Kop. GYÁRFÁS ENDRE fordítása JEVGENYIJ VINOKUROV: A SZEMKÖZTI LAKÓ Vasnak emberek, akiknek szeme rejtőzködve lapul valahol messze a szemüveg mögött. Ezek a szorzótáblát prédikálják. Ezek pontosan megrajzolják a madárének görbevonalát. Ezek léniával mérik a tájat. Ezek, ha lehetne, szöggel-kalapáccsal vernék az időt a térhez, jő erősen. Egy ember él szemközt velem a másik házban. Reggelente az ablakomból nézem, ahogy a kapuján kilép. Kalapja széle merőlegest képez alakja nyárs-egyenesével. Nadrágja éle gondosan vasalva fut le a végtelenbe, sehol meg nem törik. Egyik keze — másikban aktatáska •— leng fel s alá, akár az órainga, amely ott jár a komódja fölött. Egyszer megállított. Mert látómezejébe estem éppen. Megragadta egyetlen gombomat, amely már régen lazán lógott kabátomon. Valamit dörmögött. Én lábam váltogattam. Kezem hátam mögött, benne háló tele sörösüveggel. Estére barátomat vártam. Ö dörmögött. Valami sérelemről. Hogy őt! Hogy Így! Ez szemtelenség! Micsoda hang! Nem tűrheti! Példátlan! Ő panaszt tesz! Ö megírja! Ránéztem. A szemét kerestem. Messze volt a szeme. Ezer kilométerre volt. Aznap éjjel lidérces ólmot láttam: a szemközti lakót nadrágtartóban és papucsban. Ni csak, feláll egy székre, arca vörös az erőfeszítéstől. Szájából fényes-kék fejű szögek merednek. Hezében kalapács. Felesége, fél kézzel összefogja pongyoláját, a széket támogatja! A szomszéd meglendíti karját. Hallom a döndülést. Minden ütés agyamat zúzza szét-. Az időt szögezi a térhez a szemközti lakó. HAB ZSUZSA fordítása 1. Vagonok hosszán — Vasorrú Bába — koppan a bánat ócska falába. Mint az ütések — Kop. Kop. Csonkok és csépek, • persely és dob. Lába sehol. Karó-karú. „Hejl Mit utálkozol a breszti áldozaton?!" 2. Nyugtalan hó van. Céltalan szakad. Cipővas koppan az ablakok alatt. Százados unalom. Kacaj és sokk. Rokkantak untalan. Kop. Kop. A buksza sovány. Rettentő magány. T