Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-14 / 11. szám, szerda

APRÓHIRDETÉS SZABÓ BÉLA Munkások küldötte (Részlet a Steiner Gáborról szóló regényből II.) ÁLLÁS Ki rehabilitálja egy rendelet kárvallottjait TÉNY ÉS VALÖ, hogy sok polgártársunk életét keserítette meg a Pénzügyminisztérium 1964/73 sz. rendelete. Ez a kisajátított épületek és ingatlanok árát szűk korlátok közé szorító rendelet csaknem öt évig volt érvényben. Aki ez idő alatt csak egyetlenegyszer is érezte a saját bőrén a törvény „szigorát", az bizonyára élete végéig sem felejti el. Valószínűleg megkönnyebbülten sóhajtottak fel azok is, akik annak idején kifundálták ezt a sok igazságtalanságot okozó rendeletet, amikor végre hatályát vesztette. Erre sajnos csak 1968. december 31-én került sor. Ha tüzetesebben vizsgáljuk ennek a kikényszerített rendeletnek létjogosultságát, minden bizonnyal arra a következtetésre jutunk, hogy nem vette figyelembe a mindennapi életet. Kiváltságos helyzetet biztosított annak, aki az ingatlant megvette, és lenyúzta annak a bőrét, ki kénytelen-kelletlen eladta a házát, kertjét vagy földecskéjét. Márpedig erre nem valamelyik gonosz szomszédja kényszerítette, hanem a csehszlovák állam, amely erre a rendeletre hivatkozva azért vette meg, jobban mondva azért sajátította ki polgára ingatlan vagyonát, mert új vízi erőműveknek, gyáraknak, lakóházaknak stb. kellett helyet szorítania. Tagadhatatlan, hogy ezt kizárólag a dolgozók életszínvonalának állandó emelésére törekedve tette. Talán dédapám mondta el egyszer és az utódok szájhagyománya őrizte meg mindmáig a következő, bizonyára színigaz históriát. Egy község legfőbb embere — a falusi bíró — a „régi jó időkben" lekenyerezte az új keskenynyomtávú vasút pályáját kimérő „inzsellér" urakat. Nem sajnálta a pénzmagot sem, így hát kieszközölte, hogy a mérnök urak néhány lépéssel arrább tolták a tervezett vasúti pályatest nyomvonalát, amely így már a gavallérosan bőkezű bíró háztáját szelte keresztül. Mit is gondoljon a józan eszű ember? Meggabalyodott talán az a bíró, hogy úgy ripsz-ropsz elkótyavetyélte a birtokát? Dehogyis kótyavetyélte el. Hiszen a takaros ház, a tágas udvar, a csűrök, az istállók, a fészer, mögötte a kerttel, majd szántófölddel folytatódó paraszti birtok volt mindene. Mindene, amire büszke lehetett. Akkor hát miért tette? Azért, mert az állam busásan fizetett! A furfangos bíró szebb, tágasabb házat építetett, nagyobb darab földet is vett. így hát a „kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt". Ma már senki sem kívánja, hogy az állam ilyen bőkezűen kárpótolja azt az állampolgárt, akinek ingatlanját kisajátítja.* Ennek nem lenne tárgyilagos és még kevésbé erkölcsi alapja. Viszont legalább annyit kellene fizetnie a kisajátított ingatlanért, amennyiért — helyette — azonos értékű vásárolható. tető példánkat, illetve vonatkoztassuk egy csupán 75 négyzetméteres, de csaknem vadonatúj családi házra. Ezt azért hangsúlyozom, mert az országszerte folyó építkezések során nagyon sok ilyen családi házat lebontottak már. Ez persze rossz vért szült a károsultak körében. Ingerülten csóválták fejüket a szántó-vető emberek is. Nem tudták, és bizonyára máig sem tudják megérteni, miért kellett kiváló termőföldeken építkezni, amikor ott is lehetett volna, ahol nagy áldozatok árán is csak silány terméshozamot lehet a talajból kicsikarni Térjünk azonban vissza az előbb említett, kisajátított családi házhoz. Tegyük fel, hogy a becsüsök a II. minőségi kategóriába sorolták. Az állam a ma már érvénytelen 1964/73. sz. rendelet értelmében a lakótér négyzetméteréért 1400 koronát, vagyis 75x1400, tehát összesen 105 000 koronát fizetett a volt háztulajdonosnak, aki a később életbe lépett 1969/47 sz. rendelet alapján 75x2350, azaz 176 250 koronát kapott volna a házáért. A könnyen kiszámítható különbözet 7 1 250 korona. Ezzel az összeggel károsult a meg nem nevezett polgártársunk. Sanyarú vigasz, hogy kívüle mások is — méghozzá nagyon sokan — lettek máról holnapra egy nem tárgyilagos rendelet károsultjai. Persze nemcsak ilyen „tipikus esetek" fordultak elő, hanem sokkal kirívóbbak is. Azok, akiknek a családi háza összkomfortos (központi fűtés, melegvízt szolgáltató berendezés, garázs stb.) volt, rendszerint arra kényszerültek, hogy féláron adják el kényelmes hajlékukat, mert az 1964/73. sz. rendelet szerzői és végrehajtói csak a lakótér négyzetmétereit vették figyelembe. A Szlovák Szocialista Köztársaság Pénzügyminisztériumának illetékes dolgozói sem kételkedtek abban, hogy ez a rendelet és alkalmazása megrendítette több ezer polgártársunk bizalmát. Tömegesen károsította meg azokat, akik sok akadályt leküzdve egyénileg oldották meg a gyakran évek hoszszú során át gyötrő lakásproblémájukat. Kár, hogy ezt a sokszor kárhoztatott, bürökratikus rendeletet nem hatálytalanították jóval előbb. VAN AZONBAN AZ EREMNEK másik oldala is. Hiszen a nagy teljesítményű vízi erőművek, az új gyárak, a korszerű lakónegyedek, az óriási víztárolók, a szerteágazó műúthálózat meg számos más közérdekű létesítmény, az egész társadalmat, az ország minden dolgozóját, minden lakosát szolgálja. És ezt a vitathatatlan tényt senki sem vonhatja kétségbe. Azok sem, akiket egy rideg rendelet és annak még ridegebb alkalmazása évekre elkeserített. VINCENT RAPANT S. úrnak az is megfordult a fejében, Steiner Gáborra talán rá lehetne fogni, hogy a szlovákok ellen lázít. Ez sem ment. A detektívek sem hozhattak ilyen hírt. Nyomozásuk kiderítette, hogy Steiner és társai igen fó barátságban vannak a szlovákokkal. A nyomozás során arra is rájöttek, hogy Mező Istvánnak, Steiner legjobb barátjának morva asszony a felesége, aki idegen kiejtéssel ugyan, de beszél magyarul, s igen jól él a férjével és a Steiner családdal is igen jó barátságban van. Egyébként is S. úr mint olyan ember, aki feladatul kapta, hogy ügyeljen a város, a környék rendjére, és aki buzgóságában úgy érezte, hogy az egész országot meg kell védenie a felelőtlen, felforgató elemektől, nyitva tartotta a szemét, nem sajnálta a fáradságot, nem kímélte alárendeltjeit sem, gondja volt arra, hogy fizetésükért minden nevezetes eseményről, amely a kommunista párt vagy Steiner Gábor körül lezajlik, idejekorán értesítsék. S. úr megbízható, szorgalmas ember volt, értesüléseit továbbadta a zsupánnak és negyedvagy félévenként a magasabb fórumoknak is küldött részletes jelentést egy-egy sztrájk lefolyásáról, továbbá jellemzést azokról az emberekről, akik a sztrájk élén álltak. E jellemzések tömörek voltak és hozzáértésről, emberismeretről tanúskodtak. Azok közé tartozott Komáromban, akik elsőkként ismerték fel, hogy Steiner Gábor a legveszedelmesebb forradalmárok közé tartoziknemcsak bátor, hanem rendkívül ötletes, minden helyzetben feltalálja magát, és kiváló marxista képzettséggel rendelkezik. Tudta azt is, hogy a munkások rendkívül tisztelik, becsülik. Kiváló szervezőnek tartotta és végleg lemondott arról, hogy olyan egyénnek állítsa be, aki a magyarokat a szlovákok ellen lázítja. Akkoriban Bátorkeszin éppen úgy, mint a környék többi falvaiban nagy volt az elégedetlenség. Kemény harc folyt a kollektív szerződés betartásáért. Noha tavasszál az egyhetes általános csallóközi sztrájk meghozta a földmunkások győzelmét és hivatalosan kötelezték a bérlőket és a földbirtokosokat, hogy a kollektív szerződés szabályaihoz igazodjanak, nagyon sok helyen nem tartották be az utasítást. Így volt ez bátorkeszin is. A bérlő és Vilmán báró, földbirtokos úgy érezték, hogy a kollektív szerződés megkárosítja őket, ezért birtokukon a régi fizetési módszerekhez ragaszkodtak. Aratás előtt erre kitört a sztrájk. A béresek, a cselédek és az aratómunkások semmiképp sem tudták belenyugodni abba, hogy jogos, kemény munkával megszerzett sovány falatjukat is megdézsmálják az urak. Kemény, elkeseredett harc kezdődött és különösen akkor fokozódott, amikor meghallották, hogy az uraság Árva és Zsolna környékéről készül lehozni aratókat. Már azt is rebesgették, hogy a szlovák aratók útban is vannak. A sztrájk vezetői erre elhatározták, hogy segítséget kérnek a párttól. Bátorkeszi ugyan a párkányi járáshoz tartozott, Steiner Gáborról azonban már hallottak — ezenkívül néhány vezető személyesen ismerte még az 1920-as sztrájk idejéből, amikor Mező Istvánnal együtt ott ' járt... — elhatározták hát, hogy haladéktalanul megkérik, tárgyaljon az urasággal, bizonyára kicsikarja tőlük a megegyezést. Steiner nyomban megüzente, hogy jön. Másnap a nép kivonult a jegyzői iroda elé, izgalommal leste, várta az elvtársat, a komáromi munkásság küldöttét, aki azért jön, hogy segítsen. Bs íme, egyszerre csak megérkezett kerékpáron egy alacsony, bajuszos, fekete emberke. Amint leszállt a kerékpárjáról, megtörölte verejtékes arcát, a helyi párt- és szakszervezet vezetői — egyben a sztrájkbizottság tagjai — körülvették, félrevonultak és tárgyallak vele. Mi tagadás, a várakozók közül sokan csalódottak voltak. Azt várták, hogy a városi munkásság küldötte hatalmas, erős ember lesz, aki pusztán megjelenésével is hatni tud. Mit lehet várni egy ilyen alacsony emberkétől? ... — gondolták — Tóth úr, a jegyző még szó ba sem áll vele. Es lám, úgy látszott, hogy a csalódottaknak lesz igazuk. Steiner Gábor ugyanis néhány perc múlva megjelent a jegyzői iroda előtt, felment a lépcsőkön, be akar nyitni az irodába, de zárva volt, nem tudott bejutni. Tanácsatalanul a vezetők felé fordult, ők a közelben álltak. Ügy állapodott meg velük, hogy Tóth jegyző úrral először egyedül tárgyal. A vezetők azt mondották, hogy a jegyző benn van. A sztrájkbizottság egyik tagja hangosan azt kiáltotta: — A magam szemével láttam bemenni. — Benn van, benn van — kiáltott a nép kórusban. Mindenki őt figyelte, mit fog most csinálni. Steiner Gábor pillanatok alatt felmérte a helyzetet. Tudta, hogy nem szabad dolgavégezetlenül távoznia. Tenni kell valamit, hogy az ajtó kinyíljon, ha nem megy simán, megy majd másképp. Amikor a nép kórusban megszólalt, elengedte a kilincset, s a következő szavakkal fordult a tömeg felé. — No, látjátok, a nyomdában abbahagytam a munkát, hogy tárgyalhassak az urakkal, de úgy látszik ezek nem akarnak megegyezni velünk. Az urak azt hiszik, mert övék a föld, övék az egész ország •.. Egyszerű szavak voltak, fegyelmezetten mondta őket, de hangjában ott lüktetett az elfojtott harag és felháborodás. Viharos moraj volt rá a válasz. A nép egyszerre megmozdult és a jegyzői iroda felé közeledett. Steiner Gábor érezte, hogy nyert. Nem kellett tovább fáradoznia. Tóth úr, a jegyző személyesen nyitotta ki az ajtót. Steiner nem ment be egyedül, intett a vezetőknek, a sztrájkbizottság tagjainak, hogy kövessék. (Folytatjuk) • ČSD-Traťová distancia Bratislava juh, Bratislava, Legionárska V/956 két kövező munkást és több pályamunkást alkalmaz az egész pályafenntartási főnökség területén. Kereseti lehetőségek a következők: Kövező munkás napibérben 2000 korona, akkordbérben 2300 korona. Pályamunkás napibérben 2000 korona, akkordbérben 2200 korona. A mechanizált szakasznál ezenkívül naponta még 7 korona pótlékot kapnak. Elszállásolás a munkahelyen biztosítva van. A felvett alkalmazottak 3 hónapi szolgálat után kedvezményes (rezsi) utazást kapnak — a családtagok részére is — a Csehszlovák Államvasutak területén. Egy év letelte után mindazok, akik saját háztartást vezetnek, még 20 q elsőrendű szenet kapnak. A nős alkalmazottak a 96. számú kormányrendelet értelmében különélés! pótlékot kapnak. Az érdeklődők a pályafenntartási főnökség szemályzeti osztályán jelentkezzenek (a Steiner Sörgyár közeiében). ŰF-28 ISMERKEDÉS • Két tanítónő megismerkedne komoly férfival 42—49 évig. 1—2 gyermek nem akadály. Jelige: Léva — Érsekújvár. Ú-34 'vegyes • Villanymotorok tekercselését és agregátok javítását vállalja a dióspatonyi HNB mellett működő gazdálkodási kisüzem. ÚF-35 • Felveszek asszonyt háztartás vezetésére. Lakás, koszt, fizetés biztdsítva. Leveleket a következő címre kérek: MUDr. Smardová, Bratislava, Židovská 59. Ú-38 • Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, aktk szeretett férjem, édesapánk és nagyapánk Pataki József temetésén a somorjai temetőben részt vettek. A gyászoló család Ű-36 • Köszönetünket fejezzük kl mindazoknak, akik a vágvecsei temetőben utolsó útjára kísérték a felejthetetlen feleséget és drága jó édesanyát Barczi Károlynét és virágadományaikkal, részvétnyilvánításukkal igyekeztek enyhíteni mély fájdalmunkat. A gyászoló család 0-41 • Őszintén mondunk köszönetet minden ismerősünknek és barátunknak, a JEDNOTA alkalmazottjainak, akik fájdalmunkat részvétükkel és virágadományaikkal igyekeztek enyhíteni. A mélyen gyászoló Földes család A SZLOVÁK ÄRHIVATAL nemrég közzétett szabályrendelete és a Szlovák Szocialista Köztársaság 1969/47 sz. rendelete alapján bárki könnyen kiszámíthatja, mennyit kell kapnia kisájátított ingatlanáért. Én azonban a kiszámítás részletes ismertetése helyett röviden utalnék arra. hogyan számoltak el a szó szoros értelmében máról holnapra (mivel közben hatálytalanították a Pénzügyminisztérium 1964'73 sz. rendeletét és életbe lépett a Szlovák Szocialista Köztársaság Pénzügyminisztériumának 1969/47 sz. rendelete) egyik polgártársunkkal. Szemléltető példával igyekszem pótolni, az említett eset minden mozzanatát. Köztudomásúan egy tipikus családi ház lakótere rendszerint nem haladja meg a 30 négyzetmétert. Közismert viszont az is, hogy a korszerűbb falusi házak többsége jóval tágasabb, habár ez a tény nem lehet hátrányos, ha családi házról van szó. Hiszen a jelenleg is érvényes törvény családi háznak minősít minden olyan házat, amelynek a lakótere nem haladja meg a 120 négyzetmétert. Mi azonban egyszerűsítsük le szemlélSzociális biztosítás számokban A Munka- és Népjóléti Minisztérium jelentése szerint Csehszlovákiában tavaly 3175 000 volt a nyugdíjasok száma, ebből a CSSZK-ban 2 397 000. Az 1968-as évvel szemben a kifizetett nyugdíjak összege Csehszlovákiában 5,5 százalékkal nőtt. A nyugdíjbiztosítási kiadások az 1969-es évben elérték a 23 milliárd 165 millió koronát, a CSSZK-ban a 17 miliárd 665 millió koronát. Az 1968-as évvel szemben Csehszlovákiában 21,5 százalékos, a CSSZK-ban 19,2 százalékos a növekedés. Az öregségi járadék átlagos magassága Csehszlovákiában 1969 végén elérte a havi 847 koronát, ami 9,11 százalékkal több, mint 1968-ban. Az idén számítani lehet- arra, hogy a nyugdíjasok száma 120 000-rel emelkedik. A nyugdíjbiztosítási kiadások is mintegy kétmilliárd 230 millió koronával növekednek. A BRATISLAVAI DIMITROV VEGYIMŰVEK (elvesz: munkásokat ic vegyiüzemekbe, váltott műszakban 10-14 koronás átlagórabérrel, •jir az építkezésekre, 14 koronáig terjedő óránkénti akkordbérrel (különélési pótlékot és útiköltséget is fizetünk), vasúti tolatómunkára, 10 koronás átlagórabérrel, -fa ki- és berakodó munkára, 14 koronáig terjedő akkordbérrel, -fc 17 éven felüli lányokat a két műszakban dolgozó fonalsodró üzembe, valamint 18 éven felüli női munkaerőket a 4 műszakban termelő műfonalgyártó üzembe, btto 1200-1800 koronás havi keresettel. A lakatos — hegesztő, villanyszerelő — szerelő — asztalos és ács szakmákban a munkabeosztás szerinti kb. 10 koronás átlagórabérrel alkalmaznak munkaerőket. A folyamatosan termelő üzemrészlegekben dolgozókat 1970. I. 1-től előnyben részesítjük, a szombati és a vasárnapi műszakokért az alapbéren felül pótdíjat fizetünk. Szállást és étkezést nőtleneknek, hajadonoknak biztosítunk. Bővebb tájékoztatást az üzem személyzeti osztályán. 0F-I285