Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-10 / 290. szám, szerda

/ Versengés - reális alapokon Volt idő, amikor a különféle versenyfelhívások, kötelezettségvállalások formálisak voltak, elveszítették jelentőségüket. Amikor csapén a mennyiségre helyeztük a sülyt, vagyis csak azzal törődtünk, hogy egyre tiibb kötelezettségvállalást tegyenek és egyre nagyobbak legyenek az ígéretek. Azok teljesítésével már keveset törődtek. Érthető tehát, hogy a2 említett formalizmus a kötelezettvállalások népszerűségének megcsappanásához vezetett. Mindezt fontosnak tartjuk megemlíteni, hiszen ma a szocialista versenyfelhívások, kötelezettségvállalások reneszánszát éljük. Ugyanakkor azért is örvendetes a kötelezettségvállalások újraéledése, inert egyben azt bizonyítja, hogy az emberek megértették a kommunista párt Küzpunti Bizottságának felhívását, mely minden állampolgárt a munkakezdeményezés fokozására szólít fel. Ennek egyik legbeváltabb módja a kötelezettségek vállalásában és teljesítéséhen, illetve túlteljesítésében rejlik. A munkakezdeményezés fokozására irányuló jó példákkal előbb üzemeinkben találkozhattunk, de rövidesen a nemzeti bizottságokon is visszhangra talált a felhívás. Mégpedig úgy, hogy újabb versenyfelhívások jöttek létre. A Kassa-vidéki Járási Nemzeti Bizottság és a Jaslovské Bohunice-i Helyi Nemzeti Bizottság versenyfelhívásaira gondolunk, melyek Szlovákia nemzeti bizottságaihoz fordulnak. hogy kövessék példájukat. A két nemzeti bizottság példája valóban követésre méltó, mivel konkrét pontokat tartalmaz — falu- és városszépítés, a szolgáltatások javítása stb. Ma már megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy az említett két nemzeti bizottság felhívása nem volt pusztába kiáltó szó. Szinte valamennyi nemzeti bizottságban visszhangra talált, vagyis városaink és községeink munkakezdeményezés fokozásával, kötelezettségek vállalásával akarják megünnepelni hazánk Szovjetunió által történt felszabadításának 25. évfordulóját. A kötelezettségek természetesen mindenütt másmás célkitűzéseket tartalmaznak. Ez persze csak helyeselhető, hiszen helyenként másak a szükségletek és a feltételek, a lehetőségek. Az is csak helyeselhető, hogy a nemzeti bizottságok nem tűznek maguk elé olyan célokat, melyeknek teljesítése meghaladná erejüket. Ez főleg azért fontos, mert a nem teljesíthető célok kitűzése idővel a kezdeti lelkesedés megcsappanásához vezethet. Az emberek lelkesedése, pedig olyan tőke, mely konkrét eredményekben kamatoztatható a legjobban. A konkrét eredmények viszont csakis a konkrét és bár merész, dn ugyanakkor reális célok kitűzésével érhetők el. Szerencsére a nemzeti bizottságok kötelezettségvállalási általában ilyen célkitűzéseket tartalmaznak — és ezért ígéretesek. F. I. r Erdemes-e panaszkodni? Nemzeti képtér Zólyomban Több évtizedes helyreállítási munkák után átadták rendeltetésének a zólyomi várat. Az épületnek a tizenhatodik századbeli ké pét adták vissza a műemlékvédők. A reneszánsz mííkincs a szlovákiai középkori festészet és szobrászat hajléka lett. A már megnyílt első emeleti termekben európai színvonalú gyűjtemény kapott helyet: a Szlovák Nemzeti Képtár gyűjteménye a XIII. századtól a XIX. századig. A gótikus festményeken kivíil megtalálhatók itt Lőcsei Fái mester legnagyszerűbb munkái is eredetiben, vagy pontos másolatban. Helyet kaptak itt J. Kupecký, P M. Bohúň, Mednyänszky alkotásai^ itt láthatjuk a közismert Skutečký-képet, a Besztercebányai vásárt és számos más műremeket. A zólyomi vár azonban csak Ideiglenes hajléka a Nemzeti Kép tár gyűjteményének, feltehetőleg üt évre, amíg a bratislavai épület átépítése tart. Addig azonban ínég egy emelet nyillk itt a XX. század szlovák festőinek műveivel, ahol Mallý, Benka, Fulla, Galanda, Majernlk, Mudroch, fiuderna, Laluha, Hložník, Dubay alkotásait láthatjuk majd. A nemzeti képtár gyűjteményének visszaállítása után továbbra ls a zólyomi várban maradnak a középkori szlovák képzőművészeti alkotások. (vilcsek) dekáról 10 híján 50-re ugrott. 100 kg sertéshúst 370—380 kg abi'aktakarmányból állítanak elő. Hogy még egyszer visszatérjek a 32 vagonhoz. Sok ez vagy kevés? Ma, amikor kevés a boltokban a sertéshús, bizony nem sok és még kevesebb lett volna, ha Barusz Ernő a múlt esztendőben a felsőbb szervek utasításához tartja magát. Ez a takarmányhiány megoldását abban látta, hogy a szövetkezetek jelentősek csökkentsék a sertésállományt, hellyel-közzel ezt azzal is próbálták magyarázni, hogy hova-tovább úgyis a baromfihús kerül előtérbe, mert az egészségügyi szakemberek így látják jónak. Barusz Ernőék viszont a reális valóságból indultak ki, abból, hogy ma még nincs kiadós, még inkább ünnepi ebéd sertéshús nélkül. Nem csökkentették tehát a sertésállományt, sőt hozzáláttak egy 1200 férőhelyes hizlalda építéséhez. Hogy mennyire igazuk volt, ma már senki előtt nem kétséges. Az új hizlalda is rövidesen elkészül. A felvásárló szervek a jövő évet illetően 33 vagon sertéshúsra kötöttek szerződést velük. A szövetkezet viszont ettől függetlenül 36 vagonnyi sertéshús termelését tervezte. Jól tudják, hogy úgy sem marad a hús a nyakukon. Keresett cikk lesz az jövőre is. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szövetkezet nem fogB-m 'alkozik baromfitenyésztéssel. J Igen, foglalkozik, de okosan, megfontoltan. A tojástermelést 969 fokozatosan leveszik a programról, mert Udvardon már 10. épül a nagy „tojásgyár". Velük nehezen állnák a versenyt, vi5

szont jövőt látnak a pulykatenyésztésben. A fejlesztési tervük szerint a közeljövőben Az emberek nagy része, ha valami bosszantja őket, tollat ragad és megírja észrevételeit. Ez nem elvetendő, hisz a panaszok által az illetékes állami szervek idejében felfigyelhetnek a nemkívánatos jelenségekre. Sajnos azonban akadnak olyanok Is, akik alaptalanul rágalmaznak, egyéni érdekből ítélik meg a dolgokat. Persze a jogos panasz megírása után sem tehetünk pontot az ügy végére, mert kérdés, hogyan intéződik el, az arra illetékesek kivizsgálják-e, válaszolnak-e a levélírónak, hogyan és mit intézfn'r. Ezért ellátogattunk az SZSZK Legfelsőbb Ellenőrző Hivatalába, hogy ott néhány kérdésre dr. Anton NováJi osztályvezetőtől kérjünk választ. évente tízezer pulykát adnak a piacra. • assan szedelőzködöm, mert " — amint látom — az elnök már tűkön ül. Pártbizottsági gyűlésre várják. Mielőtt azonban kezet ráznánk így szól: . > — Csak a dohány okoz gondot. Még minden esztendőben jól jövedelmezett. Az idén viszont csak turkálnak benne. A dohánymagol a dohányipartól kaptunk. Amilyent kaptunk, olyant termesztettünk. És most egyszerre nem jó . .. Előbb kellett volna erre gondolni. Most viszont a szövetkezet igya meg az egésznek a levét. Kissé idegesen a kabátjáért nyúl. — Vagy a szén. Minden üzem kap szenet. Ha nem i6 dúskálhatnak benne, de kapnak. Nekünk itt a dohányszárító. Fűteni kéne. De hol vegyünk szenet? Ki ad nekünk? Azt mondják, hogy segítsünk magunkon. Talán nem is való újságba, de megmondom: ma már ott tartunk. hogy járjuk a bányavidékeket és kukoricáért vesszük a szonet a bányászoktól. Számunkra ez komoly megterhelés, de mit tegyünk? A kérdésre nem tudtam mit válaszolni. Ezt nem is tőlem várta Barusz Ernő, mert amint mondta a helyi nemzeti bizottságtól a dohánviparon keresztül az illetékes minisztériumig mindent megmozgattak, de még ígéretet sem kaptak. Mindenki mossa a kezét. Csak az elnök nem háríthatja senkire a felelősséget. Neki elő kell teremteni a sze. net, még ha a föld alól is... Különben ő lenne a rossz, az élhetetlen ... SZARKA ISTVÁN • Hogyan és egyáltalán meg kell-e az állami szerveknek hallgatniuk a panaszost? — A Csehszlovák Szocialista Köztársaság alkotmányának 29 cikkelyében benne foglaltatik, hogy az állampolgárok a képviselőtestületekhez és más állami szervekhez eljuttathatják javaslataikat, észrevtéleiket és panaszaikat, amelyek — az alkotmány szerint — azok kötelesek felelősségteljesen és időben elintézni. Az alkotmánytörvény életbe lépte óta azonban nem adtak kl erre vonatkozó végrehajtási utasítást és ezért alapul továbbra is a 150/1958-as kormányrendelet szolgál. Meg kell mondani, hogy ez ma már nem felel meg a követelményeknek, éppen ezért új törvényjavaslaton dolgoznak az illetékesek. Ennek ellenére az állami intézmények kötelesek a dolgozók észrevételeit, javaslatait meghallgatni és felülvizsgálni, majd erről értesíteni a panasztevőt, mégpedig a lehető legrövidebb időn belül Ez azonban csak az érem egyik oldala. Ugyanis a panasztevők között akadnak olyanok is akik ezzel a jogukkal visszaélnek. Az állami szervekkel nem igaz tényt ismertetnek, hanem személyi pletykákat, rágalmakat közölnek. Ezzel nem társadalmi, hanem személyi Célt követnek. Ma már nem felel meg az a megállapítás sem, hogy a kritika akkor is jogos, ha csak 5 százalék igazat tartalmaz. Az ilyen panasztevők ahelyett, hogy könynyítenének az állami intézményeken, fölöslegesen megterheli őket. • Melyik évben volt a legtöbb panasz és hány volt belőlük helytálló? — Ami a panaszokat illeti, el kell mondanom, hogy rendszerint bizonyos problémákhoz kapcsolódnak, amelyek összefüggnek társadalmunk építésével. Hűen visszatükrözik a gazdasági és politikai helyzetet és azt a hatást, amelyet ezek állampolgárainkból kiváltanak. Országos viszonylatban az 1963 —1965-ös években a központi szervekhez, egyes szervezetekhez, járási és a kerületi nemzeti bizottságokhoz, a népi ellenőrző bizottságokhoz mintegy 500 000 panasz érkezett. A köztársasági elnöki hivatalhoz egymagában 100 000 panaszos levelet küldtek. A központi szervekhez, főképp a minisztériumokhoz, a járási és a kerületi nemzeti bizottságokhoz országos viszonylatban 120—200 ezer panasszal fordultak. Persze a mérvadó mégis az, hogy a panaszok milyen része volt helytálló, illetve jogos. Az 1963ban beérkezett panaszok 26,4, 1964-ben 52,4 és 1965-ben 53,9 százaléka bizonyult jogosnak. A következő években ez az aránvszám csökkent. Vagyis 1966-ban 49,3 százalékot, 1967ben 37,6 százalékot, tavaly pedig 36,8 százalékot tett ki a jogos panaszok aránya. Itt még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a jogtalan panaszok (1960-ban a beküldöttek mintegy 60 százaléka) lekötik a panaszt Intéző hivatalok dolgozóinak idejét és ugyanakkor nagy anyagi megterhelést is jelentenek. Ezért csakis megalapozott panasszal keressék fel polgártársaink az illetékes szerveket. • Bizonyára akad névtelen panasztevő ts? * — Igen, sőt sajnálattal kell megállapítanom, hogy 1965-től a névtelen levelezők száma egyre növekszik. Például 1965ben a beérkezett panaszok 4,5 százaléka, 1966-ban 5,2 százaléka, 1967-ben 5,6 százaléka és tavaly 6 százaléka volt névtelen. A százalék emelkedésével fordított arányban növekedik ezek tárgyilagossága is. Míg 1965-ben a névtelen panaszok 53 százaléka, tavaly már csak a 26 százaléka volt indokolt. Előfordul, hogy a névtelenség mögé bújók személyes számla elintézését szeretnék elérni, vagy valamelyik szervre csak azért panaszkodnak, mert az az illető kérelmét nem intézhette el, mivel ezzel törvénybe ütköző cselekedetet követett volna el. Akadnak olyanok is, akik a panaszlevélre a szomszédjuk vagy valamelyik ismerősük nevét írják alá. Ezért vetődött fel az a gondolat, hogy ezekkel és a névtelen levelekkel nem kell foglalkozni, papírkosárban a helyük. • Ez így is történik? — Nem, bár a névtelen levelek sokszor már félrevezettek minket. Azonban figyelembe kell venni, hogy ezek egynegyede olyan, amely nagy viszszaélésekre mutat rá. Ha a jogi előírásokat vesszük figyelembe, az 150/1958. számú kormányrendelet szerint a panasztevő ellen nem lehet eljárást indítani, tehát a nevét bátran aláírhatja. A névtelen levelek okát abban látom, hogy a panasztevő a meghurcolástól fél. Ennek van is valami alapja. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a megbíráltál? nagyobb figyelmet szentelnek a panasztevő személyének, mint a feltárt hiányosságok kiküszöbölésének. — Ahhoz, hogy az állampolgárok bátran aláírhassák nevüket, meg kell teremteni a nyílt kritika föltételeit. Ezt természetesen nem lehet adminisztrációs intézkedéssel elérni. Ehhez hosszan tartó politikai nevelőmunkára van szükség. A nemzeti bizottságoknak és azoknak a szerveknek, szervezeteknek, amelyek a panasz kivizsgálását intézik, szigorúan utána kellene nézniük annak, hogy a panasztevőt érte-e kellemetlenség azért, mert rámutatott a hiányosságokua. Semmiképp sem engedhetjük meg, hogy az embereknek az állami szervekbe és intézményekbe vetett bizalma megrendüljön. Éppen ezért védeni kell azokat a becsületes dolgozókat, akik részt vállalnak a hiányosságok feltárásában és leleplezésében. Fontos, hogy megemlítsek még egy dolgot. A jogszabályok szerint a panaszlevő kérheti nevének titokban tartását ls. Ha a panasztevő él ezzel a törvény adta lehetőséggel, a szerv, illetve az intézmény köteles a titoktartásra. Ezért nem kell a névtelenség mögé bújni, mivel így a kivizsgálás után értesíteni lehetne a levélírót árról, hogyan intéződött el a panasza, esetleg megköszönnék neki a segítségét. • Társadalmunk, illetve gazdasági életünk melyik területét érinti a legtöbb panasz? — A legtöbb panasz a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat érinti. A lakásgazdálkodással kapcsolatban igen sokan bírálják a karbantartást, a fűtést, a melegvízellátást, a felvonókat stb. A motorosoknak nyújtott szolgáltatás terén a bírálat tárgyát az alkatrészhiány, a javítások rossz minő • sége képezi. A vasúti közlekedéssel kapcsolatban a panaszosok a vonatok késését, a vasúti kocsik tisztántartását kifogásolják, viszont a helyi közlekedési vállalat működését illető- I en a túlzsúfoltságot teszik szóvá. Ezután következik az ipari árucikkek és gyártmányok minőségét érintő panaszok. E téren már több éve kifogásolják a személygépkocsik és a háztartási gépek, az egyes textiláruk minőségét, valamint a lakások beosztását. Ezeknek okát abban kell keresni, hogy nincs meg a kellő konkurreheia. A gyártó vállalatok a feltárt hiányosságok kiküszöbölése terén nem eléggé rugalmasak és ez még csak tovább növeli a panaszok mennyiségét. — Az utóbi időben egyre több a panasz a piacnak közszükségleti cikkekkel való ellátására is. A legtöbben az ipari és a textiláruk, a cipő és a bútor hiányára mutatnak rá. Több panaszból az tűnik ki, hogy a vásárlók már hozzászoktak, hogy egyes árufélékben hiány van, ugyanakkor azonban nem tudják megérteni, hogy a piacról sokszor jelentéktelen, apró árufélék is hiányoznak, amelynek okát abban látják, hogy a gyáraknak azok termelése nem kifizetődő, illetve nem hoz olyan hasznot, mint más árufajta. A szövetkezeti üzletekkel kapcsolatban a panasztevők az épltkezé"! anyagok hiányát emlegetik a legtöbbet. — Tavaly lényegesen emelkedett a lakáskérdést érintő panaszok száma, amelyek elsősorban is a nem kielégítő lakásépítéseket bírálják. Ugyanis feszült helyzet alakult ki a lakásszükséglet és annak kielégítése között. Sok családiház tulajdonos amiatt panaszkodik, hogy házukból nem tudják „kilakoltatni" a lakókat, hogy a tulajdonukban levő családi házat használhassák. Ezzel párhuzamosan megállapították azt is, hogy a szűkösebb anyagi helyzetben levő, többgyermekes családokra a lakáskiutalásoknál nem mindig gondolnak és emiatt azok egészségtelen, túlzíyjfoit lakásokban laknak. Számos bejelentés érkezett az elégtelen munkaszervezés, a nem gazdaságos munkák, a társadalmi vagyon szétlopkodása, valamint egyes funkcionáriusok helytelen fellépése miatt. Nyomós panaszok hangzottak el a beruházási építkezésekre vonatkozóan is. A felsorolt esetekből könnyen megállapíthatjuk, hogy a panaszok nagy része olyan kérdéseket érint, amely általában ismert, a jelenlegi politikai és gazdasági helyzet miatt azonban csak fokozatosan lehet megoldani. • Mire szolgálnak önöknek és az állami szerveknek a beérkezett panaszok? — Helytelen volna, ha a panasz elintézését csupán abban látnánk, hogy az ügyet kivizsgáljuk, majd értesítjük a levélírót panasza elintézésének módjáról, ugyanakkor azonban nem kísérnénk figyelemmel, hogy a hibák okait megszüntetik-e. Bizonyos szakaszokon a panaszok egyöntetűségének — például a lakáshiány, a házhelyek kiutalása stb. — arra kell figyelmeztetnie az illetékeseket, hogy e téren elemezzék a helyzetet és állapítsák meg a hibák okát, gyökerét, majd konkrét intézkedéseket tegyenek a hiányosságok kiküszöbölésére. Az egyes szervek félévenként vagy évenként kötelesek a beérkezett és az elintézett panaszokról tárgyi és statisztikai kimutatást készíteni. Ezzél elősegíthetik nemcsak a tények megállapítását, hanem a szükséges intézkedések mócfját is. Vagyis a panaszok alapos figyelembevételével, azok részletes elemzésével az irányítási munkát tökéletesíteni lehet, és ez hozzájárul a szocialista törvényesség, valamint az állami fegyelem megszilárdításához is. MÉMETH JÁNOS