Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-02 / 283. szám, kedd

JUGOSZLÁVIAI JEGYZETEK i. Jugoszláviát az utóbbi hat évben öt földrengés sújtotta. Ezek közül legismertebb olvasóink előtt a skopjei, melynek több mint ezer áldozata volt. Az idén újabb katasztrófa érte az országot. A Bosznia és Hercegovina Köztársaság területén lekvő Banja Luka dőlt romba. A városban hetvenötezer ember élt, vagyis több, mint Rimaszombatban, Királyhelmecen, Komáromban és Ipolyságon együttvéve ... Többségükben szerbek, horvátok és muzulmánok lakják, azonban magyarok, nkránok, lengyelek és németek is otthonra találtak e városban — több mint hétezren. A Vrbas folyó két partján elterülő városban tizenhét üzem működött és ezekben tizenkétezer munkás és alkalmazott dolgozott. A város a környék központja. Tizenhárom elemi iskolája, gimnáziuma, tanítóképzője, zeneiskolája, közigazgatási, orvosi, közgazdasági és műszaki középiskolája volt. Csak volt . •BANJALUKAJI Leküzdjiik gazdasági nehézségeinket Gustáv Husák elvtárs interjúja a Kvétyben Dr. Gustáv Husák elvtárssal, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárával készített interjút a Kvéty című cseh képes hetilap főszerkesztője Karel Valtera. A hetilap előző számában közölte a Lityerarnaja Gazeta cikkét Ludvík Svoboda köztársasági elnökről. Viszonzásul a Husák elvtárssal készített interjút a Kvéty szerkesztősége a szovjet irodalmi lapnak ajánlja. 13 másodperc a végzetig Két héttel a földrengés után érkeztem a városba. Kísérőm már útközben figyelmeztetett: csalódni fogok, ha romba dőlt várost képzelek magam elé . . . Ne tévesszen meg az első benyomás, a külső látszat, mert a valóság sokkal szomorúbb ... És valóban. Amikor a kultúrház és a városháza közötti kis park mellet kiszálltam az autóból, és végigtekintettem a környező épületeken, nem sok jelét láttam a földrengésnek. A parkban felállított sátrak azonban már sejttették, hogy az itt-ott látható repedt falak mögött szomorúbb kép vár ... A város utcáit róva később elém tárult a teljes valóság: az összeomlott épületek sokasága. Az emberek azt mondják, hogy ennyire a háború idején sem ment tönkre a város, pedig a fasiszták nem kímélték, több hullámban is bombázták. Nem kímélték a várost, mert a partizánok fészke » volt — több mint háromezer partizán vívott heves csatákat a német megszállók tízezreivel... Az eltelt negyed évszázad alatt a város újjáépült, új lakónegyedekkel bővült, amelyek a jugoszláv építészek jó hírnevét öregbítették. S ezek jó része tönkrement. Elegendő volt hozzá 13 másodperc . . . Végzetes másodpercek, amelyek az anyagi károkon kívül emberéleteket is követeltek. A katasztrófa áldozatainak száma — 13. Az itteniek — Szkopjéra gondolva — azt mondják, nem sok. Hát igen, viszonylag nem sok. De nem vélekednek így az áldozatok hozzátartozói. Például egy négyéves kislány édesanyja... A kislányt a ház előtt érték a végzetes másodpercek. Gondtalanul játszott, amikor ráomlott az épület homlokzata ... Ennek az édesanyának az egy áldozat is sok...! S hogy az áldozatok száma nem több, az a katasztrófa időpontjának és az elővigyázatos, körültekintő intézkedéseknek köszönhető. Az első földlökés után a hatóságok azonnal intézkedtek: felhívták a lakosságot, hogy éjszaka ne tartózkodjanak az épületekben, be tiltották a nagyobb csoportulásokat. Tartottak a további rengésektől . .. Hétfőn reggel csak a legfontosabb üzemekben kezdődött meg a munka, viszont az iskolapadok üresek maradtak. A lakosság fegyelmezetten betartotta az utasításokat, nem tört ki pánik. Elképzelhető, mi történt volna ellenkező esetben. Ha például az iskolákban folyik a tanítás. Rossz rágondolni ... A sebesültek száma is meghaladta volna a jelenlegi ezerszá zat... A lakosság fegyelmezettségére, elővigyázatosságára vall a következő adat is: a városban nyolcezer autót tartanak nyilván. A katasztrófa pillanatában szinte valamennyi elindult. Mindenki igyekezett családjához, hozzátartozóihoz és ebben az óriási zűrzavarban, kavarodásban nem történt egyetlen baleset sem. v Felmérhetetlen az anyagi kár A földrengés ez év október 26-án és 27-én érte a várost. Az első hullám vasárnap 16 óra 34 perckor, — a második (a katasztrofális) hétfőn, 9 óra 13 perckor érkezett. Azt mondják, hogy ezek az időpontok tulajdonképen szerencsét jelentettek — a szerencsétlenségben. A nyolcas fokozatú tektonikus földrengés epicentruma a várostól mintegy tizenöt kilométerre, északnyugati irányban volt. A földrengés — ötven kilométeres körzetben — 550 ezer lakost érintett. Az anyagi károkat nehéz felmérni: rengeteg lakóház, középület, ipari objektum ment tönkre. A környező falvakban közel négyezer lakóház dőlt romba és 133 iskolában szűnt meg a tanítás. Magában a városban — otttartózkodásom idején — a következő volt a helyzet: a 20 490 lakás közül 4980 összeomlott vagy annyira megrongálódott, hogy le kell bontani; 9149 lakás sorsáról a további felülvizsgálások döntenek (ezek közül még több százat valószínűleg lebontanak, mert annyira megrongálódtak, hogy javításuk kockázatos). 7161 lakás azonban tatarozás után lakható lesz. Ezek közül ötezerötszázba már be is költöztek a lakók. A város üzemei közül tíz annyira megrongálódott, hogy lehetetlenné vált bennük a termelés. A földrengés leginkább a nagy üzemeket sújtotta, így például a cellulózgyárat, a dohánygyárat, az élelmiszeripari és építőipari üzemet, a textilgyárat, a nyomdát, a pékséget, a bőr- és műanyaggyárat. Kevésbé sérült meg a Rudi Cajavec Televízió-készülék-gyár és Bosna cipőgyár, de ezekben is csak félkapacitással termelhetnek. Különben a földrengés nem kímélte meg a kultúrtörténeti értékeket sem, mint például a török—iszlám korszak egyik legjelentősebb építményét, a Ferhad-bég mecsetjét. Ferhad Szokolovics-bég — a későbbi budai nagyvezir — 1579-1580ban építtette a leghíresebb török építészekkel, és ez a mecset a maga korában egyedülálló volt a világon. A közel négyszázéves mecset tornya is leomlott. 20 perccel a katasztrófa után Az elsők között a katonák léptek közbe. Mentették a menthetőt a romok közül. Szállították a sátrakat, a takarókat és az élelmiszert. Megkezdte tevékenységét a Vöröskereszt, a kórházakból elvitték a betegeket, ápolták a sebesülteket. Bizottságok alakultak a károk felmérésére, munkacsoportok a romok eltakarítására, a vízvezeték és a villanyhálózat javítására: A városba ciszternákban hordták a vizet. Autókaravánok indultak a város felé — kenyérrel, kötszerrel, gyógyszerrel, takaróval és egyebekkel. Orvosok és más szakemberek siettek a városba. Nemcsak a Bosznia és Hercegovina Köztársaságból, hanem egész Jugoszláviából megindult a segítség áradata Banja Luka felé. Ebben a helyzetben rendkívül nagy szolgálatot tettek a szkopjei szakemberek. Amikor tudomást szereztek a katasztrófáról, azonnal a helyszínre siettek és — tapasztalataik alapján — az első intézkedésük az volt, hogy leállították az ösztönös segélynyújtást. Tudták jól, hogy csakis szervezett segélynyújtással lehet elejét venni a zűrzavarnak. KEREKES ISTVÁN Az interjúban Husák elvtárs időszerű politikai, társadalmi és gazdasági kérdésekről nyilatkozik, majd rámutat, hogy a csehek és a szlovákok nemzeti függetlenségének alapja a Szovjetunióhoz fűző testvéri barátság. A Szlovák Nemzeti Felkelés és a Kassai Kormányprogram jelentőségét méltatva aláhúzza azok nagy szerepét a nemzeti és szociális felszabadulás szempontjából. A Kassai Kormányprogram bizonyos mértékben megvalósította azokat az eszméket, amelyek a háború befejező szakaszában születtek — amikor már Szlovákia felét a szovje't hadsereg felszabadította, s amely területet a kommunista párt irányított politikailag. A kormányprogram bizonyos mértékig kompromiszszum volt a hazai és külföldi ellenállás burzsoá köreivel, de mindenesetre lehetőséget nyújtott a munkásosztálynak, a

v dolgozó népnek, hogy kibontakoztassa osztálypolitikai harcát a szocialista átalakításért, s ezt a harcot a dolgozó nép 1948 februári győzelme tetőzte be. Államunk szövetségi elrendezése 1968-ban kiküszöbölte az előző időszak nemzetiségi politikájában elkövetett hibáinkat és kifejezésre juttatta nemzeteink egyenjogúságának lenini eszméjét... A Szovjetunióhoz és a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatainkról szólva Husák elvtárs megállapította, hogy pártés állami küldöttségünk legutóbbi látogatása a Szovjetunióban a testvéri kommunista pártokhoz és a szövetséges országokhoz fűződő kapcsolataink rendezésének betetőzését jelenti. A közöttünk levő kérdések ma már csak gyakorlati jellegűek, s rájuk a válaszokat a megszokott munkarend keretében adjuk meg. Kölcsönös kapcsolatainkban tiszta az asztalunk ... Gazdasági problémáinkról Kétnyelvűség és Hazánk föderatív rendezése kövefkeztében,,. amely a demokratikus elvek további elmélyítése alapján valósult meg, szükségesnek mutatkozott a demokratikus szervekként szereplő képviseleti testületek, valamint az állami közigazgatás oly irányú átszervezése, hogy az államigazgatás közelebb kerüljön a lakossághoz, s hogy magas színvonalon az ésszerűsítés és a hatékonyság követelményeinek megfelelően gyakorolják. Ez év július elsejével a Szlovák Szocialista Köztársaság területén megszűnt a kerületi nemzeti bizottságok tevékenysége, és életbe lépett a nemzeti bizottságok kétfokozatú irányítási rendszere. A járási nemzeti bizottságok mint területi és a városi, illetve a községi nemzeti bizottságok mint helyi államigazgatási szervek működnek. Az első fokú nemzeti bizottságok hatásköre kiszélesedett. Kelet-Szlovákia egyes járásaiban 2—4 ezer lakos számára akarnak körzeti hivatalt létesíten. Például a Kassa-vidéki járásban 24, aránylag kis körzeti hivatalt hoztak létre. A legkisebb körzetben a lakosok száma 1087, a legtöbb lakosú körzetben pedig 9289. A körzeti hivatalok háromnegyedét. vagyis 18 körzeti hivatalt 5000-nél kevesebb lakos számára hoztak létre, és csak két körzeti hivatal területén van 9000-nél több lakos. Aránylag alacsony a lakosság száma a körzeti hivatalok székhelyein is, 603 és 4674 között mozog, míg a körzeti hivatalok székhelyeinek egyharmadában a lakosok száma nem éri el az 1200 at. szólva a többi közt ezeket mondta: — A szocialista rendszer külföldi és hazai ellenségei, miután elvesztették a politikát küzdelmet, amellyel Csehszlovákia és a szocialista közösség felbomlasztását tűzték ki célul, most azzal vigasztalódnak, hogy gazdasági problémáinkat nem tudjuk megoldani, s ennék következtében nálunk ismét felfordulás lesz, az emberek elégedetlenek lesznek. Remélik, hogy ez a helyzet felforgató tevékenységük számára újabb feltételeket teremt. Logikus, hogy a mi hibáink ellenfeleink és ellenségeink malmára hajtja a vizet. Meggyőződésünk azonban, hogy az ellenség és az opportunisták reményeit meghiúsítjuk és sikerül megoldani gazdasági gondjainkat. Azért bonyolult ez a kérdés, mert népgazdaságunk mai helyzete, a sokéves rögtönzések és a gazdasági irányítás terén felhalmozott hibák, valamint az 1968—1969-es időszakban alkalmazott felelőtlen kísérleteknek az öröksége. Népgazdaságunkat gyors ütemben mobilizálnunk kell, s ezzel párhuzamosan dolgoznunk kell gazdaságpolitikánk szerkezeti változásain, természetesen olyan távlati szempontok Szerint, amelyek megfelelnek egy iparilag fejlett ország mai feltételeinek ... Az emberek megértették, Iiogy JŐzanul tervezett és irányított munka nélkül nincsenek jó gazdasági eredmények, életszínvonalunk nem emelkedhet. Anna kellenére, hogy ezen a téren még sok problémánk van, megállapítható: a Központi Bi. zottság szeptemberi ülésének felhívása a termelési alapok gazdaságosabb kihasználására, a munkafegyelem szilárdítására, egyszóval a becsületes munkára valamennyi szakaszon — noha még sok a probléma ezen a téren is —• jó visszhangra talált, s a kezdet bíztató, (sm) a nép szolgálata A körzeti hivatalok rendszerének bevezetésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni a nemzetiségi érdekeket. A közigazgatási körzetek területének megállapításánál egyik fontos tényező a lakosság nemzetiségi összetétele is. Arra törekszünk, hogy a körzet nemzetiségi szempontból minél egységesebb legyen. Azonban e szempontok figyelembevételével sem lehet elkerülni azt, hogy ne létesüljenek Vfigyes lakosságú körzetek. A Kassa-vidéki járás 24 körzetének több mint egyharmadában, kilenc körzetben a lakosság nagyobb részben magyarul beszél. A mecenzéfi körzetben pedig a lakosság három nyelven: szlovákul németül és magyarul beszél. A* vegyes lakosságú körzetekben a legtöbb esetben megvannak a kedvező feltételek ahhoz, hogy a lakosság a hivatalos érintkezésben is a saját anyanyelvét használja. A nagyidai Igazgatási körzetben például a körzeti hivatal dolgozói egyformán beszélnek szlovákul és magyarul. Igaz, köztársaságunkban egy másik nyelv ismerete nem kötelező. A vegyes lakosságú területen azonban, az emberek körében végzett eredményes munka érdekében a kétnyelvűség avagy a többnyelvűség elvének betartása társadalmilag és gazdaságilag feltétlenül szükséges. Mert nyilván nem a lakosság van a hivatalért, hanem éppen ellenkezőleg, ha valóban a népet szolgáljuk. HAVASI FERENC, a nagyidai Körzeti Hivatal vezetője O Ifi Egy romba dűlt épület • sokszáz közül... A KÖRZETI HIVATALOK A GYAKORLATBAN