Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-21 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó

Az Új Szó még a tanév elején feltette Mózsi Ferenc elvtársnak, az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma nemzetisé

gi iskolák osztályvezetőjének a kérdést: Vajon összhangban van-e a magyar nemzetiség

ű lakosság száma a magyar tanítási nyelvű is

kolákat látogató tanulók számával? E kérdésnek a számok tükrében való vizsgálata és más bonyolult összefüggések figyelembev

étele során eljutottunk az iskolai oktató-nev

eloi tevékenység színvonalának a kérdéséhe

z. Most felkérjük Mózsi Ferencet, tájékoztas

sa olvasóinkat: mit szándékoznak tenni a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák oktató-nevelői színvonala emelésének érdek

ében? ŰJ INTÉZKEDÉSEK az anyanyelvi oktatás színvonalának emelésére A

kérdés olyan problémát vet fel, hogy arra egy beszélgetés keretében nagyon nehéz lenne kimerítő váloszt adni. Ezért a teljes ség igénye nélkül csak egy-két gondolatot vetek fel. Első feladatunk az volt, hogy megállapítsuk: miben, hol, mekkora oz eltérés a magyar és a szlovák tanítási nyelvű iskolák színvonala között. A tanulói tudásszintkülönbségek, pontosabban oz országos átlagtól való eltérés felmérése céljából 1969 áprilisában Szlovákiában nemzetiségre való tekintet nélkül minden tanuló, tehát közel százezer 15 éves, az alapiskolák 9. osztályos tanulója írt felmérő dolgozatot anyanyelvből, a nemeztiségi iskolákban szlovák nyelvből is, történelemből, matematikából és fizikából. Ez a minden tantárgyból 70-80 kérdést felölelő diagnonsztikai tesztezés az ország legjobb szakembereinek bevonásával készült és a Pedagógiai Kutatóintézet irányításóval folyt. Az eredményeken jelenleg még dolgoznak a számítóközpontok nagy számítógépei. Ez az első tudományosan megalapozott törekvés Szlovákiában az iskolai eredmények egy teljesebb objektivitásra törő értékelésére, melyhez több alkalommal vissza-vissza k§ll majd térnünk, hogy a kellő tanulságokat levonhassuk. Ebből az alkalomból meg kell ragadnunk az alkalmat, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolák eredményeit, objektív mérlegelés alapján, összevessük az országos szinttel. Az eredmények előzetes értékelése alapján ozonban máris elmodhatom: például a szlovák, a magyar- és az ukrán tanulók (a legjobban mérhető) matematikai tudásszintje közt nincsenek kirívó eltérések. Tehát ez is igazolja: nem az iskola tanítási nyelve, hanem inkább a tanulók szociális helyzete hat a tanulók tudásszintjére. Ilyen értelemben jelentős színvonalbeli különbségek találhatók. Sajnos, a falusi szlovák és a falusi magyar tanítási nyelvű iskolák tanulói szinte ugyanazt az alacsony pontszámot érték el. Persze mindez csak tüneti mutatója az iskolákban folyó oktató-nevelői tevékenységnek, de biztosabban állapíthatja majd meg a diagnózist a központi vagy a járási iskolairányítás már ebből is egyes járásokra és egyes tantárgyakra, tanítókra és iskolákra vonatkoztatva. Az iskolák igazgatóságai a tantárgy tanításának az országos szinthez való viszonyítását, a tanítók eredményességét és a tanulók osztályzatának objektivitását ellenőrizhetik majd. Az iskolairányítást ez a tudományos alapokra helyezett, országos felmérés biztosabban vezetheti el az oktató-nevelői tevékenység egy konkrét helyzetben vizsgált kérdéseinek megoldásához és a teljesítmények objektívebb értékeléséhez. Ugyanakkor eljuthatunk például az iskolák személyi és anyagi ellátottságának és annak a feladatnak a sürgető megoldásához, hogyan lehet a szemléltető eszközök kihasználási fokát reálisabban megszabni, azaz feltétlenül gazdaságosabban kihasználni. 0 Vannak-e már ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban konkrét intézkedései a főosztálynak? — Intézkedéseink az irányításnak mindhárom fokozatán - a véleményezésen, a javaslatok kidolgozásán, a szükséges döntések hozatalán belül is többsikúak. Főosztályunk az Oktatásügyi Minisztérium minden anyagát véleményezi és azokat a nemzetiségi iskolák szempontjainak megfelelően kiegészíti, véleményezi és értékeli a járási iskolaügyi szervek nemzetiségi iskoláinak irányítását. Tehát nem hoz és nem hozhat döntéseket a járások helyett, mert az óvodák és az alapiskolák irányításában változatlanul övék a felelősség, mind az iskolák személyi ellátottsága, mind pedig azok hálózatát illetően. Több javaslatot dolgozunk ki, s ezeket az oktatásügyi miniszter kollégiuma és más, felsőbb szervek elé terjesztjük jóváhagyás végett. Ezek közt jó néhány elvi jelentőségű. A kidolgozott anyag jóváhagyása után tehát zömmel megoldódhatnának a még megoldásra váró kérdések, többek között az óvodák vagy a szakiskolák hálózatának további bővítése terén is. Az iparitanuló-iskolák kérdésében egy miniszterhelyettesi szintű, az érintett tantárgyak közti megbeszélést javaslunk. Energiánk legnagyobb részét a nemzetiségi iskolaügy több dimenzióban (a tanuló - tanító - igazgató - tanfelügyelő, az iskola - család, a tanító - szülő stb.) folyó mindkét irányú tájékoztatás, értékelés, visszajelentés és viszontvezetés biztosítására fordítjuk. Az irányítás mechanizmusa, főleg a szükséges visszajelentés, országszerte eléggé akadozik. Mivel azonban mi rendkívül érzékeny közegben dolgozunk, s ugyanakkor az irányítás említett útja nálunk még az országosnál is döcögöbb (tanítóink szétszórtsága, hiányosabb informáltsága, a nemzetiségi élet érzékenységéből adódóan az információk könnyebb eltorzulása stb.) miatt érthető, hogy igyekezetünk felülmúlja az országos átlagot. Ennek érdekében egész sor rendelkezést adtunk ki illetve régebbi javaslatainkat — mivel akkor még döntési jogunk nem volt - most kötelező jellegű utasításként újítottuk fel. Ezek a nemzetiségi iskolák minden specifikumát felölelik. 0 Kaphatunk ezekről egy rövid tájékoztatást? Az említett rendelkezések az egyes iskolák tanulmányi szintje az országos szint viszonyításából adódnak. Az a céljuk, hogy minél optimálisabb lehetőségeket teremtsünk a továbbtanulásra a nemzetiségi iskolákon, tehát az alapiskolákból a középilletve a középiskolákból a főiskolákra merítés arányainak az országos szinthez igazítását, és annak minden szinten és minden téren lehetséges elérését irányozzák elő. Ennek érdekében ismét jelentősen bővítettük a középiskolai és iparitanulói beiskolázási lehetőségeket (Kassa, Rimaszombat, Párkány, Érsekújvár stb.) Persze, ha el akarjuk kerülni az iskolaügy extenzív fejlesztésének buktatóit - mint már többször hangoztattam-, úgy az otkató-nevelői tevékenység színvonalának emelésével is foglalkozni kell. Ezért az emiitett renndelkezések nemcsak az eszközjellegű tantárgyakat, a nyelvet vagy a matematikát érintik, hanem az iskola egészét, végső soron a tanulók helyesebb pályairányítását és teljesebb pályaérettséget célozzák. Ilyen például az a módszertani levél, melyben véleményem szerint alaptalanul magas bukási százalék, az országosnál valamivel nagyobb lemorzsolódás ellen harcolunk a tanítás intenzitásának növelésével. Kidolgoztuk az ovódák és az alapiskolák közti kapcsolat elvi jelentőségű dokumentumát, a hatékonyabb nevelési eredmények érdekében a komplexebb művészeti nevelés kidomborításót az irodalom keretén belül; a tanítás motivációjának néhány részünkre fontos és időszerű kérdést; a szlovák nyelvű, tehát két nyelven tanítandó szakkifejezések pontosan körvonalazott és módszertanilag megalapozottabb oktatását; az érdekkörök és főleg a természettudományi tantárgyak szakköreinek reneszánszát célzó intézkedéseket és ezzel a tanulók érdeklődésének a műszaki pályák felé irányítását, az ismeretterjesztő irodalom széles körű propagálását és a tehetséges tanulók felkarolását. Az énekkultúra meghonosítása érdekében iskoláinkban többek közt például az eddigieknél sokkal precízebben végzett dalolással kezdő és végző tanítást (az alapiskola alsó tagozatában) stb . .. Ezeket rendeletek, illetve kötelező módszertani utasítósok formájában adtuk ki, s a megvalósítás módjót igazgatói és tanfelügyelői munkaértekezleten tárgyaljuk meg. Ugyanakkor biztosítottuk az e kérdéseket tárgyaló irodalmat is. Ezzel párhuzamosan megbíztuk például a Nyitrai Pedagógiai Fakultást a magyar tanítási nyelvű iskolák perspektivikus tanítói szükségletének minden eddiginél pontosabb - tehát szakok szerinti - felmérésével, és az ezzel összefüggő, a helyzetet orvosló javaslatok elkészítésével. A kétségtelenül bonyolult feladatot vizsgáló és reméljük azt sikerrel meg is oldó téma vezetője Ónody János főiskolai adjunktus. A szlovák nyelv tanításónak teljes koncepcióját a nyelvtanítás világszerte legmodernebb irányainak figyelembevételével és egyben a mi viszonyainkra alkalmazva dr. Ľudovít Smelík főiskolai docens vezetésével már kidolgozták. Most készül egy, 1973ban már 18 tudományos dolgozót foglalkoztató pedagógiai kutató-intézetnek második tervezete. Dr. Zalabai Zoltán kandidátus prodékán, Dukás Kálmán igazgató (Somorja), Papp Endre igazgatóhelyettes (Galánta) és Czókoly Béla tanár (Komárom), a magyar matematikusok szlovákiai fiatal „nesztora" vezetésével egy állandó jellegű matematikai tanács létesült. A tanács első munkaértekezlete októberben volt Komáromban. Az Oktatásügyi Minisztérium a napokban nevezi ki a kiváló szakemberekből álló Pedagógiai Tanácsadó Testületet, A már bevált csehszlovákiai és magyarországi tanítói továbbképzést szeretnénk egy szabadegyetemszerű pedagógustalálkozóvá bővíteni. 0 Hoztak más jellegű intézkedéseket is? A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkarát, a Csemadok KB-vel kötött megállapodás értelmében, az Oktatásügyi Minisztérium akarja átvenni. A CSISZ-szel és a Csemadokkal karöltve felújítjuk a már bevált iskolai szavalóversenyt, s ezt kibővítjük a szép magyar kiejtés versenyével. Azonban nem sorolom tovább intézkedéseinket és terveinket — egyrészt azért, mert mindez a tulajdonképpeni munkáknak csak egy járulékos része, másrészt pedig ezeket a szaksajtó majd idejében közli. Persze ezenkívül még sok más tervünk is van — ezekről azonban még korai lenne szólnunk, miután megvitatásuk és jóváhagyásuk felettes hatóságaink részéről még csak most van folyamatban. Felületesség Sok nyelvhelyességi hibát követünk el felületességből az egyszerű szavak ragozásánál. Helytelenül használjuk például az „ő" személyes névmás tárgyesetét. Gyakran azt halljuk: „Láttam őtet ma este a moziban". Tudnunk kell, hogy ilyen esetben a személyes névmás csupán a tárgyeset „t" ragját veszi fel. A szótő az ő, ehhez járul a „t" rag. Tehát helyesen: „Láttam őt ma este a moziban". Az őtet abban az esetben lenne helyes, ha a szótő az „őt" lenne. Ez azonban már tárgyesetben van. Igy kétszer tennénk a névmást tárgyesetbe, ami viszont helytelen. Ugyanez fordul elő az „az" mutató névmás tárgyeseténél is. Helytelen tehát „aztat" használni. Másik ilyen hibát az ikes igék ragozásánál követjük el. Sokan az aludni (alszik) ikes igét egyes szám első és második személyében helytelenül így mondják: „alszok, alszasz", ami helytelen, mivel az ikes ige „m" és „1" személyragot kap. (Helyesen tehát alszom, alszol). Komolyabb hiba, amelyet gyakran újságíróink is elkövetnek a vonatkozó mondatok helytelen használata. Egyesek így használják: „Kovács elemezte a lakásépítés kérdését a tegnapi gyűlésen, amely mindnyájunkat érint". Ez a mondat helytelen. Ugyanis itt az tűnik ki, hogy a tegnapi gyűlés érintett mindenkit. Már pedig ez nem is olyan biztos. Biztosabb azonban az, hogy a lakásépítés kérdése mindnyájunkat érint. Tehát a mondat helyesen így szól: „Kovács a tegnapi gyűlésen elemezte a lakásépítés kérdését, amely mindnyájunkat érint." CSÁKY KÁROLY