Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-20 / 299. szám, szombat

Heinemann levele Ulbrichthez Bonn — Heinemann nyugat­német elnök válaszolt Walter Vlbrichtnak, az NDK Államta­nácsa elnökének levelére — je­lentette be a bonni kormány szóvivője. A szóvivő nem ismer­tette a levelek tartalmát és azt sem közölte, hogy a két állam­fő levélváltását közzéteszik-e. Tekintettel arra, hogy a le­veleket nem tették közzé, Bonn­ban különböző találgatások kaptak lábra. Lehetségesnek tartják, hogy Ulbricht szerző­dést javasol a két német állam közötti kapcsolatok rendezésé­re. Amennyiben ez így lett vol­na, Heinemann elnök, akinek nincs végrehajtó hatalma, csu­pán azt válaszolhatta, hogy a javaslatot a kormánynak kell megvitatnia. A nyugatnémet kormány egyelőre hallgat az NDK vala­mennyi javaslatáról. Mint isme­retes, a két német állam közti közeledésről folytatott tárgya­lások során az NDK képviselői szerződésjavaslatot terjesztet­tek elő, melyet még nem is­mertettek. A két német állam közötti probléma lényege abban rejlik, hogy az NDK kitart azon köve­telése mellett, hogy az NSZK a nemzetközi jog alapján ismer­je el. Az új nyugatnémet kor­mány kormánynyilatkozatában elismerte az NDK-t mint a má­sik német államot, de nem haj­landó ezt a nemzetközi jog alapján is megtenni. A két né­met állam mai kapcsolatát il­letően feltűnő, hogy Bonn tar­tózkodó álláspontot foglal el, és eddig az NDK-nak egyetlen­egy javaslatát sem utasította vissza vagy minősítette elfogad­hatatlannak. Az NDK sajtója tegnap első oldalon közölte, hogy Ulbricht levelet intézett Heinemann nyu­gatnémet elnökhöz. KONSZTANTYIN KA'l'USEV, az SZKP Központi Bizottságának titkára fogadta a Csehszlovák Nőszövetség küldöttségét Gus­ta FuCíkovának, a Csehszlovák Nőtanács elnökének vezetésé­vel. A KOLUMBIAI katonai bíró­ság 108 személyt mondott ki bűnösnek lázadás címén. Hu­szonkét vádlott ellen jelenlé­tükben, a többiek ellen távollé­tükben folytatják le az eljárást, ítélethozatal január elején vár­ható. A GUATEMALAI kormány kétheti időtartamra riadóké­szültséget rendelt el azon a cí­men, hogy szélsőjobboldali fel­forgató elemek ismételten olyan tevékenységbe kezdtek, amely veszélyezteti a lakosság életét és biztonságát. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK újabb föld alatti nukleáris kí­sérletet hajtott végre nevadai telepén — két napon belül a harmadikat. Mint az amerikai atomenergia-bizottság közölte, a csütörtöki robbanás 200 000 tonna tnt hatóerejének felelt meg. A CSEHSZLOVÁK Tudomá­nyos Ákadémia küldöttsége Ha­noiban aláírta a VDK tudomá­nyos-műszaki bizottságával foly­tatandó együttműködésre vo­natkozó megállapodást. LADISLAV STAŇURA, Cseh­szlovákia tokiói ügyvivője és Ján Lajka kereskedelmi taná­csos tegnap fogadást adott a csehszlovák—japán kereskedel­mi szerződés aláírásának 10. évfordulója alkalmából. A FRANCIA Kommunista Párt és Francia Szocialista Párt kö­zös közleményben jelentette be, hogy a két párt képviselőinek megállapodása alapján tárgya­lásokat kezdenek egy olyan po­litikai egyezmény megkötésé­nek alapfeltételeiről, amelynek az a célja, hogy a jelenlegi irendszert a politikai és a gaz­dasági demokrácia új rendsze­re váltsa fel. MOSZKVÁBAN megnyílt a KGST tudományos és műszaki kutatásokat koordináló állandó bizottságának ülése. A küldöt­tek az 1968—69-ben végzett munka eredményeit, valamint a tudományos és műszaki együtt­működés további fejlesztésének feladatait tanulmányozzák. AZ ETIÓPIAI külügyminiszté­rium szóvivője cáfolta azt a hírt, hogy a nigériai—biafrai tárgyalásokat az Afrikai Egy­ség Szervezetének keretein kí­vül tartják. A tárgyalásra azon­ban, mint ismeretes, nem ke­rült sor, mivel a biafrai kül­döttség még a tanácskozás meg­kezdése előtt elutazott Addisz­Abebáfjól. EGYRE több lengyel üzem je­lentette az ez évi termelési terv teljesítését. Több szénbá­nya és kohó is teljesítette mér ___ tervét. JJJJ SZTRUJEV szovjet kereske­delmi miniszter és Bozdog ro­^„g mán belkereskedelmi miniszter megállapodtak a két ország jö­I 20. vő évi együttműködéséről. A Moszkvában aláírt jegyzőkönyv 5 szerint jelentősen bővül a ro­mán—szovjet árucsere-forga­lom. FIDEL CASTRO miniszterel­nök bejelentette, hogy ez év­ben Kubában nem lesz munka­szünet karácsonykor és újév­kor. Az év utolsó két hetében hatalmas kampányt szerveznek a cukornád learatására a ku­bai forradalom győzelme 11. évfordúlójának alkalmából. Az iskolákban is normális tanítás lesz az ünnepek alatt. A tervek szerint ez évben 10 millió ton­na cukrot gyártanak, és e fel­adat teljesítéséig semmilyen ün­nepélyt nem tartanak. Az ün­nepélyeket a cukorkampány be­fejezése, azaz június utánra he­lyezték át. TEGNAP Brüsszelben össze­jöttek a Közös Piac tanácsának tagjai, hogy véglegesen meg­oldják a közös mezőgazdasági politika kérdéseit. AZ AMERIKAI hadsereg be­jelentette, hogy négy államban megszünteti a rakétaelhárító ütegeket, és ezzel az intézke­déssel 22 millió dollárt takarít meg évente. JEKATYERINA FURCEVA, a Szovjetunió művelődésügyi mi­nisztere a francia kormány meghívására tegnap Párizsba érkezett. A két ország kulturá­lis együttműködéséről fog tár­gyalni. RHODESIÁBAN tegnap négy­évi kényszermunkára ítélték Gallagher volt ügyvédet, aki a vád szerint egy idegen nagyha­talomnak bizalmas információ­kat nyújtott arról, hogy a rho­desiai kormány hogyan kerüli meg a gazdasági megtorláso­kat, melyekkel a világszerve­zet sújtotta a fajüldöző rend­szert. JAMES CHICHESTER CLARK észak-írországi miniszterelnök' sajtóértekezletén bejelentette, hogy karácsonykor és újévkor is angol csapatok őrzik majd a fővárost. A NÉMET KOMMUNISTA PÁRT küldöttsége Bachman el­nök vezetésével tegnap Moszk­vába érkezett. HRBEK cseh iskolaügyi mi­niszter és a csehszlovák főis­kolai tanárok küldöttsége teg­nap elutazott Moszkvából. Ugyancsak tegnap utazott el Moszkvából Bríižek cseh műve­lődésügyi miniszter és Miroslav Válek szlovák művelődésügyi miniszter. PREMCSAND indiai tábornok, a ciprusi ENSZ-csapatok új fő parancsnoka tegnap Ciprusra érkezett. A FÜLÖP-SZIGETI kongresz szus formálisan bejelentette, hogy Ferdinand Marcost újból elnökké választották, annak el­lenére, hogy az ellenzék tilta­kozott és választási csalással vádolta a nacionalista pártot. TORIJOS tábornok, a pana­mai nemzeti gárda parancsno­ka, akit hétfőn leváltottak és kedden újra hatalomra jutott, Dometrio Lakast nevezte ki a junta elnökévé. A BÉKE VILÁGTANÁCS 20 ne­ves chilei békevédőnek kitün­tetést adományozott. A kitünte­tettek között van Neruda költő és Allende szenátor. KIPRIANU ciprusi külügymi­niszter tegnap bejelentette, hogy Ciprus diplomáciai kap­csolatokat köt a Közös Piaccal. KIVÁRTUK. 25 ÉVE SZABADULT FEL LÉVA SZTÁLINGRÁD dicsőséges felszabadítása után a német fa­siszták által elindított világhá­ború utolsó fázisába jutott. . . Ebben az időben több társam­mal együtt kivontak a hadiző­nából és mint politikailag meg­bízhatatlanokat a budapesti to­loncházba zártak be. 1944 szeptemberének végén Horthy Lakatos vezérezredest nevezte ki Magyarország mi­niszterelnökévé, aki elrendelte, hogy mindazokat, akiket bíró­sági ítélet nélkül tartanak fog­va, szabadlábra kell helyezni. Ennek alapján kerültem októ­ber 12-én lévai lakhelyemre. Október 14-én Horthy Miklós a rádió útján bejelentetté: „... céltalannak látom a ma­gyar honvédek további vérontá­sát, a magyarság részéről be­fejezettnek tekintem a háborút, és letesszük a fegyvert az elő­retörő orosz hadsereg előtt." A bejelentés a déli órákban tör­tént, ugyanakkor a németek a Nyilaskeresztes Párttal, élükön Szálasival, gyors iramban mű­ködésbe léptek, tankokat vonul­tattak fel a budai várba, ahol csak kisebb létszámú csapat állt ellen. Még az éjszaka-folyamán megalakult Szálasi kormánya. A magyar politikai életben tel­jes lett a zűrzavar. A lévai államrendőrség Bá­thy utcai fogdája ekkor telje­sen megtelt. Itt zsúfolták ösz­sze a fasizmus ellenségeit. Egyik éjszaka engem is ide hurcoltak. A cellában Csernák Gyula, a város volt kommunista albírája maga köré vonta a párt illegális dolgozóit, lázas izga­lommal tárgyaltuk az esemé­nyeket. Egyik éjjel felcsapódott a cella ajtaja. Csernák Gyulát, Koprda Istvánt és dr. Huberth Pált vitték /el, akiktől könnyes szemmel búcsúztunk, majd meg­tudtuk, hogy a budapesti tolon c­házba kerültek. EGY ÉJJEL az én nevemet kiáltja a foglár és felkísér a szolgálatban levő detektívfel­ügyelő hivatali szobájába. Ve­gyes érzelmekkel lépek a szo­bába. A felügyelő int a foglár­nak, aki távozik. — Foglaljon helyet — mond­ta komoran Nagy Sándor fel­ügyelő, majd cigarettával kínált. No, gondoltam, most kezdődik a nemulass. De nem így tör­tént. — Ide figyeljen, szerkesztő úr — kezdte beszédét. — Az orosz csapatok Léva felé kö­zelednek, a rendőrség kiürítési parancsot kapott, nekünk eva­kuálni kell. Nekem négy gyer­mekem van, családomat nem tu­dom magammal vinni, mennem kell, ha nem megyek, agyon­lőnek. Magát kiviszem a fogdá­ból, hazaviszem családjáért, eljönnek a lakásomba, és ott bevárják az eseményeket. ígér­je meg, hogy mindent megtesz a családom megmentéséért. A felügyelő jóindulatú ember volt, szívesen eleget tettem kí­vánságának. Behurcolkodtunk új lakóhelyünkre, ahol már el volt bújtatva Kuzbert József pártmunkás felesége és gyer­meke. Ebben az időben már ideges nyugtalansággal mozgolódtak Léva város nyilasai. A véres­szájú nyilas újságíró, Féja Ti­bor, a „BARS" című helyi lap szerkesztője Horatsek Pál lap­kiadóval, továbbá Mailáth és Rápolthy Tibor, a kegyetlensé­geikről hírhedt szolgabírók ' a többi vezető nyilasokkal együtt fejvesztetten menekülnek a vá­rosból. December 19-én este tíz óra­kor a budapesti rádió esti hír­adásában ismertette a harci helyzetet s bejelentette: ... csa­pataink a német szövetségesek­kel együtt Ipolyságnál ötven ki­lométeres frontszakaszon sike­resen visszaverték az előrenyo­muló orosz csapatokat." Bár kétkedve vettem tudomásul a bejelentést, mégis nagyon szo­morú lettem. Másnap, december 2ö-án elérkezett a várva várt pillanat. A FELSZABADÍTÓ csapatok a Lévától nem messze fekvő Lu­dány község felől nyomultak előre és rajtaütéssel foglalták el a várost. A Mártonffy utca egyik háza előtt, ahol abban az időben laktam, állt meg az el­ső szovjet tank. Leírhatatlan örömmel ölelkeztünk össze a felszabadítókkal. Lakhelyünkön nem sok férőhely volt, három asszony, hat gyerek és én vol­tam a lakásban, de boldogan osztottuk meg otthonunkat egy szovjet kapitánnyal és hadnagy társával. Karácsonyra készült a város felszabadult népe, életünk leg­szebb és legboldogabb ünnepé­re. Asszonyaink gondos igye­kezettel szedegették össze sze­rény élelmiszerkészletüket, és boldogságtól sugárzó arccal hív­ták meg az ünnepi vacsorára hős szovjet lakótársainkat. A fehér asztalt mosolygó ar­cú gyerekek, vidáman beszélge­tő emberek vették körül. Iddo­gálás közben megkértem a ka­pitány elvtársat, hogy a házunk előtt őrt álló katonát megkí­nálhassam egy pohár borral. — Tessék — mondotta a kapitány mosolyogva. Boldogan vittem a pohár bort a zord hideg éjsza­kában strázsáló harcosnak. — Szolgálatban nem iszom, utána nagyon szívesen — mondotta mosolygó arccal. Különös nagy tisztelettel néztem-a fegyelem­hez szokott, meg nem alkuvó harcosra. Az ideiglenesen megalakult városi tanács és a szovjet pa­rancsnokság megbízásából át­vettem a helyi nyomda veze­tését és szerkesztő bizottságot hívtam össze. Böjtös Sánttor, Horváth Ferenc és dr. Szilárd Sándor elvtársaimmal megje­lentettük Szlovákia első két­nyelvű lapiát „Pohronie — Ga­ramvölgye" címen. A Honvéd utca egyik házában volt a szovjet hadsereg „Rogyi­na zovjot" című lapjának a szerkesztősége, Andrej Geraszl­movics Fedorkevics őrnagy és Leonyid Mihajlovics főhadnagy szerkesztők nagy segítségünkre voltak lapunk elindításában. A HARCOK FOLYAMÁN meg­rongálódtak a villanyvezetékek, így nagy nehézségekbe ütközött a lapkiadás. Fromberger elv­társnak, a nyomda technikai ve­zetőjének javaslatára megkér­tük a város katonai parancs­nokságát, hogy engedélyezzék az elfogott nyilasok foglalkoz­tatását, s így azok kézierővel forgatták a nagy nyomdagé­pet.. . WITTEMBERG JÖZSEF EMELT FŐVEL... ADLEŔ KÁROLY partizánparancsnok mártírhalálának emlékére „ .. . Mikor e levelet kézhez kapod, én már nem leszek az élők sorában. Nem éltem hiá­ba. Bosszút álltam a gyűlölt ellenségen. A másvilágra küld­tem jó néhány fasiszta vér­ebet. Nagyon szeretnék még élni, sok tetterőt érzek ma­gamban. Nagyon nehéz a bú­csú. E levelet legszívesebben örökké írnám. Kedves Jancsi­kám, add át drága feleségem­nek és aranyos kisfiamnak, ha még élnek, ezen utolsó so rairaat és búcsúcsókjaimat . . ." Adler Károly lőcsei fogtechni­kus sok ezer más szabadsághar­coshoz hasonlóan kommunista pártunk neveltje volt. A cseh szlovák reakció, majd a gyűlölt Tiso-féle klerikálfasizmus elleni harc edzette tántoríthatatlan for­radalmárrá. Fiatal volt, szerette az életet, szerette a családját, de mégsem riadt vissza attól, hogy ha kell, az eszméért az életét ál­dozza. 1944. augusztus 29-én, a Szlovák Nemzeti Felkelés napján tüstént önként csatlakozott a levočai kör­letben tevékenykedő, Sečanský kapitány által irányított partizán csoporthoz. Tevékenyen közremű­ködött az árulók és a fasiszta németek letartóztatásánál. A fa siszta ellenséggel szembeni harc­ban kitűnt bátorsága és szerve­zőképessége. Ezt figyelembe véve, felsőbb utasításra a gömöri járás területére irányították, utasítva egy önálló partizáncsoport meg­szervezésére. Adler Károly 1944. szeptember 19-én érkezett Rostár községbe. Itt rövid pár nap alatt 120 tagú partizáncsoportot szervezett. A csoport tagjai gömöri bányászok, munkások, földmunkások köréből kerültek ki, s „Rákosi partizán­csoport" néven Adler parancsnok­sága alatt tevékenykedtek és csat­lakoztak a Kozlov partizánbrigád kötelékéhez. A csoport tagjai jól ismerték a helyi viszonyokat, és így jelentős harci akciókat hajtottak végre és tizedelték a gyűlölt fasiszta el­lenséget. 1944. november 21-én a Rákosi partizáncsoport Murán, Nagyszlabos területén találkozott a Petőfi Sándorról elnevezett par tizáncsoporttal, melynek parancs noka a rozsnyói származású Fáb ry József volt, aki szovjet ejtő ernyős partizánokkal érkezett a felkelés területére. Tekintve, hogy mindkét alakulat a „Kozlov" par tizánbrigád kötelékéhez tartozott és küldetésük is azonos volt, el­határozták, hogy egyesülnek. Az új partizánegység parancsnokául Adlert választották. Politikai biz­tosul pedig Fábry jóskát. Az egyesített partizáncsoport Petőfi Sándor nevét viselte. A két partizáncsoport egyesü­lése után harci tevékenységük erősen megnövekedett. Csaknem az egész csctneki völgy a Petőfi partizánalakulat ellenőrzése alatt állott. A német katonai egységekkel szembeni fegyveres harcokban az ellenségnek súlyos veszteségeket okoztak. Ennek bizonyságául idé­zünk egy német katonai egység hadijelentéséből: „A bolseviki bandák tevékenysége Dél-Szlová­kia határmenti területén mindin­kább fokozódik. Dacára a nehéz terepnek és az időjárás viszon­tagságainak, folytatjuk a bandák megsemmisítését. Az akciók folya­mán növekedett veszteségünk em­berélet és hadianyag tekintetében. Gočaltova községben a partizánok elfogták motorkerékpáros felde­rítőinket. Ochtina közelében egy partizáncsoport megtámadta fel­fegyverzett páncélautónkat, amely nem tért vissza. Számos egysé­gituket, melyek a Stítnik—Ochtina vasútvonal ellenőrzését végezték, a partizánok tűz alá vették és likvidálták ..." A Petőfi-partizáncsoport nép­szerűségének ékes bizonyítéka, hogy a rozsnyói vasércbánya 250 bányásza önként jelentkezett so­raiba. Cierná Lehota, Stítnik, Dobšiná, Murán, Jelšava és a rozsnyói kör­zet, mint egy fellegvár, nagy aka­dályt jelentett a szovjet hadsereg elöl visszavonuló német kötelé­kek számára. A náci hadvezetőség ezért elhatározta ezeknek a „snn­disznóállásoknak" a megsemmisí­tését. Erős katonai kötelékeket vontak össze délen Štítniknél, észak felől pedig ugyancsak te­kintélyes számú német katonaság indult Dobšiná irányából a par­tizáncsoportok felszámolására. A partizánok a tízszeres túl­erőben levő ellenség bekerítő mozdulatai köréből kisebb cso­portokra oszolva igyekeztek ki­jutni. Az ellenség egy pillanat­nyi pihenőt sem engedett nekik, a visszavonulókai erőltetett me­netben nyomon követte. Adler csoportja Alsósajó környékén több véres ütközetet vívott a né­met vérebekkel. Végül is a meg­tizedelt maroknyi csoport — min­den hősiessége ellenére — tehe­tetlennek bizonyult. A létszám, a lőpor egyre apadt. A körülzárás óráiban már csak öten maradtak egy épületben. Az utolsó tölté­nyüket is kilőtték. Ekkor írta Ad­ler az idézett sorokat, melyet ba­rátjának címzett, aki a felszaba­dulás utáni napokban eljuttatta özvegyéhez. Huszonöt évvel ezelőtt, 1944. december 20-án a béke és szere­tet szimbóluma, a karácsonyfa he­lyett bitófa ékesítette Dobšiná fő­terét. A szlovák gárdisták, fel­sőbb parancsra, fegyverrel kény­szerítették a város lakosságát a főtérre. Adler forradalmi múltjá­hoz méltóan, emelt fővel lépett a vesztőhelyre. ROIÁK DEZSŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom