Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-16 / 295. szám, kedd

Korát tükröző festészet PJOTR KONCSALOVSZKIJ RAJZAI ÉS GRAFIKÁI A bratislavai Kultúra Háza P. Koncsalovszkijnak, a Szovjetunió nemzeti művészének festményeit, rajzait, és grafikáit mutatja be. A 20. századi neves alkotó nyolcvan éves korában, 1956-ban hunyt el. Hosszú és tevékeny életútjának felén következett be a világrengető esemény: az Októberi Forradalom. A pétervári Akadémián 1907-ben befejezett tanulmányai után a rideg szokványosságtól, s a művészi egyéniség kibontakozását gátló kötöttségektől akkor kezd mentesülni, amikor a francia piktúrával megismerkedik. Döntő hatással van rá az impresszionizmuson túllépő Van Gogh, aki már nem a látványt de a dolgok lényegét akarta a színek költészetével kifejezni, s akit „a belső emóció s a természeti élmény őszinte ereje mozgatott." Koncsalovszkij vallja, hogy Van Gogh alkotása nyitotta fel szemét. Világosan érezte, hogy már nem topog egy helyben, hanem előre lép. Tisztában volt vele, hogyan viszonyuljon a természethez. Már tudta, hogy azt nem kell másolni, sem utánozni, hanem jellegzetességén kell kitartóan keresni. Felfigyel a modern festészet úttörőjének, a hatalmas emóció fűtötte Cézanne-nak krédójára is: „A természet a művészben tükröződik, benne válik emberivé, gondolattá, mert ő objektivizálja a tájat." A fiatal Koncsalovszkij 1910ben néhány hónapot tölt Spanyolországban. A színpompás népi ünnepségek, a fiesták, s a hagyományos bikaviadalok forró dinamikája ösztönzi alkotásra. Vászonra veti az arénában folyó véres küzdelmet, a Matador szenvedélytől, őserőtől feszülő figuráját. Két év múlva már olasz földön jár, a Siena fekete-fehér csíkozású márványtemplomai és San Gimignano erődszerű tornyai ihletik. Rövid időre, felületesen érinti a kubizmus szelleme is, amiről két szines kollázsa (ragasztása) tanúskodik. Festőnk szellemi légkörben nevelkedett. A századforduló jeles írói, tudósai, művészei kapcsolatban voltak apjával, a nagy orosz költők műveinek kiadójával. A történeti festő Szurikov leánya volt P. Koncsalovszkij felesége. Majerhold, Alexander Tolsztoj s Prokofjev is körükhöz tartoztak. Alakjukat életteljesen rögzítették. De az 1918-ból való portré az első, melyen a model lelkét, indulatait, belső világát sikerült megragadnia. S ez a Bach hatalmas koncepciója zenéjét tolmácsoló G. F. Romaskov hegedűművész arcmása. Mintha a barokk muzsika plasztikus felépítése, akkordjainak zengése, s a Cézanne-i tanulságok irányították volna a festő ecsetét, színei összehangoltságát. Érzésben, lélekben teljesen egyetért a nagy történeti és társadalmi változásokat előidéző forradalommal s ettől várja az izzó, nyugtalanító problémák megoldását. Most a hazai és a nyugat-európai klasszikus festészet felé fordul érdeklődése. Arra törekszik, hogy az új életben klasszikus nemzeti művészetet alakítson ki, melynek hősei kora emberei. Népe történelme mélyebb megismerésének vágya sarkallja, hogy a húszas évek vége felé felkeresse az „orosz Firenzét", Novgorodot, ahol az ősi orosz kultúráról beszélnek a hagymakupolás, ikonokkal ékes festői templomok. A múltat idéző alázatos parasztviskók, a változatlan nyugalommal tovahömpölygő Volga, s a partjain a munka ősi mozdulatait végző nép, meg az ezerarcú ország tájainak évszakonként megmásuló természeti szépségei csupa képbefoglalásra kínálkozó motívum. Koncsalovszkij művészi hevülettel s mérlegelő kritikával örökíti meg élménnyé mélyült benyomásait. Ebből az időből való a Vörösbársonybundás, bővérű tipikus orosz Fiatal lány képe. Ugyan ekkor születik meg a Japán színész fölényes technikájú, fejlett színkeverésű arcképe. De nem maradhat megemlítetlen Koncsalovszkij Kutyás önarcképe sem, mely a temperamentumos, de fegyelmezett, kiegyensúlyozott művészt híven jellemzi. Negyvenöt után a hetvenéves mester friss alkotóerővel jeleníti meg a háborús megpróbáltatásokat túlélt ember békében is hősi magatartását. Az élet egyszerű, derűs szépségeit csendéletein meleg lírával, orosz vérmérsékletű ízes színekkel dicséri. így valósítja meg kikristályosodott elképzelését a festményről: amelynek „kora szellemét kell tartalmaznia és visszatükröznie." BARKANY JENÖNÉ A konszolidálódás jegyében A CSEMADOK losonci helyi •zervezete november utolsó hetében tartotta meg évzáró taggyűlését. Azon ismét Hegedűs Miklóst választották meg a Szervezet elnökévé. A losonci helyi szervezet felmérte és értékelte az idén végzett munkáját, s kereste az Utat és módot a kulturális és társadalmi tevékenységének megjavítására, eredményesebbé tételére. A losonci helyi szervezet vezetőségének évzáró jelentését ős a vitafelszólalásokat, valamint a GSEMADOK KB-nak ide vonatkozó irányelveit figyelembe véve többek között a következő határozatokat hozta: 1. A CSEMADOK losonci helyi szervezete az elmúlt, viharos eseményekben gazdag hónapokban megmaradt azon az úton, amelyet a CSEMADOK alapszabályai számunkra is kijelöltek. Ennek tudatában kijelentjük, hogy a jövőben is ezt az utat fogjuk járni, mindenkor szem előtt tartva a magyar dolgozók társadalmi és kulturális érdekeit. 2. Munkásságunkban mindenkor a CSKP és az SZLKP Központi Bizottságai által hozott határozatok szellemében fogunk tevékenykedni népünk és hazánk, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság boldog jövője érdjkében. 3. A CSEMADOK KB-a által hozott határozatoknak megfelelően keresni fogjuk a kapcsolatot a Matica slovenská losonci helyi szervezetének vezetőségével a hasznos együttműködés tartalmi és formai mikéntjének egyelőre tájékozódó iellegű megtárgyalására. 4. A vezetőség megkeresi a módját és formáját annak, hogy tagságunk és a város magyar lakosságának érdeklődését a CSEMADOK tevékenysége iránt felkeltse. 5. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk a hazai magyar ifjúság érdemes törekvéseinek támogatására. 6. A helyi szervezet folytatni fogja toborzó akcióját és szervezési tervet dolgoz ki az Ipari dolgozókkal való kapcsolatunk tökéletesebbé tételére és a Miksiben élő kulturtársaink egyesületi munkába való bekapcsolására. SÚLYOM LÁSZLÓ Kulturális hírek • A LONDONI mozik egyik sikerdarabja az Elbűvölő háború című „musical", amely éppen túladagolt derűzuhatagjával hívja fel a figyelmet az első világháború borzalmaira. A főszereplő kezdő-nagyság: Richard Attenborough. Partnerei világnagyságok: Laurence Oliver, Vanessa Redgrave, Dirk Bogarde és Jean-Pierre Cassel. • EOITHA MORRIS, a Hirosima virágjai című 24 nyelven két millió példányban kiadott regény szerzője új kisregényt adott ki Köszöntelek Vietnam címmel. A regény egy Nagaszakiban megfertőzött japán férfi (az amerikai atombomba kései áldozata) és egy vietnami napalmbomba-támadásnál megsebesített leány (az új áldozat) fiktív levélváltását tartalmazza. Ifllllll Mit árulnak el a Hold kőzetmintái? A világ kilenc országának 142 intézetében még nem értek véget azoknak a kőzetmintáknak a tudományos vizsgálatai, amelyeket az Apollo-11 személyzete hozott a Hőidről. A vizsgálat előzetes adataiból még nagyon kevés szivárgott ki, de minden jel szerint az új tudományos megállapítások egész sor korábbi elméletet döntenek maid romba, s kiinduló pontjai lehetnek számos roppant érdekes új feltevésnek. Az Apollo-12 expedíció révén a Földre juttatott holdbeli kőzetminták egyelőre még karanténben vannak. Előreláthatóan a jövő év elején jutnak el a világ különböző kutatólaboratóriumaiba, hogy tanúságot tegyenek a Hold múlliáról és mai geológiai viszonyairól. Problémafelvető elemzések „A holdkőzetek elemzése ugyan roppant izgató tudományos feladat, de úgy vélem, e vizsgálatok sokkal több problémát vetnek majd fel, mint amennyit ténylegesen megoldanak" — mondotta a minap dr. Zähringer professzor, a heidelbergi Max Planck magfizikai intézet fizikusa, aki az elmúlt hónapokban maga is részt vett a texasi Houstonban berendezett holdlaboratóriurnban az Apollo-11 űrhajó utasai által összegyűjtött, kereken 20 kg súlyú por- és kőzetanyag első tudományos vizsgálatában. Mindaz, ami a tudományos folyóiratok hasábjain e vizsgálatok eredményeiből eddig megjelent, tökéletesen igazolni látszik a nyugatnémet tudós véleményét. Igaz, a kutatási eredményekből eddig nem sok került nyilvánosságra. Az amerikai űrhajózási hivatal, a NASA még nem oldotta fel a hivatalos hírzárlatot. Nem fejeződtek be még a biológiai kísérletek sem, és a holdanyag átfogó tudományos elemzésére is csak ezekben a hónapokban kerül sor. A houstoni laboratóriumban kereken 4 kilogrammnyit használtak fel az előzzetes vizsgálatokhoz a jólius 25-én felnyitott dobozok tartalmából, és szeptember 12-én kezdték meg annak a 8,2 kilogrammnyi holdanyagnak a szétküldését, amelyet 106 amerikai és további nyolc ország 36 tudományos intézetében vetnek alá a legkülönfélébb vizsgálatoknak. E viszgálatok tervét egyébként már évekkel ezelőtt kidolgozták. Tudják például, hogy a vizsgálatok során mintegy 3 kilogrammnyi holdanyag szétroncsolódik, 5,1 kilogrammnyit azonban vissza kell küldeniük a vizsgálatokban részt vevő tudományos laboratóriumoknak. Az átfogó elemzések eredményeire csak a jövő év elején számítanak, de az előzetes vizsgálatok eredményeiből már meglehetősen sok részlet kiszivárgott. Ezek az eredmények — és főként a belőlük levont következtetések — azonban meglehetősen ellentmondóak. Mit tudunk biztosan? Biztosan tudjuk már, hogy a Holdon nincs és minden jel szerint sohasem volt élet. A Kalifornia Egyetem kutatói a holdanyag mikroszkópos vizsgálata során az élő szervezeteknek semmiféle nyomát sem találták — „legyenek azok élők, holtak vagy megkövültek". A már idézett Zähringer professzor: „Biztos vagyok benne, hogy a holdanyag az elképzelhető legsterilebb matéria és hogy a holdfelszín roppant kicsiny széntartalma nem is tette lehetővé az élet kifejlődését". A holdanyag hatásának kitett sejttenyészeteken nem észlelték a baktériumok növekedésének semmiféle jelét sem. Nem tapasztaltak továbbá egészségi vagy magatartásbeli elváltozást azokon a csíramentes állatokon sem, amelyeknek szervezetébe holdanyagot fecskendeztek be. Nem tudják viszont még, van-e valamilyen hatása a holdanyagnak az élő szervezetek szaporodására, utódaikra, későbbi nemzedékeikre. Annál meglepőbb eredménnyel jártak a növénykísérletek, amelyek során 30 különféle növényfajt, közöttük magasabbrendű növényeket: paradicsomot, babot, kukoricát és fenyőt tettek ki a holdanyag hatásának. Ügy találták, hogy a sterilizálatian holdporral kezelt egyes növények, közöttük a paradicsom és a káposzta, sokkal gyorsabban fejlődtek, mások — közöttük az egysejtű algák — fejlődését viszont gátolta a holdanyag. Ez annál is inkább meglepő, mert a holdporból hiányoznak bizonyos életfontosságú tápanyagok a növények számára, viszont nagy menynyiségű olyan kémiai elem van a holdanyagban, amelyek mérgezőek lehetnek a növényi életre. Dr. Walkinshaw, a NASA botanikusa, a kísérletek vezetője mindössze ennyit mondott megfigyeléseiről: ,,A holdpor egyedülálló biológiai szempontból." Kémiai különlegességek Aini a holdanyag vegyi összetételét illeti, ezzel kapcsolatban ugyancsak ellentmondóak az eddigi nyilvánosságra hozott adatok. Egyes jelentések szerint 60, mások szerint csupán 33 kémiai elemet mutattak ki a holdanyagban. Nagy meglepetés, hogy a megvizsgált holdanyagnak több mint a fele üvegszerű gömböcske, amelyeknek vegyi összetétele, színe, nagysága széles határok között változik. A geológiai vizsgálat során olivint, piroxéneket, földpátot és ilmenitet találtak a kőzetmintákban. Az ilmeniten kívül nem fedezték fel más különleges titánércek nyomait, jóllehet a megvizsgált minták titántartalma rendkívül nagy: legalább tízszer több, mint a Föld kérgében. Nagy meglepetés, hogy olyan elemeknek, mint a kálium, a nátrium, a rubídium, az ólom, a kalcium, az irídium és a bizmut nyomát sem találták a holdkőzetekben. Mindenesetre e „földi" elemek hiánya a holdanyagban cáfolni látszik azt a feltevést, hogy a Hold a Föld „kiszakadt" darabja lenne. További meglepetés a holdporban talált nemesgázok [hélium, neon, argon és kripton) óriási mennyisége. Aligha kétséges, hogy ezek a gázok a holdfelszítyw szüntelenül záporzó napszélből származnak. A szoláris szél létezéséről régóta tudunk, de a gázok mennyisége a holdporban, sőt, a kristályszemcsékben három-négy nagyságrenddel túlszárnyalja az elméleti úton számított értéket. Vulkáni tevékenység a Holdon? A megvizsgált holdminták egyébként három csoportba sorolhatók: az első csoportot alkotja a már említett por, a második csoportba sorolhatók a finom és közepes szemcsézettségű és kétséget kizáróan tűzi, vulkáni eredetű kőzetek, a harmadikba pedig a különböző kőzettörmelékek összecementálódott anyaga. A tűzi eredetű kőzetek kimutatása ugyancsak jelentős meglepetés, és régen elfogadott elméletet ingat meg. Ezzel kapcsolatban Harold Urey, Nobel-díjas tudós minapi kijelentését érdemes idézni: „Húsz éven át biztos voltam benne, hogy a Hold hideg égitest. Ügy tűnik, most felül kell vizsgálni véleményemet ..." Aligha kétséges, nem a Hold vulkánosságának kérdése lesz az egyetlen probléma, amelyet a vizsgálati eredmények új megvilágításba helyeznek. De az is biztos, hogy a rejtélyes megfigyelések értelmezése, megmagyarázási szándéka egész sor új feltevésnek, hipotézisnek lesz kiindulópontja. A Holdon talált nagy mennyiségű üveggömb létrejöttével kapcsolatban máris megszületett egy roppant érdekes hipotézis. A Nap nova-kitörése? Az üveggömböcskék létrejöttére már van korábbi feltevésünk. Sokan úgy gondolják: úgy alakultak ki, ahogyan a földi tektitek. A meteorok becsapódásakor létrejött nagy hőmérsékleten megolvadt az anyag, a folyékony cseppek a magasba repültek, majd üvegszerű testként megszilárdulva, visszahullottak a földfelszínre. Ez a mechanizmus elképzelhető a Holdon is, vajon mivel magyarázhatók a nagyobb üvegrudak, tömbök? Thomas Gold professzor, a Cornell Egyetem tanára legújabb meghökkentő feltevése szerint: a Nap nova-kitörésével. Úgy véli, valamikor az elmúlt százezer évben 10—100 másodperces időtartamra két nagyságrenddel hirtelen megnőtt a Nap sugárzása, vagyis a Nap egyfajta nova-fellángolása ment végbe. A vastag légkör megvédte a Földet a nova-kitörés pusztító hatásától, a légkör nélküli, védtelen Holdra azonban rettenetes erővel csapott le a megnövekedett sugárzás: felhevítette, megolvasztotta a holdfelszín anyagait. A megolvadt anyag azután a kiemelkedések oldalain lefolyva, megfagyott — ez a magyarázatuk a különös üvegszerű képződményeknek. így történt-e vagy sem — nem tudjuk, mint ahogyan egyelőre nagyon hézagos a képünk a Hold koráról, szerkezetéről, felszíni képződményeiről ls. Kénytelenek vagyunk osztani Zähringer professzor nézetét: lehetséges, hogy a világ 142 kutatóintézetében folyó vizsgálatok, valamint az Apollo-űrhajók mostani és következő megfigyelései sok rejtélyt megfejtenek. De attól, hogy legközelebbi égi szomszédunk minden titkát ismernénk, még nagyon messze vagyunk. (Szabadon a Delta nyomán — dj) A kép szinte prózaian egyszerű: recés cipőtalp nyoina a puha talajon. Mégis a tudománytörténet fényes lapjaira kívánkozik, hiszen annak a pillanatnak az emléke, amikor az ember 1969. július 21-én 3 óra 56 perckor először a Holdra lépett. Kiderült, hogy van ugyan porréteg a Hold bizonyos területein, ezt igazolták az Apollo-12 utasai is, de jóval vékonyabb, mint eddig feltételezték. Az eddigi elemzések szerint a holdtalaj olvadt kőzetszemcsékből áll, amelyek vulkanikus tevékenységből és meteorok becsapódásáról árulkodnak. (A NASA felvételej 1S69 XII